13.fejezet

Drágáim!:)

Itt van az újabb rész, kis csúszással, de itt van, még vissza kell szoknom :)
Ez a rész nem lett éppen a legvidámabb, de lesz ez még jobb is. :)

Pusza: Dia


-Szívem, mi történt? - szaladt oda Bia amikor meglátott az ajtóban.
Szörnyen nézhettem ki, vörösre sírt szemek, lefolyt szemfesték és sajgó szív.
Kívülről nem tudhatta senki, de valami végleg ketté tört bennem. Nem, hogy nem éreztem magam egésznek, semminek nem éreztem magam. Szeretem. Bele szerettem bevallom. Nem tudom, hogy és mikor de véglegesen az övé lett a szívem. Tudtam, hogy ez lesz, ezért nem akartam újra szeretni senkit. Istenem! Nem tudom elhinni. Újra felzokogtam és Bia csak oda jött hozzám, le guggolt mellém átölelt és hagyta, hogy ki sírjam magam.  Hogy fogok ezek után nap mint nap találkozni vele. Tegyek úgy mintha nem történt volna semmi? Vagy Csapjak hisztit? Egyiket se tartom jó ötletnek.
Hirtelen felálltam és besétáltam a szobámba. Bia értetlenül nézet rám, de most nem tudtam ezzel foglalkozni. bezártam az ajtót, bebújtam a takaró alá és álomba sírtam meg.

Másnap, vagy még ugyan az nap, fogalmam sincs, meghallottam Bia és Eric hangját.
-Te ezt tudtad? - mellette feljebb a hangját barátnőm, úgy tűnik ő is megtudta. Gondolom csak azért nem üvöltött, mert azt hitte alszok.
-Igen, de esküszöm, hogy ez nem úgy van ahogy gondoljátok. Ez bonyolult. - védte a barátját.
-Mi az, hogy bonyolult?! Felesége van, könyörgöm. Hogy lehet ezt elfelejteni megemlíteni? Hallod te mit beszélsz? Tudom, hogy az a szemét a barátod, de akkor se kéne így védened, mintha ártatlan lenne. Elhitette Ninával, hogy több neki egy kósza numeránál, erre kiderül, hogy mégse. Tudod te milyen nehezen bízott meg Nina benne? Nem. Honnan is tudhatnád. Nem te voltál ott amikor egy másik rohadék kihasználta és úgy dobta el mint valami utolsó ribancot. De én ott voltam. Végre rendbe jött és még meg is bízott valakiben aki nem nőből van. Erre tessék. - csapta össze a tenyerét.
-Bia, elhiszem, hogy Nina most nagyon dühös de meg kell hallgatnia Christ. Nem minden olyan fehér-fekete, mint amilyenek látja. - mondta. Én viszont nem bírtam és nem is akartam tovább hallgatni. Felejteni akartam.
-Jól vagyok és nem érdekelnek Christopher hazugságai. Nem akarok senkit meghallgatni. És nem is fogok.Szóval ha csak ezért jöttél már mehetsz is. - mondtam a lehető leghűvösebben  Nem az ő hibája, de most nem voltam kíváncsi senkire. Eric Biára nézett remélve, hogy marasztalja, de ő látta rajtam, hogy igazából egyáltalán nem vagyok jól.
-Szerintem most menj el. - mondta megerősítően Bia.
-Jó, de Nina tudd, hogy sajnálom. Nem akartam, hogy szenvedj. Sziasztok. - és már el is ment.
-Szóval ez volt a baj tegnap? Jaj kicsi szívem. gyere ide. - ölelt magához. Én pedig nem bírtam tartóztatni az újra meginduló könnyeimet.
-Miért? Miért mindig velem történik ez? Mi a baj velem? - néztem fel a könnyeimtől elmosódott arcára.
-Még csak ne is gondolj ilyenekre. Nincs veled semmi baj. A legnagyobb hibád az, hogy túl jószívű vagy és naiv.
-Nem akartam. - mondta sírós hangon.
-Micsodát? - simított  végig a hajamon.
-Bele szeretni. - mondtam ki amit még eddig hangosan soha, de ő már így is tudta.
-Tudom. Ha ez megnyugtat senki sem szándékosan csinálja. Tudod ezért hívják szerelembe esésnek, mert pofára se szándékosan esel, hanem csak megbotlasz vagy valami és tanyálsz egy jó nagyot. - az érdekes hasonlaton felnevettem, de igazság is volt benne. - Figyu, nem tartunk ma egy csajos estét? - mosolygott rám.
-De, az jó lenne. - töröltem meg a szemeimet. Igen, határozottan jó ötlet. Nem sírhatok miatta, nem szabad összezuhannom  Erősnek kell maradjak és akkor ezt is túl élem.


Az este jól sikerült, sőt még ahhoz is volt kedvem, hogy Dalet áthívjam. Végül is sors tárak vagyunk. Azzal a különbséggel, hogy ő talált valakit és tovább lépett. Egész este Tomról ábrándozott, meg arról, hogy milyen jó volt az első randijuk. Őszintén szólva kicsit megfeledkeztem a szomorúságomról és igyekeztem, hogy így is maradjon. Az egyetlen dolog ami meggátolt benne az az volt, hogy azóta nem láttam őt és holnap pedig próbák lesznek. Ha azt túl élem onnantól már könnyű lesz, vagyis könnyebb.


*Chris szemszöge*

Megszólalni se tudtam amikor kisétált az ajtón közölve, hogy tudd Nesta létezéséről. Nem tudom ezt, hogy fogom helyre hozni, de meg kell próbálnom. Hosszú idő óta ő az első aki megmozgatott bennem valamit. De egy régi ballépésem miatt most lehet elvesztettem őt. Holnap úgyis találkozunk a próbán, majd ott beszélek vele, csak nem fog mások előtt üvöltözni velem, vagy ilyesmi. Mondjuk kinézzem az én kis vad macskámból. És itt a birtokos jelzőn van a hangsúly, az én vadmacskám. Az enyém.
-Szeva. - huppant le Eric a kanapéra meggyötört arccal.
-Na mi volt? Mit mondott? - kérdeztem rá egyből.
-Hát finom, kultúráltan elküldött a búsba és látni se akar téged. A tetejébe még Bia is utazik a fejedre és rám is dühös mert téged védtelek.
-Bocs haver. Most mit csináljak? - temettem az arcom a kezembe.
-Hát nem tudom. Nagyon húzós menet lesz az biztos. Egy mondatot beszéltem vele de olyan rideg volt, hogy még én is visszavettem. - mesélte a történteket, én pedig egyre jobban kétségbe estem - Viszont - emelte ki ezt a szót, amire rögtön felkaptam a fejem - Bia mondott valami érdekeset. Valamit arról, hogy volt egy fiú aki csúnyán kihasználta és eldobta és, hogy ő volt Nina első szerelme. Tehát ha volt első akkor biztos van második is. És az csak te lehetsz. - öntött belém lelket jó barátom.
-Csúcs, akkor most le egyszerűsítve volt már egy faszfej aki megbántotta és én vagyok a második. nagyszerű. - igaz a hír kicsit fel villanyozott, hogy lehet, hogy szeret és nincs veszve semmi, de az már sokkal kevésbé, hogy meg bántottam.
-Ne így nézd a dolgokat. Ha itt szarakodsz biztos nem kapod vissza.
-Igaz. - sóhajtottam. Aztán egy remek ötlet jutott eszembe. Rögtön neki is akartam állni a szervezésének.  - Most megyek majd jövök. - csuktam be az ajtót és már indultam is az egyik legfontosabb részlet leszervezéséhez. Remélem ez után megbocsájt, vagy legalább meghallgat és átgondolja.
Szerencsére a legfontosabb dolgot könnyen elintézte. Pont indultam volna tovább amikor az egyik kirakatban megpillantottam valamit amit mintha csak neki találtak volna ki. Rögtön be is mentem megvenni és folytattam a beszerző körutamat.
Ez csak jól sülhet el!


*Nina szemszög*


Épp a fürdőből jöttem ki amikor valaki csengetett. ki kiabáltam, hogy mindjárt, gyorsan felkaptam magamra valamit meg egy törölközőt, hogy becsavarjam a vizes hajam.
Viszont az ajtó előtt megálltam, nem tudtam kinyissam-e, féltem, hogy Ő van a másik oldalon. De sajnos Bia éppen béke kötő randin volt rám hárult a feladat, hogy ajtót nyissak akár akarok akár nem.
Lássuk. Nyitottam ki az ajtót. Viszont meg könnyebülésemre nem Chris állt ott, hanem egy nagyon csinos, előkelő nő állt az ajtóban. Még sosem láttam mégis rossz érzésem támadt amikor megláttam.  Rajta is látszott, hogy nem éppen barátságos szándékkal jött.
-Miben segíthetek? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Egy bizonyos nőt keresek. - mondta olyan nyávogóan magas hangon, hogy belesajdult a fejem.
-És azt is méltóztatna elárulni, hogy kit? - kérdeztem kissé ingerültebben, kezdet frusztrálni a helyzet.
-Azt hiszem valami Ninát. - ahogy a nevemet ejtette arra szó sincs.
-Az én lennék. Mit akar? - kérdeztem rá a lényegre.
-Hagyja békén a férjemet.


U.I.: remélem tetszett, komizni ér :D

12.fejezet

Kedves olvasóim!:)

És igen, megérkezett a várt 12.fejezet. Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú  kiesés volt, de több okból se tudtam írni. De nem is ez a tényleg, köszönöm azoknak akik kitartottak mellettem!
Ígérem nem hagyom őket cserben. Megpróbálom tartani azt, hogy legalább hetente hozzak új részeket.
Még annyit, hogy mostantól a saját becenevemen fogok írni, nem "áll néven".
De nem is húzom tovább az időt. :)

Puszi: Dia :)

"Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben élsz tovább."

Boldog vagyok. Nagyon boldog. Az egész nap nevetéssel telt és ami meglepett, Chris alig ért hozzám. Tényleg az volt a célja, hogy megismerjen.
Pont valamin nagyon nevettünk amikor hirtelen, minden előjel nélkül elkezdett esni az eső. Gyorsan összeszedtük a cuccainkat és berohantunk a házba.
Még mindig nevetéstől rázódva, bőrig ázva dőltünk le a kanapára. Pár percig csak némán ültünk és próbáltuk normalizálni a légzésünket, aztán Chris oda ment a kandallóhoz tüzet rakni. Néztem a tökéletes arcát ahogyan koncentrál. Gondolom nem gyakran csinálja ezt, mert néha elég furcsa fejeket vágott. Végül mégis csak sikerült tüzet raknia. Nagyon elégedett volt ami a vigyorából is látszott. Nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Ki nevetsz? - kérdezte vészjóslóan.
-Én, soha. - próbáltam minden színészi tehetségemet bevetni és olyan ártatlanul nézni amennyire csak tudok.
-Látom. - jött közelebb. Aztán amikor elém ért megragadott a kanapéra döntött és csikizni kezdett.
-Nee..n...eeee. - próbáltam könyörögni, kevés sikerrel. Egy idő után abba hagyta majd komolyan rám nézett.
-Még mindig viccesnek tartod? - kérdezte teljesen komoly arccal.
-Nem. - mosolyogtam rá.
-Akkor jó. - mondtam, majd adott egy leheletnyi csókot az alsó ajkamra és már le is pattant rólam, aztán elindult valamerre.
Ott ültem a kanapén, a gyomrom görcsbe és azon gondolkoztam  hogy hogy tud egy ilyen apró érintéssel is ilyen hatással lenni rám. Valahol jó érzés volt, viszont féltem is. Mi lesz ha ez most csak egy álca? És ha megkapott utána tovább is lép? Nem , azt nem bírnám ki. És nem hiszem, hogy valaki így megtudja játszani magát. És ha mégis? Na jó, meg kell bízzak benne. Máskülönben biztos beleörülnék.
-Nem jössz cica? - dugta ki a fejét az ajtó mögül. Mosolyognom kellett a megnevezésen  Mióta itt vagyunk folyton így hív. Cica. De kifejezetten tetszik.
-Megyek. - mentem volna utána, de a telefon rezgése megállított. Automatikusan vettem volna fel, de amikor kézbe vettem láttam, hogy ez Chris mobilja. A kijelzőn a "Nesta" név villogott. Még nem is hallottam ezt a nevet, de úgy gondoltam biztos csak egy régi barát, vagy ilyesmi. Újra indultam volna el amikor sípolni kezdett a telefon. Ott akartam hagyni de elég idegesítő volt a folyamatos sípolás ezért megnyitottam az üzenetet  Nem akartam megnézni, csak megnyitni és otthagyni majd szólni Chrisnek, de amikor az üzenet elején az állt, hogy " Drága férjecském!" azt hittem összeesek. Hirtelen kezdett el forogni velem a világ és mérhetetlen hányinger fogott el. Mi ez? Van egy feleség? Nem, az lehetetlen. De ha mégis. Most már nem érdekelt, hogy mi illő dolog és mi nem, végig olvastam az üzenetet.

" Drága férjecském! 
Már megint nem tudok rólad semmit. Hiányzol! Kérlek gyere haza hozzám! Mindent megtudunk beszélni. Leállok esküszöm csak gyere haza! Szeretlek édes. Siess. Nesta"

Tehát mégis igaz. Van egy felesége. És ha ezt nem mondta el mit titkolhat még? Ezek szerint igazam volt és csak egy játék vagyok neki. Gondolataimból feleszmélve bezártam az üzenetet és kimentem a konyhába mert onnan hallottam hangokat.
-Mi tartott ennyi ideig? - nézett rám mosolyogva viszont én nem bírtam ránézni.
-Semmi. - morogtam az orrom alatt a padlót fikszírozva.
-Hé, mi a baj kicsi lányka? - oda jött és az állam alá nyúlva felemelte a fejemet, hogy a szemembe nézhessen  Én meg rögtön el is felejtettem, hogy haragszom rá és elvesztem a csodás kék szemeiben amik most szerelmesen csillogtak. Vajon ez is csak hazugság? Lassan hajolt le hozzám és megcsókolt. Előszőr csak gyengéden majd egyre jobban eluralkodott rajtunk a vágy. Úgy csókolt mintha soha többé nem akarna elengedni, ez teljesen megtört engem és átadtam magamat neki. Hol a nyelve táncolt a nyelvemmel, hol az ajkaimat szívta, harapta. Egyszerűen megőrjített. Aztán felemelt én pedig automatikusan fontam a dereka köré a lábaimat. Felrakott a pultra, majd elkezdett kihámozni a vizes ruhából.Én se tétlenkedtem, benyúltam a pólója alá és végig húztam a körmeimet a hátán ami egy halk férfias nyögést csalt elő torkából. Már éppen a melltartómat kapcsolta volna ki amikor megszólalt a telefon, ismét.
-Fedd fel, lehet fontos. - próbáltam levegőhöz jutni.
-Nem lehet ennél fontosabb. - tapadtak ajkai újra a nyakamra.
-Chris. - nyögtem fel. - Kérlek.
-Oké, megyek. - mondta kelletlenül majd már el is tűnt. Kissé felhevültem de az eszem a helyén  maradt.
Biztos voltam benne, hogy megint az a nő hívja, így utána osontam és bevallom elkezdtem hallgatózni.
-Nem, nem tudok. - mondta idegesen - Látom nem érted, soha semmit nem értesz. - hadarta idegesen - Figyelj, beszéljük meg máskor, most nem érek rá. - próbálta lezárni a beszélgetést. Hallottam, hogy egy női hang kiabál a telefon másik végéből, de nem értettem mit mondd. - Nem, nem egy másik nővel vagyok. - mondta ami valamit véglegesen összetört bennem. - Szerintem ezt zárjuk le. Szia! - majd kinyomta. Megsemmisülve álltam és nem tudtam mitévő legyek. Chris meglepődött amikor meglátott az ajtó mellett állni. Pár percig egyikünk se szólalt meg. Aztán visszatért a hangom és csak egy kérdést tudtam feltenni.
-A feleséged volt az igaz? - kérdeztem közönyösen. Chris arcán látszott a megdöbbentség, aztán a fájdalom és a megbánás. De engem ez most egy cseppet se érdekelt. Csak el akartam tűnni onnan. - Ne is válaszolj, az arcodon ott van minden. - sóhajtottam lemondóan.
-Várj. - kapta el hirtelen a karomat. Megfordultam és minden haragomat és fájdalmamat tükrözte az arcom, ezért is láthatta ő is jobbnak ha nem folytatja és elenged.
Hívtam egy taxit egy kimentem a ház elé. Összetörve ültem be az autóba. Most mihez kezdjek?!

U.I.: Bocsi, hogy rövid lett, majd igyekszem hosszabbakat írni. puszi :)