11.fejezetl

Drága Olvasóim!
 Na itt van a kövi fejezet. Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Laurának nagyon köszönöm a kommentet, ha elküdöd az  e-mail címdet akkor neked elöbb elküldöm majd a részt úgymond "jutalmul" a komikért! :)<3
Nah jó lvasást.
Puszi: Kicsi Lány


*Nina szemszöge*

Miután Dale közölte a "jó hírt" felrohantam a szobámba és csak sírtam. Azt hittem már nem fog érdekelni, hogy mi van Chrissel, de tévedtem. Miután lenyugodtam kimentem a szobámból. Legnagyobb meglepetésemre Tom ott ült a nappaliba és Biáékkal beszélgetett. Mindenki észre vette, hogy valami bajom van. Tehát mesélni kezdtem. Persze Tomnak is elkellett mondnom az elejétől kezdve mindent. Így már ő is tudta az egész sztorit. Éppen beszélgettünk amikor valaki kopogott. Azt hittem, hogy a pizza érkezett meg ezért gyorsan felálltam és ajtót nyitottam. De az ajtóba nem a pizza futár állt, hanem Chris.

-Hello. - köszöntem meglepetten. Reméltem, hogy már elmúltak a sírás nyomai.
-Szia. Ezt neked hoztam. -nyújtott oda nekem egy szál sárga rózsát.
-Nem kell. Vidd a Dalenek. Úgyis összfogtok költözni. - vágtam hozzá keményen. Minden próbákozásom ellenére megint majdnem sírni kezdtem. Nagyon fájt, hogy amiket a liftben mondott megint csak hazug szavak voltak.
-Nina, nézzd én... - kezdett volna el magyarázkodni, de nem akartam hallani.
-Menj el. - mondtam. Legszívesebben magamhoz öleltem volna és az utolsó leheteletemig csókolom, de ezt nem tehetem.
Mintha valami különös fény gyulladt volna a szemébe. Óvatosan, mitnha porcelánból lennék az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Belenézetta szemembe én pedig addig bírtam fenn tartani a falaimat. Egyre közelebb hajolt hozzám, nekem pedig már csak egy vágyam volt. Újra érezni a csókját. Ajkaink már csak pár centiméterre voltak egymástól amikor Tom kikiabált.
-Na mi van nem enged vissza a pizzás? - kiabált nevetve. Nekem most még se gyugorodott össze a gyomrom a nevetésétől. Csak arra a gyönyörű szép kék szempárra tudtam koncentrálni. Amiből most szomorúság áradt.
Nem tudtam mit mondjak. Nem tartozom neki elszámolással,mégis bűntudatom volt.
-Látom dolgod van. Én megyek is. Bocsi a zavarásért. - fordut volna el de megfogtam a karját.
-Nem akarsz bejönni? - nyögtem ki ami éppen eszembe jutott.
-Inkább megyek. Így is van már egy szép fiú bent. - rántotta meg a vállát.
-De itt van Erik is. Ő is biztos örülne neki, ha láthatna. Biztos rég találkoztatok. Mostanában mindig Biával van. - próbáltam győzködni. Komolyan nem értem magam. Eddig nem akartam engedni neki. De egy pillantása elég volt, hogy beengedjem a fal mögé és ne akarjam többé elengedni.
-Nina, Tom már biztos bent vár. - ment volna megint el. De behúztam és bezártam az ajtót mögötte - Engedj ki kérlek. - tartotta felém a kezét, erre én beraktam a melltartómba a kulcsot - Nina veszélyes játékot játszol. - gyúlt végre megint fény a szemébe és már neml átszott annyira a szomorúnak.
-Ha kell vedd el. De oda adom önként is az este végén. De akkor itt maradsz vacsorára. Áll az alku? - kérdeztem meg. Ez volt az utolsó ötletem.
-Jó maradok. - adta meg magát, én pegig indultam volna be a nappaliba . - Valamit viszont el kell mondanom. Dale csak azért lakik nálam, mert kidobták a szülei. És nem mint a barátnőm, hanem csak barátként. - magyarázzkodott. Nekem ez ki is ment a fejemből. Most már megint nem volt kedvem semmihez...
-És én ezt higgyem is el? - kérdeztem vissza.
-Az igazat mondom. Csak azért mondta amit mondott, hogy lássa érdekellek-e még. És örömmel tudatta velem, hogy igen. -vigyorgott. Eddig tartott a vissza húzódó Chris. Vissza kaptam a nagyképű, öntelt jégszeműt. De én így szeretem.
-Azért ne bízd el magad. Ja és mosthiszek neked, de ez az utolsó esélyed. Már mint beszélnem kell Dalel és utána kapsz egy esélyt. De nagyon ajánlom, hogy ne szúrd el. - mondtam neki és úgy is gondoltam.
-Értettem. - mosolygott és átölelte a derekamat.
Így mentünk be a többiekhez. Mindenkinek más más érzelem ült ki az arcára. Bia megdöbbenten, de megértően mosolygott. Erik teli szájjal vigyorgott és a hüvelyk ujját mutogatta a barátjának. Egyedül Tom arcán láttam egy kis csalódotságot, de azért ő is megmosolyogta párosunkat.

Az este sokkal jobban telt mint vártam. Tom is miután megszokta, hogy Chris nem enged a két méteres körzetéből feloldódott. Egész végig nevettünk és Eric megígérte, hogy mesél majd egy-két sztorit az én szerelemről. Még csak most békültünk ki, de mégis úgy viselkedtünk, mintha már együtt lennénk. Annyi különbséggel, hogy Chris igazi úriember volt és semmi olyannal nem próbálkozott. Csak amikor el búcsúztunk adott egy rövidke csókot és egy ígéretet mi szerint holnap elmegyünk valahova.
Mikor végre ágyba kerültem mosolyal az arcomon és egy gondolattal aludtam el. Szeretem Christ.

Másnap reggel frissen , boldogan keltem fel. Igaz még elöttem állt egy beszélgetés Dalel, de ha Chris igazat mondd akkor nem is lesz olyan vészes.
Elmentem fürödni, hajatmosni, majd felvettem egy könnyű kis nyár egyberészes citromsárga, pánt nélküli, térdig érő ruhát. Besütöttem a hajam, feltettem egy kis szájfényt, szempillaspirált és késznek is ítéltem magam.
Átmentem Chris szobájába, hogy beszéljek Dalel.
Dale nyitott ajtót és ahogy látam rajta eléggé meglepődött.
-Zavarok? - kérdeztem meg.
-Nem, gyere be. - válaszolt teljesen nórmálisan. Jé, tud ilyet is?Na jó nem leszek gonosz - Mit szeretnél?
-Igazság szerint nem tudom. Tegnap Chris azt mondta, hogy nem is költöztök össze. Ez igaz?
-Igen, az. Figyelj tudom, hogy bunkó voltam, de szeretem Christ, már kiskora óta. Neki pedig te kellesz. Én nem állok a boldogságotok útjába, ha ezt akartad hallani. - mondta, mintha olvasna a gondolataimban.
-Biztos? Tudod még a legjobb jó indulattal se lehet mintket barátoknak nevezni. És te csak így átengednéd nekem a szív szerelmedet? - nem kicsit lepődtem meg. Még a végén kiderül, hogy a nyávogós, beképzelt Dale igazából egy értelmes kedves lány?!
-Igen. Eddig azért utáltalak, mert azt hittem te is csak egy lotyó vagy azok közül akiknek Chris bájolgott egy kicsit és megdugta őket. De tegnap megtudtam, hogy te nem iylen vagy. Nagyon rég óta ismerem Christiphert és szeretném ha boldog lenne, már igazán megérdemelné. És ha ezt nem mellettem találja meg akkor így jártam. Még fiatal vagyok van időm, hogy elkötelezzem magam. - kacsintott rám.
-Akkor béke van? - mosolyogtam rá.
-Igen. De attól még verseny társak vagyunk. Szóval vigyázz magadra. - nevette el magát. - Amúgy a varsenyről jut eszembe, Tomnak van esetleg valakije? - pirult el.
-Öhm...tudtommal nincs. Miért? Csak nem tetszik? - kérdeztem érdeklődve. Mert tényleg érdekelt.
-Ami azt illeti egy kicsit igen. De amilyen idegesítően viselkedtem tegnap nem hiszem, hogy egy fikarcnyit is érdekelném. - húzta el a száját.
-Mutasd meg neki is az igazai énedet. Nekem sokkal szimpibb. Hidd el Tom is értékelni fogja. És van is egy ötletem. Ma úgyis elmegyek Chrissel valahova és véletlenül lehet, hogy nem fogok vissza érni próbára és akkor kettesbe lehetnétek egy kicsit. - dobtam fel az ötletet.
-Miért segítesz nekem? És ebbe neked mi a jó? - értetlenkedett.
-Mert nem is vagy az a kiállhatatlan boszorka akinek hittelek és hagyod, hogy Chirs velem legyen. És nekem különösebben nicns benne semmi jó, maimumm annyi, hogy tovább lehetek Chrissel. De akkor ha Mars benézz falaznod kell nekem.
-Én benne vagyok. - mosolygott hálásan.
-Amúgy Chris hol van?
-Azt hiszem fürdik. Komolyan többet készülődik mint én. - nevetett fel hangosan. Pont ekkor jött ki Chris . Majdnem megállt a szivem ugyanis csak egy törölköző takarta oda lent. Dalel egyszerr kaptuk el a fejünket. Ezen a megmozduláson mindketten elnevettük magunkat.
-Na, lányok azért ennyire nem rossz a látvány. Olyanok vagytok mint az ovisok. Talán nem jártatok még strandon? Ott sincs több ruha az embereken. - magyarátzott nekünk a nagy okos.
-Húzzál már be a szobádba és öltözzél. Nem tudtad, hogy egy hölgyet nem illik megváratni? Faragatlan tuskó! - szídta meg játékosan Őt Dale.
-Jól van, jól van. Megyek már. Nina nincs kedved segíteni? - nem nézztem oda de hallottam a hangján, hogy nagyon örül az ötletének.
-Nagyon gyorsan vonszold be a formás kis fenekedet a szobádba és öltözzél fel. - paracsoltam rá.
-Női elnyomás alatt vagyok. - sóhajtott fel, majd végre elvonult.
-Azt hittem már sose megy el. Amúgy köszönöm. - mondta Dale.
-Igazán nincs mit. Nem nagy áldozat, hogy több időt töltsek a szerelmemmel. - mondtam meggondolatlanul. Akkor jöttem rá mit is mondtam amikor Dale mindent tudóan kezdett vigyorogni. - én...nem úgy...izé... - dadogtam össze vissza.
-Szóval szereted. Ezzel nincs semmi baj. Szerintem ő is szerelmes csak még nem tudja.
-Kétlem, nem ismerem rég óta de tudom, hogy ez képtelenség. És amúgy ez maradjon köztünk jó. Abból csak a baj lehet ha tudja, hogy mit érzek.
-Ígérem, hogy hallgatok. - tett képzelet beli lakatott a szájára.
Ekkor jött ki Chris. Elbúcsúztunk Daletől és már indultunk is.
A kis gonosz nem volt hajlandó elmondani hova visz. Egy ideig próbáltam faggatni de rá kellett jönnöm, hogy hajthatatlan. Mikor már két órája autókázztunk megállt egy hatalmas ház elött. Vagyis gondolom az volt, mert előszőr csak a hatalmas kerítést láttam és sok-sok zöldet.Chris lehúzta az ablakot és számomra ismeretlek nyelven dumált valamit, majd kitárultak elöttünk a kapuk. Újabb tíz perc autózás után feltűnt egy hatalmas ház.
A szám is tátva maradt a látványtól. Bármerre nézztem mindenhol csak fákat és füves részeket láttam. Meg mintha egy lovardát is láttam volna. És a fehér ház is gyönyörű volt. Hófehér, kék zsarukkal.
-Tetszik? - kérdezte édesen mosolyogva mior látta az arcomat.
-Nagyon. - nézztem körbe már ki tudja hanyadjára.
-Akkor jó. Igaz kicsit poros meg minden, mert nem jön ide senki egy ideje. De majd megcsinálok az emeleten két szobát meg a konyház és a fürdőt. - gondolkozott el. - Azt szeretném kérni, hogy ma ne menj próbára. Mert holnap már hétvége és akkor nincsenek próbák. Szóval azt akarom könyögni, hogy nagyon örülnék neki, ha itt maradnánk hétvégére a Garden Roses-ban.
-Garden Roses?
-Igen, ez a telek neve. Tudod ez amolyan családi birtok. Generációról generációra öröklődik, csak már nem jön ide senki. - komorodott el hírtelen.
-Valami baj van? - kérdeztem rá.
-Nem. Nincs semmi baj, csak emlékek.
-Elmeséled őket?
-Nem. Vagyis most még nem, talán majd idővel. Ne haragudj. - valahol bántott, hogy nem osztja meg velem ami neki ilyen fontos, de meg is értettem őt. Hiszem nem ismerjük egymást olyan régen és látszik rajta, hogy komoly a dolog. Várok. Majd ha késöbb elmondja akkor elmondja.
-Nem haragszom. - fogtam meg a kezét amit ő az arcához emelt és egy apró puszit lehelt rá. - Amúgy minek a két szoba? Várunk még valakit?
-Nem. Azt hittem nem akarsz egy szobában aludni velem.
-Ha tényleg csak alszunk akkor jó.
-Becsszó. - láthatóan feldobta, hogy hajlandó vagyok együtt aludni vele.
Mondanom se kell, hogy a ház hatalmas volt és emeletenként volt legalább 10-15 szoba, ja és 3 emelet volt. Szóval külön térkép kell hozzá, hogy itt megtaláljunk valamit. Chris egy olyan szobát választott aminek van külön fürdője is és közel van a konyhához. Pluszba még a nappalit is kitakarítottuk. Nem volt sok dolgunk, csak a porral gyűlt meg a bajunk. Mindent elég vastagon belepett.
Miután végeztünk a takarítással kimentünk a kocsihoz. Chris egy piknik kosarat szedett elő a kocsi csomagtartójából.
-Hát ez meg? - lepődtem meg.
-Gondoltam piknikezhetnénk eggyet. Van egy kisebb tó a birtokon. Olyan 5-10 perc gyalog az oda út. Csodás a látvány és ott biztos nyugi van. - mondta, majd felém nyújtotta a szabad kezét és kéz a kézben mentünk el a tóig. Chrisnek igaza volt. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Süt a nap. Egy fantasztikus helyen vagyok a szerelmemmel. Lehetne ennél jobb? Mintha Chris olvasott volna a gondolataimban leterített egy pokrócot és maga mellé húzott majd szorosan át ölelt. Na ennél már biztos nem lehet jobb.
Nem is sejtettem, hogy ez a nap még mennyi meglepetést tartogat számunkra.