Kedves olvasók!

Nem tudom, hogy van-e még valaki néha felnéz a blogomra, de szeretném elmondani, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú időre eltűntem!!:(
Nem hoztam új részt, és egy darabig nem is fogok....Szóval ezúton közlöm, hogy a blogot határozatlan időre felfüggesztem...
Remélem, minnél hamarabb tudok hozni új részt, ha nem is ide, de egy új készülő blogomba.

Puszi: Kicsi Lány

11.fejezetl

Drága Olvasóim!
 Na itt van a kövi fejezet. Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Laurának nagyon köszönöm a kommentet, ha elküdöd az  e-mail címdet akkor neked elöbb elküldöm majd a részt úgymond "jutalmul" a komikért! :)<3
Nah jó lvasást.
Puszi: Kicsi Lány


*Nina szemszöge*

Miután Dale közölte a "jó hírt" felrohantam a szobámba és csak sírtam. Azt hittem már nem fog érdekelni, hogy mi van Chrissel, de tévedtem. Miután lenyugodtam kimentem a szobámból. Legnagyobb meglepetésemre Tom ott ült a nappaliba és Biáékkal beszélgetett. Mindenki észre vette, hogy valami bajom van. Tehát mesélni kezdtem. Persze Tomnak is elkellett mondnom az elejétől kezdve mindent. Így már ő is tudta az egész sztorit. Éppen beszélgettünk amikor valaki kopogott. Azt hittem, hogy a pizza érkezett meg ezért gyorsan felálltam és ajtót nyitottam. De az ajtóba nem a pizza futár állt, hanem Chris.

-Hello. - köszöntem meglepetten. Reméltem, hogy már elmúltak a sírás nyomai.
-Szia. Ezt neked hoztam. -nyújtott oda nekem egy szál sárga rózsát.
-Nem kell. Vidd a Dalenek. Úgyis összfogtok költözni. - vágtam hozzá keményen. Minden próbákozásom ellenére megint majdnem sírni kezdtem. Nagyon fájt, hogy amiket a liftben mondott megint csak hazug szavak voltak.
-Nina, nézzd én... - kezdett volna el magyarázkodni, de nem akartam hallani.
-Menj el. - mondtam. Legszívesebben magamhoz öleltem volna és az utolsó leheteletemig csókolom, de ezt nem tehetem.
Mintha valami különös fény gyulladt volna a szemébe. Óvatosan, mitnha porcelánból lennék az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Belenézetta szemembe én pedig addig bírtam fenn tartani a falaimat. Egyre közelebb hajolt hozzám, nekem pedig már csak egy vágyam volt. Újra érezni a csókját. Ajkaink már csak pár centiméterre voltak egymástól amikor Tom kikiabált.
-Na mi van nem enged vissza a pizzás? - kiabált nevetve. Nekem most még se gyugorodott össze a gyomrom a nevetésétől. Csak arra a gyönyörű szép kék szempárra tudtam koncentrálni. Amiből most szomorúság áradt.
Nem tudtam mit mondjak. Nem tartozom neki elszámolással,mégis bűntudatom volt.
-Látom dolgod van. Én megyek is. Bocsi a zavarásért. - fordut volna el de megfogtam a karját.
-Nem akarsz bejönni? - nyögtem ki ami éppen eszembe jutott.
-Inkább megyek. Így is van már egy szép fiú bent. - rántotta meg a vállát.
-De itt van Erik is. Ő is biztos örülne neki, ha láthatna. Biztos rég találkoztatok. Mostanában mindig Biával van. - próbáltam győzködni. Komolyan nem értem magam. Eddig nem akartam engedni neki. De egy pillantása elég volt, hogy beengedjem a fal mögé és ne akarjam többé elengedni.
-Nina, Tom már biztos bent vár. - ment volna megint el. De behúztam és bezártam az ajtót mögötte - Engedj ki kérlek. - tartotta felém a kezét, erre én beraktam a melltartómba a kulcsot - Nina veszélyes játékot játszol. - gyúlt végre megint fény a szemébe és már neml átszott annyira a szomorúnak.
-Ha kell vedd el. De oda adom önként is az este végén. De akkor itt maradsz vacsorára. Áll az alku? - kérdeztem meg. Ez volt az utolsó ötletem.
-Jó maradok. - adta meg magát, én pegig indultam volna be a nappaliba . - Valamit viszont el kell mondanom. Dale csak azért lakik nálam, mert kidobták a szülei. És nem mint a barátnőm, hanem csak barátként. - magyarázzkodott. Nekem ez ki is ment a fejemből. Most már megint nem volt kedvem semmihez...
-És én ezt higgyem is el? - kérdeztem vissza.
-Az igazat mondom. Csak azért mondta amit mondott, hogy lássa érdekellek-e még. És örömmel tudatta velem, hogy igen. -vigyorgott. Eddig tartott a vissza húzódó Chris. Vissza kaptam a nagyképű, öntelt jégszeműt. De én így szeretem.
-Azért ne bízd el magad. Ja és mosthiszek neked, de ez az utolsó esélyed. Már mint beszélnem kell Dalel és utána kapsz egy esélyt. De nagyon ajánlom, hogy ne szúrd el. - mondtam neki és úgy is gondoltam.
-Értettem. - mosolygott és átölelte a derekamat.
Így mentünk be a többiekhez. Mindenkinek más más érzelem ült ki az arcára. Bia megdöbbenten, de megértően mosolygott. Erik teli szájjal vigyorgott és a hüvelyk ujját mutogatta a barátjának. Egyedül Tom arcán láttam egy kis csalódotságot, de azért ő is megmosolyogta párosunkat.

Az este sokkal jobban telt mint vártam. Tom is miután megszokta, hogy Chris nem enged a két méteres körzetéből feloldódott. Egész végig nevettünk és Eric megígérte, hogy mesél majd egy-két sztorit az én szerelemről. Még csak most békültünk ki, de mégis úgy viselkedtünk, mintha már együtt lennénk. Annyi különbséggel, hogy Chris igazi úriember volt és semmi olyannal nem próbálkozott. Csak amikor el búcsúztunk adott egy rövidke csókot és egy ígéretet mi szerint holnap elmegyünk valahova.
Mikor végre ágyba kerültem mosolyal az arcomon és egy gondolattal aludtam el. Szeretem Christ.

Másnap reggel frissen , boldogan keltem fel. Igaz még elöttem állt egy beszélgetés Dalel, de ha Chris igazat mondd akkor nem is lesz olyan vészes.
Elmentem fürödni, hajatmosni, majd felvettem egy könnyű kis nyár egyberészes citromsárga, pánt nélküli, térdig érő ruhát. Besütöttem a hajam, feltettem egy kis szájfényt, szempillaspirált és késznek is ítéltem magam.
Átmentem Chris szobájába, hogy beszéljek Dalel.
Dale nyitott ajtót és ahogy látam rajta eléggé meglepődött.
-Zavarok? - kérdeztem meg.
-Nem, gyere be. - válaszolt teljesen nórmálisan. Jé, tud ilyet is?Na jó nem leszek gonosz - Mit szeretnél?
-Igazság szerint nem tudom. Tegnap Chris azt mondta, hogy nem is költöztök össze. Ez igaz?
-Igen, az. Figyelj tudom, hogy bunkó voltam, de szeretem Christ, már kiskora óta. Neki pedig te kellesz. Én nem állok a boldogságotok útjába, ha ezt akartad hallani. - mondta, mintha olvasna a gondolataimban.
-Biztos? Tudod még a legjobb jó indulattal se lehet mintket barátoknak nevezni. És te csak így átengednéd nekem a szív szerelmedet? - nem kicsit lepődtem meg. Még a végén kiderül, hogy a nyávogós, beképzelt Dale igazából egy értelmes kedves lány?!
-Igen. Eddig azért utáltalak, mert azt hittem te is csak egy lotyó vagy azok közül akiknek Chris bájolgott egy kicsit és megdugta őket. De tegnap megtudtam, hogy te nem iylen vagy. Nagyon rég óta ismerem Christiphert és szeretném ha boldog lenne, már igazán megérdemelné. És ha ezt nem mellettem találja meg akkor így jártam. Még fiatal vagyok van időm, hogy elkötelezzem magam. - kacsintott rám.
-Akkor béke van? - mosolyogtam rá.
-Igen. De attól még verseny társak vagyunk. Szóval vigyázz magadra. - nevette el magát. - Amúgy a varsenyről jut eszembe, Tomnak van esetleg valakije? - pirult el.
-Öhm...tudtommal nincs. Miért? Csak nem tetszik? - kérdeztem érdeklődve. Mert tényleg érdekelt.
-Ami azt illeti egy kicsit igen. De amilyen idegesítően viselkedtem tegnap nem hiszem, hogy egy fikarcnyit is érdekelném. - húzta el a száját.
-Mutasd meg neki is az igazai énedet. Nekem sokkal szimpibb. Hidd el Tom is értékelni fogja. És van is egy ötletem. Ma úgyis elmegyek Chrissel valahova és véletlenül lehet, hogy nem fogok vissza érni próbára és akkor kettesbe lehetnétek egy kicsit. - dobtam fel az ötletet.
-Miért segítesz nekem? És ebbe neked mi a jó? - értetlenkedett.
-Mert nem is vagy az a kiállhatatlan boszorka akinek hittelek és hagyod, hogy Chirs velem legyen. És nekem különösebben nicns benne semmi jó, maimumm annyi, hogy tovább lehetek Chrissel. De akkor ha Mars benézz falaznod kell nekem.
-Én benne vagyok. - mosolygott hálásan.
-Amúgy Chris hol van?
-Azt hiszem fürdik. Komolyan többet készülődik mint én. - nevetett fel hangosan. Pont ekkor jött ki Chris . Majdnem megállt a szivem ugyanis csak egy törölköző takarta oda lent. Dalel egyszerr kaptuk el a fejünket. Ezen a megmozduláson mindketten elnevettük magunkat.
-Na, lányok azért ennyire nem rossz a látvány. Olyanok vagytok mint az ovisok. Talán nem jártatok még strandon? Ott sincs több ruha az embereken. - magyarátzott nekünk a nagy okos.
-Húzzál már be a szobádba és öltözzél. Nem tudtad, hogy egy hölgyet nem illik megváratni? Faragatlan tuskó! - szídta meg játékosan Őt Dale.
-Jól van, jól van. Megyek már. Nina nincs kedved segíteni? - nem nézztem oda de hallottam a hangján, hogy nagyon örül az ötletének.
-Nagyon gyorsan vonszold be a formás kis fenekedet a szobádba és öltözzél fel. - paracsoltam rá.
-Női elnyomás alatt vagyok. - sóhajtott fel, majd végre elvonult.
-Azt hittem már sose megy el. Amúgy köszönöm. - mondta Dale.
-Igazán nincs mit. Nem nagy áldozat, hogy több időt töltsek a szerelmemmel. - mondtam meggondolatlanul. Akkor jöttem rá mit is mondtam amikor Dale mindent tudóan kezdett vigyorogni. - én...nem úgy...izé... - dadogtam össze vissza.
-Szóval szereted. Ezzel nincs semmi baj. Szerintem ő is szerelmes csak még nem tudja.
-Kétlem, nem ismerem rég óta de tudom, hogy ez képtelenség. És amúgy ez maradjon köztünk jó. Abból csak a baj lehet ha tudja, hogy mit érzek.
-Ígérem, hogy hallgatok. - tett képzelet beli lakatott a szájára.
Ekkor jött ki Chris. Elbúcsúztunk Daletől és már indultunk is.
A kis gonosz nem volt hajlandó elmondani hova visz. Egy ideig próbáltam faggatni de rá kellett jönnöm, hogy hajthatatlan. Mikor már két órája autókázztunk megállt egy hatalmas ház elött. Vagyis gondolom az volt, mert előszőr csak a hatalmas kerítést láttam és sok-sok zöldet.Chris lehúzta az ablakot és számomra ismeretlek nyelven dumált valamit, majd kitárultak elöttünk a kapuk. Újabb tíz perc autózás után feltűnt egy hatalmas ház.
A szám is tátva maradt a látványtól. Bármerre nézztem mindenhol csak fákat és füves részeket láttam. Meg mintha egy lovardát is láttam volna. És a fehér ház is gyönyörű volt. Hófehér, kék zsarukkal.
-Tetszik? - kérdezte édesen mosolyogva mior látta az arcomat.
-Nagyon. - nézztem körbe már ki tudja hanyadjára.
-Akkor jó. Igaz kicsit poros meg minden, mert nem jön ide senki egy ideje. De majd megcsinálok az emeleten két szobát meg a konyház és a fürdőt. - gondolkozott el. - Azt szeretném kérni, hogy ma ne menj próbára. Mert holnap már hétvége és akkor nincsenek próbák. Szóval azt akarom könyögni, hogy nagyon örülnék neki, ha itt maradnánk hétvégére a Garden Roses-ban.
-Garden Roses?
-Igen, ez a telek neve. Tudod ez amolyan családi birtok. Generációról generációra öröklődik, csak már nem jön ide senki. - komorodott el hírtelen.
-Valami baj van? - kérdeztem rá.
-Nem. Nincs semmi baj, csak emlékek.
-Elmeséled őket?
-Nem. Vagyis most még nem, talán majd idővel. Ne haragudj. - valahol bántott, hogy nem osztja meg velem ami neki ilyen fontos, de meg is értettem őt. Hiszem nem ismerjük egymást olyan régen és látszik rajta, hogy komoly a dolog. Várok. Majd ha késöbb elmondja akkor elmondja.
-Nem haragszom. - fogtam meg a kezét amit ő az arcához emelt és egy apró puszit lehelt rá. - Amúgy minek a két szoba? Várunk még valakit?
-Nem. Azt hittem nem akarsz egy szobában aludni velem.
-Ha tényleg csak alszunk akkor jó.
-Becsszó. - láthatóan feldobta, hogy hajlandó vagyok együtt aludni vele.
Mondanom se kell, hogy a ház hatalmas volt és emeletenként volt legalább 10-15 szoba, ja és 3 emelet volt. Szóval külön térkép kell hozzá, hogy itt megtaláljunk valamit. Chris egy olyan szobát választott aminek van külön fürdője is és közel van a konyhához. Pluszba még a nappalit is kitakarítottuk. Nem volt sok dolgunk, csak a porral gyűlt meg a bajunk. Mindent elég vastagon belepett.
Miután végeztünk a takarítással kimentünk a kocsihoz. Chris egy piknik kosarat szedett elő a kocsi csomagtartójából.
-Hát ez meg? - lepődtem meg.
-Gondoltam piknikezhetnénk eggyet. Van egy kisebb tó a birtokon. Olyan 5-10 perc gyalog az oda út. Csodás a látvány és ott biztos nyugi van. - mondta, majd felém nyújtotta a szabad kezét és kéz a kézben mentünk el a tóig. Chrisnek igaza volt. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Süt a nap. Egy fantasztikus helyen vagyok a szerelmemmel. Lehetne ennél jobb? Mintha Chris olvasott volna a gondolataimban leterített egy pokrócot és maga mellé húzott majd szorosan át ölelt. Na ennél már biztos nem lehet jobb.
Nem is sejtettem, hogy ez a nap még mennyi meglepetést tartogat számunkra.

10.fejezet

Drága Olvasóim!:)
Most viszonylag hamar meghotam az új fejezetett. Most nem lett olyan  hosszú és esemény dús. Majd a következőben pótolom. 

Laurának nagyon köszönöm a komit. Ő az én hűséges kommentelőm :D
Amúgy azt szeretném ha megírnámtok komiba, hogy Chris vagy Tom a szimpatikusabb nektek. Ez hatással lesz a történetre is, szóval kérlek írjatok. :)


Pussy: Kicsi Lány


~A szerelem az a hetedik érzék, ami romba dönti a másik hatot...:')♥!





Én viszont lesokkolok. Hogy örülök-e neki avagy sem azt még nem igazán tudom. Vegyes érzések kavarognak bennem. Egyik részről örülök, mert ő tehetséges és biztos segít majd, meg az se mellékes, hogy a nagyon kedves és jó hatással van rá - kár, hogy ez a vérnyomásomra nem igaz - na meg az se, hogy nem kell azzal az idegesítő nőszemélyel kettesben lennem. Más részt viszont tuti baj lesz még ebből, hogy a közelemben van. Most nem akarok senkit az életembe, bőven elég, hogy bele szerettem egy szoknyapecér baromba. De ha Tom sokat lesz a közelemben nem biztos, hogy ezt betudom tartani. Egyszerűen olyanhatással van rám, hogy hogyha csak meglátom már mosolyogni támad kedvem, habár a vérnyomásom az egekbe szökik ilyenkor. Mindegy. Majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. Addig is élvezetm a közelségét.
-Haragszol? - kérdezte mikor Mars kiment
-Attól függ mióta tudod, hogy te vagy a mentorunk? - kérdeztem tőle tejesen közönbösen, pedig egy csipetnyi harag sem volt bennem. De olyan aranyos volt azzal a bűnbánó arckifejezésével, hogy azt nem tudtam kihagyni. Tudom gonosz vagyok, de hát ilyen az élet.
-Reggeli után találkoztam Marshal és akkor mutatta meg a két lány videóját akiket mentorálni fogok. Szóval amikor találkoztunk még semmit se tudtam. De amikor mondtad, hogy te is részt veszel a versenyen reménykedtem benne, hogy téged kaplak. és hát tessék.... - vakarta meg idegesen a tarkóját. Olyan édes volt, hogy legszívesebben oda mentem volna hozá és.....megcsókoltam volna. Elég fura volt ez a felismerés, de reflexszerűen nyaltam meg a kiszáradt ajkaimat és ezt ő észer is vette. Ezért gyorsan elfordítottam a fejem.
-Nem haragszom de nem rajongok a hazug emberekért. A közel jövőben kérlek mellőzd a hazugságokat. Nem kell sok ideig kibírnod mellettem, de ezt a 2 hónapot légyszives töltsük el normálisan jó? - vettem komolyra én is. Tényleg nem szeretem ha titkolóznak elöttem.
-Ígérem! - kezdett el tisztelegni mire elnevettem magam - Viszont lenne egy kérdésem.
-Mondja.
-Mi volt közted és Chris között? - váratlanul ért a kérdése, szinte leforrázott. Most mit mondjak? Hazudjak? A fenébe is azt nem lehet, hiszen az elöbb dumáltam neki az őszintéségről - Ha nagyon rossz nem kell elmesélned.
-Csak randiztunk egyszer aztán azt összevesztünk és ő azt hitte az öcsémre, hogy a pasim én megakartam magyarázzni neki, de ő nem hallgatott meg. Ennyi. - foglaltam össze röviden. Végülis nem hazudtam, csak nem mondtam elmindent.
-Értem. - valamin nagyon gondolkozott - Figyelj én nem láttam még Christ ilyenek , mint miután elrohantál. Furcsa volt. - bökte ki végül.
-Nem tudom mi baja lehet. De hát a férfiakat soha senki nem fogja meg érteni. És még a nőkre mondják, h kiismerhetetlenek. - vettem viccesre a figurát.
-Milyen kis gonosz vagy. - nevetett ő is.
-Nem is igaz. - mondtam, mire közelebb jött és megtalálta a gyenge pontomat és csikizni kezdett. Én meg fulldokolni kezdtem a röhögéstől. Persze a kis szemét nem könyörült rajtam és folytatta.
-Na kinek van igaza? - kérdezte tőle pár pillantra abba hagyva "kínzásomat" de a karjaiból nem engedett el. Hátulról ölelt, ami kellemes hatással volt a testemre.
-Öhm...Nekem?! - kacérkodtam vele tovább. Újra örült csikizésbe kezdett de most én se hagytam megtorlatlanul. Ennek köszönhetően mindketten a földön kötettünk ki. De volt jó oldala is, végre abba hagyta a gyötrésemet és a hátunkon fekve nevettünk. Szó szerint sírtunk a nevetéstől. Talán ez az ami annyira hiányzott az életemből. Valakivel önfeledten nevtni és jól érezni magam csak úgy.
-Rendben, legyen. De ez még nincs lejátszva. - mondta mikor már megtudott szólalni.
-De igen. - vigyorgott önelégülten.
-Na jó, most ezen nem fogunk összeveszni. Én tudom, hogy nekem van igazam. Te meg azt hiszed, hogy neked van igazad. - incselkedett tovább. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és ráültem a hasa aljára miközben a két karját lefogtam a feje két oldalán.
-Na szóval, igazam van vagy igazam? - kérdeztem és csak ekkor vettem észre, hogy az arca milyen közel van az enyémhez. Gondolom ez neki is feltűnt mert nagyott nyelv és egyre szaporábban vette a levegőt.
-Csodás műsor! - tapsolt Dale az ajtó félfának dölve mikor már csak pár centire voltak az ajkai az enyémtől. Azonnal lemásztam Tomról és felálltunk.
-Na végre Dale. Sikerült ide billegned? - kérdeztem gúnyosan az elöbbi megjegyzését elengedve a fülem mellett.
-Úgy látom jól elvoltatok ti itt ketten is. Ha egy félórával késöbb jövök lehet, hogy éppen egymást boldogítjátok. - vigyorgott. Nem értem ez neki miért olyan jó. Vagyis sejtésem az van. Gondolom azt hiszi ha nekem valami közöm lesz Tomhoz nem kell féltenie Christ. Pedig ha tudná, hogy nem is én koslatok utána hanem fordítva. - Amúgy Dale Chamber vagyok. A másik úgy nevezett mentoráltad. Már ha érdekel. - teszi hozzá.
-Ja, érdekel. - morogja Tom - Tom Kaulitz. - csókol kezett neki.
-Te nem annak a szupi bandának a tagja vagy? Annak a valamilyen hotelnak, nem? - nyávogja Dale a szokásos mézes-mázos hangján.
-Tokio Hotelnek hívják.
-Jaa, tényleg. Bocsika. - kacsint rá. Mi a francért flörtől mindenkivel akinek köze van hozzám és hím nemű?!
-Kezdhetnénk a próbát? - veszi fel a közönbös és hivatalos hangját Tom.
-Aham. -bólintok mire rám mosolyog.
-Persze. - egyezik bele Dale is.
A próba további részébe Tom gitározott és mi énekeltünk. Természetesen annak a hárpiának mindig akadt valami gondja. Vagy túl gyorsan játszott vagy túl lassan. mintha ő értene hozzá...Egyszer még komolyan megfogom tépni. Láttam Tomnak se kellett volna már sok hozzá, hogy elküldje melegebb éghajlatra, de tűrtőztette magát a próba végéig.
Nekem egész tűrhető volt ez a nap, mármint abból a szempontból, hogy nem küldtem el egyszer se Dalet a picsába se egyébb "kellemes" helyre. Viszont amikor már a cuccokat pakoltuk össze Dale váratlanul megszólalt.
-Képzeld Nina, Chrisnél fogok lakni amíg tart a verseny. Utána meg összeköltözünk. - csapta össze a tenyerét mint aki jól végezte dolgát. Mi jöhet még?! Eljegyzi ezt a kis ribacot? Nem szokásom káromkodni, de nincs rá jobb szó. Két órával ez elött még Tomal rpróbált flörtölni, most meg boldogan újságolja nekem, hogy összeköltözik a férfival akit szeretek. Hát kzrva jó, mondhatom.
-Szuper. - morogtam az orrom alatt, majd még csak el sem köszönve kimentem a hang stúdióbol.

*Chris szemszöge*

-Jaj, édes, képzeld összevesztem anyuékkal. - bigyesztette le Dale a száját sírósan amikor beléptem az ajtón. Bár ez engem most cseppet sem érdekelt, ugyanis még mindig a pár percel ezelötti dolgokan gondolkodtam. Valyon Ninát már tényleg nem érdeklem? Vagy csak dühös rám? Azt még meg is értem, de az képtelenség, h nem érezzen semmit irántam amikor én meg....kedvelem.
-Sajnálom. - böktem oda.
-Ja, látom mennyi együtt érzés van benned. Viszont kérhetek valamit édes kis mackóm? - ült az ölembe amitől engem kirázott most a hideg, de nem jó értelembe.
-Mondjad. - adtam meg magamat.
-Most nincs hova mennem. Anyuék zárolták a bank kártyámat is és megtiltották a nagyiéknak, hogy befogadjanak. Írtó dühösek rám a múltkori balhém miatt.
-Milyen balhéd miatt? - lepődtem meg, mert ez még nekem is új volt.
-Tudod amikor te éppen nem voltál itthon pár haverommal és egy nagyon rendes sráccal lementünk a partra lazulni. Kicsit többet ittam a kelleténél és elszívtunk pár vicces cigit is. Késöbb pedig a srác megengedte, hogy nála aludjak. Tök rendesnek tűnt meg minden. De aztán rám mozdult én mivel nem voltam épp túl józan engedtem neki. Erre ő titokban felvette videóra és eladta egy oldalnak. Sajnos apámhoz is eljutott a hír. Képzelhetet, hogy ki akadt. Hiszen ő a nagy Mr. Chamber. Neki az a legfontosabb, hogy a hülye üzlet társai és a felső tízere szeresse, de a lánya le van szarva. Na mindegy nem is ez a lényeg. Kidobott otthonról és most nem tudok hova menni. Maradhatnék nálad? - kérdezte. Nem értettem őt. meg van mindene. Mégis mindig csinál valamit amivel bajba kerül. Ráadásul nem ez az első alkalom, hogy kábítószerhez nyúl. Lehet Dale néha, sőt, mindig nyafog és elviselhetetlen, de aki jobban ismeri tudja, hogy igazából rendes csak a szülei leszarják és így lázad. Végülis mit várjak egy 20éves lánytól?!
-Persze dárga, maradj ameddig csak akarsz. De nem úgy mint a barátnőm, hanem mint egy barát. Így rendben lesz? - ajánlottam alkut. Habár legbelül tudtam, hogy Nina miatt ebből még lesz bajom bőven...
-Csak? - kérdezte, mire bólintottam - Hát jó. Legyen ahogy te akarod. De kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Nina miatt akarsz csak a barátom lenni?
-Nem tudom...Lehet. Még én se vagyok tisztába azzal, hogy mit is érzek. - vallottam színt Dalenek.
-És mi lesz azzal, hogy elveszel és együtt öregszünk meg? - szomorodott el.
-Dale. Nőj már fel. Azt még akkor mondtam amikor te kilenc éves voltál én pedig tizenöt. Még gyerekek voltunk és te voltál az egyetlen olyan lány a közelemben aki nem azért barátkozott velem, mert anyámnak divatcégje van. Tudod, hogy mindig is szeretni foglak, de csak mint egy barátott. Sajnálom amikor berúgtam és lefeküdtünk. Vagyis nem azt sajnálom - kacsintottam rá - hanem csak azt, hogy ezzel reményt kelletettem benned. Tudom, hogy nem kellett volna. Sajnálom.
-Nem haragszom. Életem legjobb éjszakája volt. - puszilt meg - De nyugi, vissza vonulok. De van egy feltételem. Mindent elmesélsz Nináról. Igaz, hogy bunkó voltam vele, de csak mert szeretlek. És ha te vele vagy boldog akkor csak nem lehet olyan rossz ember. - mosolyogott el. Mesélni kezdtem. Az első majdnem csóktól a liftes esetig. Dale néha bólogatott, hümmögött vagy éppen jókat röhögöt. Olyan volt mint egy kislány akinek éppen valami mesét mesélnek.
-Baszus! Te szerelmes vagy! - kiálltott fel amikor befejeztem a mondandómat.
-Jaj, ne beszélj hülyeségeket. Max csak annyi, hogy még nem húztam meg és ez vonzz benne. - tiltakoztam rögtön.
-Ha így lenne akkor múltkor este amikor a szobádban aludt és részeg volt miért nem csináltál vele semmit. Chris. Fogadd el. Te bele szerettél Ninába. Ne! Ne is tiltakozz. - kiabállt rám mikor meg akartam szólalni - Látnom kellett volna az arcodat miközben meséltél. Te füleg szerelmes vagy. - ezer vattos vigyorral mosolygott.
-Még, hogy én szerelmes? - kérdeztem vissza közönbösen.
-Igen te.
-Nem kéne neked próbára menned? - tereltem a szót.
-Nem soká. Amúgy felesleges Nináért menned, mivel neki is próbája van. - baszus tényleg. A picsába ki ment a fejemből.
-Akkor majd máskor. De amúgy is mindegy mert őt már nem érdeklem egy fikarcnyit sem. - duzzogtam. Dale hangosan felnevetett és megrázzta a fejét.
-Komolyan olyanokr vagytok mint az ovisok. De tudod mit bebizonyítom, hogy tévedsz. Van is egy ötletem. Azt mondom Ninának, hogy hozzád költözöm és meg várom a reakcióját. Abból le tudom szűrni, hogy érdekled-e avayg sem. Benne vagy? - állt elém csípőre tett kézzel.
-Benne. - tudom, hogy hülye vagyok mert bele mentem de nem volt más ötletem.
-Rendicsek. Akkor én húzok is. Nah puszancs. - dobott egy csókott az ajtóból, majd eltűnt.

Alig vártam, hogy leteljen az a két óra. Kilenckor már egyre idegesebb lettem. Hol van már? Épp a telefonomért nyúltam amikor meghallottam az ajtó csapódást.
-Na mi volt? - támadtam le egydől. Amin nem csak ő hanem én is meglepődtem.
-Neked is szia. Van egy jó és egy rossz hírem is. - húzta el a száját.
-Mégpedig?
-A jó azaz, hogy amikor elmondtam Ninának csak úgy lelépett köszönés nélkül megminden. Szóval tuti, hogy odáig van érted. Viszon. Most jön a kevésbé jó rész. Ha azt akarod, hogy ez így is maradjon akkor sűrgősen tenned is kell érte. Ugyanis maga Tom Kaulitz szemet vetett Ninára. És nem egy oldalú a vonzódás ahogy észrevettem. - ült le a kanapéra velem szembe.
-Miből gondolod?
-Elég egyértelmű. Amikor beléptem a terembe Nina éppen Tom csípőcsontján ült és egyre intímebb test helyzetbe kerültek. Már majdnem csókolóztak.
-Várjunk csak, mit keresett ott Tom? - értetlenkedtem
-Jah, el is felejtettem mondani. Ő lesz a mentorunk. Cuki pasas. - vigyorodott el Dale kajánul.
-Értem. Most mit csináljak? - kérdeztem.
-Kell neked az a lány?
-Hát...Azt hiszem. - válaszoltam őszintén. Dale úgyis átlát rajtam.
-Csak egy éjszakára vagy örökre? - tette fel az újabb kérdést.
-Na azért ennyire ne szaladjunk előre. Az a nőmég nem született meg akivel én egy életen át tudnék élni. - jelentettem kihatározottan.
-Nem ez a lényeg. Csak egy játék vagy több?
-Azt hiszem több. Mondom, hogy nem tudom. Hagyál békén. - úgy viselkedtem mint egy ovodás, de nem akartam erről beszélni. Nem vagyok szerelmes és soha nem is leszek. Ennyi.
-Hogy te milyen makacs vagy. - jelentete ki - De ha mégis látni szeretnéd, szerintem már otthon van. - mondtam madj bement az egyik hálóba.
Elmentem lezuhanyozni, aztán pedig kajáltam. Végig azon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Nekem ez a helyzet még új.
Egyszer csak azon kaptam magamat, hogy Nináék ajtaja elött állok egy szál sárga rózsával a kezemben. Szinte rögtön kinyitották az ajtót miután kopogtam.
-Hello. - köszönt Nina. De láttam, hogy vaalmi nincs rendben. Mintha sírt volna.
-Szia. Ezt neked hoztam. -nyújtottam oda a virágot.
-Nem kell. Vidd a Dalenek. Úgyis összfogtok költözni. - vágta hozzám. Próbált rideg maradni,de láttam rajta, hogy ideges és megint könnyek lepik el a szemét.
-Nina, nézzd én... - kezdtem volna el magyarázkodni, de közbe végott.
-Menj el. - mondta, de olyan hangsúlyal mintha azt mondta volna, hogy soha többé ne menjek sehova. Ez kicsit felbátorított.
Finoman az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét. Belenézztem azokba a gyönyörű könny áztatta szemekbe és olyan érzés hatalmasodott le rajtam mint még soha. Egyre közelebb hajoltam hozzá, hogy végre ismét a számon érezhessem méz édes ajkait. meglepő módon nem húzódott el tőlem. Ajkaink már csak pár centiméterre voltak egymástól amikor....

9.fejezet

Drága Olvasóim! <3

Megintcsak azt tudom monbdani, hogy sajnálom. De remélem, hogy ez a rész kárpótólni  fog titeket!
Elég hosszú lett és történ egy-két dolog is benne :D A helyes írási hibákért bocsi, a következő részt már javítja a bétám :)
Várom a komikat!:)

Puss: Kicsi Lány :)

~1 hét múlva~

*Nina szemszöge*
Ma sajnos Robnak haza kell utaznia. Nagyon fog hiányozni. Főleg, hogy nem egészen úgy telt el ez az egy hét ahogyan azt én szerettem volna. Időközben elkezdődtek a próbák is. Minden szép és jó volt amíg ki nem derült, hogy Chris ágyasával, azaz Dalel, osztottak párba. Egészen a verseny első élő adásáig vele kell gyakorolnom, mert vele fogok párbajozni az élő adásban, hogy bejussak a végleges huszonötbe. És ha minden jól megy kiejtem őt és akkor pápá Dale. Mondjuk az a szerencsém, hogy minden páros kap egy úgy nevezett mentort aki segít felkészülni a párbajra. Még senki nem tudja ki lesz a mentora. Majd me este derül ki.
Már nem bírom elviselni ezt a nőt! Nem csak Chris miatt, hanem mert egy nyafogós hülye liba.Szó szerint. Eddig csak a filmekben láttam olyat, hogy egy csaj kiborul azért mert letört a körme, erre tessék. Dale megvalósította. És még csodálkozott amikor a hasamat fogva nevettem rajta, kát másik lányal együtt akikkel jóba lettem a próbák alatt. Na ilyenkor mindig rohan Chrishez, hogy én mekkora egy szemét vagyok. Ha már itt tartunk had említsem meg, hogy a jég szemű és ez a hárpia éjjel-nappal egymás szájába lógnak. Bevallom minden ilyen alkalommal összeugrik a gyomrom és lerángatnám róla Dalet. Miért ő ölelgeti, csókolgatja azt akit én szeretek? Ez annyira igazságtalan.
-Elkísérjelek este? Akkor nem kell kettesben kibírnod három órát Szörnyellával. - kérdezte Bia a reggeli készülődések közepette. Mindig szörnyellának hívja Dalet. Nagyon nem csípi őt. Na nem mintha én annyira rajonganék érte. Sőt.
-Köszi, de nem szükséges. Ma nem ketten leszünk. Tudod, ma jön a mentorunk, vagy kink. - újságoltam a hírt barátnőmnek. - De reggelizni azért lekísérhetsz.
-Most inkább maradnék. - pirult el Bia. Akkor esett le, hogy Eric valószínüleg az ágyban várja őt.
-Ooh, értem. Akkor én most le is lépek.
-De ugye nincs harag? - pislogott rám.
-Dehogyis! Amíg Dalel nem találkozom mindent kibírok. - mondtam, mire mind ketten elnevettük magunkat.
-Oksy. Akkor én megyek és vissza fekszem. - nyomta meg a fekszem szót.
-Te kis perverz. - nevettem tovább - Menj csak. Én meg megyek sütizek egyet.
-Puszancs
-Csao! - köszöntem el én is.
Lementem a hotel éttermébe reggelizni. Rögtön a pult felé vettem az irányt, hogy leadjam a rendelésemet. Egy egész kedves lány jött oda felvenni a rendelésemet. De miután kicsit arrébb nézett teljesen lefagyott, majd szó szerint elájult a csaj. Gőzöm se volt tóla, hogy mi baja lett hírtelen. A munkatársai is oda siettek hozzá, hogy segítsenek. Ekkor jöttem rá, hogy mi a "baj" forrása. Nem más mint TOM KAULITZ.
-Öhm, bocsi. Nem az én hibám, hogy iylen hatással voltam rá. - motyogta Tom a földön fekvő lányt vizslatva. Nekem meg ennyi elég is volt ahhoz, hogy cseppfolyóssá váljak. A mély, rekedt, férfias, mégis gyengéd, nyugtató hangja elbűvölt. Úgy éreztem ott helyben én is beájulok szegény csaj mellé. Csak nézztem és úgy éreztem magam mint egy tini lány aki csak Rá tud koncentrálni. Hipnotizált már maga a jelenléte is. Még Christ is kitudta verni a fejemből egy kis időre. Csak Ő és én voltunk. Ennyiből állt a világ pár pillanatig. Ő is az én szemembe nézzett. De egyszer minden jónak vége szakad. - Valami baj van? - jött oda hozzám Ő.
-Ömh, igen. Vagy is nem. Szóval...csak tudod nem minden nap találkozik az ember szemtől szembe a Tokio Hotel írtó helyes gitárosával. - mosolyogtam rá kissé talán el is pirultam.
-Csak arra kérlek ne sikíts, ne ugorj a nyakamba, ne tegyél házassági ajánlatott se egyebet, rendben? - kérdezte zavartan, de azért az a szívdöglesztő mosoly ott bújkált a szája szélén.
-Megnyugodhatsz, nem vagyok egy dilis rajongó tipus, csak szeretem a zenéteket. Ennyi. - világosítottam fel egy vállrándítás kíséretében.
-Akkor megnyugodtam. Egy ilyen szép lány nem lehet dilis. - nevette el magát. Istenem, ez a nevetés...Már megint olvadok. - Amúgy te már tudod ki vagyok. De én kit tisztelhetek elbűvőlö személyedben? - csókolt kezet nekem.
-Nina Wesley. - biccentettem mosolyogva.
-Akkor kedves Nina, lenne kedved velem reggelizni?
-Ezer örömmel. - mondtam neki rögtön.
-Na ennek örülök. Mit kérsz? - ültünk vissza a pulthoz. Immár egymás mellé.
-Már leadtam a rendelésemet. Mondjuk kétlen, hogy a pincérnő kifogja hozni, és nem szertném megkockáztatni, hogy megint elájuljon. - nevettem el magamat.
-Szegény. - húzta el a száját - persze minden férfi szereti ha szeretik a nők, de ez már túlzás. Na de mindegy. Nem akarlak ezzel terhelni. Akkor mit is kérsz?
-Sütit. - jelentettem ki határozottan mire ő felnevetett. - Naaa, nem ér kinevetni. Megrögzött süti mániás vagyok. - tetettem a sörtődötet.
-Jó, jó, bocsi. De mentségemre legyen mondva, hogy nem rajtad nevettem hanem azon, hogy nem csak én vagyok képes még reggelire is sütit enni. - magyarázta.
-Most kimentetted magad. - mosolyodtam el én is újra.
-Amúgy mi járatban vagy itt? Már mint üzleti út, nyaralás, vagy nászút? Remélem nem az utóbbi. - mosolygott kajánul. Szív döglesztő látvány az egyszer biztos.
-Egyik se. Vagyis talán az első áll a legközelebb az igazsághoz. Nem tudom, hogy tudod-e de van egy tehetségkutató verseny és a résztvevőit ebben a szálodában szállásolják el. És szóval én is indulok a versenyen.
-Ooh, hát ez csodás. Amúgy tudom melyik versenyről beszélsz Egyéniben, vagy bandával vagy itt? - fagatott tovább.
-Egy magam vagyok. - mosolyogtam rá - Habár itt van a barátnőm is, de ő csak támogatás ként.
-Az jó. És mióta énekelsz? - úgy tűnik tényleg érdekli a dolgo.
-Már egészen pici korom óta. De még tudok zongorázni és gitárizni is tudok, és dobolni is egy kicsit. Még apukám tanbított meg mindenre. - szomorodtam el kissé az emlékektől.
-Mi a baj? - simogatta meg az arcomat, amitől engem kirázott a hideg. Természetesen jó értelemben.
-Hé, Haver. Mi járatban vagy? - jött oda a jégszemű pont mikor szólásra nyitottam a számat. Szerintem engem nem is ismert fel. Mert a hátam mögött jött és mikor megállt Tom mellett nem nézett hátra.
-Hello. - fogott kezet Vele - Hadd mutassam be neked ezt a csodás teremtményt. Nina Wesleyt. - na és itt jött az a pont amikor Chris megfordult és a döbbent arcával találtam szembe magamat.
-Sajnos már volt szerencsém megismerni. - morogtam az orrom alatt. Chris végre kapcsolt és ő is megszólalt.
-A barátod tudja, hogy minden féle pasassal leállsz?Már bocsi Tom, ez nem ellened szól. - valahogy éreztem, hogy nem úszom meg a beszólása nélkül.
-Chris, hagyd már békén. Nem csinált semmi rosszat. Csak elkezdtünk beszélgetni és végül úgy döntöttünk, hogy eggyütt reggelizünk. Se több, se kevesebb. És gondolom ezért a barátja sem haragudhat meg rá. - mosolygott rám félénken.
-Köszi Tom, de megtudom védeni magam. Egyépként meg nincsen barátom, tehát azt csinálok amit akarok. - feleltem kissé sértődötten, de büszkén. A sértődöttségem nem Tomnak szólt, hanem annak a kiállhatatlan gazembernek aki ellopta a szívemet.
-Igen?! És akkor kivel ölelkeztél a szobád elött múltkor? Talán ennyire jóba vagy a szoba pincérrel? - gúnyolódott velem.
-Nem. Nem a szoba pincért ölelgettem, hanem az övsémet. - adtam meg a kegyelem döfést. - Tom, én most megyee, ha nem haragszol. Remélem majd még találkozunk. - mosolyogtam rá.
-Én is remélem, szia. - köszönt el ő is. Aztán megfordultam és elmentem mit sem tördve Chris arcával ami most kifürkészhetetlen volt.
Tudom, hogy ez semmit nem változtat kettönk között, hiszen neki én is csak egy voltam a sok közül, de mintha egy kő hullott volna le a szívemről azzal, hogy elmondtam, hogy Rob azöcsém, nem pedig a barátom.
-Nina! - kiabált utánam amikor már a lift elött álltam. Úgy csináltam mint aki nem is halja. - Beszélhetnénk? - kérdezte mikor megállt melletem.
-Nem. - adatam meg az egyszerű választ rá sem nézve.
-Kérlek. - fogta könyörgőre a dolgot. De ez engem most nem hatott meg.
-Azt mondtam, hogy nem. És most elálnál az utamból?- kérdeztem olyan közönbösen amennyire csak tudtam mert idő közben megjött a lift is.
-Miért nem mondtad el, hogy az a pasas az öcséd? - kezdte el annak ellenére is, hogy azt mondtam nem akarok vele beszélni. Majd beszállt utánam a liftbe. Mindig ezt csinálja.
-Minek?! Meg sem hallgattál. És különben is, lett volna értelme? - tettem fel a költöi kérdést. Már nagyon kezdett elegem lenni belőle. Mit képzel magáról, hogy még ő von engem kérdőre?! Én nem egy barbi baba vagyok, velem nem lehet játszani. - Ott volt a kis cicababád, Dale. Én meg úgyis egy közönséges nő vagyok, aki megjátsza magát. Hagy békén Christopher! - néztem most előszőr a szemébe, de nem kellett volna, mert már megint gyorsabban vert a szivem a kelleténél.
-Nem hagylak békén Nina, mert kellesz nekem! - jelentette ki határozottan. Nekem viszont ezernyi pillangó kezdett repdesni attől a két szótól "kellesz nekem" - Sajnálom, tudom, hogy egy bunkó vagyok és, hogy megbánbtottalak, még hozzá nem is előszőr. De hát én is ember vagyok hibázok néha. - magyarázkodott. Én viszont nem akartam tovább hallgatni. Mert már a testem minden egyes porcikája rá fokuszált és centiről centire járta át az az édes bizsergés amit CSAK az ő közelében érzek. Egyszerűen megőrjít.
-Miért Chris? Miért? Hogy megint megbánts? Vagy, hogy most megtudj fektetni? - tudom, hogy szívtelen vagyok de ha megint leveszem a jégkirálynő maszkot és beengedem a fal mögé amit miatta építettem magam köré akkor nekem végem van.
- Az istenit Nina! - csakott a lift öldalába ökölel.
-Te hülye! - kiabálltam rá mikor megláttam, h felszakad a keze és szépen lassan elkezd kiszivárogni a vér a sebéből. Gyorsan kivettem egy tiszta szebkendőt és kezembe vettem a kezét. Megpróbáltam valamennyire elállítani a vérzést mert igen csúnyán felszakadt a keze. - Neked tényleg elmenetk otthonról. - maragtam az orrom alatt.
-Ennek te vagy az oka. - jeletette ki hatalmas vigyorral az arcán.
-Most meg minek örülsz ennyire? - kérdeztem merő gúnyal a hangomba.
- Ennek. - mutatott a kezére én meg értetlenül nézztem rá. - Azért mert ha nem érdekelnélek akkor most nem a sebemet ápolgatnád, hanem magasról tennél rá, hogy mi van velem. Ja és akkor már rég észre vetted volna azt is, hogy megállítottam a liftet. - magyarázta nekem nagy okosan. Nagyon büszke volt magára.
-Akkor most indítsd el létszives a liftet. - kértem - Most! - szóltam rá erényesebben mikor még mindig csak vigyorgott. - Chris ne szórakozz velem. Rohadtul nincs türelmem a baromságaidhoz.
-Óó, de tudom, hogy van. Nagyon is van. Mondd úgy, hogy nem akarsz többé látni.
-Nem akarlak többet látni. Soha! - mondtam meg neki látszólag magabiztosan.
-Aha, persze. és ezt most elmondanád úgy is, hogy a szemebe nézzel? - komolyan kikészít ez a pasi...De hát ha ezt akarja hát megkapja.
-Nem akarlak látni. Most örülsz? - néztem a szemébe.
-Igen. Mert látom, hogy hazudsz! Szóval nem hagylak békén. De most megúsztad a további beszélgetést. Mert iszonyúan sajog már a kezem és le is kéne fertőtleníteni. De este hétre érted megyek és elviszlek valahova ahol nem tudsz megszökni előlem. - simított végig az arcomon az ép kezével és meg megborzongtam. Ezt észre vette a kis szemét is és újra szélesen mosolygott. De végre elindította a liftet.
-Nem megyek veled sehova. Amúgy is, miért nem a drága kis Dalet szédíted. Hidd el neki 5perc sem kell és már is az ágyadban landol. Már ha nem vár alapból úgy... - kezdtem csipkelődni. Őszintén szólva kicsit élveztem is a mi "kis" szó csatáinkat.
-Ne aggódj. Már mondtam neked, hogy nekem csak te kellesz. -jött közelebb.
-Hát hogyne. Ezt a barátnőddel is közölted? Na de mindegy is. De ha megengedsz egy jó tanácsot, ne rúgd ki Dalet az ágyadból, mert, hogy én nem megyek veled se ma, se soha sehova az egyszer biztos! - Nagyon nehezemre esett ezt mndani, főleg, hogy ilyen közel van hozzám és úgy nézz rám, hogy belehalok de nagyon megbántott és ezt nem tudom csak úgy elfelejteni egyik percről a másikra.
-Majd meglátjuk kicsi lány. - nyomott egy apró csókot a számra hirtelen, de mire feleszméltem már el is húzódott és ki szállt a liftből.
Ez meg mikor ért fel az emeletre? Elképesztő milyen hatással van rám. Teljesen megszűnik a külvilág ha a közelemben van. És ő ezt nagyon is élvezi.
Belépve a lakosztályomba rögtön Biába és Ericbe botlotam.
Beszéltem velük pár szót aztán bementem a szobámba.
Most készülődjek vagy ne? Na ez most a nagy kérdés...Higgyek neki és bízzak benne?Nem fog újra megbántani? De. Valószínüleg elöbb vagy utóbb úgy is ugyanitt kötnénk ki. és azt nem akarom. Pokoli egy hetem volt. Itt volt az öcsém, de még vele se tudtam túl sokat fogllkozni, mert vagy depiztem vagy a prókákon voltam, vagy aludtam. Ennyiből állt az elmúlt egy hetem. De most már egész tűrhetően vagyok. És nem akarok megint olyan szarul lenni.Tehát nem megyek Chrissel sehova. Különben is nem lóghatok el a találkámról amin végra valahára megismerhetjük, hogy ki az a titokzatos mentor.
Megbeszéltem Biával, hogy én elmegyek és ha Chris jönne ő majd lerázza helyettem is.

Hamarabb mentemle a próbaterembe 7 óránál ezért hál' istenek Dale még nem volt itt. Szerencsére a CD amin rajta van az a szám amit az élő showban fogok énekelni. Az egyik kedvenc bandámtól, a One Direction-től fogom énekelni a Gotta be you-t, annyi különbséggel, hogy én szólóban és akusztikus verzióban.
Amikor már az utolsó hangokat megéreztem ahátam mögött valaki jelenlété. Megfordultam és aki érdeklősve figyelt Tom volt. Pár percig csak nézztükegymást. Aztán elmosolyodtunk.
-Szia. -szólalt meg először
-Szia.
-Nagyon szép volt. - dícsért meg.
-Köszönöm. - hajtottam le a fejem, mert éreztem, hogy ettől az egyszerű bóktól is elpirulok
-Csak az igazat mondtam.
-Örülök, hogy már itt vagytok. - Szólalt meg drágalátos házigazdánk az ajtóban állva.
-Mi az hogy itt vagyunk? Dalenek még nyoma sincs. - lepődtem meg.
-De te és Tom legalább már összeismerkedtetek.
-És az neked miért is jó? - kérdeztem vissza megint, talán kicsit bunkóbban a kelleténél.
-Mert mostantól sok időt fogtok eggyütt tölteni. Ugyanis ő lesz a mentorotok. - újságolta nagy lelkesedésel....

8.fejezet

Drága Olvasaóim!:)
Meghoztam az új fejit. Remélem tetszeni fog. Ez most nem lett olyan hosszú de a kövi részre bőven tartogatok meglepetéseket :D
Még annyit, hogy nagyon szépen köszönöm a komikat Szancsukának és Laurának! :)<3
Nem húzom tovább az időt, jó olvasást.

Pussy: Kicsi Lány

U.I.:  A kövi fejezet lehet, hogy már jövőhét csütörtök-pétek felé megérkezik. Most alkotni van kedvem :D

*Nina szemszöge*

-Jól vagy? - kérdezte Bianka kíváncsian vizslatva arcomat.
-Fogjuk rá! - mosolyogtam bíztatóan - Tudod mit nem értek?Azt, hogy miért tagadja. Legalább annyi lehetne benne, hogy beismeri. - rántottam meg hanyagul a válamat.
-Nina, nekem itt valami nagyon nem stimmel. Chris őszíntének tűnt. Mi van ha még se történt semmi? - tette fel a kérdést ami már az én fejemben is ott motoszkált.
-Most már mindegy. Küolönben is jobb lesz így. Elvégre én nem miatta vagyok itt, hanem a verseny miatt. - sóhajtottam fel, beletörődve.
-Te tudod! - adta meg magát, majd valaki ráfeküdt a csengőre. Szinte egyszerre áltunk fel.
-Majd én megyek. De ha Ő az akkor valamit hozzá vágok! - mondtam gesztikulálva, mire drága barátnőm csak kiröhögött.
Az ajtóban szinte leesett az álam a látogatóm láttán.
-Ennyire azért nem kell örülni. - motyogta azzal a sunyi mosolyal az arcán.
-Rroooobb!! - ugrottam a nyakába mikor feleszméltem a kezdetleges sokkból.
-Na így már mindjárt jobb. - ölelt át ő is jó szorosan.
Nagyon jó volt újra át ölelni az én lökött kis öcsémet. Behunyt szemmel szívtam be az illatát ami most is az otthoni öblítő illatát árasztotta. Kicsit olyan volt mintha újra otthon lennék. Mikor hosszas ölelkezés után elengedett kinyitottam a szememet ami rögtön egy nem várt meglepetésre talált. Chris ott állt szinte ledermedve a folyosó végén. Elég messze volt, de ahhoz nem eléggé, hogy ki ne tudjam olvasni a szeméből a szomorúságot és a csalódottságot. Bevallom egyiket sem tudtam mire vélni. Csak állt ott és engem nézzet. Én meg Őt.
-Nem megyünk be?- kérdezte Rob mikor már egy ideje ott szobroztam. Aprót bólintottam. - Lökött nőszemély. - kacagot fel aztán a fenekemre sózott egy nagyott mivel még mindig nem reagáltam. Erre Chris arca furcsa fintorba torzult, de hamar elrendezte vonásait és elindult.
-Nina! Gyere már be!! - ragadott karon immár Bia. Amikorlátta, hogy valamit nagyon nézzek ő is oda nézzett. - Látott Robbal? - kérdezte mire én ismét csak bólintottam. Néztem a lassan mozgó alakját ami viszonylag hamar el is tűnt. - Na most már tényleg gyere be. Rob tiszta hülyének nézz téged. A végén még haza visz téged. Vagy ami még rosszabb dili házba csukat. - dobott be egy elég gyatra poént . Viszont erre megrándult a szám széle és végre kissé magamhoz tértem.
-Örülök, hogy itt vagy! - mosolyogtam az öcsémre amikor leültem mellé. Bár a gondolataim még mindig máshol jártak.
Bia és Rob valamin nagyon tanakodtak már több mint egy órája, de nem igazán figyeltem.
-Ugye, hogy nekem van igazan? - fordult felém vigyorogva Bia.
-Ömm...bocsi, mit is modtál?
-Na jó, elég legyen. Mi a baj drága?Mióta itt vagyok nagyon furán viselkedsz. - fürkészte az arcomat immár Rob is.
Vettem egy mély levegőt és elmeséltem neki mindent.
-Esküszöm, hogy beverem a képét! - ált fel Rob amikor befejeztem.
-Ne! - kiálltottunk egyszerre Biával.
-Nina szereti. - mondta drága barátnőm.
-Mi?! - emelkedett meg a hangom két oktávot - Még, hogy én szerelmes? Ebbe a faragatlan tuskóba? Na ne nevettes már! - legyintettem közönbösen.
-Nina engem nem tudsz becsapni! Te teljesen belezúgtál Christopherbe! - vigyorgott rám ezer vattos mosoylal.
-Nem igaz! Hagy békén! - vágtam be a durcit. Majd duzzogva bevonultam a fürdőbe.
Ezt a hülyeséget. Nem érdekel az a barom. Maximum annyi volt, hogy egy nagyon picit vonzódtam hozzá. De már az a pici vonzalom is megszűnt. Már abszolut nincs hatással rám se a mosolya, se azok a gyönyörű jégkék szemei, se a tökéletesen kidolgozott teste, és a méz édes csókja se....Na jó itt kellene leállnom. Még magamnak is kínzás bevallanom, de sajnos nagyon is hatással van rám. Az egész lénye. Vissza emlékezve a tegnapra annyira csodás volt kettesben sétálgatni a parkban kézen fogva. Minden másodpercet vissza pörgettem az agyamban és az estének sok olyan részére is sikerült vissza emlékeztem amikre eddig nem. Emlékszem, hogy egy rövid pólóba voltam és fáztam. Hozzá bújtam mert az Ő teste meleg volt, aztán csókolóztunk majd egyre kevesebb ruha volt rajtunk. Amikor csak egy bugyi volt rajtam történt valami...
-Ne... - suttogtam. Nem is történt semmi. Utána elment a fürdőbe én pedig elaludtam.
Hogy lehetek ekkor hülye?! Meg kellett volna hallgatnom őt. Igazuk volt a többieknek. Nagyszerű...
Gyorsan összeszedtem magamat, és kiszáltam a kádból. Elindultam felöltözni és hajat szárítani. Egy egyszerű farmer short-ot vettem fel egy fekete trikóval és papucsal.
Biáék furcsán nézztek rám amikor közöltem, hogy leszaladok valamiért a boltba, de nem szóltak semmit csak bólogattak.
Egyből a bárba mentem, mert volt egy olyan megérzésem, hogy ott találom. Bocsánatott kell kérnem tőle. Ok nélkül vágtam a fejéhez azokat a szörnyű dolgokat.
Mikor beléptem a bárba előszőr nem láttam sehol. Rövid keresgélés után viszont meg találtam a bárpultnál. Kicsit haboztam, hogy oda menjek-e vagy sem. De végül a bátrabbik felem győzött.
-Ne haragudj. - mondtam lehajtott fejjel amikor oda értem a háta mögé. Nem néztem rá de hallottam ahogy megfordul.
-Nina?! - döbbent meg - Mit akarsz? - kédezte most már közönbös hangnemben.
-Csak bocsánatott szerenék kérni. Tudom, hogy nem használtad ki, hogy részeg voltam és sajnálom azokat a dolgokat is amiket a fejedhez vágtam. - hadartam el.
-Inkább a pasidtól kéne bocsánatott kérned, hogyegy másik férfi ágyában töltötted az éjjelt. De hogy lásd milyen nagyvonalú vagyok megbocsájtok. - mondta egyszerre gúnyos, megvető és közönbös hangnemben. Olyan érzés volt mintha kést szúrtak volna a gyomromba.
-Most miért vagy ilyan? - kérdeztem alig halhatóan miközben könnyek szöktek a szemembe.
-Ne legyél már ilyen álszent. - nevetett fel erőltetetten - Már az elején is igazam volt. Csak egy vagy a sok közül. Olyan vagy mint a többi csaj akik az ágyamban kötöttek ki. Csak az a különbség, hogy ők legalább a külvilágnak is azt az arcukat mutatják amilyenek és felválalják önmagukat. Te viszont megjátszod magad és közben kitudja hány pasival kavarsz még. Szóval lény olyan kedves riszáld arébb innen a csinos kis hátsódat, vissza a barátodhoz. - mondta kissé akadozó nyelvel. Tehát be van rugva...Csodás! Én meg úgy éreztem, hogy megforgatta a kést a hasamban. Egy valami viszont akkor sem tiszta.
-Milyen barátomhoz? - kérdeztem meglepetten, mert nem igazán értettem őt.
-Akivel a folyosó közepén enyelegtél. - a francba....most komolyan az hiszi Robra, hogy a pasim? Mondjuk Ő nem tudhatja, hogy ez nem igaz.
-Chris, Rob nekem csak az... - kezdtem volna magyarázkodni de közbe szól.
-Nem érdekel Nina. Láttam. Legyetek boldogok. - állt fel a székről.
-Drágám, kimegyek a mosdóba és máris leakarnak csapni a kezemről? - szólalt meg mögöttem nyávogva egy női hang.
-Nyugi téged senki sem űberelhet. - húzta oda magához a csajszit - Nina ő itt Dale Chamber. Dale, ő itt Nina Wesley az egyik vetély társam a versenyben. - mutatta be a nőt. Akit sajnos már ismertem. Vele találkoztam tegnap az étterem női mosdólyában. Ő kurvázott le...
Egyre jobb és jobb ez a nap!
-Kösz Chris. Már ismerem a hölgyet. - simított végig az említett karján.
- Jé, tegnap még kurva voltam ma meg már hölgy?!Micsoda pálfordulás! - nevettem fel cinikusan - De ettől még az én véleményem nem változott rólad, sőt.... - vette fel a védekező pózt. Azaz karba fontam magam elött a karjaimat és a szemébe nézztem bájosan mosolyogva azzal a tipikus, magabiztos Ninás nézésel. Nem tudom miért, de ha olyan helyzetbe vagyok mindig így állok be.
-Honnan ismeritek egymást? - kérdezte immár a jégszemű.
-Majd a kisbarátnős elmeséli, bár biztos vagyok benne, hogy magát fogja fényezni és a sztorinak semmi köze nem lesz a valósághoz. Na de én nem is zavarok tovább. További szép estét. - ezzel hátat fordítottam nekik és méltóság teljesen távoztam.
A liftben már nembírtam tűrtőztetni magam, itt végre utat engedhettem a könnyeimnek. El sem hiszem. Alig pár napja ismerem és már nem előszőr sírok miatta...Teljesen kicsinál. És ami a legrosszabb. Nem tudom utálni. Azt hiszem Biának igaza van.
Teljesen bele szerettem Christopher Holdingba.

7.fejezet

Drága Olvasóim!:)



Tudom, hogy megint nagyon elcsúsztam az ígért időponttól. Csak most elég sok gondom van.
Nem lett olyan hosszú fejezet mint szerettem volna, de azért  itt van.
Nem is húzom tovább az időt.


Pussy: Kicsi Lány


- Miattad. - mondtam az igazsághoz híven. Mivel, hogy mióta befeküdt mellém kívánom őt. Egymás szemébe nézztünk és ugyan azt láttam az ő szemébe is amit én érzetem abban a pillanatban. Egyszer csak felém nyúlt és gyengéden végig símította az arcomat. Hirtelen a hátára fordítottam és lefogtam a csúklóját a feje főlött majd úgy csókóltam meg mint még soha senki mást. Ez meg is tette a hatását hiszen éreztem ahogy megremeg a teste alattam. Előszőr kicsit talán meglepődött, de nem soká ő is úgy szorított magához ahogyan én, Őt. Vadul, de mégis érzékien csókoltuk a másikat. Ott érintettem ahol csak tudtam. Mikor óvatosan bele markoltam a fenekébe egy halk sóhajjal jutalmazta. Amikor már alig kaptunk levegőt elváltam ajkaitól, majd lassan hintettem be a nyakát apró csókokkal. Óvatosan haladtam lefelé, minden egyes centit végig csókolva. Kezeim már egész máshol jártak, pontosabban a combján és a fenekén.Észre se vettem mikor került le róla a póló, de már csak egy apró csipke csoda volt rajta, rajtam pedig a boxerem ami egyre kissebnek tűnt.
Egyik pillanatban a hátamra fordított és átvette az irányítást. Most ő csinálta azt amit én csináltam pár másodpercel ezelött. Amikor a nyakamhoz ért óvatosan meg harapta majd meg is szívta azt. Na ennek holnapra tuti nyoma lesz...de nem bánom. Ráült a hasam aljára és a szemebe nézzet. Mérhetetlen szenvedélyt láttam benne, de kis kábultságot is. Nekem pedig le esett a tantusz. Ő most részeg és csak azért ilyen oda adó. Holnapra ruti megbánná és nekem se kell részegen. Ha le akar tőlem valamit azt majd józanon is megteheti.
Lefogtam a kezeit, eltoltam magatól és felálltam az ágyról. Nina érettlenül és csalódottan nézzet a szemembe majd ő is állt volna fel. Nemet intettem a fejemmel ami neki nem igazán tetszett, de azért vissza huppant az ágyra. Elindultam a fürdőbe és beálltam a hideg víz alá. Nagy szükségem volt rá nehogy vissza menjek és leteperjem Ninát.
Miután végeztem és kimentem a fürdőből Ő már édesen aludt. Holnapra nem is fog semmire emlékezni. - szomorodtam el kisé. Pedig az a csók és ahogy simogatott nem volt semmi. Úristen, most kell abba hagynom mert különben felesleges volt a hideg zuhany is. Befeküdtem mellé és próbáltam elaludni. Ami elég nehéz volt úgy, hogy fél percenként hozzám ért valamelyik test része. A legfurcsább az volt, hogy nem csak a férfiasságomra volt hatással, hanem az egész testemben benne volt egy furcsa érzés. Képtelen voltam tovább feküdni mellete. Ezért inkább kimentem a kanapéra, ahol végre el aludtam.




*Nina szemszög*

Reggel a nap vakító fényére ébredtem ami az ablak résein át szűrődött be. Lassan nyitogatni kezdtem a szemeimet. Mikor körbe nézztem egy teljesen idegen szobába találtam magamat. Megpróbáltam felülni az ágyban, de ekkor erős szédülés és hányinger tört rám. Na meg persze az elengedhetetlen fejfájás is. Gondolkozni kezdtem hol is lehetek. Annyira emlékszem az estéből, hogy a fiúkkal vacsoráztam aztán elmentünk egy szórakozó helyre. Ott rendesen lerészegedhetem, mert onnan már csak apró kép kockák maradtak meg. A buli utáni első emlékem, hogy az után valamin röhögtünk aztán elbúcsúztunk Willtől és Stevetől. Aztán fent elköszöntek Christől is. De akkor most hol vagyok? Nagy nehezen felálltam és ''felfedező túrára,, indultam. Amint felálltam majdnem dobtam is egy hátast, mivel megbotlottam egy hatalmas pólóban. Akkor vettem csak észre, hogy nincs rajtam ruha, csak egy bugyi. Hirtelen jöttek elő az emlékek. Bia és Eric szeretkeztek. A folyosón volatm. Bekopogtam Chrishez. Zuhanyoztam. Aztán meg....
-Jézusom! - kiálltottam fe halkan. Szinte suttogva. Szemeimet ellepte a könny és lassan végig folytak arcomon.
Gyorsan magamra kaptam a pólót - ugyanis a ruháim a fürdöbe voltak, ahonnan most víz csobogás hallatszott - és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem.
Szinte rohantam a saját szobám felé és nem törődve azzal mit fogok látni vagy, hogy megzavar esetleg valamit berontottam az ajtón.
Szerencsére se Bia se Eric nem voltak a nappaliba, így nyugodtan besurranhattam a szobámba. Bezártam az ajtóm és befeküdtem az ágyamba. Megint előjöttek az emlékek és újra megeredtek a könnyeim. A párnába fúrva fejemet próbáltam halkítani zokogásom hangját. Nem tudom elhinni. Én aki nem akart csak egy lenni a sok közül, most az lettem. És én még azt hittem, hogy amiket tegnap a parkban mondott őszinték voltak és elindult köztünk valami. Erre ő az első adandó alaklommal kihasznált. És én hagytam...
Pár órával késöbb, mikor már telebőgtem a párnám úgy döntöttem megkeresem Biát. Most szükségem van rá. Hogy átöleljen és a hajamat simogassa amíg én csendben kisírom magamat. Úgy mint 10 éves korom óta mindig mikor szomorú vagyok. Hamar meg is találtam. A konyhában csinált valami ebéd féleséget.
- Jó reggelt álomszuszék. Ugye tudod, hogy délután kettő van. - szídott meg mosolyogva fel sem nézzve a paradicson szeletelésből - Gondolom jól sikerült a tegnap ha ilyen későn keltél. - folytatta tovább. Nem volt erőm válaszolni mert biztos elsírtam volna magam. Gondolom ő is észre vette, hogy valami baj lehet. mert nem válaszoltam. Felnézzett rám és oda jött hozzám. - Istenem Kicsi Lány. Mi történt? Teljesen fel vannak duzzadva a szemeid a sírástól. - ölelt magához.
-Chris. - most csak ennyit tudtam kinyögni. Szerencsére nem faggatózot tovább, leültünk a kapanéra és ott sírdogáltam. Mint mindig.
Kellett bő fél óra, hogy össze szedjem magam és mesélni kezdtem. Mindent kitálaltam Biának. Az első találkozásunktól kezdve a tegnap esti dolgokig.
-Furcsa voltál nekem már az első pillanattól kezdve. Ezek szerint ezért. De szivem, tuti, hogy este történt valami? - kérdezte amikor befejeztem.
-Arra nem emlékszem pontosan, hogy AZ is megtörtént volna. De minden jel erre utal. Különbem miért lettem volna szinte teljesen meztelen?! - tettem fel a költői kérdést mire Bia csak elhúzta a száját. - Amúgy Eric hol van? - kérdeztem tőle, hogy kicsit el tudjam terelni a gondolataimat.
-Nem rég ment el. Amíg te itt sírdogáltál ement. - mosolyodott el halványan. Legalább ő boldog. - Szerintem menj fürödj le és próbálj kicsit kikapcsolni, okés? - bólintottam, majd indulatm is a fürdőbe.
Valószínüleg elaludhattam, mert valaki ijedten rántott fel a kádból.
-Te hülye nem így gondoltam, hogy kapcsolj ki, hanem hogy próbálj másra gondolni! - kiabált Bia. Talán ez a második esett, hogy felemeli velem a hangját.
-Nyugi, csak elaludtam. - osztottam meg vele is. Mire megkönnyebülten felsóhajtott.
-Már azt hittem... - itt elgondolkodott - ...mindegy mit hittem. Gyere mert kihüllt a víz és tüdőgyulladást fogsz kapni. - nyújtotta felém a kezét.
-Bia ugye nem arra gondoltál, hogy képes lennék megölni magamat egy pasiért?! Lehet, hogy nem vagyok százas, de azért ilyet még nem én se csinálné. Főleg nem egy ijen dolog miatt. - nyugtattam meg.
-Rendeben. Csak megijedtem, mert nagyon ki voltál borulva. De így kimondva tényleg hülyeség. Na nyomás kifelé.
-Igenis anya. - mondtam mire mindketten elröhögtük magunkat.
Kiszáltam a kádból. majd felöltöztem és megszárítottam a hajamat. Mikor kész lettem ki akartam menni, de kiabására lettem figyelmes. Megálltam az ajtóba és hallgatótózni kezdtem.
-Tűnj el innen de rohadt gyorsan, mert esküszöm, hogy nagyon rosszul fogsz járni. -osztotta meg a tényeket Bia.
-Nem megyek sehova. Nem csináltam semmi rosszat. Csak Ninát szeretném látni. - válaszolt higgadtan Chris.

*Chris szemszög*

Reggel Nina még aludt ezért inkább elmentem lezuhanyozni, nem akartam felébreszteni.
Viszont amikor végeztem és hült helyét találtam kicsit megijedtem. De szerencsére jött Eric aki megnyugtatott, hogy Biával van. Eric kicsit furcsa volt nekem, de nem fogalakoztam vele.
Délután úgy döntöttünk Ericcel, hogy meglátogatjuk a lányokat és elmegyünk eggyütt egy késői ebédre.
Amikor beértünk a lányok szobájába Bia rögtön nekem támadt, hogy hogy lehetek ennyire undorító és ehez hasonló dolgokat fágott a fejemhez. Nem tudtam ezt mire vélni. Szerencsére Eric annyira kordában tartani őt, hogy ne jöjjön nekem. Pont az egyik szó csatánk közepén voltunk amikor Nina is kilépet a szobájából.
-Mégis, hogy voltál képes erre?-ordította torka szakadtából, nekem meg végkép fogalmam se volt róla, hogy miről beszél.
-De, mit csi...- kérdeztem volna, ha nem vág közbe.
-Hogy mégis mit csináltál?Még komolyan van bőr a képeden ilyet kérdezni? Tudtam, hogy egy aljas nőcsábász vagy, de amikor este átmentem hozzád azt hittem ennél azért több vagy! - nézzett rám úgy mintha a vligál legundorítóbb dolga lennék. - Most örülhetsz. Büszkelehetsz magadra. Megkaptad amit akartál. Hát csak gratulálni tudok neked. - köpte felém a szavakat könnyes szemmel. Én meg végkép össze zavarodtam.
-Nina gyere menjünk be a szobádba. - fogta meg Bia a karját nyugtatólag.
-Mindjárt. - eröltetett egy mosolyt barátnője felé - Ha a jövőben találkozunk ne merj hozzám szólni vagy érni és kurva nagy ívbe kerülj el. - emelte fel fenyegetőleg a mutató úját - Na most már mehetünk. - fordított nekem hátat.
-Bia este azért átjössz? - kapott Bia után Eric.
-Nem hiszem. De majd felhívlak. - simitott végig Eric arcán úgy ahogy azt Nina tette velem, nem is olyan régen.
-Nyugodtan mehetsz szivem! Legalább te legyél boldog. - mosolygott Nina az újdonsült szerelmesekre. - Gondolom kitaláltok. Szia Erik. - köszönt el. Még arra se mélltat, hogy hozzám szóljon. Nagyszerű...Legalább azt tudnám mivel érdemeltem ezt ki.
Ericcel kimentünk a szobából egyenesen a bár felé.
-Ez meg mi volt? - kérdeztem tőle, hátha tud valamit amit én nem.
-Hát Nina nagyon ki volt akadva az fix. De téged sem értelek, miért kellet a tegnapi részegségét kihasználni?! - rázta meg a fejét.
-Tessék? Hozzá se nyúltam! - fakadtam ki - Vagyis hozzá nyúltam, de nem feküdtünk le. - magyaráztam indulatosan, mert sejtettem hová akar kilyukadni.
-Komoly? Mert Nina váltig állítja, hogy egy szál bugyiban kelt fel a Te szobádban. - magyarázt.
-Az azért volt mer majdnem történt valami, de mivel tudtam hogy részeg leállítottam magam és ott hagytam.
-Akkor ezt nem ártana vele is közölni, mert azt hiszi, hogy gerincre vágtad és meg kell mondjam ez eléggé tacsra tette. Ő nem egy olyan lány akivel csak úgy szórakozhatsz. Ő ennél többet érdemel. Szóval minnél hamarabb beszélj vele. - veregetett hátba Eric.
-Tudom. Szerintem már most felmegyek. Megvársz itt? - kérdeztem mire ő aprót bólintott.
Gyorsan elindultam a lifthez. Amikor feléertem rögtön Nina szobája felé vettem az írányt. Biztos voltam benne, hogy ha most sikerül megbeszélni ezeket akkor ebből több is lehet mint egy éjjszaka. Igaz megrémített a gondolat, hogy én bárkivel egy hétnél tovább együtt legyek, de egy próbát megér. Viszont mikor befordultam a folyosón megdöbbető látvány fogadott. Nina az ajtóban állt és egy pasas nyakában lógott aki úgy ölelte őt mintha az élete múlna rajat. Na ennyit az ő őszintéségéről és ártatlanságáról....

Ízelítő :)

Drága Olvasók! :)
Most még nem frissek jelentkezem csak egy kis ízelítővel. :)


-Mégis, hogy voltál képes erre?-ordította torka szakadtából, nekem  meg  fogalmam se volt miről beszél.
-De, mit csi...- kérdeztem volna, ha nem vág közbe.
-Hogy mégis  mit csináltál?Még komolyan van bőr a képeden ilyet kérdezni? Tudtam, hogy egy aljas nőcsábász vagy, de amikor este átmentem hozzád azt hittem ennél azért több vagy! - nézzett rám  úgy mintha a vligál legundorítóbb dolga lennék. - Most örülhetsz. Büszkelehetsz magadra. Megdugtál. Hát  csak gratulálni tudok neked. - köpte felém a szavakat. Én meg végkép össze zavarodtam.
-Nina kérlek  menjünk. - fogta meg Bia a karját nyugtatólag.
-Mindjárt. - eröltetett egy mosolyt barátnője felé - Ha a jövőben találkozunk ne merj hozzám szólni és kurva nagy ívbe kerülj el. - emelte fel fenyegetőleg a mutató úját - Na most már mehetünk. - fordított nekem hátat.
-Bia este azért átjössz? - kapott Bia után Eric.
-Nem hiszem. De majd felhívlak. - simitott végig Eric arcán úgy ahogy azt Nina tette velem, nem is olyan régen.
-Nyugodtan mehetsz szivem! Legalább te legyél boldog. - mosolygott Nina az újdonsült szerelmesekre. - Na de most már tényleg megyünk. Szia  Erik. - köszönt el. Még arra se mélltat, hogy hozzám szóljon. Nagyszerű...Legalább azt tudnám mivel érdemeltem ezt ki.

6.-fejezet

Drága olvasók!:)
Itt is van az új feji. Remélem tetszeni fog. Nem sokára felteszek egy hosszabb Novellát is (több részeset).
Nem húzim tovább az időt, jó olvasást :))

Pussy: Kicsi Lány :)

U.I.: Nem bánnám, ha kapnék vissza jelzést a blogomra :)

- Hello. Chrissel jöttél, igaz? - kérdezte tőlem egy velem egy korú nő.
- Már bocsi de neked ehhez mi közöd van? - kérdeztem vissza barátságtalanul. Nem értem, hogy miért érdekli őt az, hogy Chrissel vagy-e vagy sem. És ő honnan ismeri Christ. Lenne egy-két tippen, de megpróbálok nem előre ítélni.
- Hú de harapós valaki! - jött közelebb és beállt elém csípőre tett kézzel - Igazán tüzes kis kurvát talált magának ma estére az én drágám. - nevett fel gúnyosan a szöszi. Nálam viszont elszakadt a cérna és úgy döntöttem suttba vágom elöbbi "Ne ítélkezzünk előre" monológot.
- Mégis mit képzelsz magadról? Ha nagyon akarod tudni igen Chrissel vagyok. De én veled ellentétben nem azért mert szét tettem neki a lábamat. - hajoltam közelebb hozzá, hogy rendesen a szemébe tudjak nézzni - Szóval szerintem kussolj, mert nem járnál jól ha most arról kezdenénk el vitatkozni, hogy ki is a kurva kettőnt közül. - mondtam neki teljesen komnolyan és mosolyogva hajoltam el tőle. Mikor láttam, hogy kellő képpen lesokkoltam és belé folytottam a szót,megfordultam és emelt fővel távoztam.
Büszke voltam magamra mert nem tudott megalázni, vizsont nagyon felhúzott. Oda jön hozzám és simán elkezd sértegetni. Pedig nekem nagyon úgy tűnt, hogy kettőnk közül nem én vagyok a könnyű vérű. Alapjába véve olyan igazi " cica baba,, kénézetű. Sötét szőke, vasalt, hosszú haj. Ragyógó bőr, csinos kis pofika és jó test beletuszkolva valami feszes bőr cuccba. Meg kell vallani, hogy szép de egy igazi hárpia. Ha beleül is olyan lenne mint kívül ő lehetne a tökéletes nő-amiért kicsit bevallom kicsit irigykedes is- viszont csak egy gerincre vágni való ribanc. Se több, se kevesebb. Rohadt jó, hogy így felidegesített. Nem elég nekem, hogy a jég szemű miatt idegeskedek....Na jó, nyugi Nina.-nyugattam magam gondolatban.
Időközben vissza értem a fiúkhoz akik nagyban beszélgettek valamiről. Mikor leültem persze rögtön elhallgattak.
- Jó sokáig bent voltál. - jegyezte meg Chris fapofával.
- Bocs, volt egy kis kellemetlenség. - mondtam majd rákacsintottam Chrisre, mire a fiúkból kirobbant a nevetés.
-Te...most komolyan? Vagyis...izé... - hebegett-habogott össze-visza. - Szóval te...azért mentél be a wc-re, hogy...szóval értet?! - Vicces volt őt zavarban látni. Ezért én is csatlakoztam a fiúkhoz akik már a hasukat fogták a nevetéstől.
- Hogyne édes. Azért mentel el wc-re mert rád izgultam és ha nem vezetem le a feszültségemet félő, hogy leteperlek. - húztam tovább az agyát. Aminek ő nem örült. Nem tetszésének rögtön hangot is adott. Beszarás, hogy nem képes befogni...
- Kurva vicce. Őrülök, hogy ilyen jól szórakoztok rajtam. Nina te meg ha kanos vagy menj és dugads meg magad. - mondta rezzenéstelen tekintettel. Őszintén szólva fájtak a szavai de tartanom kellett magatam.
- Rendben. Akkor további szép estét. - álltam fel az asztaltól.
-Ne! - kiálltott rám a jég szemű. Nem tudom miért hívom jég szeműnek. Igaz, hogy a kék szemei is közre játszanak de ma este olyan érzéstelen volt miután idejöttünk mint egy jég csapnak. Talán ezért kombináltam ezt össze. Ő az én jégcsapom. Na nem. Le kell álnom a fantáziálgatással. Ő nem az enyém.
- Na jó most, hogy már mindenki ki drámázta magát kajálhatnánk is. - mondta lazán Will mikr leültem.
- Már nem látok az éhségtől. - panaszolta Steve szomorúan a hasát simogatva. Erre mindenkiből kirobbant a nevetés. Véletlenül pont elkaptam a jég szemű pillantását, aki édesen mosolygott rám. Ebből tudtam, hogy újra szent a béke.
Miután mindenki ettünk valaki kitalálta, hogy menjünk át egy klubba. Nem volt hozzá túlsok kedvem előszőr de a fiúk unszolására bele mentem. Mikor már ráhangolódtam a zenére és kellő pia fogyott kezdtem egyre jobban érezni magamat. Az este nagyon jól telt. Táncoltam a fiúkal ami Chrisnek nem igazán tetszett. De aztán kiengesztelésül felcsábítottam őt is a táncparkettre. Szégyen, nem szégyen én nő létemre majdem ott helyben, mindenki elött letepertem volna legszivesebben. Tánc közben-már ha lehet annak nevezni-végig a derekamon volt a keze és óvatosan simogata a csípőm vonalát a hüvelyk ujjával. Szinte forrt körölöttünk a levegő.
Olyan hajnali három körül lehetett amikor elindultunk haza. Egész úton énekeltünk és röhögtünk, na meg néha-néha majdnem pofára estünk a saját lábunkban. Ettől persze csak még jobban röhögtünk. Mondanom se kell, hogy jól megnézztek minket az utcában. Egy néni ki is kiabállt ránk, hogy csendesebbek legyünk vagy hívja a rendőröket. De minket ez nem igazán érdekelt. A szálloda elött elbúcsúztunk Stevetől és Willtől. Chrisel kar öltve indultunk fel az emeletre. Mikor felért a lift egy gyors öleléssel mi is elköszöntünk majd mindenki elindult a saját szobája felé. Mikor benyitottam a szobámba nem tudtam eldönteni nevessek-e vagy csináljak úgy mint aki semmit se látott. Bia és Erik a kapanén éppen lovaglósdit játszottak. Szerencsére nem vettek észre ezért kapcsoltam és becsuktam az ajtót. Ott álltam a folyósón holt részegen és azon gondolgoztam mit is kéne most csináljak. Ááh, Bia ezért még kinyírlak.- szídtam magamba drága barátnőmet. Aztán beugrott mit is kéne csináljak. Chris. Csak nem dob ki ha megmondom neki, hogy befoglalták a szobámat.
Szerencsére láttam melyik szobába ment be pár percel elöbb így elindultam oda. Az ajtó elött és pillanatig haboztam majd mielött meg gondolnám magam bekopogtam. Nem jött válasz. Kopogtam kicsit hangosabban aztán füleltem. Szerencsémre nem sokkal késöbb valami motoszkálást hallottam meg bentről. Pár pillanat múlva már nyílt is az ajtó. Egy nagyon kómás és részeg Chrissel találtam szembe magam. Aztán végig nézztem rajta. Hát nem kellett volna. Még a lélegzetemis elállt. Muszály volt beharapnom az alsó ajkam mert különben olyat csinálok amit még magam is megbánk. Itt állt elöttem egy szál boxerben össze kuszált hajjal. Végig simított a haján amitől csak még jobban össze-vissza álltak a hajszállai. Iszonyatosan sexi volt. vagy nincs tisztába a vonz erejével, vagy direkt csinálja.
- Egész este itt akarsz állni? - kérdezte mikor már vagy két perce csak bámultam, mint borjú az új kapura.
- Öhm...ja, de. Köszi. - mondtam kissé megilletődve.
- Mi széll hozott? - kérdezte édes mosolyal.
- Hát fogalmazzunk úgy, hogy Erik és Bia nagyon egymásra találtak a nappalim közepén. - nevettem el magam.
- Pedig már azt hittem, hogy hiányoztam. - biggyesztette le a száját.
- De azért is jöttem. Az elműlt öt percbe rettenetesen hiányoztál. - sóhajtottam szinpadiasan - És ha nem veszel fel valamit mindjárt meg is mutattom, hogy mennyire.
- Nyugodtam! - görbült újra felfelé a szája. Erre csak egy szemforgatással válaszoltam.
- Amúgy nagy gond lenne ha itt maradnék éjjszakára? - kérdeztem nagyokat pislogva.
- Dehogy baj. - jelentette ki határozottan - Kérsz valamit? - kérdezte. Szívesen rá vágtam volna, hogy téged de vissza kellett fognom a fantáziámat.
- Köszi nem. Bevallom kicsit be csiccsentettem szóval csak le szeretnék feküdni. - nevettem saját magamon.
- Rendben. Keresek valami ágy neműt és már magadra is hagylak. Aludhatsz a szobában, én pedig majd alszom a nappaliban.
- Nem szeretnélek kiűzni a szobádból. Alszom szívesen a kanapén.
- Nem. Arról szó sem lehet. Itt maradsz és erről nem nyitok vitát. -makacsolta meg magát. Nemem viszont eszembe jutott egy kézen fekvő megoldás.
- Oké. De van egy javaslatom. De kérlek ne értsd félre... - megköszörültem és a földet nézve folytattam - Aludhatnál velem is. Nem szeretek egyedül aludni, főleg ha bevagyok rúgva és így mindketten kényelmesen tunánk aludni. Ismétlem aludni. - mosolyodtam el.
- Benne vagyok. - vágta rá gyorsan. Talán kissé túlságosan is gyorsan.
Bementünk a szobájába, adott nekem ruhát amibe tudom aludni ő pedig elkezdte felhúzni a iszta ágyneműt. A fürdő a szobából nyílt szóval nem volt nehéz megtalálni. Gyorsan végeztem a zuanyzással és felöltöztem. Akkor vettem csak észre, hogy a póló amit adott éppen, hogy a combom közepéig ér. Előszőr vissza akartam venni a ruhámat, de valjuk be egy szűk koktél ruha nem épp megfelelő az alvásra és hát elég füst meg pia szagú lett. Tehát maradtam a pólónál.
A pólót húzogatva léptem ki a fürdőből. A szobába érve megynugodtam, hogy Chris már nekem hátat fordítva alszik. Amilyen óvatosan csak tudtam bebújtam mögé az ágyba magamra húztam a takarót. Kicsit fáztam ezért közelebb bújtam hozzá. Melepetten tapasztaltam, hogy Ő velem ellentétben tűz forró. Ezért teljesen hozzá bújtam. Mire ő befordult.
- Sajálom, hogy felébresztettelek csak fáztam. - kezdtem magyarázkodni. Még szerencse, hogy ilyen sötét volt mert tuti fülig pirultam.
- Semmi baj. Úgy se aludtam.
- Miért? - érdeklődtem - Hiszen amikor megjötem alig álltál a láboadon.
- Miattad. - adta meg az egyszerű választ. Belenézztem a szemébe és olyat láttam benne ami nem ígért semmi jót. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy megérintsem. Lassan az arca felé nyúltam és óvatosan végig simítottam. Szinte pattogtak a szikrák ettől az apró mozdulattól is. Viszont akkor még nem sejtettem mit hoz magával az az apró mozdulat. Hirtelen a hátamra fordított, össze fogta a csuklómat a fejem fölött és olyan tűzzel kezdett csókolni, hogy még a láb ujjam is bele remegett. A következő pillanatban már azon kapom magam, hogy én is ugyanígy viszonzom a csókját...

Bocsi, bocsi, bocsi!!!

Drágáim!

Ezer, meg ezer, meg ezer bocsánat, hogy nem hoztam részt és nem is jelentkeztem!
Mentségemre legyen mondva, hogy elromlott a gépen és ezért nem tudtam jelentkezni a frissel. De addig is füzetbe leírogattam amik eszembe jutottak szóval holnap jön az új rész!
Még egyszer bocsánat és remélem akik olvassák a blogomat ezután is fogják :)

Pussy: Kicsi Lány :)

5.fejezet

Kedves olvasók! :)
Sajnálom, hogy eltűntem csak sok volt nekem ez a felvételi. Talán ennek köszönhető, hogy rövidebb lett ez a rész mint a szokottak. De most mindkét fél szemszögéből olvashatok. És Chrisnek egy rendesebb oldalát is megismerhetitek.
Még annyit, hogy ezentúl minden hétvégén lesz új  rész!
Nem  is  húzom tovább az időt, jó olvasást!
Pussy: Kicsi Lány


~Téged utállak a legjobban, mert vonzol, de nem vagy elég erős, hogy magadhoz ragadj!~

Ha lett volna egy csepp eszem akkor nem jövök vele. Sőt. Akkor szóba se álltam volna vele. Erre én hülye mit csinálok? Kézen fogva sétálok vele csendben, egy sötét kihallt város részen. Na jó. Talán túlzok egy kicsit. A szállodától nem messze vagyunk egy parkban, és nincs is annyira sötét. De az tuti, hogy ketten vagyunk. Most kicsit olyan mintha megint Londonban lennék. Minden olyan nyugis. Hirtelen eszembe jutottak anyuék és, hogy mennyire hiányoznak. Vissza gondoltam arra amikor felszálltam a gépre és ott hagytam őket. Igaz, hogy muszály volt és nem örökre maradok itt. De akkor is hiányoznak. Az emlékek hatására kicsit liba bőrös leszek.
-Fázol? - kérdezi Chris.Megállt és már vette volna le a dzsekijét, de megállítottam.
-Nem fázom. De azért köszi. - küldtem felé egy bíztató mosolyt.
-Akkor valami baj van?
-Nem, nincs. Csak eszembe jutott egy-két dolog.
-Micsoda? - kérdezte.
-Emlékek. - mosolyogtam rá.
-És jók vagy rosszak? - kíváncsiskodott tovább. Láttam a szemeiben, hogy nem csak udvariasságból kérdezi, hanem mert tényleg érdekli.
-Igazából csak annyi, hogy hiányoznak anyáék és a barátaim.
-Megértelek. Én nem igazán vagyok sokat a szüleimmel és hát hogy is mondjam.... - idegesen beletúrt a hajába, majd folytatta - ...Bevallom néha nekem is nehéz. - mondta őszintén. Végre nem a csajozós dumáival jön, hanem megpróbálja megmutattni önmagát. Vagyis remélem, hogy nem csak megjátsza magát. Megint...
-Neked is messze laknak a szüleid?
-Nem. Nekem itt élnek Los Angeles-ben. De nem látom őket túl sokat. Mert folyton úton vannak. Anyámnak van egy modell ügynöksége Párizs-ban és álltalában ott van. Apámnak nagyipari vállalatai vannak. Most elvileg Japánban van, de szinte sose tudom merre jár. Szerintem már többet van a levegőbe, mint a földön. Az egyetlen akit a családból midnig tudom, hogy otthon van az Gina. - amint kimondta ezt a nevet az arcán egy gyengéd mosoly jelent meg amitől a gyomrob azonnal szárnyalni kezdett. - Gina a húgom. Még csak most lett hat éves de nagyon okos és mindent felfog ami körülötte történik. Hiányoznak neki a szüleink. Talán pont ezért próbálok minnél többet vele lenni. Egyben biztos vagyok, hogy a tündér királylány mindig otthon fog várni akkore szeretettel mint még senki soha. Még a szüleim se. - Meg kell, hogy mondjam nem kicsit lepődtem meg azon, hogy ezt elmondta nekem. De híhetetlenül jól esett. Chris észrevehetett rajtam valamit, de totálisan félre értelmezhette azt amit látott rajtam. - Sajnálom, hogy ezt mind a te nyakadba zúdítottam. Többet nem fordul elé, hiszen te csak egy idegen vagy meg amúgy se rád tartozik. Tényleg sajnálom. - mondta majd újra elindult. Aztán leesett mit is mondott. Én amúgy is csak egy idegen vagyok és nem rám tartozik...Most pont az ellenkezőjét éreztem a gyomromban mint pár percel ez elött. Most olyan volt mintha hasba vágtak volna. De tudtam, hogy valahol igaza van. Még pár másodpercig sokkoltan álltam ott ahol hagyott. Aztán utána szaladtam.
-Szerintem te valamit nagyon félre értettél. Tudom, hogy nem vághattam túl értelmes fejet de csak azért mert megleptél. Mármint azzal, hogy elmondtad nekem ezeket az olyan dolgokat akiket valószínüleg nem közölsz minden szembejövő emberrel. Szóval én nem akarom, hogy ez miatt elmenj. - hadartam egy szuszra és közben a lábamat nézztem ahogy egy követ piszkálok vele. Tényleg nem akartam, hogy elmenjen. Főleg nem így.
Egy ideig csend volt aztán végre megszólalat.
-Gyere ide. - megfogta a kezem és oda húzott magához. Aztán átölelt. Szépen lassan az egész testemet átjárta az ismerős bizsergés ami a közelében már-már kezd megszokottá vállni. Olyan jó volt ott állni és csak ölelni egymást. Nem kelletek szavak. Ez most felért ezer szóval. Fejemet a nyákába hajtottam és mélyet szippantottam az illatából. Teljesen elvarázsolt az egész. De egyszer minden jónak vége szakad. Lassan elhúzódott tőlem, egy gyors puszit lehet ajkaimra aztán megfogta a kezem és elindultunk. Mint két tini úgy vigyorogtunk mint ketten. Egy darabig nem beszéltük csak össze-össze nézztünk és mosolyogtunk. Így ment ez amíg meg nem szólalt.
-Mesélj magadról valamit.
-Mit szeretnél tudni? - kérdeztem sóhajtva.
-Nem is tudom. Talán kezd a családdal.
-Rendben. Anyukámmal és az öcsémmel élek. Anyu egy tündér, bár kicsit szigorú ás olykor régi módi tud lenne. De azért szerintem egy anyához képest elég belevaló. Az öcsém Rob olyan lányok kedvence tipus, de nincs elszállva magától. Sőt, fülig szereplmes volt egy lányba aki nem rég csalta meg. Nekem ő a legfőbb bizalmasom és imádom. Persze szét szekáljuk egymást de attól még szeretem. - mély levegőt vettem - Nagyon hiányoznak.

* Chris szemszög*

Miközben a családjáról beszélt őszinte és feltétlen szeretett csillogott a szemeiben. Itt és most megértettem, hogy ő más mint az eddigi lányok akikkel találkoztam. Hirtelen azon kaptam magam, hogy tényleg érdekel amit mond és nem azon agyalok hogyan tudnám gerincre vágni. Ez számomra újdonság, de tetszik. Viszont valamit furcsáltam. Nem említette az apját egyszer sem. Baromira kíváncsi lettem, de úgy gondoltam biztos oka van annak ha nem beszél róla. Talán elhagyta őket vagy bőrtönbe van és szégyenli. Ha akarja majd úgy is elmondja. Úgy döntöttem inkább hagyom ezt a témát.
-Tudok egy jó helyet a közelben. Lenne kedved bepótólni a vacsit. - kérdeztem mire meg szélesebb mosoly ült az arcára. Amikor így mosolyog legszívesebben megcsókolnám.
-Az jó lenne. - mondta és már indultunk is az egyik kedvenc törzs helyem felé. Út közben beállt köztünk a csend. De ez nem az a kínos csend volt, hanem megnyugtató.
Alig negyed óra alatt oda is értünk az étteremhez. Mondjuk ez nem is étterem, mert van biliárd asztal meg ilyenek és a legtöbben sörözni vagy kávézni ülnek be ide, hanem inkább ilyen pubb szerűség, de nagyon finom kaját csinálnak. Viszont valamire nem számítottam. Ott volt Will és Steve is. Az én régi jó cimboráim. Akik tuti leégetnek majd Nina elött...Izgalmas este elé nézünk.

* Nina szemszög*

Nagyon hangulatos volta hely. Ilyen westernd filmes feeling. Viszont amikor beléptünk Chris arc kifejezése megváltozott. A másik pillanatban már két igen vigyorgó alak közeledett felénk.
-Csőhaver! - pacsizott le a kt srácal Chris - Kit tisztelhetünk eme gyönyörű hölgyeményben? - hajolt meg elöttem az egyik, mint a középkorban.
Nina Wesley vagyok. - mutatkoztam be-Te pediiig.... - hagytam lógva a mondatott, mivel gőzöm se volt ki lehet.
-Ez itt Will Forbet. - mutatott Chris a magas szőkére - Ez Pedig Steve Holdback. - intett a másik felé aki eddig csendbe volt.
-Örülök a találkozásnak. - mosolyogtam rájuk. Tényleg szinpatikusan voltak.
-Hát még m. - szólalt meg vigyorogva Steve előszőr.
-Én is nagyon örülök a találkozásnak. Most már, hogy mindenki ismer mindenkit gyorsan el is szaladt az idő. Kár, hogy már mentekis! - mondta gúnyos mosolyal az arcán Chris a haverjainak, mire én halkan felkuncogtam. Erre ő átkarolta félkézel a derekamat és szorosan magamellé húzott. Persze a karját továbbra is a derekamon pihentette. Bevallom, hogy ettől a mozdulat sórtól kihagyott egy dobbanást a szivem. De mivel nem bírok a véremmel úgy döntöttem, hogy húzom egy kicsit az én hercegemnek az agyát. Komolyan elkezdtem becézgetni? Na ezt most kéne abba hagyni! - rótam meg magam gondolatba.
-Engem nem zavarnak. Maradhatnak, úgy is csak kajálni jöttünk a társaság pedig nem árt. Nem igaz? - mondtam vigyorogva. Tudtam, hogy ezzel felhúzom és élveztem a helyzetett. Igaz jól leplezte de én láttam rajta, hogy elértem a célomat. A két jó madár is vette a lapot, hogy mi a tervem és rögtön mellém léptek.
-És milyen jól látod. - mondta Steve.
-Bizony, bizony. És ha egy ilyen szép nő kér rá minket, hogy maradjunk képtelenek lennénk nemet mondani. - tette hozzá Will. Kétoldalról belém karoltak majd elkezdtek magukkal húzni egy asztal felé. Még gyorsan hátra pillantottam Chrisre aki még mindig ott állt ahol hagytuk. Én magamban ezen jót kuncogtam. Ezt valószínű észre vették a srácok is mert hátra nézzetek és neki is felfelé szaladt a szájuk széle.
-Hé, Chris egész este ott fogsz állni vagy utánunk riszálod a seggedet? - kérdezte Will. Mire belőlem majdnem kitört a nevetés, de vissza tudtam fogni magamat.
-Úgy tűnik nem jön. - mondta Steve mikor Chris még mindig ott állt - Hát akkor barátom onnan fogod végig nézzni ahogy lecsapjuk a kezedről a barátnődet. - ezer vattos vigyorral indultunk tovább. Végre a "sértett,, fél is elindult utánunk. Amikor le ültünk ő szólalt meg előszőr.
-Nem a barátnőm. - bőkött felém hanyagul. - Azt csináltok vele amit akartok. - tette még hozzá. Ezt most komolyan csinálja?! Ez nekem már sok. Én csak hülyéskedtem. Komolyan azt hiszi képes vagyok fél órával azután, rá mászni a barátaira , hogy az ő karjai közt voltam? Tényleg ekkora ribancnak nézz? Hát ez beszarás! És már kezdetm azt hinni, hogy nórmális. Tévedtem. Ez fúl hülye...
-Cica min gondolkoztál így el? - kérdezte az arcomat simogatva Will. Persze Chris most is ölni tudott volna a szemével. De én éreztem, hogy a szöszi nem akar velem kikezdeni csak észre vette a hirtelen hangulat változásomat és érdekli mi bajom...Egyesekkel elentétben.
-Öm...Semmi. Csak megfájdult a fejem. - hazudtam - Kell egy fájdalom csillapító és már is jobban leszek.
-Mindenkinek az fáj ami a leggyengébb. - szólt be a kék szemű. Ez most tényleg lehülyézett engem vagy csak képzelem? Na jó ezt már én se hagyhatom szó nélkül!
-Akkor neked nagyon fájhat oda lent. - pillantottam a lába közé. - Tudod ott a lábad között. - kacsintottam rá mire a srácokból kirobbant a nevetés. - Most ha megbocsátottok kimennék a mosdóba. - mondtam és felálltam. Méltóság teljesen sétáltam a mosdó felé és nem néztem hátra a de még mindig hallottam ahogy a srácok nevetnek.
A mosdóba érve akaratlanul is végig gördült az arcomon egy könny csepp. Majd még egy és még egy. Gyorsan letöröltem őket majd összeszedtem magamat és indultam is volna vissza ha nem állít meg egy női hang...

Sorry..

Kedves Olvasók! :)
Sajnolom, hogy még mindig nincs új részt de sokat kell atnulnom...Most lesz 21.-én a felvételim, szóval addig tuti nem írok új részt...Ha felvesznek oda ahova szeretném akkor ígérem, hogy olyan részt írok ami nagyon fog tetszeni és extra  hosszú lesz :)))
Szóval szurkoljatok nekem.
Pussy: Kicsi Lány :)