5.fejezet

Kedves olvasók! :)
Sajnálom, hogy eltűntem csak sok volt nekem ez a felvételi. Talán ennek köszönhető, hogy rövidebb lett ez a rész mint a szokottak. De most mindkét fél szemszögéből olvashatok. És Chrisnek egy rendesebb oldalát is megismerhetitek.
Még annyit, hogy ezentúl minden hétvégén lesz új  rész!
Nem  is  húzom tovább az időt, jó olvasást!
Pussy: Kicsi Lány


~Téged utállak a legjobban, mert vonzol, de nem vagy elég erős, hogy magadhoz ragadj!~

Ha lett volna egy csepp eszem akkor nem jövök vele. Sőt. Akkor szóba se álltam volna vele. Erre én hülye mit csinálok? Kézen fogva sétálok vele csendben, egy sötét kihallt város részen. Na jó. Talán túlzok egy kicsit. A szállodától nem messze vagyunk egy parkban, és nincs is annyira sötét. De az tuti, hogy ketten vagyunk. Most kicsit olyan mintha megint Londonban lennék. Minden olyan nyugis. Hirtelen eszembe jutottak anyuék és, hogy mennyire hiányoznak. Vissza gondoltam arra amikor felszálltam a gépre és ott hagytam őket. Igaz, hogy muszály volt és nem örökre maradok itt. De akkor is hiányoznak. Az emlékek hatására kicsit liba bőrös leszek.
-Fázol? - kérdezi Chris.Megállt és már vette volna le a dzsekijét, de megállítottam.
-Nem fázom. De azért köszi. - küldtem felé egy bíztató mosolyt.
-Akkor valami baj van?
-Nem, nincs. Csak eszembe jutott egy-két dolog.
-Micsoda? - kérdezte.
-Emlékek. - mosolyogtam rá.
-És jók vagy rosszak? - kíváncsiskodott tovább. Láttam a szemeiben, hogy nem csak udvariasságból kérdezi, hanem mert tényleg érdekli.
-Igazából csak annyi, hogy hiányoznak anyáék és a barátaim.
-Megértelek. Én nem igazán vagyok sokat a szüleimmel és hát hogy is mondjam.... - idegesen beletúrt a hajába, majd folytatta - ...Bevallom néha nekem is nehéz. - mondta őszintén. Végre nem a csajozós dumáival jön, hanem megpróbálja megmutattni önmagát. Vagyis remélem, hogy nem csak megjátsza magát. Megint...
-Neked is messze laknak a szüleid?
-Nem. Nekem itt élnek Los Angeles-ben. De nem látom őket túl sokat. Mert folyton úton vannak. Anyámnak van egy modell ügynöksége Párizs-ban és álltalában ott van. Apámnak nagyipari vállalatai vannak. Most elvileg Japánban van, de szinte sose tudom merre jár. Szerintem már többet van a levegőbe, mint a földön. Az egyetlen akit a családból midnig tudom, hogy otthon van az Gina. - amint kimondta ezt a nevet az arcán egy gyengéd mosoly jelent meg amitől a gyomrob azonnal szárnyalni kezdett. - Gina a húgom. Még csak most lett hat éves de nagyon okos és mindent felfog ami körülötte történik. Hiányoznak neki a szüleink. Talán pont ezért próbálok minnél többet vele lenni. Egyben biztos vagyok, hogy a tündér királylány mindig otthon fog várni akkore szeretettel mint még senki soha. Még a szüleim se. - Meg kell, hogy mondjam nem kicsit lepődtem meg azon, hogy ezt elmondta nekem. De híhetetlenül jól esett. Chris észrevehetett rajtam valamit, de totálisan félre értelmezhette azt amit látott rajtam. - Sajnálom, hogy ezt mind a te nyakadba zúdítottam. Többet nem fordul elé, hiszen te csak egy idegen vagy meg amúgy se rád tartozik. Tényleg sajnálom. - mondta majd újra elindult. Aztán leesett mit is mondott. Én amúgy is csak egy idegen vagyok és nem rám tartozik...Most pont az ellenkezőjét éreztem a gyomromban mint pár percel ez elött. Most olyan volt mintha hasba vágtak volna. De tudtam, hogy valahol igaza van. Még pár másodpercig sokkoltan álltam ott ahol hagyott. Aztán utána szaladtam.
-Szerintem te valamit nagyon félre értettél. Tudom, hogy nem vághattam túl értelmes fejet de csak azért mert megleptél. Mármint azzal, hogy elmondtad nekem ezeket az olyan dolgokat akiket valószínüleg nem közölsz minden szembejövő emberrel. Szóval én nem akarom, hogy ez miatt elmenj. - hadartam egy szuszra és közben a lábamat nézztem ahogy egy követ piszkálok vele. Tényleg nem akartam, hogy elmenjen. Főleg nem így.
Egy ideig csend volt aztán végre megszólalat.
-Gyere ide. - megfogta a kezem és oda húzott magához. Aztán átölelt. Szépen lassan az egész testemet átjárta az ismerős bizsergés ami a közelében már-már kezd megszokottá vállni. Olyan jó volt ott állni és csak ölelni egymást. Nem kelletek szavak. Ez most felért ezer szóval. Fejemet a nyákába hajtottam és mélyet szippantottam az illatából. Teljesen elvarázsolt az egész. De egyszer minden jónak vége szakad. Lassan elhúzódott tőlem, egy gyors puszit lehet ajkaimra aztán megfogta a kezem és elindultunk. Mint két tini úgy vigyorogtunk mint ketten. Egy darabig nem beszéltük csak össze-össze nézztünk és mosolyogtunk. Így ment ez amíg meg nem szólalt.
-Mesélj magadról valamit.
-Mit szeretnél tudni? - kérdeztem sóhajtva.
-Nem is tudom. Talán kezd a családdal.
-Rendben. Anyukámmal és az öcsémmel élek. Anyu egy tündér, bár kicsit szigorú ás olykor régi módi tud lenne. De azért szerintem egy anyához képest elég belevaló. Az öcsém Rob olyan lányok kedvence tipus, de nincs elszállva magától. Sőt, fülig szereplmes volt egy lányba aki nem rég csalta meg. Nekem ő a legfőbb bizalmasom és imádom. Persze szét szekáljuk egymást de attól még szeretem. - mély levegőt vettem - Nagyon hiányoznak.

* Chris szemszög*

Miközben a családjáról beszélt őszinte és feltétlen szeretett csillogott a szemeiben. Itt és most megértettem, hogy ő más mint az eddigi lányok akikkel találkoztam. Hirtelen azon kaptam magam, hogy tényleg érdekel amit mond és nem azon agyalok hogyan tudnám gerincre vágni. Ez számomra újdonság, de tetszik. Viszont valamit furcsáltam. Nem említette az apját egyszer sem. Baromira kíváncsi lettem, de úgy gondoltam biztos oka van annak ha nem beszél róla. Talán elhagyta őket vagy bőrtönbe van és szégyenli. Ha akarja majd úgy is elmondja. Úgy döntöttem inkább hagyom ezt a témát.
-Tudok egy jó helyet a közelben. Lenne kedved bepótólni a vacsit. - kérdeztem mire meg szélesebb mosoly ült az arcára. Amikor így mosolyog legszívesebben megcsókolnám.
-Az jó lenne. - mondta és már indultunk is az egyik kedvenc törzs helyem felé. Út közben beállt köztünk a csend. De ez nem az a kínos csend volt, hanem megnyugtató.
Alig negyed óra alatt oda is értünk az étteremhez. Mondjuk ez nem is étterem, mert van biliárd asztal meg ilyenek és a legtöbben sörözni vagy kávézni ülnek be ide, hanem inkább ilyen pubb szerűség, de nagyon finom kaját csinálnak. Viszont valamire nem számítottam. Ott volt Will és Steve is. Az én régi jó cimboráim. Akik tuti leégetnek majd Nina elött...Izgalmas este elé nézünk.

* Nina szemszög*

Nagyon hangulatos volta hely. Ilyen westernd filmes feeling. Viszont amikor beléptünk Chris arc kifejezése megváltozott. A másik pillanatban már két igen vigyorgó alak közeledett felénk.
-Csőhaver! - pacsizott le a kt srácal Chris - Kit tisztelhetünk eme gyönyörű hölgyeményben? - hajolt meg elöttem az egyik, mint a középkorban.
Nina Wesley vagyok. - mutatkoztam be-Te pediiig.... - hagytam lógva a mondatott, mivel gőzöm se volt ki lehet.
-Ez itt Will Forbet. - mutatott Chris a magas szőkére - Ez Pedig Steve Holdback. - intett a másik felé aki eddig csendbe volt.
-Örülök a találkozásnak. - mosolyogtam rájuk. Tényleg szinpatikusan voltak.
-Hát még m. - szólalt meg vigyorogva Steve előszőr.
-Én is nagyon örülök a találkozásnak. Most már, hogy mindenki ismer mindenkit gyorsan el is szaladt az idő. Kár, hogy már mentekis! - mondta gúnyos mosolyal az arcán Chris a haverjainak, mire én halkan felkuncogtam. Erre ő átkarolta félkézel a derekamat és szorosan magamellé húzott. Persze a karját továbbra is a derekamon pihentette. Bevallom, hogy ettől a mozdulat sórtól kihagyott egy dobbanást a szivem. De mivel nem bírok a véremmel úgy döntöttem, hogy húzom egy kicsit az én hercegemnek az agyát. Komolyan elkezdtem becézgetni? Na ezt most kéne abba hagyni! - rótam meg magam gondolatba.
-Engem nem zavarnak. Maradhatnak, úgy is csak kajálni jöttünk a társaság pedig nem árt. Nem igaz? - mondtam vigyorogva. Tudtam, hogy ezzel felhúzom és élveztem a helyzetett. Igaz jól leplezte de én láttam rajta, hogy elértem a célomat. A két jó madár is vette a lapot, hogy mi a tervem és rögtön mellém léptek.
-És milyen jól látod. - mondta Steve.
-Bizony, bizony. És ha egy ilyen szép nő kér rá minket, hogy maradjunk képtelenek lennénk nemet mondani. - tette hozzá Will. Kétoldalról belém karoltak majd elkezdtek magukkal húzni egy asztal felé. Még gyorsan hátra pillantottam Chrisre aki még mindig ott állt ahol hagytuk. Én magamban ezen jót kuncogtam. Ezt valószínű észre vették a srácok is mert hátra nézzetek és neki is felfelé szaladt a szájuk széle.
-Hé, Chris egész este ott fogsz állni vagy utánunk riszálod a seggedet? - kérdezte Will. Mire belőlem majdnem kitört a nevetés, de vissza tudtam fogni magamat.
-Úgy tűnik nem jön. - mondta Steve mikor Chris még mindig ott állt - Hát akkor barátom onnan fogod végig nézzni ahogy lecsapjuk a kezedről a barátnődet. - ezer vattos vigyorral indultunk tovább. Végre a "sértett,, fél is elindult utánunk. Amikor le ültünk ő szólalt meg előszőr.
-Nem a barátnőm. - bőkött felém hanyagul. - Azt csináltok vele amit akartok. - tette még hozzá. Ezt most komolyan csinálja?! Ez nekem már sok. Én csak hülyéskedtem. Komolyan azt hiszi képes vagyok fél órával azután, rá mászni a barátaira , hogy az ő karjai közt voltam? Tényleg ekkora ribancnak nézz? Hát ez beszarás! És már kezdetm azt hinni, hogy nórmális. Tévedtem. Ez fúl hülye...
-Cica min gondolkoztál így el? - kérdezte az arcomat simogatva Will. Persze Chris most is ölni tudott volna a szemével. De én éreztem, hogy a szöszi nem akar velem kikezdeni csak észre vette a hirtelen hangulat változásomat és érdekli mi bajom...Egyesekkel elentétben.
-Öm...Semmi. Csak megfájdult a fejem. - hazudtam - Kell egy fájdalom csillapító és már is jobban leszek.
-Mindenkinek az fáj ami a leggyengébb. - szólt be a kék szemű. Ez most tényleg lehülyézett engem vagy csak képzelem? Na jó ezt már én se hagyhatom szó nélkül!
-Akkor neked nagyon fájhat oda lent. - pillantottam a lába közé. - Tudod ott a lábad között. - kacsintottam rá mire a srácokból kirobbant a nevetés. - Most ha megbocsátottok kimennék a mosdóba. - mondtam és felálltam. Méltóság teljesen sétáltam a mosdó felé és nem néztem hátra a de még mindig hallottam ahogy a srácok nevetnek.
A mosdóba érve akaratlanul is végig gördült az arcomon egy könny csepp. Majd még egy és még egy. Gyorsan letöröltem őket majd összeszedtem magamat és indultam is volna vissza ha nem állít meg egy női hang...

Sorry..

Kedves Olvasók! :)
Sajnolom, hogy még mindig nincs új részt de sokat kell atnulnom...Most lesz 21.-én a felvételim, szóval addig tuti nem írok új részt...Ha felvesznek oda ahova szeretném akkor ígérem, hogy olyan részt írok ami nagyon fog tetszeni és extra  hosszú lesz :)))
Szóval szurkoljatok nekem.
Pussy: Kicsi Lány :)