8.fejezet

Drága Olvasaóim!:)
Meghoztam az új fejit. Remélem tetszeni fog. Ez most nem lett olyan hosszú de a kövi részre bőven tartogatok meglepetéseket :D
Még annyit, hogy nagyon szépen köszönöm a komikat Szancsukának és Laurának! :)<3
Nem húzom tovább az időt, jó olvasást.

Pussy: Kicsi Lány

U.I.:  A kövi fejezet lehet, hogy már jövőhét csütörtök-pétek felé megérkezik. Most alkotni van kedvem :D

*Nina szemszöge*

-Jól vagy? - kérdezte Bianka kíváncsian vizslatva arcomat.
-Fogjuk rá! - mosolyogtam bíztatóan - Tudod mit nem értek?Azt, hogy miért tagadja. Legalább annyi lehetne benne, hogy beismeri. - rántottam meg hanyagul a válamat.
-Nina, nekem itt valami nagyon nem stimmel. Chris őszíntének tűnt. Mi van ha még se történt semmi? - tette fel a kérdést ami már az én fejemben is ott motoszkált.
-Most már mindegy. Küolönben is jobb lesz így. Elvégre én nem miatta vagyok itt, hanem a verseny miatt. - sóhajtottam fel, beletörődve.
-Te tudod! - adta meg magát, majd valaki ráfeküdt a csengőre. Szinte egyszerre áltunk fel.
-Majd én megyek. De ha Ő az akkor valamit hozzá vágok! - mondtam gesztikulálva, mire drága barátnőm csak kiröhögött.
Az ajtóban szinte leesett az álam a látogatóm láttán.
-Ennyire azért nem kell örülni. - motyogta azzal a sunyi mosolyal az arcán.
-Rroooobb!! - ugrottam a nyakába mikor feleszméltem a kezdetleges sokkból.
-Na így már mindjárt jobb. - ölelt át ő is jó szorosan.
Nagyon jó volt újra át ölelni az én lökött kis öcsémet. Behunyt szemmel szívtam be az illatát ami most is az otthoni öblítő illatát árasztotta. Kicsit olyan volt mintha újra otthon lennék. Mikor hosszas ölelkezés után elengedett kinyitottam a szememet ami rögtön egy nem várt meglepetésre talált. Chris ott állt szinte ledermedve a folyosó végén. Elég messze volt, de ahhoz nem eléggé, hogy ki ne tudjam olvasni a szeméből a szomorúságot és a csalódottságot. Bevallom egyiket sem tudtam mire vélni. Csak állt ott és engem nézzet. Én meg Őt.
-Nem megyünk be?- kérdezte Rob mikor már egy ideje ott szobroztam. Aprót bólintottam. - Lökött nőszemély. - kacagot fel aztán a fenekemre sózott egy nagyott mivel még mindig nem reagáltam. Erre Chris arca furcsa fintorba torzult, de hamar elrendezte vonásait és elindult.
-Nina! Gyere már be!! - ragadott karon immár Bia. Amikorlátta, hogy valamit nagyon nézzek ő is oda nézzett. - Látott Robbal? - kérdezte mire én ismét csak bólintottam. Néztem a lassan mozgó alakját ami viszonylag hamar el is tűnt. - Na most már tényleg gyere be. Rob tiszta hülyének nézz téged. A végén még haza visz téged. Vagy ami még rosszabb dili házba csukat. - dobott be egy elég gyatra poént . Viszont erre megrándult a szám széle és végre kissé magamhoz tértem.
-Örülök, hogy itt vagy! - mosolyogtam az öcsémre amikor leültem mellé. Bár a gondolataim még mindig máshol jártak.
Bia és Rob valamin nagyon tanakodtak már több mint egy órája, de nem igazán figyeltem.
-Ugye, hogy nekem van igazan? - fordult felém vigyorogva Bia.
-Ömm...bocsi, mit is modtál?
-Na jó, elég legyen. Mi a baj drága?Mióta itt vagyok nagyon furán viselkedsz. - fürkészte az arcomat immár Rob is.
Vettem egy mély levegőt és elmeséltem neki mindent.
-Esküszöm, hogy beverem a képét! - ált fel Rob amikor befejeztem.
-Ne! - kiálltottunk egyszerre Biával.
-Nina szereti. - mondta drága barátnőm.
-Mi?! - emelkedett meg a hangom két oktávot - Még, hogy én szerelmes? Ebbe a faragatlan tuskóba? Na ne nevettes már! - legyintettem közönbösen.
-Nina engem nem tudsz becsapni! Te teljesen belezúgtál Christopherbe! - vigyorgott rám ezer vattos mosoylal.
-Nem igaz! Hagy békén! - vágtam be a durcit. Majd duzzogva bevonultam a fürdőbe.
Ezt a hülyeséget. Nem érdekel az a barom. Maximum annyi volt, hogy egy nagyon picit vonzódtam hozzá. De már az a pici vonzalom is megszűnt. Már abszolut nincs hatással rám se a mosolya, se azok a gyönyörű jégkék szemei, se a tökéletesen kidolgozott teste, és a méz édes csókja se....Na jó itt kellene leállnom. Még magamnak is kínzás bevallanom, de sajnos nagyon is hatással van rám. Az egész lénye. Vissza emlékezve a tegnapra annyira csodás volt kettesben sétálgatni a parkban kézen fogva. Minden másodpercet vissza pörgettem az agyamban és az estének sok olyan részére is sikerült vissza emlékeztem amikre eddig nem. Emlékszem, hogy egy rövid pólóba voltam és fáztam. Hozzá bújtam mert az Ő teste meleg volt, aztán csókolóztunk majd egyre kevesebb ruha volt rajtunk. Amikor csak egy bugyi volt rajtam történt valami...
-Ne... - suttogtam. Nem is történt semmi. Utána elment a fürdőbe én pedig elaludtam.
Hogy lehetek ekkor hülye?! Meg kellett volna hallgatnom őt. Igazuk volt a többieknek. Nagyszerű...
Gyorsan összeszedtem magamat, és kiszáltam a kádból. Elindultam felöltözni és hajat szárítani. Egy egyszerű farmer short-ot vettem fel egy fekete trikóval és papucsal.
Biáék furcsán nézztek rám amikor közöltem, hogy leszaladok valamiért a boltba, de nem szóltak semmit csak bólogattak.
Egyből a bárba mentem, mert volt egy olyan megérzésem, hogy ott találom. Bocsánatott kell kérnem tőle. Ok nélkül vágtam a fejéhez azokat a szörnyű dolgokat.
Mikor beléptem a bárba előszőr nem láttam sehol. Rövid keresgélés után viszont meg találtam a bárpultnál. Kicsit haboztam, hogy oda menjek-e vagy sem. De végül a bátrabbik felem győzött.
-Ne haragudj. - mondtam lehajtott fejjel amikor oda értem a háta mögé. Nem néztem rá de hallottam ahogy megfordul.
-Nina?! - döbbent meg - Mit akarsz? - kédezte most már közönbös hangnemben.
-Csak bocsánatott szerenék kérni. Tudom, hogy nem használtad ki, hogy részeg voltam és sajnálom azokat a dolgokat is amiket a fejedhez vágtam. - hadartam el.
-Inkább a pasidtól kéne bocsánatott kérned, hogyegy másik férfi ágyában töltötted az éjjelt. De hogy lásd milyen nagyvonalú vagyok megbocsájtok. - mondta egyszerre gúnyos, megvető és közönbös hangnemben. Olyan érzés volt mintha kést szúrtak volna a gyomromba.
-Most miért vagy ilyan? - kérdeztem alig halhatóan miközben könnyek szöktek a szemembe.
-Ne legyél már ilyen álszent. - nevetett fel erőltetetten - Már az elején is igazam volt. Csak egy vagy a sok közül. Olyan vagy mint a többi csaj akik az ágyamban kötöttek ki. Csak az a különbség, hogy ők legalább a külvilágnak is azt az arcukat mutatják amilyenek és felválalják önmagukat. Te viszont megjátszod magad és közben kitudja hány pasival kavarsz még. Szóval lény olyan kedves riszáld arébb innen a csinos kis hátsódat, vissza a barátodhoz. - mondta kissé akadozó nyelvel. Tehát be van rugva...Csodás! Én meg úgy éreztem, hogy megforgatta a kést a hasamban. Egy valami viszont akkor sem tiszta.
-Milyen barátomhoz? - kérdeztem meglepetten, mert nem igazán értettem őt.
-Akivel a folyosó közepén enyelegtél. - a francba....most komolyan az hiszi Robra, hogy a pasim? Mondjuk Ő nem tudhatja, hogy ez nem igaz.
-Chris, Rob nekem csak az... - kezdtem volna magyarázkodni de közbe szól.
-Nem érdekel Nina. Láttam. Legyetek boldogok. - állt fel a székről.
-Drágám, kimegyek a mosdóba és máris leakarnak csapni a kezemről? - szólalt meg mögöttem nyávogva egy női hang.
-Nyugi téged senki sem űberelhet. - húzta oda magához a csajszit - Nina ő itt Dale Chamber. Dale, ő itt Nina Wesley az egyik vetély társam a versenyben. - mutatta be a nőt. Akit sajnos már ismertem. Vele találkoztam tegnap az étterem női mosdólyában. Ő kurvázott le...
Egyre jobb és jobb ez a nap!
-Kösz Chris. Már ismerem a hölgyet. - simított végig az említett karján.
- Jé, tegnap még kurva voltam ma meg már hölgy?!Micsoda pálfordulás! - nevettem fel cinikusan - De ettől még az én véleményem nem változott rólad, sőt.... - vette fel a védekező pózt. Azaz karba fontam magam elött a karjaimat és a szemébe nézztem bájosan mosolyogva azzal a tipikus, magabiztos Ninás nézésel. Nem tudom miért, de ha olyan helyzetbe vagyok mindig így állok be.
-Honnan ismeritek egymást? - kérdezte immár a jégszemű.
-Majd a kisbarátnős elmeséli, bár biztos vagyok benne, hogy magát fogja fényezni és a sztorinak semmi köze nem lesz a valósághoz. Na de én nem is zavarok tovább. További szép estét. - ezzel hátat fordítottam nekik és méltóság teljesen távoztam.
A liftben már nembírtam tűrtőztetni magam, itt végre utat engedhettem a könnyeimnek. El sem hiszem. Alig pár napja ismerem és már nem előszőr sírok miatta...Teljesen kicsinál. És ami a legrosszabb. Nem tudom utálni. Azt hiszem Biának igaza van.
Teljesen bele szerettem Christopher Holdingba.

7.fejezet

Drága Olvasóim!:)



Tudom, hogy megint nagyon elcsúsztam az ígért időponttól. Csak most elég sok gondom van.
Nem lett olyan hosszú fejezet mint szerettem volna, de azért  itt van.
Nem is húzom tovább az időt.


Pussy: Kicsi Lány


- Miattad. - mondtam az igazsághoz híven. Mivel, hogy mióta befeküdt mellém kívánom őt. Egymás szemébe nézztünk és ugyan azt láttam az ő szemébe is amit én érzetem abban a pillanatban. Egyszer csak felém nyúlt és gyengéden végig símította az arcomat. Hirtelen a hátára fordítottam és lefogtam a csúklóját a feje főlött majd úgy csókóltam meg mint még soha senki mást. Ez meg is tette a hatását hiszen éreztem ahogy megremeg a teste alattam. Előszőr kicsit talán meglepődött, de nem soká ő is úgy szorított magához ahogyan én, Őt. Vadul, de mégis érzékien csókoltuk a másikat. Ott érintettem ahol csak tudtam. Mikor óvatosan bele markoltam a fenekébe egy halk sóhajjal jutalmazta. Amikor már alig kaptunk levegőt elváltam ajkaitól, majd lassan hintettem be a nyakát apró csókokkal. Óvatosan haladtam lefelé, minden egyes centit végig csókolva. Kezeim már egész máshol jártak, pontosabban a combján és a fenekén.Észre se vettem mikor került le róla a póló, de már csak egy apró csipke csoda volt rajta, rajtam pedig a boxerem ami egyre kissebnek tűnt.
Egyik pillanatban a hátamra fordított és átvette az irányítást. Most ő csinálta azt amit én csináltam pár másodpercel ezelött. Amikor a nyakamhoz ért óvatosan meg harapta majd meg is szívta azt. Na ennek holnapra tuti nyoma lesz...de nem bánom. Ráült a hasam aljára és a szemebe nézzet. Mérhetetlen szenvedélyt láttam benne, de kis kábultságot is. Nekem pedig le esett a tantusz. Ő most részeg és csak azért ilyen oda adó. Holnapra ruti megbánná és nekem se kell részegen. Ha le akar tőlem valamit azt majd józanon is megteheti.
Lefogtam a kezeit, eltoltam magatól és felálltam az ágyról. Nina érettlenül és csalódottan nézzet a szemembe majd ő is állt volna fel. Nemet intettem a fejemmel ami neki nem igazán tetszett, de azért vissza huppant az ágyra. Elindultam a fürdőbe és beálltam a hideg víz alá. Nagy szükségem volt rá nehogy vissza menjek és leteperjem Ninát.
Miután végeztem és kimentem a fürdőből Ő már édesen aludt. Holnapra nem is fog semmire emlékezni. - szomorodtam el kisé. Pedig az a csók és ahogy simogatott nem volt semmi. Úristen, most kell abba hagynom mert különben felesleges volt a hideg zuhany is. Befeküdtem mellé és próbáltam elaludni. Ami elég nehéz volt úgy, hogy fél percenként hozzám ért valamelyik test része. A legfurcsább az volt, hogy nem csak a férfiasságomra volt hatással, hanem az egész testemben benne volt egy furcsa érzés. Képtelen voltam tovább feküdni mellete. Ezért inkább kimentem a kanapéra, ahol végre el aludtam.




*Nina szemszög*

Reggel a nap vakító fényére ébredtem ami az ablak résein át szűrődött be. Lassan nyitogatni kezdtem a szemeimet. Mikor körbe nézztem egy teljesen idegen szobába találtam magamat. Megpróbáltam felülni az ágyban, de ekkor erős szédülés és hányinger tört rám. Na meg persze az elengedhetetlen fejfájás is. Gondolkozni kezdtem hol is lehetek. Annyira emlékszem az estéből, hogy a fiúkkal vacsoráztam aztán elmentünk egy szórakozó helyre. Ott rendesen lerészegedhetem, mert onnan már csak apró kép kockák maradtak meg. A buli utáni első emlékem, hogy az után valamin röhögtünk aztán elbúcsúztunk Willtől és Stevetől. Aztán fent elköszöntek Christől is. De akkor most hol vagyok? Nagy nehezen felálltam és ''felfedező túrára,, indultam. Amint felálltam majdnem dobtam is egy hátast, mivel megbotlottam egy hatalmas pólóban. Akkor vettem csak észre, hogy nincs rajtam ruha, csak egy bugyi. Hirtelen jöttek elő az emlékek. Bia és Eric szeretkeztek. A folyosón volatm. Bekopogtam Chrishez. Zuhanyoztam. Aztán meg....
-Jézusom! - kiálltottam fe halkan. Szinte suttogva. Szemeimet ellepte a könny és lassan végig folytak arcomon.
Gyorsan magamra kaptam a pólót - ugyanis a ruháim a fürdöbe voltak, ahonnan most víz csobogás hallatszott - és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem.
Szinte rohantam a saját szobám felé és nem törődve azzal mit fogok látni vagy, hogy megzavar esetleg valamit berontottam az ajtón.
Szerencsére se Bia se Eric nem voltak a nappaliba, így nyugodtan besurranhattam a szobámba. Bezártam az ajtóm és befeküdtem az ágyamba. Megint előjöttek az emlékek és újra megeredtek a könnyeim. A párnába fúrva fejemet próbáltam halkítani zokogásom hangját. Nem tudom elhinni. Én aki nem akart csak egy lenni a sok közül, most az lettem. És én még azt hittem, hogy amiket tegnap a parkban mondott őszinték voltak és elindult köztünk valami. Erre ő az első adandó alaklommal kihasznált. És én hagytam...
Pár órával késöbb, mikor már telebőgtem a párnám úgy döntöttem megkeresem Biát. Most szükségem van rá. Hogy átöleljen és a hajamat simogassa amíg én csendben kisírom magamat. Úgy mint 10 éves korom óta mindig mikor szomorú vagyok. Hamar meg is találtam. A konyhában csinált valami ebéd féleséget.
- Jó reggelt álomszuszék. Ugye tudod, hogy délután kettő van. - szídott meg mosolyogva fel sem nézzve a paradicson szeletelésből - Gondolom jól sikerült a tegnap ha ilyen későn keltél. - folytatta tovább. Nem volt erőm válaszolni mert biztos elsírtam volna magam. Gondolom ő is észre vette, hogy valami baj lehet. mert nem válaszoltam. Felnézzett rám és oda jött hozzám. - Istenem Kicsi Lány. Mi történt? Teljesen fel vannak duzzadva a szemeid a sírástól. - ölelt magához.
-Chris. - most csak ennyit tudtam kinyögni. Szerencsére nem faggatózot tovább, leültünk a kapanéra és ott sírdogáltam. Mint mindig.
Kellett bő fél óra, hogy össze szedjem magam és mesélni kezdtem. Mindent kitálaltam Biának. Az első találkozásunktól kezdve a tegnap esti dolgokig.
-Furcsa voltál nekem már az első pillanattól kezdve. Ezek szerint ezért. De szivem, tuti, hogy este történt valami? - kérdezte amikor befejeztem.
-Arra nem emlékszem pontosan, hogy AZ is megtörtént volna. De minden jel erre utal. Különbem miért lettem volna szinte teljesen meztelen?! - tettem fel a költői kérdést mire Bia csak elhúzta a száját. - Amúgy Eric hol van? - kérdeztem tőle, hogy kicsit el tudjam terelni a gondolataimat.
-Nem rég ment el. Amíg te itt sírdogáltál ement. - mosolyodott el halványan. Legalább ő boldog. - Szerintem menj fürödj le és próbálj kicsit kikapcsolni, okés? - bólintottam, majd indulatm is a fürdőbe.
Valószínüleg elaludhattam, mert valaki ijedten rántott fel a kádból.
-Te hülye nem így gondoltam, hogy kapcsolj ki, hanem hogy próbálj másra gondolni! - kiabált Bia. Talán ez a második esett, hogy felemeli velem a hangját.
-Nyugi, csak elaludtam. - osztottam meg vele is. Mire megkönnyebülten felsóhajtott.
-Már azt hittem... - itt elgondolkodott - ...mindegy mit hittem. Gyere mert kihüllt a víz és tüdőgyulladást fogsz kapni. - nyújtotta felém a kezét.
-Bia ugye nem arra gondoltál, hogy képes lennék megölni magamat egy pasiért?! Lehet, hogy nem vagyok százas, de azért ilyet még nem én se csinálné. Főleg nem egy ijen dolog miatt. - nyugtattam meg.
-Rendeben. Csak megijedtem, mert nagyon ki voltál borulva. De így kimondva tényleg hülyeség. Na nyomás kifelé.
-Igenis anya. - mondtam mire mindketten elröhögtük magunkat.
Kiszáltam a kádból. majd felöltöztem és megszárítottam a hajamat. Mikor kész lettem ki akartam menni, de kiabására lettem figyelmes. Megálltam az ajtóba és hallgatótózni kezdtem.
-Tűnj el innen de rohadt gyorsan, mert esküszöm, hogy nagyon rosszul fogsz járni. -osztotta meg a tényeket Bia.
-Nem megyek sehova. Nem csináltam semmi rosszat. Csak Ninát szeretném látni. - válaszolt higgadtan Chris.

*Chris szemszög*

Reggel Nina még aludt ezért inkább elmentem lezuhanyozni, nem akartam felébreszteni.
Viszont amikor végeztem és hült helyét találtam kicsit megijedtem. De szerencsére jött Eric aki megnyugtatott, hogy Biával van. Eric kicsit furcsa volt nekem, de nem fogalakoztam vele.
Délután úgy döntöttünk Ericcel, hogy meglátogatjuk a lányokat és elmegyünk eggyütt egy késői ebédre.
Amikor beértünk a lányok szobájába Bia rögtön nekem támadt, hogy hogy lehetek ennyire undorító és ehez hasonló dolgokat fágott a fejemhez. Nem tudtam ezt mire vélni. Szerencsére Eric annyira kordában tartani őt, hogy ne jöjjön nekem. Pont az egyik szó csatánk közepén voltunk amikor Nina is kilépet a szobájából.
-Mégis, hogy voltál képes erre?-ordította torka szakadtából, nekem meg végkép fogalmam se volt róla, hogy miről beszél.
-De, mit csi...- kérdeztem volna, ha nem vág közbe.
-Hogy mégis mit csináltál?Még komolyan van bőr a képeden ilyet kérdezni? Tudtam, hogy egy aljas nőcsábász vagy, de amikor este átmentem hozzád azt hittem ennél azért több vagy! - nézzett rám úgy mintha a vligál legundorítóbb dolga lennék. - Most örülhetsz. Büszkelehetsz magadra. Megkaptad amit akartál. Hát csak gratulálni tudok neked. - köpte felém a szavakat könnyes szemmel. Én meg végkép össze zavarodtam.
-Nina gyere menjünk be a szobádba. - fogta meg Bia a karját nyugtatólag.
-Mindjárt. - eröltetett egy mosolyt barátnője felé - Ha a jövőben találkozunk ne merj hozzám szólni vagy érni és kurva nagy ívbe kerülj el. - emelte fel fenyegetőleg a mutató úját - Na most már mehetünk. - fordított nekem hátat.
-Bia este azért átjössz? - kapott Bia után Eric.
-Nem hiszem. De majd felhívlak. - simitott végig Eric arcán úgy ahogy azt Nina tette velem, nem is olyan régen.
-Nyugodtan mehetsz szivem! Legalább te legyél boldog. - mosolygott Nina az újdonsült szerelmesekre. - Gondolom kitaláltok. Szia Erik. - köszönt el. Még arra se mélltat, hogy hozzám szóljon. Nagyszerű...Legalább azt tudnám mivel érdemeltem ezt ki.
Ericcel kimentünk a szobából egyenesen a bár felé.
-Ez meg mi volt? - kérdeztem tőle, hátha tud valamit amit én nem.
-Hát Nina nagyon ki volt akadva az fix. De téged sem értelek, miért kellet a tegnapi részegségét kihasználni?! - rázta meg a fejét.
-Tessék? Hozzá se nyúltam! - fakadtam ki - Vagyis hozzá nyúltam, de nem feküdtünk le. - magyaráztam indulatosan, mert sejtettem hová akar kilyukadni.
-Komoly? Mert Nina váltig állítja, hogy egy szál bugyiban kelt fel a Te szobádban. - magyarázt.
-Az azért volt mer majdnem történt valami, de mivel tudtam hogy részeg leállítottam magam és ott hagytam.
-Akkor ezt nem ártana vele is közölni, mert azt hiszi, hogy gerincre vágtad és meg kell mondjam ez eléggé tacsra tette. Ő nem egy olyan lány akivel csak úgy szórakozhatsz. Ő ennél többet érdemel. Szóval minnél hamarabb beszélj vele. - veregetett hátba Eric.
-Tudom. Szerintem már most felmegyek. Megvársz itt? - kérdeztem mire ő aprót bólintott.
Gyorsan elindultam a lifthez. Amikor feléertem rögtön Nina szobája felé vettem az írányt. Biztos voltam benne, hogy ha most sikerül megbeszélni ezeket akkor ebből több is lehet mint egy éjjszaka. Igaz megrémített a gondolat, hogy én bárkivel egy hétnél tovább együtt legyek, de egy próbát megér. Viszont mikor befordultam a folyosón megdöbbető látvány fogadott. Nina az ajtóban állt és egy pasas nyakában lógott aki úgy ölelte őt mintha az élete múlna rajat. Na ennyit az ő őszintéségéről és ártatlanságáról....

Ízelítő :)

Drága Olvasók! :)
Most még nem frissek jelentkezem csak egy kis ízelítővel. :)


-Mégis, hogy voltál képes erre?-ordította torka szakadtából, nekem  meg  fogalmam se volt miről beszél.
-De, mit csi...- kérdeztem volna, ha nem vág közbe.
-Hogy mégis  mit csináltál?Még komolyan van bőr a képeden ilyet kérdezni? Tudtam, hogy egy aljas nőcsábász vagy, de amikor este átmentem hozzád azt hittem ennél azért több vagy! - nézzett rám  úgy mintha a vligál legundorítóbb dolga lennék. - Most örülhetsz. Büszkelehetsz magadra. Megdugtál. Hát  csak gratulálni tudok neked. - köpte felém a szavakat. Én meg végkép össze zavarodtam.
-Nina kérlek  menjünk. - fogta meg Bia a karját nyugtatólag.
-Mindjárt. - eröltetett egy mosolyt barátnője felé - Ha a jövőben találkozunk ne merj hozzám szólni és kurva nagy ívbe kerülj el. - emelte fel fenyegetőleg a mutató úját - Na most már mehetünk. - fordított nekem hátat.
-Bia este azért átjössz? - kapott Bia után Eric.
-Nem hiszem. De majd felhívlak. - simitott végig Eric arcán úgy ahogy azt Nina tette velem, nem is olyan régen.
-Nyugodtan mehetsz szivem! Legalább te legyél boldog. - mosolygott Nina az újdonsült szerelmesekre. - Na de most már tényleg megyünk. Szia  Erik. - köszönt el. Még arra se mélltat, hogy hozzám szóljon. Nagyszerű...Legalább azt tudnám mivel érdemeltem ezt ki.