Drágáim! :)
Nagyon Boldog Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok Nektek!! :))))
Hoztam pár versikét, nekem az első tetszik a legjobban :D
Szilveszter éjjelén is az új életben hittem,
Magamban megfogadtam, hogy másképp lesz minden.
De ugyanúgy nem tanultam és nem változott semmi,
Anyukám is azt mondta: rossz útra fogsz térni.
Bocsi Dorottya
Cseng a csengő, üt az óra
Új esztendő fordulóra.
Új esztendő, más esztendő,
Ami elmúlt, vissza nem jő
Legyen jobb az új, mint a volt,
Legyen tele a csűr, a bolt!
Legyen tej, vaj, fehér kalács
Az egész esztendőn át!
Boldog új évet kívánok!
Nyitrai Ilona
Eldöcögött már az ó-év szekere,
Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele.
Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve,
Búját-baját felejtsük el örökre.
Asztalunkon mindig legyen friss kenyér,
Jó anyámnak mosoly legyen két szemén.
S a Jó Isten, kit félünk és imádunk,
Áldja meg két szent kezével családunk.
B.U.É.K.: Kicsi Lány :)
Ha egy fiatal lány mer álmodni akkor az elöbb vagy utóbb beteljesül az álma.Nina Wesley egy 19 éves lány akinek egyetlen álma, hogy énekelhessen.Mikor megtudja, hogy tovább jutott a világhírű tehetség kutatóban úgy érzi sose volt még ilyen boldog.De mikor megérkezik kap hideget,meleget is a verseny társaitól.Ezt még elviseli.De mi van akkor ha pont most talál rá a szerelem? Olvads el és megtudod, hogyan boldogul.:)
2011. december 31., szombat
2011. december 28., szerda
4.fejezet.
Kedves olvasók!:)
Kezdek nagyon elszomorodni mert nem igazán írtok komit :( Pedig nagyon fontos lenne, mert különben nem fogom meg tudni, hogy érdemes-e tovább írnom vagy hagyam a fenébe...Szóval nagyon megköszönném ha írnátok pár sort :)
Ha nem kapok egy-két komit akkor nem rakom fel a következő fejit. Pedig szerintem eddig az lett a legizgibb és van benne egy váratlan fordulat is :D
Pussy: Kicsi Lány
U.I.: Most Christopher szemszögéből is olvashatok egy kicsit :P
Most már csak az a kérdés, hogy felvegyem vagy ne vegyem....
Végül a kívácsiságom győzött ezért felvettem.
-Hallo? - szóltam bele közönbösen.
-Szia, Christopher vagyok.
-Szia. Mit szeretnél? - tértem egyből a lényegre és próbáltam higgadt maradni.
-Öhm...hát...szóval...van egy kis gond - hebeget össze-vissza - közbejött valami. Sajnos nem tudom lemondani mert családi ügy. Kérlek ne haragudj de le kell mondanom a ma esti vacsorát. Bepóróljuk esküszöm. - éreztem a hangján, hogy mosolyog amitől nekem is mosolyognom kellett. De aztán észhez tértem. Nem hiszem, hogy befogjuk pótólni éds...Ha te így játszol akkor én is.
-Rendben. Nem haragszom. Majd beszélünk. Ciao. - tettem le a telefont válaszra se várva. És ezzel megfogant egy ördögi terv a fejembe.
-Bia, mégis megyek veled arra a négyes randira. - közöltem barátnőmmel egy ezer wattos mosoly kíséretében. Miközben elképzeltem Christopher arcát amikor meglát majdnem elröhögtem magamat. De vissza kellett folytanom mert Bia még nem tud az egészről. Hogy zavar-e, hogy lemondta a vacsoránkat Bia miatt? Igen. Hogy miért? Fogalmam sincsen. De most csak egy valami lebeg a szemem elött. A bosszú. Tudom, hogy gyerekes dolog de leszarom. Megbántott ezért most pokolá teszem ezt az éjjszakáját.
-Hogy-hogy jössz? - kezdett kérdezősködni Bia pár perc múlva.
-Tudod nagy a nyomás a verseny miatt és nem akartam még a plusz gontdott. Főleg nem egy pasi képében. De egy randi még nem a világ vége. És egy kis szórakozás nekem is jár, nem? - kacsintottam Biaára aki csak mosolygott rajtam. Ha tudná, hogy mit értek szórakozás alatt....
-Bizony, hogy jár.
-Na de viszont még el kell emnnünk vásárolni. Nem igazán hoztam olyan rucikat amik randira valók lennének. Szóval kéne valami írtó dögös cucc.
-Rendicsen. Tudod, hogy egy jó kis shoppingba mindig benne vagyok. - kacsintott rám cinkosan. - Amúgy nyolckor talizunk velük a holtel halljában. Nincs sok időnk siess. Még sok dolgunk van. Tényleg a fejed fáj még?
-Köszi, jobban. Teljesen el is feledkeztem róla és elmúlt. - kűldtem felé egy bíztató mosolyt.
-Te tudod. Na de nyomás öltözzni. - ragadta meg a kezem és mire kettőt pislogtam már a hálóban voltam és Bia a szekrény elött állt azon tanakodva mit is vegyen fel. Kész energia bomba ez a csaj még így másnaposan is. Talán ezért is imádom annyira. Mellette aztán sosincs rossz kedvem. És neki tényleg mindig, mindent elmondhatok. Ezért is furcsa,hogy most titolózom elötte. Persze tudom, hogy látja rajtam, hogy van valami de nem kérdezősködik. Tudja, hogy úgy is elmondom neki ha fontos. Nála jobb barátnőt keresve se találnék. Bár nem is akarok.
Vásárlás közben rá jöttem, hogy Los Angeles a világ legjobb helye. Nem csak a butikok miatt hanem az egész városnak van egy csodás kisugárzása. Bele szerettem az Angyalok városábaaz már biztos.
Vagy ötven boltoban voltunk és mindenhol beszereztünk valamit. Útközben néha-néha beültünk meginni valamit. Mire oda jutottunk, hogy elindulhatunk haza már nem éreztem a lábamat. Szó szerint mindent megvettünk. Főleg dögösebb cuccokat vettünk de vettünk szadabidő ruhákat, az elengedhetettlen cicanaciból és csőnaciból is sikerült beszereznünk pár extra darabot. De a kezdvencem egy feketekoktél ruha volt. Ma este is azt fogom felvenni.
Haza érve rögtön elkezdtünk készülődni. A fürdésel és hajmosással gyorsanb végeztem. Miután megszárítottam a hajamat besütöttem. A sminkem most fekete szemceruzából, szempilla sprirálból, rózsaszin szájfényból és egy kis rózsaszín szemhéj púderből állt. Álltalában nem szoktam ennyi sminket felrakni de most mindent be kellett vettnem. Felvettem a ma vásárolt ruhát és ahhoz egy fekete magas sarkú szandált. És késznek is ítéltem magamat. Így minumumm huszon-kettőnek is kinézzek. De az biztos, hogy senki nem gondolná, hogy még csak tizenkilenc éves vagyok. Szerencsére Bia is hamar elkészült így indulhattunk is. Ahogy kiléptünk a szobám ajtájan az egész gyomrom görcsbe rándult. Vajon mit fog reagálni a kék szemű? Baszki olyan ideges lettem, hogy még a tenyerem is izzadni kezdett. Hamar beszálltunk a liftbe és már indultunk is...
Chris
-Hé haver, nyugi ezek csak csajok nem az angol királynő. - Próbáltam nyugtatni Ericet. Nem értem mitől parázik ennyie.
-Basszus neked könnyű. Te minden nap más csajt szédtesz méghozzá sikerrel. Én viszont mióta Leila elhagyott nem voltam senkivel. Két éve nem randiztam. Hacsak az nem számít annak, hogy néha-néha bulikon felszedtem egy csajt és megdugtam.
-Na látod akkkor nem kell annyira paráznom. Különben is biztos a dögös csaj.
-Remélem. - nevetett fel keserűen.
-Figyu, nem feleségül kell venned. Ha nem sikerül akkor majd keresel valaki mást. Ha meg igen akkor is csak gerincre vágod azt csá. Rendben? Gondolom dugni még nem felejtetél el. - keztem szekálni.
-Kapd be. Amúgy te nem azt a verseny társadat akartad megdönteni ma este?- kérdezte.
-Hát igazából nem megdönteni akartam. Csak megpuhítani egyenőre. Úgy érzem most emberemre akartam. Nem lesz könnyű ágyba vinni az biztos. - ismerte be barátomnak az igazságot. - Amúgy igen, úgy volt, hogy ma együtt vacsizunk csak lemondtam.Muszály ágyba vinnem Biankát.Én nem hiszem, h nehéz lesz. Ninát viszont még meg kell győzem arról, hogy rendes srác vagyok. Szóval a lényeg, hogy inkább ma még dugok egy jót aztán " jó fiú" leszek. -rajzoltam macska körmöt a levegőbe. - Tudod ez most olyan mint a legény búcsú azesküvő elött. - mindketten felnevettünk ezen ahülye hasonlaton.
-Esküvő elött? Valamit tudhat az a lány. A te szádból csoda ezt a szót hallani. - veregetett hátba.
Aztán megláttam Biát. Huh, anyám. Nagyon dögös. De aki mellette jöt talán mégdögösebb. Az arcát nem láttam ugyanis éppen valakihez oda fordult.Már majdnem oda értek hozzánk amikor az ismeretlenek hitt csinibaba is felénk fordult és a lábaim földbe gyökereztek. Ott állt Nina és csak vigyorogva nézzett egyenesen a szemembe. Látam a szemébe, hogy kissé csalkódott. Bár nem igazán értettem miért hiszem nem is érdekelem. De ott volt a szemében a büszkeség és mintha csak az lenne az arcára írva, hogy "Baszhatod, mert én többet meg nem hallgatlak az tuti" féle kifejezés.
-Sziasztok. Szia Chris. - adott két puszit az arcomra ezzel kizökkentve a gondolataimból. De Ninával a szem kontaktust nem eresztettem. - Hadd mutassam be drága barátnőmet.
-Sziasztok. Nina Wewsley. - fogott kezett Ericel majd felém fordult. - Örülök a tlálkozásnak. Bia már mesélt rólad. - Na ne! Most komolyan elfogjuk játszani, hogy nem ismerjük egymást?!
-Én is. Ő meg az én legjobb haverom. Eric Glyn. - mentem bele a játékba. Bár cseppet sem tetszett. Főleg az nem ahogyan rögtön elkezdett flőrtölgetni Ercicel.
Miután átestünk a formaságokon el is indultunk a bárba. A lányok mentek elöttünk mi meg Ericel lemaradva kullogtunk utánuk. De nem bántam. Sőt. Megfigyeltem a csajok lökhárítóját. Minkettő jót de Nináé vészesen vonzza a tekintettemet. És kibaszott jó nézzki. Ez gáz. Én most Biával randizom de mégis alig birok ellenállni Ninának.
-Ugye ő nem az a Nina akire gondolok? Látam, hogy nézztétek egymást. - mondta eric halkan.
-De az. Most mit csináljak? Elvégre én a barátnőjével randizom. De le se tudom venni rla a szememet. És nem mellékesen rohadtul kivánom. Félő, hogy nem sokára látható jelei is lesznek annak, hogy mennyire. - utaltam arra, hogy egyre szűkebnek éreztem a nadrágomat.
-Ha akarod elrángatom Biát valami ürügyel, hogy tudjatok bezélni. Amúgy tényleg dögös a Nina kurvára.... - mondta volna de félbe szakítottam...Rajtam kívül még csak rá sem nézzhet senki!
-Na most állj le! A haverom vagy de ha akár csak egy ujjal is hozzá mersz érni esküszöm, hogy gondolkodás nélkül eltötöm a kezed. - sziszegtem az arcába indulatosan.
-Végig mondhatom bazdmeg?! Igaz, hogy Nina dögös de nekem Bia jobban bejön. És ha jól veszem észre nem igazán zavarna ha lenyúlnán. Ugye?
-Dehogy zavarna. Sőt. Sok sikert haver. - lett rögtön jobb kedvem.
-Én nem megdugni akarom. Van benne valami ami megfog.
-De hisz még nem is beszéltetek. - világítottam rá a lényegre.
-Épp ezért akarok vele kettesben lenni.
-Nyugaodtan menjetek...Nekem úgy is dolgom van. - nézztem Ninára aki éppen akkor pillantott hátra. Már nem csak azt láttam a szemébe amit eddig. Még mindig ott volt a sértődötség, büszkeség de mintha a vágy is ott lenne a szemében. Talán én is hatással vagyok rá? Vagy Eric jön be neki? Na azt már nem!
-Haver, jól vagy? - lengette meg kezét Eric a szemeim elött. Észre se vettem, hogy ennyire bámulom Ninát.
-Öhm...Persze.
-Neked aztán elcsavarták a fejed rendesen.
-Hülye vagy?! Hogy én bele esek valakibe? Kizárt. Csak a kihívást látom benne. Azt annyit.Se több, se kevesebb. - magyaráztam össze-vissza.
-Ezt most nekem vagy magadnak magyarázod? - nevetett - Na de én megyek és intézkedem.
Oda szaladt a csajokhoz és valamit mondott Biának aki csak mosolygva bólogatott. Azán elmentek. Én meg oda álltam Nina elé. Várva, hogy minumumm leordítja a fejemet vagy felpofozz.
De nem. Nem csinált semmit.
Nina
A várt hatás nem maradhat el. Alig bírtam ki, hogy ne nevssem el magam az arcát látva. Bia viszont rendesen lesokkolt amikor közölte, hogy neki Eric jön be és, hogy nem haragszom-e rám. Rögtön mondtam neki, hogy nem haragszom és nyugodtan startoljon rá. De akkor is lesokkolt. Hogy választhatja Ericet a kékszemű helyet?! Persze én enek örültem de akkor is elképedtem. Persze Eric is jó pasi de Chris már túl megy a jó pasi kategórián.Miket beszélek én itt? Ez egy szemét láda és én ki se állhatom. Bár kár lenne tagadni, hogy valamit megmozdított bennem. Kívánom. Méghozzá rohadtul. De hiába áll most itt elöttem és nézz rám úgy a kk szemeivel, hogy levegőt is elfelejtek venni, akkor is átbaszott. Kár lenne tagadnom, hogy bánt, nagyon is bánt.
Pár percig csak álltunk egymással szembe és farkas szemet nézztünk. Várhatja, hogy én mondjak valamit. Abból nem eszik. Többször látam rajtam, hogy megakar szólalni de mindig meggondolta magát. Mintha nem találná a szavakat. Talán zavarban van? Esetleg bűntudata van? Nem tudom...De az biztos, hogy még egyszer sem láttam ilyenek. Láttam valamit a szemébe amit nem tudtam mire vélni de nem is foglalkoztam vele, mert végre megszólalt.
-Sajnálom. - csak ennyit bír könyögni?Hát ez szép...
-Sajnálhatod is. - fordítottam el a fejemet.
-Mit tegyek, hogy megbocsáss? - kérdezte lehajtott fejel. Valamiért úgy éreztem ezt most komolyan kérdezte és nem csak egy újabb trükk.
-Elsősorban nem kéne átverned. Nem gondolod?
-Én tényleg be akartam bizonyítani, hogy nem olyan vagyok mint amilyenek hiszel. De én is férfiból vagyok az Istenért.
-Igen azt vettem észre. Csak, hogy most rábasztál édes, mert a legjobb barátnőmet akartad kefélni a randink helyett. - csúszott ki a számon. Basszus. Komolyan azt mondtam, hogy randink? Jaj, ne. Most azt fogja hinni, hogy én is oda vagyok érte. Lehunytam a szemem és lehajtottam a fejem. Hátha így szerte foszlik amit az elöbb mondtam vagy legalább elmegy.
De nem tette egyiket se. Éreztem ahogy közelebb jön és az állam alá nyúl. Gyengéden felemelte a fejemet és megcsókolt. Előszőr alig mert hozzám érni. Mintha attól félne, hogy ellököm. Az is lett volna az ésszerű de nem bírtam megtenni. Ehelyett nyaka köré fontam karjaimat és még közelebbhúztam. Ő is átfogta a derekamat és próbált még közelebb húzni. Pedig ennél közelebb nehéz lett volna. Életemben nem csókolt meg még így senki. Úgy éreztem ott helyben felforr az egész testem. Szerintem ha nem tartott volna akkor ott helyben estem volna össze. Mikor elváltunk egymástól a homlokát az enyémnek döntötte és mindketten levegő után kapkodtunk. Pár percre azt is elfejetettem hol vagyok és hogy vannak körülöttök mások is. Mintha egy másik dimenzióba lettünk volna. Hogy tud egy pasi így csókólni? Meg akartam érinteni a karját amikor viszont hozzá értem olyan érzésem volt mintha villám csapott volna belém. Ijedten húztam el a kezemet. Majd körülnézztem. Talán nem kellett volna. Elég sokan érdeklődően nézztek minket. Én persze iszonyú zavarban jöttem és kibontakoztam az öleléséből.
-Most meg mi van? -értetlenkedett.
-Semmi. Csak mi vagyunk a bár érdekessége. - bámultam zavartan a földet.
-Biztos nincs rendes nemi életük és azon élvezkednek, hogy mások smárolnak. - ezen persze muszály volt felnevetnem és közben rá nézztem. - Mondták már neked, hogy jól áll ha zavarba vagy? - kérdezte amitől én még jobban elpirultam - Gyere. -fogta meg a kezemet és elindult a kijárat felé.
-Hova megyünk? - kérdeztem.
- Bepótóljuk a vacsit. - mondta mire kicsit megtorpantam.
-És mi lesz Biával meg Ericel?Elvégre Te Biával randizol Én meg Ericel randizom. Hagyuk itt őket? - próbáltam reálisan gondolkozni. De cseppet sem segített az ahogyan rám nézzett. Legszívesebben gondolkodás nélkül mentem volna vele.
-Hát engem nem igazán érdekel Bia. És te sem érdekled Ericet. Szóval szerintem nyugodtan leléphetünk. - mondta.
-És arra nem gondoltál, hogy engem érdekel Eric? - kérdeztem mire kikerekedtek a szemei.
-Miért érdekel? - kérdezte szikrákat szóró szemekkel. Na most meg min húzta fel magát? Kikészít ez a pasi - Tudod, mit ha érdekel akkor menj keresd meg és dugasd meg magad vele. - mondta szinte már kiabálva. Komoylan azt hiszi, hogy ha Eric érdekelne vele csókólóztam volna az elöbb ötven ember elött?!Hogy lehet valaki ekkora pöcs.
-Lenyugodnál? Én nem mondtam, hogy érdekel. És nem neked kéne feljebb álljon. Te mondtad le a izét...szóval a vacsorá azért, hogy a barátnőmet keféld. Örülj, hogy egyáltalán szóba állok veled.
-Igazad van. Sajnálom - hajtotta le a fejét. Olyan mint egy kis fiú aki rossz fát tett a tűzre. - Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Neked tényleg bejön Eric?
-Ezt most komolyan kérdezned kell? Szerinted akkor nem vele smároltam volna? - világítottam rá a tényekre. Mire megcsillant a szeme.
-Akkor jó. Mehetünk? -lett rögtön jobb kedve és egy apró puszt nyomott a számra amitől viszont az egész testem libabőrös lett. Amit ő persze észre s vett és rögtön egy fogkrém reklámba illő mosolyol dijazta ezt.
-Aham. Amúgy Biának se jösz be. Neki Eric jön be. -osztottam meg vele.
-Ericnek pedig Bia jön be. Estére mindenki megtalálja ki-ki a maga párját.
-Ja. De nem kéne szólni nekik?Biztos keresni fognak. - mondtam és választ se várva írtam egy üzit Biának, hogy ne várjon engem és szóljon Ericnek, hogy Christ se mert elmentünk valahova.
-Indulhatunk? - fogta meg a kezemet. Bólintottam és elindultunk azéjjszakába.
Kezdek nagyon elszomorodni mert nem igazán írtok komit :( Pedig nagyon fontos lenne, mert különben nem fogom meg tudni, hogy érdemes-e tovább írnom vagy hagyam a fenébe...Szóval nagyon megköszönném ha írnátok pár sort :)
Ha nem kapok egy-két komit akkor nem rakom fel a következő fejit. Pedig szerintem eddig az lett a legizgibb és van benne egy váratlan fordulat is :D
Pussy: Kicsi Lány
U.I.: Most Christopher szemszögéből is olvashatok egy kicsit :P
Most már csak az a kérdés, hogy felvegyem vagy ne vegyem....
Végül a kívácsiságom győzött ezért felvettem.
-Hallo? - szóltam bele közönbösen.
-Szia, Christopher vagyok.
-Szia. Mit szeretnél? - tértem egyből a lényegre és próbáltam higgadt maradni.
-Öhm...hát...szóval...van egy kis gond - hebeget össze-vissza - közbejött valami. Sajnos nem tudom lemondani mert családi ügy. Kérlek ne haragudj de le kell mondanom a ma esti vacsorát. Bepóróljuk esküszöm. - éreztem a hangján, hogy mosolyog amitől nekem is mosolyognom kellett. De aztán észhez tértem. Nem hiszem, hogy befogjuk pótólni éds...Ha te így játszol akkor én is.
-Rendben. Nem haragszom. Majd beszélünk. Ciao. - tettem le a telefont válaszra se várva. És ezzel megfogant egy ördögi terv a fejembe.
-Bia, mégis megyek veled arra a négyes randira. - közöltem barátnőmmel egy ezer wattos mosoly kíséretében. Miközben elképzeltem Christopher arcát amikor meglát majdnem elröhögtem magamat. De vissza kellett folytanom mert Bia még nem tud az egészről. Hogy zavar-e, hogy lemondta a vacsoránkat Bia miatt? Igen. Hogy miért? Fogalmam sincsen. De most csak egy valami lebeg a szemem elött. A bosszú. Tudom, hogy gyerekes dolog de leszarom. Megbántott ezért most pokolá teszem ezt az éjjszakáját.
-Hogy-hogy jössz? - kezdett kérdezősködni Bia pár perc múlva.
-Tudod nagy a nyomás a verseny miatt és nem akartam még a plusz gontdott. Főleg nem egy pasi képében. De egy randi még nem a világ vége. És egy kis szórakozás nekem is jár, nem? - kacsintottam Biaára aki csak mosolygott rajtam. Ha tudná, hogy mit értek szórakozás alatt....
-Bizony, hogy jár.
-Na de viszont még el kell emnnünk vásárolni. Nem igazán hoztam olyan rucikat amik randira valók lennének. Szóval kéne valami írtó dögös cucc.
-Rendicsen. Tudod, hogy egy jó kis shoppingba mindig benne vagyok. - kacsintott rám cinkosan. - Amúgy nyolckor talizunk velük a holtel halljában. Nincs sok időnk siess. Még sok dolgunk van. Tényleg a fejed fáj még?
-Köszi, jobban. Teljesen el is feledkeztem róla és elmúlt. - kűldtem felé egy bíztató mosolyt.
-Te tudod. Na de nyomás öltözzni. - ragadta meg a kezem és mire kettőt pislogtam már a hálóban voltam és Bia a szekrény elött állt azon tanakodva mit is vegyen fel. Kész energia bomba ez a csaj még így másnaposan is. Talán ezért is imádom annyira. Mellette aztán sosincs rossz kedvem. És neki tényleg mindig, mindent elmondhatok. Ezért is furcsa,hogy most titolózom elötte. Persze tudom, hogy látja rajtam, hogy van valami de nem kérdezősködik. Tudja, hogy úgy is elmondom neki ha fontos. Nála jobb barátnőt keresve se találnék. Bár nem is akarok.
Vásárlás közben rá jöttem, hogy Los Angeles a világ legjobb helye. Nem csak a butikok miatt hanem az egész városnak van egy csodás kisugárzása. Bele szerettem az Angyalok városábaaz már biztos.
Vagy ötven boltoban voltunk és mindenhol beszereztünk valamit. Útközben néha-néha beültünk meginni valamit. Mire oda jutottunk, hogy elindulhatunk haza már nem éreztem a lábamat. Szó szerint mindent megvettünk. Főleg dögösebb cuccokat vettünk de vettünk szadabidő ruhákat, az elengedhetettlen cicanaciból és csőnaciból is sikerült beszereznünk pár extra darabot. De a kezdvencem egy feketekoktél ruha volt. Ma este is azt fogom felvenni.
Haza érve rögtön elkezdtünk készülődni. A fürdésel és hajmosással gyorsanb végeztem. Miután megszárítottam a hajamat besütöttem. A sminkem most fekete szemceruzából, szempilla sprirálból, rózsaszin szájfényból és egy kis rózsaszín szemhéj púderből állt. Álltalában nem szoktam ennyi sminket felrakni de most mindent be kellett vettnem. Felvettem a ma vásárolt ruhát és ahhoz egy fekete magas sarkú szandált. És késznek is ítéltem magamat. Így minumumm huszon-kettőnek is kinézzek. De az biztos, hogy senki nem gondolná, hogy még csak tizenkilenc éves vagyok. Szerencsére Bia is hamar elkészült így indulhattunk is. Ahogy kiléptünk a szobám ajtájan az egész gyomrom görcsbe rándult. Vajon mit fog reagálni a kék szemű? Baszki olyan ideges lettem, hogy még a tenyerem is izzadni kezdett. Hamar beszálltunk a liftbe és már indultunk is...
Chris
-Hé haver, nyugi ezek csak csajok nem az angol királynő. - Próbáltam nyugtatni Ericet. Nem értem mitől parázik ennyie.
-Basszus neked könnyű. Te minden nap más csajt szédtesz méghozzá sikerrel. Én viszont mióta Leila elhagyott nem voltam senkivel. Két éve nem randiztam. Hacsak az nem számít annak, hogy néha-néha bulikon felszedtem egy csajt és megdugtam.
-Na látod akkkor nem kell annyira paráznom. Különben is biztos a dögös csaj.
-Remélem. - nevetett fel keserűen.
-Figyu, nem feleségül kell venned. Ha nem sikerül akkor majd keresel valaki mást. Ha meg igen akkor is csak gerincre vágod azt csá. Rendben? Gondolom dugni még nem felejtetél el. - keztem szekálni.
-Kapd be. Amúgy te nem azt a verseny társadat akartad megdönteni ma este?- kérdezte.
-Hát igazából nem megdönteni akartam. Csak megpuhítani egyenőre. Úgy érzem most emberemre akartam. Nem lesz könnyű ágyba vinni az biztos. - ismerte be barátomnak az igazságot. - Amúgy igen, úgy volt, hogy ma együtt vacsizunk csak lemondtam.Muszály ágyba vinnem Biankát.Én nem hiszem, h nehéz lesz. Ninát viszont még meg kell győzem arról, hogy rendes srác vagyok. Szóval a lényeg, hogy inkább ma még dugok egy jót aztán " jó fiú" leszek. -rajzoltam macska körmöt a levegőbe. - Tudod ez most olyan mint a legény búcsú azesküvő elött. - mindketten felnevettünk ezen ahülye hasonlaton.
-Esküvő elött? Valamit tudhat az a lány. A te szádból csoda ezt a szót hallani. - veregetett hátba.
Aztán megláttam Biát. Huh, anyám. Nagyon dögös. De aki mellette jöt talán mégdögösebb. Az arcát nem láttam ugyanis éppen valakihez oda fordult.Már majdnem oda értek hozzánk amikor az ismeretlenek hitt csinibaba is felénk fordult és a lábaim földbe gyökereztek. Ott állt Nina és csak vigyorogva nézzett egyenesen a szemembe. Látam a szemébe, hogy kissé csalkódott. Bár nem igazán értettem miért hiszem nem is érdekelem. De ott volt a szemében a büszkeség és mintha csak az lenne az arcára írva, hogy "Baszhatod, mert én többet meg nem hallgatlak az tuti" féle kifejezés.
-Sziasztok. Szia Chris. - adott két puszit az arcomra ezzel kizökkentve a gondolataimból. De Ninával a szem kontaktust nem eresztettem. - Hadd mutassam be drága barátnőmet.
-Sziasztok. Nina Wewsley. - fogott kezett Ericel majd felém fordult. - Örülök a tlálkozásnak. Bia már mesélt rólad. - Na ne! Most komolyan elfogjuk játszani, hogy nem ismerjük egymást?!
-Én is. Ő meg az én legjobb haverom. Eric Glyn. - mentem bele a játékba. Bár cseppet sem tetszett. Főleg az nem ahogyan rögtön elkezdett flőrtölgetni Ercicel.
Miután átestünk a formaságokon el is indultunk a bárba. A lányok mentek elöttünk mi meg Ericel lemaradva kullogtunk utánuk. De nem bántam. Sőt. Megfigyeltem a csajok lökhárítóját. Minkettő jót de Nináé vészesen vonzza a tekintettemet. És kibaszott jó nézzki. Ez gáz. Én most Biával randizom de mégis alig birok ellenállni Ninának.
-Ugye ő nem az a Nina akire gondolok? Látam, hogy nézztétek egymást. - mondta eric halkan.
-De az. Most mit csináljak? Elvégre én a barátnőjével randizom. De le se tudom venni rla a szememet. És nem mellékesen rohadtul kivánom. Félő, hogy nem sokára látható jelei is lesznek annak, hogy mennyire. - utaltam arra, hogy egyre szűkebnek éreztem a nadrágomat.
-Ha akarod elrángatom Biát valami ürügyel, hogy tudjatok bezélni. Amúgy tényleg dögös a Nina kurvára.... - mondta volna de félbe szakítottam...Rajtam kívül még csak rá sem nézzhet senki!
-Na most állj le! A haverom vagy de ha akár csak egy ujjal is hozzá mersz érni esküszöm, hogy gondolkodás nélkül eltötöm a kezed. - sziszegtem az arcába indulatosan.
-Végig mondhatom bazdmeg?! Igaz, hogy Nina dögös de nekem Bia jobban bejön. És ha jól veszem észre nem igazán zavarna ha lenyúlnán. Ugye?
-Dehogy zavarna. Sőt. Sok sikert haver. - lett rögtön jobb kedvem.
-Én nem megdugni akarom. Van benne valami ami megfog.
-De hisz még nem is beszéltetek. - világítottam rá a lényegre.
-Épp ezért akarok vele kettesben lenni.
-Nyugaodtan menjetek...Nekem úgy is dolgom van. - nézztem Ninára aki éppen akkor pillantott hátra. Már nem csak azt láttam a szemébe amit eddig. Még mindig ott volt a sértődötség, büszkeség de mintha a vágy is ott lenne a szemében. Talán én is hatással vagyok rá? Vagy Eric jön be neki? Na azt már nem!
-Haver, jól vagy? - lengette meg kezét Eric a szemeim elött. Észre se vettem, hogy ennyire bámulom Ninát.
-Öhm...Persze.
-Neked aztán elcsavarták a fejed rendesen.
-Hülye vagy?! Hogy én bele esek valakibe? Kizárt. Csak a kihívást látom benne. Azt annyit.Se több, se kevesebb. - magyaráztam össze-vissza.
-Ezt most nekem vagy magadnak magyarázod? - nevetett - Na de én megyek és intézkedem.
Oda szaladt a csajokhoz és valamit mondott Biának aki csak mosolygva bólogatott. Azán elmentek. Én meg oda álltam Nina elé. Várva, hogy minumumm leordítja a fejemet vagy felpofozz.
De nem. Nem csinált semmit.
Nina
A várt hatás nem maradhat el. Alig bírtam ki, hogy ne nevssem el magam az arcát látva. Bia viszont rendesen lesokkolt amikor közölte, hogy neki Eric jön be és, hogy nem haragszom-e rám. Rögtön mondtam neki, hogy nem haragszom és nyugodtan startoljon rá. De akkor is lesokkolt. Hogy választhatja Ericet a kékszemű helyet?! Persze én enek örültem de akkor is elképedtem. Persze Eric is jó pasi de Chris már túl megy a jó pasi kategórián.Miket beszélek én itt? Ez egy szemét láda és én ki se állhatom. Bár kár lenne tagadni, hogy valamit megmozdított bennem. Kívánom. Méghozzá rohadtul. De hiába áll most itt elöttem és nézz rám úgy a kk szemeivel, hogy levegőt is elfelejtek venni, akkor is átbaszott. Kár lenne tagadnom, hogy bánt, nagyon is bánt.
Pár percig csak álltunk egymással szembe és farkas szemet nézztünk. Várhatja, hogy én mondjak valamit. Abból nem eszik. Többször látam rajtam, hogy megakar szólalni de mindig meggondolta magát. Mintha nem találná a szavakat. Talán zavarban van? Esetleg bűntudata van? Nem tudom...De az biztos, hogy még egyszer sem láttam ilyenek. Láttam valamit a szemébe amit nem tudtam mire vélni de nem is foglalkoztam vele, mert végre megszólalt.
-Sajnálom. - csak ennyit bír könyögni?Hát ez szép...
-Sajnálhatod is. - fordítottam el a fejemet.
-Mit tegyek, hogy megbocsáss? - kérdezte lehajtott fejel. Valamiért úgy éreztem ezt most komolyan kérdezte és nem csak egy újabb trükk.
-Elsősorban nem kéne átverned. Nem gondolod?
-Én tényleg be akartam bizonyítani, hogy nem olyan vagyok mint amilyenek hiszel. De én is férfiból vagyok az Istenért.
-Igen azt vettem észre. Csak, hogy most rábasztál édes, mert a legjobb barátnőmet akartad kefélni a randink helyett. - csúszott ki a számon. Basszus. Komolyan azt mondtam, hogy randink? Jaj, ne. Most azt fogja hinni, hogy én is oda vagyok érte. Lehunytam a szemem és lehajtottam a fejem. Hátha így szerte foszlik amit az elöbb mondtam vagy legalább elmegy.
De nem tette egyiket se. Éreztem ahogy közelebb jön és az állam alá nyúl. Gyengéden felemelte a fejemet és megcsókolt. Előszőr alig mert hozzám érni. Mintha attól félne, hogy ellököm. Az is lett volna az ésszerű de nem bírtam megtenni. Ehelyett nyaka köré fontam karjaimat és még közelebbhúztam. Ő is átfogta a derekamat és próbált még közelebb húzni. Pedig ennél közelebb nehéz lett volna. Életemben nem csókolt meg még így senki. Úgy éreztem ott helyben felforr az egész testem. Szerintem ha nem tartott volna akkor ott helyben estem volna össze. Mikor elváltunk egymástól a homlokát az enyémnek döntötte és mindketten levegő után kapkodtunk. Pár percre azt is elfejetettem hol vagyok és hogy vannak körülöttök mások is. Mintha egy másik dimenzióba lettünk volna. Hogy tud egy pasi így csókólni? Meg akartam érinteni a karját amikor viszont hozzá értem olyan érzésem volt mintha villám csapott volna belém. Ijedten húztam el a kezemet. Majd körülnézztem. Talán nem kellett volna. Elég sokan érdeklődően nézztek minket. Én persze iszonyú zavarban jöttem és kibontakoztam az öleléséből.
-Most meg mi van? -értetlenkedett.
-Semmi. Csak mi vagyunk a bár érdekessége. - bámultam zavartan a földet.
-Biztos nincs rendes nemi életük és azon élvezkednek, hogy mások smárolnak. - ezen persze muszály volt felnevetnem és közben rá nézztem. - Mondták már neked, hogy jól áll ha zavarba vagy? - kérdezte amitől én még jobban elpirultam - Gyere. -fogta meg a kezemet és elindult a kijárat felé.
-Hova megyünk? - kérdeztem.
- Bepótóljuk a vacsit. - mondta mire kicsit megtorpantam.
-És mi lesz Biával meg Ericel?Elvégre Te Biával randizol Én meg Ericel randizom. Hagyuk itt őket? - próbáltam reálisan gondolkozni. De cseppet sem segített az ahogyan rám nézzett. Legszívesebben gondolkodás nélkül mentem volna vele.
-Hát engem nem igazán érdekel Bia. És te sem érdekled Ericet. Szóval szerintem nyugodtan leléphetünk. - mondta.
-És arra nem gondoltál, hogy engem érdekel Eric? - kérdeztem mire kikerekedtek a szemei.
-Miért érdekel? - kérdezte szikrákat szóró szemekkel. Na most meg min húzta fel magát? Kikészít ez a pasi - Tudod, mit ha érdekel akkor menj keresd meg és dugasd meg magad vele. - mondta szinte már kiabálva. Komoylan azt hiszi, hogy ha Eric érdekelne vele csókólóztam volna az elöbb ötven ember elött?!Hogy lehet valaki ekkora pöcs.
-Lenyugodnál? Én nem mondtam, hogy érdekel. És nem neked kéne feljebb álljon. Te mondtad le a izét...szóval a vacsorá azért, hogy a barátnőmet keféld. Örülj, hogy egyáltalán szóba állok veled.
-Igazad van. Sajnálom - hajtotta le a fejét. Olyan mint egy kis fiú aki rossz fát tett a tűzre. - Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Neked tényleg bejön Eric?
-Ezt most komolyan kérdezned kell? Szerinted akkor nem vele smároltam volna? - világítottam rá a tényekre. Mire megcsillant a szeme.
-Akkor jó. Mehetünk? -lett rögtön jobb kedve és egy apró puszt nyomott a számra amitől viszont az egész testem libabőrös lett. Amit ő persze észre s vett és rögtön egy fogkrém reklámba illő mosolyol dijazta ezt.
-Aham. Amúgy Biának se jösz be. Neki Eric jön be. -osztottam meg vele.
-Ericnek pedig Bia jön be. Estére mindenki megtalálja ki-ki a maga párját.
-Ja. De nem kéne szólni nekik?Biztos keresni fognak. - mondtam és választ se várva írtam egy üzit Biának, hogy ne várjon engem és szóljon Ericnek, hogy Christ se mert elmentünk valahova.
-Indulhatunk? - fogta meg a kezemet. Bólintottam és elindultunk azéjjszakába.
2011. december 22., csütörtök
3.-fejezet.
Kedves Olvasók!
Meghoztam a 3.-fejezetet is :) Bocsi, hogy ilyen későn csak mint mondtam nincs elég időm.De januárba esküszöm bepótolom :)))
Viszont lenne egy kérésem: nem válalná el valaki, hogy a bétám legyen?
Röviden annyi, hogy javítja a helyesírási hibáimat és elmondja a véleményét a fejezetekről!
Előnyök: elsőnek olvashatja a fejezeteket, és kicsit bele is szólhat.
Elvárások: Időben kész legyen és őszinte véleményt kérek!:)
Írjatok az e-mail címemre vagy ide kommit ha érdekel valakit!
Nah de nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.
Pussy:Kicsi Lány :)
....Megállt a lift.
Na ez is velem történik meg. Pont most kell megállnia ennek a rohadt liftnek. Hogyha egydül lennék tuti, hogy semmi baj nem történt volna.
Hangtalanul csúsztam le a földre. Sose bírtam jól a bezártságot. Nem vagyok klausztrofóbiás, de kissé rosszul érzem magam a szűk helyeken.
És persze az sem segít a helyzeten, hogy a kék szemű úgy bámul rám mintha őrült lennék. Az arcomat a kezeim közé temetem, hátha kitudom űzni a fejemből azokat a gondolatokat amik hozzá kötnek és eltudom képzelni, hogy nincs itt. De persze ez sem jött össze.
-Jól vagy? - kérdezi halkan és megpróbálja megfogni a vállamat. De én makacsul elrántom.
-Szerinted?! - kacagok fel már-már hisztérikusan. Mire ő csak szó nélkül leül mellém.
-Klausztrofóbiás vagy?Vagy csak simán hisztis? - szólal meg hírtelen. Bennem meg felmegy a pumpa.
-Egyik se. Azon nem gondolkoztál még el, hogy csak simán téged nem bírlak?
-Au, ez fájt. - kap a szívéhez színpadiasan - De most komolyan. Mi bajod van? Hisz nem is ismersz. Mit ártottam én neked?
-Erre most tényleg azt várod, hogy válaszoljak? - küldtem felé egy gúnyos mosolyt.
-Belátom, hogy talán nem a legjobb módon indult az ismeretségünk. Bár én élveztem. - tette hozzá gyorsan - De meg kéne békélni. Tudod csak a show kedvéért. - Amint ezt kimondta máris az arcomhoz hajolt. De nem csókolt meg. Csak nézzet a szemembe. Az egyik kezét a combomra simította és elkezdte simogatni. Közben végig a szemembe nézzet. Be kellett csuknom a szemet. Nem bírtam ezt az edés kínzát. a levegő is bent rekedt a tüdőmbe amikor a keze feljebb siklott és a apró cspke széléhez ért. Hírtelen pattantak ki a szemeim és rá jöttem mit is csinálok.
-Hagy békén! - toltam el magamtól és feláltam - Már mondtam, hogy nem tartozom a cica babáid közé akiknek ha csettintesz egyet boldogan rakják szét a lábukat.
-Igen? Hát bánhatod. Ugyanis nagyon jól járnak a cica babáim, ahogy te nevezed őket, ha szét teszik nekem a lábukat. Ők legalább nem álszent ribancok. Tudják mit akarnak. Nem játszák meg a szende szüzet miközbe elig tíz percel elötte készségesen biszonozták a csókomat.. - mondta már ő is idegesen. Nekem viszont ez volt az utolsó csepp a pohárban. Amennyire csak kitelt az erőmből akkor pofont kevertem le neki. Láttam rajta, hogy meglepődik ezért nyugodtan folytattam- Tudod, ha attól leszek álszent ribanc, hogy nem fekszem le veled hát akkor szivesebben vagyok a város ribanca, minthogy te többet akkár csak egy ujjal is hozzám érj. - mondtam mire csak mégjobban lesápadt - Jézusom! - kiálltottam fel, ugyanis a lift elindult. A legjobbkor. Gondoltam magamban és az ajtó felé fordultam, hogy minnél hamarabb eltudjam hagyni a liftet.
-Na végre. - állt mögém mikor megállt a lift.
-További szép napot!- Szóltam hátra a vállam felett egy győztes mosolyal. Ő még csak rám se nézzet. Azt hiszem most bele találtam. Talán túl kemény voltam?A válasz határozottan nem... Megérdemelte.
Győzedelmesen lépkedtem a szobám felé viszont amikor oda értem az ajtóhoz megrémültem .Ugyanis tárva - nyitva volt.Lassan indultam meg befelé. Csodálkoztam, hogy fel van kapcsolva a villany és süti szag árad a konyha felöl. Kissé megnyugodtam. Valószínülel ha egy betörő lenne az nem állna meg sütit sütni... Mikor a konyhába értem az állam a padlón kötött ki.
-Úristen Bia! - kiálltottam fel meglepetten és legjobb barátnőm nyakába ugrottam.
-Sejtettem, hogy örülni fogsz de azért nem kell rám hozzni a szívbajt. - szídott le áll komolyan azért mert háturól letámadtam - Hiányoztál! - ölelt végül ő is magához.
-Hogy kerülsz ide?- kérdeztem mikor sikerült elengednünk egymást.
-Gondoltam megleplek. De ha akarod el is mehetek.
-Hülye vagy? Innen már nem mész sehova.
-Nyugi, egy jó darabig nem áll szándékomban.-mosolygott rám.
-Annyira hiányoztál. De mesélj miújság anyuékkal? És Johnnal? Na meg a haverokkal? - hadartam el nek. Az első eszembe jutó kérdéseket miközben a kanapé felé taszigáltam.
-Anyudékhoz sokat megyek át látogatóba. Anyukádnak hiányzol de jól bírja.Haverok még mindig tiszta lököttek de hiányolnak téged. Mondok valamit de ne borulj ki, jó?
-Persze. Csak mond már! Ugye nem Robbal van valami? - ijedtem meg rögtön.
-Nem. Vagyis igen. Lelki bajai vannak...Miranda ott hagyta. És most jön az a rész ami neked nem lesz kellemes. Miranda John miatt hagyta ott Robot. - fogta meg kezemet Bia és a szemembe nézzve várta mit reagálok. Az első sok után jött a szomorúság. John az én szerelmem. És azt hittem ez fordítva is így van. Négy éve nem nézztem senki másra soha. Mielött eljöttem felejthetettlen éjjszakát töltöttünk együtt egy házibuli után. Másnap megbántam de amikor azt mondta, hogy nem szeretné, hogy ez is csak egy éjjszakás kaland legyen én voltam a legboldogabb a világon. Azóta többször is randiztunk és én azt hittem minden rendbe. Már azt reméltem megérte az a négy év várakozás. De úgy tűnik nem érte meg.
-Szivem! - lengette meg kezét elöttem barátnőm.
-Bocsi. - nézztem rá bűn bánóan. Majd kicsordult egy könny csepp az arcomon.
-Gyere ide! Nem éri meg ez a szemét, hogy miatta sírj. - húzott az ölébe.
De ez cseppet sem vígasztalt. A könnyek egyre erőszakosabban törtek utat maguknak. És én csak zokogtam.
Bianka nem szólt semmit csak átölelt és a hátamat simogatta amíg meg nem nyugodtam. Miután kisírtam magam a szomorúság helyét a mérhetettlen , csalódottság, sértettség és gyüllölet vette át. Talán már nem is szerettem? Csak bele képzltem a megszokás miatt? Lehet. Inkább csak a büszkeségem sérült. Nem pedig a szívem. Most különben is a verseny a legfontosabb. Felálltam a kanapéról és a fürdőbe mentem. A hideg víz nagyon jót tett és fel frissített. Segített, hogy tisztán lássak. Már biztos vagyok benne, hogy nem szerettem. És amikor bele nézztem a tülörbe egy kissé szomorú de magabiztos nő nézzett vissza rám.
-Jól vagy? - kérdezte Bia az ajtónak támaszkodva. Észre sem vettem, hogy utánam jött.
-Igen. Kicsit bánt de túl élem. - küldtem felé egy bíztattó mosolyt.
-Akkor ma bulizunk egy nagyot? - vigyorgott rám.
-A Felkészülés majd csak szombato kezdődik. Szóval van még 4 napom. Ha akarod azt akár végig is bulizhatjuk - kezdtem én is lelkesedni. Nem is tudom mikor lazítottam egy kicsit.
-Szavadon foglak csajszi. Na de én most lezuhanyzok és utána mindent át dumálunk. - adott egy puszit az arcomra és már ment is váltó ruháért.
A nap további része tényleg semmi másról nem szólt csak a dumálásról. Mindent elmeséltem neki. A Kék szeműt valamiért kihagytam a mesémből. Majd elmesélem azt is. De most nincs erőm egész este Bia fantáziálgatásait hallgatni.
Este kurva jót buliztunk.Reggel hatkor kerültünk ágyba és persze rögtön elaludtunk.
Délután háromkor ébredtünk fel. A fejem majd szét hasadt. És a hányinger is erősen eluralkodott rajtam. Felültem az ágyba, hogy bevegyek valami gyógyszert de amint felültem rohanhatam is a mosdóba. Minden ami a gyomromba volt kijött. Úgy öleltem a wc kagylót mintha az életem múlna rajta. Halk motoszkálásra lettem figyelmes aztán megjelent az ajtóba Bia aki szintén a fejét fogta.
-Látom te is jól vagy. - mondta nevetve
-Azt hiszem ez a három napon kersztüli bulizás mégsem olyan jó ötlet. - fintorogtam.
-Igen, ebben egyet értünk. Én viszont éhen halok. És neked is kéne majd valamit enned.
-Rendelj a telefonon. Este meg majd lemegyek vásárolni. Láttam a közelben egy tök jó kis pékséget is.
-Oks. Mit kérsz? - kiabállt vissza már a telefon mellől.
-Hamburgert. Sok-sok sültkrumplival és ketchupal. - semmi másra nem vágytam. Most, hogy már semmi nem volt a gyomromba és elmúlt a hányingerem csak enni akartam. Titkon abba is reménykedtem, hogy a kaja felszívja azt a rengeteg alkohol mennyiséget amit este magamba öntöttem. Akkor talán a fejfájás is csillapodik valamennyire.
-Tessék. - nyújtott felém barátnőm egy tálcát.
-Kösz. Te mit eszel? - érdeklődtem.
-Rántott sajtott. - mondta és megnyalta a szája szélét. Tudom, hogy ez a kedvenc kajája de amennyit képes megenni belőlke az félelmetes.
-Gondolhattam volna. - nevettem fel
-Na baszogass már. Amúgy valaki hagyott neked egy üzenetett az ajtód elött. A pincér srác adta oda.
Nyújtott oda egy fekér cetlit. Mikor olvasni kezdtem azt hittem rosszul látok.
Várlak öt órakkor a hotel bárjában. Szeretném ha megbeszélnénk a dolgokat. De most komolyan is gondolom. Sajnálom, hogy tapló voltam de szeretném jóvá tenni. Kérlek gyere el!
Chris (a bunkó aki rádmozdult)
-Mi áll benne? - kíváncsiskodott Bia.
-Öm...Ja semmi, csak az egyik versenyző írta, hogy hol lesz az első próba. - vágtam ki magam. Látam rajta, hogy nem igazán hisz nekem de tudja, hogy ha fontos majd úgyis elmondom neki. Nem akartam neki hazudni de elmondani se akaratam még neki, hogy mitörtént. Az órámra nézztem, hogy megtudjam mennyi idő van még ötig. Basszus. tíz perc múlva öt. - Lemegyek a gyógyszertárba és hozok valamit fejfájásra mert nem bírom tovább. - hazudtam újra. Beszalladtam a szobába keresni valami ruhát és felrakni valami sminket is. Mivel úgy nézztem ki mint egy zombi. Nem tudom miért vagyok ijen ideges. Hisz ő is csak egy pasi és még csak két napja ismeres. Sőt. Nem is ismerem igazán. De van benne valami. Valami ami megfog. Egyszerűen vonzz. Ha a közelemben van minden más megszűnik és az összes érzékszervem csak rá fókuszál. Csak az ő illatát érzem. Csak őt látom. Csak az ő érintését érzem. És csak őt akarom értinteni. Ha nézz érzem a tekintetét magamon. Nem értem. De nem bírok ellen állni neki. És az a csók. Csak egy csók de mégis minden. Még álmomban is az az egy csók ismétlődött szűntelenül. Istenem. Nem szadab közel engednem magamhoz. Csak rossz vége lehet.
Amint kész letem szaladtam is le a holtel bárjába. Bianka szerintem komplet hülyének nézett. Még a cipőmet is menet közben vettem fel.
A bár ajtajához érve rendeztem arcvonásaimat és tekintettemmel utána kutattam a tömegben. Mivel, hogy az egész helyiséget üvegfal vette körül nem volt nehéz megtalálni. Elképesztő, hogy még egy egyszerű farmerban és egy fehér ingben is milyen jól tud kinézzni. Kinyitottam az ajtót majd lassan lépkedtem felé. A szám szélén akaratom ellenére is kacér mosoly ült ki ahogy arra gondoltam, hogy tegnap én szálltam ki "győztesen" a liftből. Már csak pár méterre voltam tőle mikor észre vett. Természetesen rögtön ki ült az ő arcára is az a szívdöglesztő mosoly.
-Kedvesem! - csókólt kézfejen mikor oda értem hozzá.
-Hello! - vetettem oda neki félválról, ami neki láthatóan nem tetszett - Miről szeretnél beszélgetni? -tettem fel az engem leginkább foglalkoztó kérdést miközben leültünk egy asztalhoz.
-Kettőnkről. - Hajolt közelebb hozzám az asztal felett és megfogta a kezemet.
-Olyan nincs. - szóltam vissza csípősen és elrántottam a kezem. Közben a gúnyos, diadalmas mosolyt az Isten se tudta volna levakarni az arcomról.
-Kár -dölt hátra a széken és kivette a cigiét a zsebéből, hogy rá gyújtson - Kérsz? - nyújtotta felém a dobozt mire némán megráztam a fejem.
Vagy tíz percig csak ültünk ott és nézztük egymást. Előszőr még örültem is neki, mert így jobban szemügyre tudtam venni. De egy idő után kezdett már elég unalmas lenni.
-Elmondod végre amit akartál vagy mehetek? - kérdeztem mikor már meguntam a csendet.
-Én még tudnálak nézzni. De ha te ennyire sietsz akkor bele is kezdek... - sóhajtott egy nagyott és elkezdte a mondandóját - Na szóval...Mostantól sokat leszünk egymás társaságában és jó lenne valahogy megoldani a kettőnk közötti ellentéteket. Igaz kicsit feszülté tesz minket a vonzalom ami köztünk van, de ezt a feszéltéget máshogy is levezethetnénk... - itt közbe szóltam volna de egy kézmozdulattal leintett - ... Ha te is akarnád. De sajnos ott van az a ha. Ezért van egy ajánlatom. Ma este 8-kor eljössz velem vacsorázzni és magad is rá fogsz jönni, hogy nem az a bunkó, szoknyapecér paraszt vagyok és nem rángatok minden nap más-más nőcskéket az ágyamba. De ha utána sem változik a véleményed akkor végleg békén hagylak. Ha akarod utána ha nem muszály látnod se kell. Áll az alku? - nyújtotta felém a kezét én pedig elgondolkoztam. Kétlem, hogy meg gondolnám magamat. De egy vacsora még nem a világ vége.
-Rendeben. De csak egy vacsora. Se több, se kevesebb. - fogadtam el kezét. Ezzel talán nagy hibát követtem el. De talán még jól is elsülhet. Ki tudja. Majd meglátjuk.
-Örülük, hogy bele mentél. Csak ennyit szerettem volna. Ha akarod mehetsz is, nem akarlak feltartani.
-Akkor szia. - álltam fel az asztaltól.
-Szia. - köszönt el ő is és én elindultam volna vissza a szobámba. De utánam szólt - Amúgy Christopher Holding vagyok. - mutattkozott be. Kissé megkésve.
-Nina. Nina Wesley. - mondtam majd egy utólsó biccentés után elindulam fel a szobámba. De ekkor eszembe jutott, hogy nincs nálam gyógyszer. Elég furcsán jönne ki hogyha gyógyszer nélkül mennék haza a gyógyszertárból...Na mindegy. Majd kimagyarázom magamat.
Míg felértem az emeletre ki gondoltam mit mondok majd Biának. Azt, hogy nem találtam gyógyszertárat és szarul lettem tehát nem kerestem tovább.
-Megjöttem! - kiálltottam Biának amikor becsuktam az ajtót.
-Hurrá. És én mit csináljak? - kérdezte gúnyosan.
-Csak gondoltam szólók... - Morogtam alig halhatóan.
-Tényleg, vettél gyógyszert? - Na most jön a neheze.
-Öhm...Hát...Tudod...Nem találtam gyógyszertárat és...és... - mit is akaratm neki mondani?Nem véletlen, hogy sose hazudok.Nem megy ez nekem...-...és rosszul lettem, ezért nem kerestem tovább. - nyögtem ki végül.
-Ohh... - jött az értelmes válasz. - Figyu, én már jobban vagyok elmehetek megkerseni a gyógyszertárat ha gondolod. - simogatta meg a vállamat együttérzően.
-Azt megköszöném. - mosolyogtam rá hállásan.
-Akkor indulok is. - kapta magára a cipőt meg a kis kabátját és már tényleg indult is.
Már csak azt kell kieszelnem valahogyan, hogy találkozzak Christopherrel úgy, hogy Bia ne sejtse meg.
Nem volt kellemes a legjobb barátnőmnek hazudozni. De nem bírtam volna neki még elmondani. Mert rögtön kitalált volna valami nagyon mocskos dolgot a fantáziájával. Azt pedig nem akartam. Így is van elég gondom a kék szeművel.
Össze rezzentem a fotelben amikor drága barátnőm megérkezett majd finoman és nőiesen bebaszta maga mögött az ajtót. Mikor hátra fordultam egy sokkal vigyorgósabb enjével találtam szemben magam mint az elött, hogy lement. Nem szólalt volna meg. Csak leült melletem és maga elé nézzve bámult előre.
-Te meg mit szívtál? - rordultam felé miután már öt perce csak vigyorgott.
-A világ legédesebb, legcukibb, leghelyesebb pasiját - mondta álmodozva.
- Bemutathatnál engem is neki. Mostanában csak köbunkókkal találkozom.
-A-a.Ő az enyém. És ma este randizom vele.- mesélte lelkesen.
-Hát akkor mindegy. Megtarthatod. Most úgy se erre kell figyeljek. Egy pasi csak elterelné a gondolataimat a versenyről.- mondtam neki unottan. És akaratlanul is Chris jutott eszembe.
-Értelek. De azért neked is kell egy kis kikapcsolódás. Tudod Chrisnek... - mondta volna tovább de közbe vágtam.
-Pontosab, hogy is hívják a te hódolódat? - kérdeztem félve a választol.
-Christpher Holding, azt hiszem. Na de szóval...Chrisnek van egy cuki haverja. És ma négyes randira megyünk.- húzta össze magát. Én pedig lefagytam. Csak egy szót ismételgettem...Chrisnek...Chrisnek...Chrisnek...Ez nem lehet igaz.-Figyelj, tudodm, hogy haragszol mert leszerveztem a tudtod nélkül. De nem tudtam nemet mondani.
-Nem megyek.- jelentettem ki hidegen és talán kicsit idegesen aztán gyorsan be viharzottan a szobába majd magamra zártam az ajtót, hogy barátnőm még csak véletlen se tudjon faggatni.
Tudtam, hogy nagy nő csábász. Dehogy ennyire?! Nem rég próbálta bedumálni, hogy ő nem olyan mint hiszem.
Én meg persze midnent elhittem neki, hogy megakarja mutatni, hogy nem is olyan mint amilyenek hiszem és nem is szoknyapecér....erre meg ő pont a legjobb barátnőmet akarja meghódítani. Na ez szép.
Gondolataimból a telefon csörgése rázott fel. Gyorsan elő kotortam a táskám aljából a telefonom majd megnézztem ki a zaklatóm. Persze, hogy ő volt az. Most már csak az a kérdés, hogy felvegym vagy ne vegyem...
Meghoztam a 3.-fejezetet is :) Bocsi, hogy ilyen későn csak mint mondtam nincs elég időm.De januárba esküszöm bepótolom :)))
Viszont lenne egy kérésem: nem válalná el valaki, hogy a bétám legyen?
Röviden annyi, hogy javítja a helyesírási hibáimat és elmondja a véleményét a fejezetekről!
Előnyök: elsőnek olvashatja a fejezeteket, és kicsit bele is szólhat.
Elvárások: Időben kész legyen és őszinte véleményt kérek!:)
Írjatok az e-mail címemre vagy ide kommit ha érdekel valakit!
Nah de nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.
Pussy:Kicsi Lány :)
....Megállt a lift.
Na ez is velem történik meg. Pont most kell megállnia ennek a rohadt liftnek. Hogyha egydül lennék tuti, hogy semmi baj nem történt volna.
Hangtalanul csúsztam le a földre. Sose bírtam jól a bezártságot. Nem vagyok klausztrofóbiás, de kissé rosszul érzem magam a szűk helyeken.
És persze az sem segít a helyzeten, hogy a kék szemű úgy bámul rám mintha őrült lennék. Az arcomat a kezeim közé temetem, hátha kitudom űzni a fejemből azokat a gondolatokat amik hozzá kötnek és eltudom képzelni, hogy nincs itt. De persze ez sem jött össze.
-Jól vagy? - kérdezi halkan és megpróbálja megfogni a vállamat. De én makacsul elrántom.
-Szerinted?! - kacagok fel már-már hisztérikusan. Mire ő csak szó nélkül leül mellém.
-Klausztrofóbiás vagy?Vagy csak simán hisztis? - szólal meg hírtelen. Bennem meg felmegy a pumpa.
-Egyik se. Azon nem gondolkoztál még el, hogy csak simán téged nem bírlak?
-Au, ez fájt. - kap a szívéhez színpadiasan - De most komolyan. Mi bajod van? Hisz nem is ismersz. Mit ártottam én neked?
-Erre most tényleg azt várod, hogy válaszoljak? - küldtem felé egy gúnyos mosolyt.
-Belátom, hogy talán nem a legjobb módon indult az ismeretségünk. Bár én élveztem. - tette hozzá gyorsan - De meg kéne békélni. Tudod csak a show kedvéért. - Amint ezt kimondta máris az arcomhoz hajolt. De nem csókolt meg. Csak nézzet a szemembe. Az egyik kezét a combomra simította és elkezdte simogatni. Közben végig a szemembe nézzet. Be kellett csuknom a szemet. Nem bírtam ezt az edés kínzát. a levegő is bent rekedt a tüdőmbe amikor a keze feljebb siklott és a apró cspke széléhez ért. Hírtelen pattantak ki a szemeim és rá jöttem mit is csinálok.
-Hagy békén! - toltam el magamtól és feláltam - Már mondtam, hogy nem tartozom a cica babáid közé akiknek ha csettintesz egyet boldogan rakják szét a lábukat.
-Igen? Hát bánhatod. Ugyanis nagyon jól járnak a cica babáim, ahogy te nevezed őket, ha szét teszik nekem a lábukat. Ők legalább nem álszent ribancok. Tudják mit akarnak. Nem játszák meg a szende szüzet miközbe elig tíz percel elötte készségesen biszonozták a csókomat.. - mondta már ő is idegesen. Nekem viszont ez volt az utolsó csepp a pohárban. Amennyire csak kitelt az erőmből akkor pofont kevertem le neki. Láttam rajta, hogy meglepődik ezért nyugodtan folytattam- Tudod, ha attól leszek álszent ribanc, hogy nem fekszem le veled hát akkor szivesebben vagyok a város ribanca, minthogy te többet akkár csak egy ujjal is hozzám érj. - mondtam mire csak mégjobban lesápadt - Jézusom! - kiálltottam fel, ugyanis a lift elindult. A legjobbkor. Gondoltam magamban és az ajtó felé fordultam, hogy minnél hamarabb eltudjam hagyni a liftet.
-Na végre. - állt mögém mikor megállt a lift.
-További szép napot!- Szóltam hátra a vállam felett egy győztes mosolyal. Ő még csak rám se nézzet. Azt hiszem most bele találtam. Talán túl kemény voltam?A válasz határozottan nem... Megérdemelte.
Győzedelmesen lépkedtem a szobám felé viszont amikor oda értem az ajtóhoz megrémültem .Ugyanis tárva - nyitva volt.Lassan indultam meg befelé. Csodálkoztam, hogy fel van kapcsolva a villany és süti szag árad a konyha felöl. Kissé megnyugodtam. Valószínülel ha egy betörő lenne az nem állna meg sütit sütni... Mikor a konyhába értem az állam a padlón kötött ki.
-Úristen Bia! - kiálltottam fel meglepetten és legjobb barátnőm nyakába ugrottam.
-Sejtettem, hogy örülni fogsz de azért nem kell rám hozzni a szívbajt. - szídott le áll komolyan azért mert háturól letámadtam - Hiányoztál! - ölelt végül ő is magához.
-Hogy kerülsz ide?- kérdeztem mikor sikerült elengednünk egymást.
-Gondoltam megleplek. De ha akarod el is mehetek.
-Hülye vagy? Innen már nem mész sehova.
-Nyugi, egy jó darabig nem áll szándékomban.-mosolygott rám.
-Annyira hiányoztál. De mesélj miújság anyuékkal? És Johnnal? Na meg a haverokkal? - hadartam el nek. Az első eszembe jutó kérdéseket miközben a kanapé felé taszigáltam.
-Anyudékhoz sokat megyek át látogatóba. Anyukádnak hiányzol de jól bírja.Haverok még mindig tiszta lököttek de hiányolnak téged. Mondok valamit de ne borulj ki, jó?
-Persze. Csak mond már! Ugye nem Robbal van valami? - ijedtem meg rögtön.
-Nem. Vagyis igen. Lelki bajai vannak...Miranda ott hagyta. És most jön az a rész ami neked nem lesz kellemes. Miranda John miatt hagyta ott Robot. - fogta meg kezemet Bia és a szemembe nézzve várta mit reagálok. Az első sok után jött a szomorúság. John az én szerelmem. És azt hittem ez fordítva is így van. Négy éve nem nézztem senki másra soha. Mielött eljöttem felejthetettlen éjjszakát töltöttünk együtt egy házibuli után. Másnap megbántam de amikor azt mondta, hogy nem szeretné, hogy ez is csak egy éjjszakás kaland legyen én voltam a legboldogabb a világon. Azóta többször is randiztunk és én azt hittem minden rendbe. Már azt reméltem megérte az a négy év várakozás. De úgy tűnik nem érte meg.
-Szivem! - lengette meg kezét elöttem barátnőm.
-Bocsi. - nézztem rá bűn bánóan. Majd kicsordult egy könny csepp az arcomon.
-Gyere ide! Nem éri meg ez a szemét, hogy miatta sírj. - húzott az ölébe.
De ez cseppet sem vígasztalt. A könnyek egyre erőszakosabban törtek utat maguknak. És én csak zokogtam.
Bianka nem szólt semmit csak átölelt és a hátamat simogatta amíg meg nem nyugodtam. Miután kisírtam magam a szomorúság helyét a mérhetettlen , csalódottság, sértettség és gyüllölet vette át. Talán már nem is szerettem? Csak bele képzltem a megszokás miatt? Lehet. Inkább csak a büszkeségem sérült. Nem pedig a szívem. Most különben is a verseny a legfontosabb. Felálltam a kanapéról és a fürdőbe mentem. A hideg víz nagyon jót tett és fel frissített. Segített, hogy tisztán lássak. Már biztos vagyok benne, hogy nem szerettem. És amikor bele nézztem a tülörbe egy kissé szomorú de magabiztos nő nézzett vissza rám.
-Jól vagy? - kérdezte Bia az ajtónak támaszkodva. Észre sem vettem, hogy utánam jött.
-Igen. Kicsit bánt de túl élem. - küldtem felé egy bíztattó mosolyt.
-Akkor ma bulizunk egy nagyot? - vigyorgott rám.
-A Felkészülés majd csak szombato kezdődik. Szóval van még 4 napom. Ha akarod azt akár végig is bulizhatjuk - kezdtem én is lelkesedni. Nem is tudom mikor lazítottam egy kicsit.
-Szavadon foglak csajszi. Na de én most lezuhanyzok és utána mindent át dumálunk. - adott egy puszit az arcomra és már ment is váltó ruháért.
A nap további része tényleg semmi másról nem szólt csak a dumálásról. Mindent elmeséltem neki. A Kék szeműt valamiért kihagytam a mesémből. Majd elmesélem azt is. De most nincs erőm egész este Bia fantáziálgatásait hallgatni.
Este kurva jót buliztunk.Reggel hatkor kerültünk ágyba és persze rögtön elaludtunk.
Délután háromkor ébredtünk fel. A fejem majd szét hasadt. És a hányinger is erősen eluralkodott rajtam. Felültem az ágyba, hogy bevegyek valami gyógyszert de amint felültem rohanhatam is a mosdóba. Minden ami a gyomromba volt kijött. Úgy öleltem a wc kagylót mintha az életem múlna rajta. Halk motoszkálásra lettem figyelmes aztán megjelent az ajtóba Bia aki szintén a fejét fogta.
-Látom te is jól vagy. - mondta nevetve
-Azt hiszem ez a három napon kersztüli bulizás mégsem olyan jó ötlet. - fintorogtam.
-Igen, ebben egyet értünk. Én viszont éhen halok. És neked is kéne majd valamit enned.
-Rendelj a telefonon. Este meg majd lemegyek vásárolni. Láttam a közelben egy tök jó kis pékséget is.
-Oks. Mit kérsz? - kiabállt vissza már a telefon mellől.
-Hamburgert. Sok-sok sültkrumplival és ketchupal. - semmi másra nem vágytam. Most, hogy már semmi nem volt a gyomromba és elmúlt a hányingerem csak enni akartam. Titkon abba is reménykedtem, hogy a kaja felszívja azt a rengeteg alkohol mennyiséget amit este magamba öntöttem. Akkor talán a fejfájás is csillapodik valamennyire.
-Tessék. - nyújtott felém barátnőm egy tálcát.
-Kösz. Te mit eszel? - érdeklődtem.
-Rántott sajtott. - mondta és megnyalta a szája szélét. Tudom, hogy ez a kedvenc kajája de amennyit képes megenni belőlke az félelmetes.
-Gondolhattam volna. - nevettem fel
-Na baszogass már. Amúgy valaki hagyott neked egy üzenetett az ajtód elött. A pincér srác adta oda.
Nyújtott oda egy fekér cetlit. Mikor olvasni kezdtem azt hittem rosszul látok.
Várlak öt órakkor a hotel bárjában. Szeretném ha megbeszélnénk a dolgokat. De most komolyan is gondolom. Sajnálom, hogy tapló voltam de szeretném jóvá tenni. Kérlek gyere el!
Chris (a bunkó aki rádmozdult)
-Mi áll benne? - kíváncsiskodott Bia.
-Öm...Ja semmi, csak az egyik versenyző írta, hogy hol lesz az első próba. - vágtam ki magam. Látam rajta, hogy nem igazán hisz nekem de tudja, hogy ha fontos majd úgyis elmondom neki. Nem akartam neki hazudni de elmondani se akaratam még neki, hogy mitörtént. Az órámra nézztem, hogy megtudjam mennyi idő van még ötig. Basszus. tíz perc múlva öt. - Lemegyek a gyógyszertárba és hozok valamit fejfájásra mert nem bírom tovább. - hazudtam újra. Beszalladtam a szobába keresni valami ruhát és felrakni valami sminket is. Mivel úgy nézztem ki mint egy zombi. Nem tudom miért vagyok ijen ideges. Hisz ő is csak egy pasi és még csak két napja ismeres. Sőt. Nem is ismerem igazán. De van benne valami. Valami ami megfog. Egyszerűen vonzz. Ha a közelemben van minden más megszűnik és az összes érzékszervem csak rá fókuszál. Csak az ő illatát érzem. Csak őt látom. Csak az ő érintését érzem. És csak őt akarom értinteni. Ha nézz érzem a tekintetét magamon. Nem értem. De nem bírok ellen állni neki. És az a csók. Csak egy csók de mégis minden. Még álmomban is az az egy csók ismétlődött szűntelenül. Istenem. Nem szadab közel engednem magamhoz. Csak rossz vége lehet.
Amint kész letem szaladtam is le a holtel bárjába. Bianka szerintem komplet hülyének nézett. Még a cipőmet is menet közben vettem fel.
A bár ajtajához érve rendeztem arcvonásaimat és tekintettemmel utána kutattam a tömegben. Mivel, hogy az egész helyiséget üvegfal vette körül nem volt nehéz megtalálni. Elképesztő, hogy még egy egyszerű farmerban és egy fehér ingben is milyen jól tud kinézzni. Kinyitottam az ajtót majd lassan lépkedtem felé. A szám szélén akaratom ellenére is kacér mosoly ült ki ahogy arra gondoltam, hogy tegnap én szálltam ki "győztesen" a liftből. Már csak pár méterre voltam tőle mikor észre vett. Természetesen rögtön ki ült az ő arcára is az a szívdöglesztő mosoly.
-Kedvesem! - csókólt kézfejen mikor oda értem hozzá.
-Hello! - vetettem oda neki félválról, ami neki láthatóan nem tetszett - Miről szeretnél beszélgetni? -tettem fel az engem leginkább foglalkoztó kérdést miközben leültünk egy asztalhoz.
-Kettőnkről. - Hajolt közelebb hozzám az asztal felett és megfogta a kezemet.
-Olyan nincs. - szóltam vissza csípősen és elrántottam a kezem. Közben a gúnyos, diadalmas mosolyt az Isten se tudta volna levakarni az arcomról.
-Kár -dölt hátra a széken és kivette a cigiét a zsebéből, hogy rá gyújtson - Kérsz? - nyújtotta felém a dobozt mire némán megráztam a fejem.
Vagy tíz percig csak ültünk ott és nézztük egymást. Előszőr még örültem is neki, mert így jobban szemügyre tudtam venni. De egy idő után kezdett már elég unalmas lenni.
-Elmondod végre amit akartál vagy mehetek? - kérdeztem mikor már meguntam a csendet.
-Én még tudnálak nézzni. De ha te ennyire sietsz akkor bele is kezdek... - sóhajtott egy nagyott és elkezdte a mondandóját - Na szóval...Mostantól sokat leszünk egymás társaságában és jó lenne valahogy megoldani a kettőnk közötti ellentéteket. Igaz kicsit feszülté tesz minket a vonzalom ami köztünk van, de ezt a feszéltéget máshogy is levezethetnénk... - itt közbe szóltam volna de egy kézmozdulattal leintett - ... Ha te is akarnád. De sajnos ott van az a ha. Ezért van egy ajánlatom. Ma este 8-kor eljössz velem vacsorázzni és magad is rá fogsz jönni, hogy nem az a bunkó, szoknyapecér paraszt vagyok és nem rángatok minden nap más-más nőcskéket az ágyamba. De ha utána sem változik a véleményed akkor végleg békén hagylak. Ha akarod utána ha nem muszály látnod se kell. Áll az alku? - nyújtotta felém a kezét én pedig elgondolkoztam. Kétlem, hogy meg gondolnám magamat. De egy vacsora még nem a világ vége.
-Rendeben. De csak egy vacsora. Se több, se kevesebb. - fogadtam el kezét. Ezzel talán nagy hibát követtem el. De talán még jól is elsülhet. Ki tudja. Majd meglátjuk.
-Örülük, hogy bele mentél. Csak ennyit szerettem volna. Ha akarod mehetsz is, nem akarlak feltartani.
-Akkor szia. - álltam fel az asztaltól.
-Szia. - köszönt el ő is és én elindultam volna vissza a szobámba. De utánam szólt - Amúgy Christopher Holding vagyok. - mutattkozott be. Kissé megkésve.
-Nina. Nina Wesley. - mondtam majd egy utólsó biccentés után elindulam fel a szobámba. De ekkor eszembe jutott, hogy nincs nálam gyógyszer. Elég furcsán jönne ki hogyha gyógyszer nélkül mennék haza a gyógyszertárból...Na mindegy. Majd kimagyarázom magamat.
Míg felértem az emeletre ki gondoltam mit mondok majd Biának. Azt, hogy nem találtam gyógyszertárat és szarul lettem tehát nem kerestem tovább.
-Megjöttem! - kiálltottam Biának amikor becsuktam az ajtót.
-Hurrá. És én mit csináljak? - kérdezte gúnyosan.
-Csak gondoltam szólók... - Morogtam alig halhatóan.
-Tényleg, vettél gyógyszert? - Na most jön a neheze.
-Öhm...Hát...Tudod...Nem találtam gyógyszertárat és...és... - mit is akaratm neki mondani?Nem véletlen, hogy sose hazudok.Nem megy ez nekem...-...és rosszul lettem, ezért nem kerestem tovább. - nyögtem ki végül.
-Ohh... - jött az értelmes válasz. - Figyu, én már jobban vagyok elmehetek megkerseni a gyógyszertárat ha gondolod. - simogatta meg a vállamat együttérzően.
-Azt megköszöném. - mosolyogtam rá hállásan.
-Akkor indulok is. - kapta magára a cipőt meg a kis kabátját és már tényleg indult is.
Már csak azt kell kieszelnem valahogyan, hogy találkozzak Christopherrel úgy, hogy Bia ne sejtse meg.
Nem volt kellemes a legjobb barátnőmnek hazudozni. De nem bírtam volna neki még elmondani. Mert rögtön kitalált volna valami nagyon mocskos dolgot a fantáziájával. Azt pedig nem akartam. Így is van elég gondom a kék szeművel.
Össze rezzentem a fotelben amikor drága barátnőm megérkezett majd finoman és nőiesen bebaszta maga mögött az ajtót. Mikor hátra fordultam egy sokkal vigyorgósabb enjével találtam szemben magam mint az elött, hogy lement. Nem szólalt volna meg. Csak leült melletem és maga elé nézzve bámult előre.
-Te meg mit szívtál? - rordultam felé miután már öt perce csak vigyorgott.
-A világ legédesebb, legcukibb, leghelyesebb pasiját - mondta álmodozva.
- Bemutathatnál engem is neki. Mostanában csak köbunkókkal találkozom.
-A-a.Ő az enyém. És ma este randizom vele.- mesélte lelkesen.
-Hát akkor mindegy. Megtarthatod. Most úgy se erre kell figyeljek. Egy pasi csak elterelné a gondolataimat a versenyről.- mondtam neki unottan. És akaratlanul is Chris jutott eszembe.
-Értelek. De azért neked is kell egy kis kikapcsolódás. Tudod Chrisnek... - mondta volna tovább de közbe vágtam.
-Pontosab, hogy is hívják a te hódolódat? - kérdeztem félve a választol.
-Christpher Holding, azt hiszem. Na de szóval...Chrisnek van egy cuki haverja. És ma négyes randira megyünk.- húzta össze magát. Én pedig lefagytam. Csak egy szót ismételgettem...Chrisnek...Chrisnek...Chrisnek...Ez nem lehet igaz.-Figyelj, tudodm, hogy haragszol mert leszerveztem a tudtod nélkül. De nem tudtam nemet mondani.
-Nem megyek.- jelentettem ki hidegen és talán kicsit idegesen aztán gyorsan be viharzottan a szobába majd magamra zártam az ajtót, hogy barátnőm még csak véletlen se tudjon faggatni.
Tudtam, hogy nagy nő csábász. Dehogy ennyire?! Nem rég próbálta bedumálni, hogy ő nem olyan mint hiszem.
Én meg persze midnent elhittem neki, hogy megakarja mutatni, hogy nem is olyan mint amilyenek hiszem és nem is szoknyapecér....erre meg ő pont a legjobb barátnőmet akarja meghódítani. Na ez szép.
Gondolataimból a telefon csörgése rázott fel. Gyorsan elő kotortam a táskám aljából a telefonom majd megnézztem ki a zaklatóm. Persze, hogy ő volt az. Most már csak az a kérdés, hogy felvegym vagy ne vegyem...
2011. december 4., vasárnap
Drágáim!
Nem tudok új részt hozzni.De már dolgozom rajta.Hoztam egy kis ízelítőt az új fejiből, hogy addig se unatkozzatok!:)
Pussy: Kicsi Lány :)
Össze rezzentem a fotelben amikor drága barátnőm megérkezett majd finoman és nőiesen bebaszta maga mögött az ajtót. Mikor hátra fordultam egy sokkal vigyorgósabb enjével találtam szemben magam mint az elött, hogy lement. Nem szólalt volna meg. Csak leült melletem és maga elé nézzve bámult előre.
-Te meg mit szívtál?-rordultam felé miután már öt perce csak vigyorgott.
-A világ legédesebb, legcukibb, leghelyesebb pasiját!-mondta álmodozva.
- Bemutathatnál engem is neki.Mostanában csak köbunkókkal találkozom.
-A-a.Ő az enyém.És ma este randizom vele.-mesélte lelkesen.
-Megtarthatod.Most úgy se erre kell figyeljek.Egy pasi csak elterelné a gondolataimat a versenyről.-mondtam neki unottan.És akaratlanul is Chris jutott eszembe.
-Értelek.De azért neked is kell egy kis kikapcsolódás.Tudod Chrisnek...-mondta volna tovább de közbe vágtam.
-Pontosab, hogy is hívják a te hódolódat?-kérdeztem félve a választol.
-Christpher Holding, azt hiszem. Na de szóval...van egy cuki haverja.És ma négyes randira megyünk.-húzta össze magát.Én pedig lefagytam.Csak egy szót ismételgettem...Chrisnek...Chrisnek...Chrisnek...Ez nem lehet igaz.-Figyelj, tudodm, hogy haragszol mert leszerveztem a tudtod nélkül.De nem tudtam nemet mondani.
-Nem megyek.-jelentettem ki hidegen és talán kicsit idegesen aztán gyorsan be viharzottan a szobába majd magamra zártam az ajtót, hogy barátnőm még csak véletlen se tudjon faggatni.
Tudtam, hogy nagy nő csábász.Dehogy ennyire?!Én meg persze midnent elhittem neki...erre meg ő pont a legjobb barátnőmet akarja meghódítani.Na ez szép.
Gondolataimból a telefon csörgése rázott fel.Gyorsan elő kotortam a táskám aljából a telefonom majd megnézztem ki a zaklatóm.Persze, hogy ő volt az.Most már csak az a kérdés, hogy felvegym vagy ne vegyem...
Nem tudok új részt hozzni.De már dolgozom rajta.Hoztam egy kis ízelítőt az új fejiből, hogy addig se unatkozzatok!:)
Pussy: Kicsi Lány :)
Össze rezzentem a fotelben amikor drága barátnőm megérkezett majd finoman és nőiesen bebaszta maga mögött az ajtót. Mikor hátra fordultam egy sokkal vigyorgósabb enjével találtam szemben magam mint az elött, hogy lement. Nem szólalt volna meg. Csak leült melletem és maga elé nézzve bámult előre.
-Te meg mit szívtál?-rordultam felé miután már öt perce csak vigyorgott.
-A világ legédesebb, legcukibb, leghelyesebb pasiját!-mondta álmodozva.
- Bemutathatnál engem is neki.Mostanában csak köbunkókkal találkozom.
-A-a.Ő az enyém.És ma este randizom vele.-mesélte lelkesen.
-Megtarthatod.Most úgy se erre kell figyeljek.Egy pasi csak elterelné a gondolataimat a versenyről.-mondtam neki unottan.És akaratlanul is Chris jutott eszembe.
-Értelek.De azért neked is kell egy kis kikapcsolódás.Tudod Chrisnek...-mondta volna tovább de közbe vágtam.
-Pontosab, hogy is hívják a te hódolódat?-kérdeztem félve a választol.
-Christpher Holding, azt hiszem. Na de szóval...van egy cuki haverja.És ma négyes randira megyünk.-húzta össze magát.Én pedig lefagytam.Csak egy szót ismételgettem...Chrisnek...Chrisnek...Chrisnek...Ez nem lehet igaz.-Figyelj, tudodm, hogy haragszol mert leszerveztem a tudtod nélkül.De nem tudtam nemet mondani.
-Nem megyek.-jelentettem ki hidegen és talán kicsit idegesen aztán gyorsan be viharzottan a szobába majd magamra zártam az ajtót, hogy barátnőm még csak véletlen se tudjon faggatni.
Tudtam, hogy nagy nő csábász.Dehogy ennyire?!Én meg persze midnent elhittem neki...erre meg ő pont a legjobb barátnőmet akarja meghódítani.Na ez szép.
Gondolataimból a telefon csörgése rázott fel.Gyorsan elő kotortam a táskám aljából a telefonom majd megnézztem ki a zaklatóm.Persze, hogy ő volt az.Most már csak az a kérdés, hogy felvegym vagy ne vegyem...
2011. november 26., szombat
2.-fejezet
Drágáim!:)
Bocsi, hogy csak ilyen rövid fejezetett hozztam.De mint írtam reggel is nincs túl sok időm mostanság.Most is csak a szerncsének köszönhető, hogy tudtam hozzni a frisst.Megpróbálok jövő hétvégére is hozzni frisst.
A helyesírási hibákért meg 1000bocsi.Majd keresek valakit aki bétázza a blogom.
nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást!:))
Pussy: Kicsi Lány :)
U.I.:Nagyon örülnék és megköszönném ha írnátok komikat!:)
És egyre közelít...Szerencsére még időben kapcsoltam és eltoltam magamtól.
-Most meg mi bajod?-értetlenkedett.
-Hogy mi bajom?Kérlek szépen az a bajom, hogy egy huszonnégy karátos bunkó vagy aki ok nélkül kezdett el velem ordibálni a nyílt utcán.Aztán meg megakarsz csókolni.Szánalmas vagy.Lehet, hogy ez bejön a sok kis hülye libának de én nem tartozom közéjük.És most ha elengednél azt megköszöném.-sziszegtem dühösen még mindig pár centiről az arcától.Mégis mit képzel magáról?Nem is ismerem és híhetetlenül bunkó volt velem.Azt hiszi mert így nézz rám majd a bugyimba olvadok és estére én is az ágyában kötök ki.Hát téved.Rohadtuk nagyot téved.
-Hát ha nem, akkor nem-sóhajtott fel színpadiasan-..még sose kellett rá erőszakolnom magam senkire.Nem most fogom elkezdeni.Tudod csini vagy és kibaszott jó a hátsód is de elég fásult vagy.És régimódi.Nem tudom mi lenne olyan nagy bűn egy csókban.De te tudod.-mondta teljes nyugalommal.Amitől én még inkább a plafonon voltam-Majd még találkozunk drága.-Egy csókot dobott felém majd hátatfordított és elindult.
-Nem hisezm.Legalább is remélem, hogy nem.-duzzogtam.De már csak magamban mert ő már befordult az egyik sarkon és eltűnt.
Nem tudom mire ilyen pofátlan és egoista barom.Igaz, hogy nem nézz ki rosszul és a kék szemei lábremegtetőek.Na de akkor is.Nem beszélhet így velem.Senkivel nem lehet így beszélni.Főleg nem ez az arogáns pöcs.-Bassza meg!-kiálltottam fel amikor a telefonom kijelzőjáre nézztem.Ami már 9:25-öt mutatott.És én még mindig nem értem vissza a szállodába.Megfognak ölni, ha már első nap elkések.
De ha sietek talán még vissza érek és rendbe is tudom szedni magam egy kicsit.
Szerencsére még tíz elött vissza értem és volt időm elkészülni is.Gyorsan lezuhanyoztam és kiválasztottam a ruhámat.Nem akartam feltünő lenni ezért egy szolidabb barack színű, pántos, nyári ruhát vettem fel egy fekete kisseb sarkú magas sarkúval..Hajamat most nem fogtam össze, hagytam szabadon a vállamra omolni.A sminket se vittem túlzásab, csak szájfényből és szempillaspirálból áll.Öt percel elöbb éretem le a megbeszélt helyre.
Pár ember már iott volt-köztük a zsűri is-de nem igazán vették észre az érkezésemet.Legtöbben a hangszereik hangolássával vagy skálázással voltak elfoglalva.Valaki mégis oda ült mellém.Először nem akartam vele foglalkozni, de aztán megszólalt.
-Hello!Shopia Brush vagyok.-nyújtotta felém a kezét.Szerencsére nem fagytam le és gyorsan válaszoltam.Íg nem égtem be elöttte.
-Szia, tudom.-nevettem fel-Nina Wesley-fogadtam el a kézfogást.
-Te is versenyző vagy ugye?
-Igen.-adtam meg neki az egyszerű választ.Még mindig nem hiszem el, hogy vele beszélek.
-Remek.Gondolom szólóban énekelsz.Akik bandával jöttek azok le se szakadnak egymásról.Azt hiszik ettől több esélyük van.
-Kitaláltad.Szóló énekes vagyok.Előszőr én is pár barátommal jöttem volna.De végül csak én váláltam be.
-Hát, mit ne mondjak bátor vagy-mosolygott rám-De én is világ életemben szóló énekes voltam-Leszámítva pár duetett.Amúgy valahonnan nagyon ismerősnek tűnsz.-gondolkozott el.
-Valúszínüleg azért mert tavaly is jelentkeztem csak akkor nem jött össze.-mondtam egy kserű mosoly kíséretében.
-Kitartó vagy.-álapította meg-Ezt tetszik.Bírlak csajszi-kacsintott rám-De most mennem kell.Még találkozunk.Ja és sok sikert.-ezzel felállt adott 2 puszit és választ se várva elviherzott.
Híhetettlen egy csaj.Híres, gazdag, gyönyörű és még sem beképzelt.És az se hátrány, hogy ő az egyik zsűri tag és bír engem.Mondjuk sose tudnék olyan aljas lenni, hogy ezt kihasználja.Ha elörébb jutok a versenyben az csak is a saját erőmből lessz.Azért mert tehetséges vagyok, nem pedig azért mert benyalizom magam.
Kikértem a szokásos tejes kávémat és a gondolataimba mélyedtem.Felkéne hívnom anyát és Robot is.Mjad este felhívom őket, hogy mi volt ma.Azt a kis incidenst ami a futásnál történt persze ki hagyom a bezsámolómból.De inkább én sem gondolok rá mert csak felhúzom magamat.
Pont mikor kikértem volna az újabb tejes kávémat meg halottam a "házi gazdánk" torok köszörülését.
-Jó napot minden kedves versenyzőnek!Mars Roll vagyok a Life and Song főszervezője.Szeretettel üdvözöllek titeket.Ezt a találkozót azért hoztuk össze mert tisztázznunk kell a játé szabályokat.-mondta hivatalosan-Első és egyben lefontosabb szabály: szombattól kezdve este tizenegy után nincs kimenő.Második főszabály: Szintén szombattól minden délután kettőkor próba.Előre szólok aki késik az megjárja.A címet ahol a próba lesz majd felküldjük a szobátokba.Hármadis szabály:Szigorúan tilos a próbákon, találkozókon, megbeszéléseken bármit is fel venni.Akkár kép vagy hang felvételt.És főleg kiszivárogtatni ezeket.-egy pillanatra megállt és mély levegőt vett.-Azt hiszem egynelőre ennyi lenne az egész.Ezt a három egyszerű szabályt nem lesz nehéz betartani....-Folytatta volna tovább a mondandóját de ekkor meg érekezett egy újabbversenyző
.Pontosabban egy banda. Mindenki feléjük kapta a tekintetét de az én ereimben meg hüllt a vér.Ezt nem tudom elhinni.Ez nem lehet igaz.Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Megpróbábáltam el vegyülni a többiek között.De ez a tervem hamar a porba hullt.Alig egy perc után kiszúrt.Előszőr meglepett volt.De aztán győztes mosoly ült ki az arcára.Én meg csak lesokkoltan áltam ott.És csak egy kérdés ismátlődött a fejemben: Miért?
-Hogyha megtalálta a Knight a helyét akkor akár folytatnám is.-mondta Mars.
-Ömm.Igen...Persze...Hogyne...-Túrt bele idegesen a hajába a kék szemű.
Egy ember ként indult el a banda az én irányomban az élükön vele.Közben a tekintetét végig az enyémbe fúrta.Hiába próbáltam elfordulni nem ment. A szemei fogva tartottak.Végül mögöttem telepedett le az egész banda.Ő persze addig helyezkedett míg mögém nem került.Úgy csinált mintha a sok ember miatt simulna hozzám de tudtam, hogy simán elférne a saját aurájában is ha akarnak.Próbáltam ellépni tőle de nem hagyta.Ahogy előrébb léptem ő utánam lépet és egyre szorosabban simult hozzám.Feladtam.Már amúgy se tudtam volna előrébb menni.Ám ekkor hallotam megmentőm hangját.
-Hé, haver hagyd már szegény csajt.-szólalt meg az egyik srác a bandából halkan.
-Kussolj Mike.-dörrmet ré szerencsétlen srácra-Én mondtam, hogy még találkozunk.Nem hittem, hogy itt de igazam lett.-suttogta a fülembe úgy, hogy csak én haljam.Az, hogy éreztem a leheletétt a bőrőmön és az illata az orromba kúszott csöppet sem segített abban, hogy józan maradjak.Hiába egy bunkó be kell valjam nagyon is hatással van rám.De ez nem számít.Én a verseny miatt vagyok itt.Nem pedig miatta.
Már csak arra lettem figyemes, hogy mindenki elindul kifelé.Nagyszerű.Nem hallottam semmit mert teljesen Ő rá irányult a figyelmem.Viszont nem úgy tűnt, hogy őt érdekli az, hogy már alig pár ember van a helyiségben és a haverjai is leléptek.Ő ugyan olyan szorosan állt mögöttem.Ha lett volna egy csöpnyi eszem akkor most én is elnidultam volna kifelé a tömeggel de nem tettem.Csak lehunytam a szemem és álltam ott.Reggel még simán ellen tudtam állni neki.Akkor most miért nem?Nem volt több időm ezen gondolkodni mert az utolsó egyber is kiment a teremből, miközben furán végig mért minket.A mögöttem állónak se kellett több.Egy határozott mozdulattal megfordított majd gondolkodás nélkül csapott le az ajkaimra.Hirtelen meglepetésemben nem is reagáltam semmit.De aztán a vágy át vettem az irányítást a testem felett.Karjaimat a nyaka köré fontam és hevesen viszonoztam a csókját.Az jutott az eszembe amit Rob mondott-Hogyha valaki próbákozik nálam azt kiüti.-hát most jól jönne Rob.Nem akarok egy lenni a sok közül.Engem nem fog megkapni.Az eszem és a vágyaim hosszas csatát vívtak egymással.De végül az eszem győzött.Eltoltam magamtól és amennyire kitelett most a csóltol erőtlenné vált testemből lekevertem neki egy pofont.Láttam rajta hogy meglepődött és majd arcához kapott.Gyorsan kirohantam a teremből a lifthez.Féltem ha bent maradok és belenézzek a szemeibe olyat teszek amit magam is megbánok.Szerencsére a lift hamar le ért.Besszáltam és már majdnem becsuktam az ajtót amikor az az átkozott is beszállt mellém.Elfordultam tőle, hogy még véletlenül se találkozzon a pillantásunk.És beszélni se akartam vele.
Már majdnem zökkenő mentesen oda értem az emelethez ahol lakom amikor nagy zörelyt hallottam majd olyan dolog törént amire nem számítottam....Megállt a lift.
Bocsi, hogy csak ilyen rövid fejezetett hozztam.De mint írtam reggel is nincs túl sok időm mostanság.Most is csak a szerncsének köszönhető, hogy tudtam hozzni a frisst.Megpróbálok jövő hétvégére is hozzni frisst.
A helyesírási hibákért meg 1000bocsi.Majd keresek valakit aki bétázza a blogom.
nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást!:))
Pussy: Kicsi Lány :)
U.I.:Nagyon örülnék és megköszönném ha írnátok komikat!:)
És egyre közelít...Szerencsére még időben kapcsoltam és eltoltam magamtól.
-Most meg mi bajod?-értetlenkedett.
-Hogy mi bajom?Kérlek szépen az a bajom, hogy egy huszonnégy karátos bunkó vagy aki ok nélkül kezdett el velem ordibálni a nyílt utcán.Aztán meg megakarsz csókolni.Szánalmas vagy.Lehet, hogy ez bejön a sok kis hülye libának de én nem tartozom közéjük.És most ha elengednél azt megköszöném.-sziszegtem dühösen még mindig pár centiről az arcától.Mégis mit képzel magáról?Nem is ismerem és híhetetlenül bunkó volt velem.Azt hiszi mert így nézz rám majd a bugyimba olvadok és estére én is az ágyában kötök ki.Hát téved.Rohadtuk nagyot téved.
-Hát ha nem, akkor nem-sóhajtott fel színpadiasan-..még sose kellett rá erőszakolnom magam senkire.Nem most fogom elkezdeni.Tudod csini vagy és kibaszott jó a hátsód is de elég fásult vagy.És régimódi.Nem tudom mi lenne olyan nagy bűn egy csókban.De te tudod.-mondta teljes nyugalommal.Amitől én még inkább a plafonon voltam-Majd még találkozunk drága.-Egy csókot dobott felém majd hátatfordított és elindult.
-Nem hisezm.Legalább is remélem, hogy nem.-duzzogtam.De már csak magamban mert ő már befordult az egyik sarkon és eltűnt.
Nem tudom mire ilyen pofátlan és egoista barom.Igaz, hogy nem nézz ki rosszul és a kék szemei lábremegtetőek.Na de akkor is.Nem beszélhet így velem.Senkivel nem lehet így beszélni.Főleg nem ez az arogáns pöcs.-Bassza meg!-kiálltottam fel amikor a telefonom kijelzőjáre nézztem.Ami már 9:25-öt mutatott.És én még mindig nem értem vissza a szállodába.Megfognak ölni, ha már első nap elkések.
De ha sietek talán még vissza érek és rendbe is tudom szedni magam egy kicsit.
Szerencsére még tíz elött vissza értem és volt időm elkészülni is.Gyorsan lezuhanyoztam és kiválasztottam a ruhámat.Nem akartam feltünő lenni ezért egy szolidabb barack színű, pántos, nyári ruhát vettem fel egy fekete kisseb sarkú magas sarkúval..Hajamat most nem fogtam össze, hagytam szabadon a vállamra omolni.A sminket se vittem túlzásab, csak szájfényből és szempillaspirálból áll.Öt percel elöbb éretem le a megbeszélt helyre.
Pár ember már iott volt-köztük a zsűri is-de nem igazán vették észre az érkezésemet.Legtöbben a hangszereik hangolássával vagy skálázással voltak elfoglalva.Valaki mégis oda ült mellém.Először nem akartam vele foglalkozni, de aztán megszólalt.
-Hello!Shopia Brush vagyok.-nyújtotta felém a kezét.Szerencsére nem fagytam le és gyorsan válaszoltam.Íg nem égtem be elöttte.
-Szia, tudom.-nevettem fel-Nina Wesley-fogadtam el a kézfogást.
-Te is versenyző vagy ugye?
-Igen.-adtam meg neki az egyszerű választ.Még mindig nem hiszem el, hogy vele beszélek.
-Remek.Gondolom szólóban énekelsz.Akik bandával jöttek azok le se szakadnak egymásról.Azt hiszik ettől több esélyük van.
-Kitaláltad.Szóló énekes vagyok.Előszőr én is pár barátommal jöttem volna.De végül csak én váláltam be.
-Hát, mit ne mondjak bátor vagy-mosolygott rám-De én is világ életemben szóló énekes voltam-Leszámítva pár duetett.Amúgy valahonnan nagyon ismerősnek tűnsz.-gondolkozott el.
-Valúszínüleg azért mert tavaly is jelentkeztem csak akkor nem jött össze.-mondtam egy kserű mosoly kíséretében.
-Kitartó vagy.-álapította meg-Ezt tetszik.Bírlak csajszi-kacsintott rám-De most mennem kell.Még találkozunk.Ja és sok sikert.-ezzel felállt adott 2 puszit és választ se várva elviherzott.
Híhetettlen egy csaj.Híres, gazdag, gyönyörű és még sem beképzelt.És az se hátrány, hogy ő az egyik zsűri tag és bír engem.Mondjuk sose tudnék olyan aljas lenni, hogy ezt kihasználja.Ha elörébb jutok a versenyben az csak is a saját erőmből lessz.Azért mert tehetséges vagyok, nem pedig azért mert benyalizom magam.
Kikértem a szokásos tejes kávémat és a gondolataimba mélyedtem.Felkéne hívnom anyát és Robot is.Mjad este felhívom őket, hogy mi volt ma.Azt a kis incidenst ami a futásnál történt persze ki hagyom a bezsámolómból.De inkább én sem gondolok rá mert csak felhúzom magamat.
Pont mikor kikértem volna az újabb tejes kávémat meg halottam a "házi gazdánk" torok köszörülését.
-Jó napot minden kedves versenyzőnek!Mars Roll vagyok a Life and Song főszervezője.Szeretettel üdvözöllek titeket.Ezt a találkozót azért hoztuk össze mert tisztázznunk kell a játé szabályokat.-mondta hivatalosan-Első és egyben lefontosabb szabály: szombattól kezdve este tizenegy után nincs kimenő.Második főszabály: Szintén szombattól minden délután kettőkor próba.Előre szólok aki késik az megjárja.A címet ahol a próba lesz majd felküldjük a szobátokba.Hármadis szabály:Szigorúan tilos a próbákon, találkozókon, megbeszéléseken bármit is fel venni.Akkár kép vagy hang felvételt.És főleg kiszivárogtatni ezeket.-egy pillanatra megállt és mély levegőt vett.-Azt hiszem egynelőre ennyi lenne az egész.Ezt a három egyszerű szabályt nem lesz nehéz betartani....-Folytatta volna tovább a mondandóját de ekkor meg érekezett egy újabbversenyző
.Pontosabban egy banda. Mindenki feléjük kapta a tekintetét de az én ereimben meg hüllt a vér.Ezt nem tudom elhinni.Ez nem lehet igaz.Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Megpróbábáltam el vegyülni a többiek között.De ez a tervem hamar a porba hullt.Alig egy perc után kiszúrt.Előszőr meglepett volt.De aztán győztes mosoly ült ki az arcára.Én meg csak lesokkoltan áltam ott.És csak egy kérdés ismátlődött a fejemben: Miért?
-Hogyha megtalálta a Knight a helyét akkor akár folytatnám is.-mondta Mars.
-Ömm.Igen...Persze...Hogyne...-Túrt bele idegesen a hajába a kék szemű.
Egy ember ként indult el a banda az én irányomban az élükön vele.Közben a tekintetét végig az enyémbe fúrta.Hiába próbáltam elfordulni nem ment. A szemei fogva tartottak.Végül mögöttem telepedett le az egész banda.Ő persze addig helyezkedett míg mögém nem került.Úgy csinált mintha a sok ember miatt simulna hozzám de tudtam, hogy simán elférne a saját aurájában is ha akarnak.Próbáltam ellépni tőle de nem hagyta.Ahogy előrébb léptem ő utánam lépet és egyre szorosabban simult hozzám.Feladtam.Már amúgy se tudtam volna előrébb menni.Ám ekkor hallotam megmentőm hangját.
-Hé, haver hagyd már szegény csajt.-szólalt meg az egyik srác a bandából halkan.
-Kussolj Mike.-dörrmet ré szerencsétlen srácra-Én mondtam, hogy még találkozunk.Nem hittem, hogy itt de igazam lett.-suttogta a fülembe úgy, hogy csak én haljam.Az, hogy éreztem a leheletétt a bőrőmön és az illata az orromba kúszott csöppet sem segített abban, hogy józan maradjak.Hiába egy bunkó be kell valjam nagyon is hatással van rám.De ez nem számít.Én a verseny miatt vagyok itt.Nem pedig miatta.
Már csak arra lettem figyemes, hogy mindenki elindul kifelé.Nagyszerű.Nem hallottam semmit mert teljesen Ő rá irányult a figyelmem.Viszont nem úgy tűnt, hogy őt érdekli az, hogy már alig pár ember van a helyiségben és a haverjai is leléptek.Ő ugyan olyan szorosan állt mögöttem.Ha lett volna egy csöpnyi eszem akkor most én is elnidultam volna kifelé a tömeggel de nem tettem.Csak lehunytam a szemem és álltam ott.Reggel még simán ellen tudtam állni neki.Akkor most miért nem?Nem volt több időm ezen gondolkodni mert az utolsó egyber is kiment a teremből, miközben furán végig mért minket.A mögöttem állónak se kellett több.Egy határozott mozdulattal megfordított majd gondolkodás nélkül csapott le az ajkaimra.Hirtelen meglepetésemben nem is reagáltam semmit.De aztán a vágy át vettem az irányítást a testem felett.Karjaimat a nyaka köré fontam és hevesen viszonoztam a csókját.Az jutott az eszembe amit Rob mondott-Hogyha valaki próbákozik nálam azt kiüti.-hát most jól jönne Rob.Nem akarok egy lenni a sok közül.Engem nem fog megkapni.Az eszem és a vágyaim hosszas csatát vívtak egymással.De végül az eszem győzött.Eltoltam magamtól és amennyire kitelett most a csóltol erőtlenné vált testemből lekevertem neki egy pofont.Láttam rajta hogy meglepődött és majd arcához kapott.Gyorsan kirohantam a teremből a lifthez.Féltem ha bent maradok és belenézzek a szemeibe olyat teszek amit magam is megbánok.Szerencsére a lift hamar le ért.Besszáltam és már majdnem becsuktam az ajtót amikor az az átkozott is beszállt mellém.Elfordultam tőle, hogy még véletlenül se találkozzon a pillantásunk.És beszélni se akartam vele.
Már majdnem zökkenő mentesen oda értem az emelethez ahol lakom amikor nagy zörelyt hallottam majd olyan dolog törént amire nem számítottam....Megállt a lift.
Közlemény!
Sajnálom, hogy nem rakok fel új részeket.De sok dolgom van a suliban is meg minden....pontosabban sokat kell tanulnom.De amint tudok hozok új részt!!Ígérem.Ez olyan 2hét múlva várható.
És még egyszer 1000bocsi
Pussy: Kicsi Lány :)
És még egyszer 1000bocsi
Pussy: Kicsi Lány :)
2011. november 16., szerda
1.fejezet
Kedves Olvasóim!:)
Remélem tetszeni fog az új blogom.Minden erőmet bele fogom adni, hogy jó legyen.Cserébe csak annyit kérek, hogy írjatok komit.Fontos, hogy tudjam mit gondoltok és érdemes-e folytatni a blogot.Na de nem is húzom tovább az időt.
Jó olvasást!
Puszi: Kicsi Lány :)
-Megjött a posta!-kiáltott fel anyu az emeletre.Amint meghallottam ezt a két szót úgy rohantam le az emeletről, mint valami őrült.A szívem majd ki ugrott a helyéről.Éreztem, hogy megjött amire hónapok óta vártam.Igaz anyu nem mondta, hogy nekem is jött levelem, de éreztem.
A lépcső aljánál sikerült majdnem kitörnöm a nyakam.Ugyanis az utolsó három lépcsőfoknál a saját lábamban sikerült elesnem és hangos koppanással értem földet.-Gratulálok Nina!Ha már most ilyen ideges vagyok mi lesz ha szemtől-szemben kell majd eléjük állnom?-Már ha Lesz rá lehetőségem.-gondoltam magamban.Még bele gondolni is rossz volt abba, hogy ennyi próbálkozás után megint elutasítottak.
Mikor a konyhába értem anyu már a ott állt és mosolyogva nyújtott át egy borítékot ami az én nevemre volt címezve.Tudtam.Tudtam, hogy ez az a levél ami most az életemet jelenti.
Remegő kézzel vettem el az apró kis borítékot.Csak bámultam rá.Nem mertem ki nyitni.Mi van ha nem sikerült?Ha megint elbuktam?Ha az álmom a porba hullik?Nem.Az nem lehet.Ki kell nyitnom. Muszáj. Meg kell tudnom mi van benne.De még is képtelen vagyok rá.
-Kérlek nyisd ki, nekem nem megy.-nyújtottam oda anyunak és könyörögve néztem rá.Ő nyugodtan oda sétált az egyik fiókhoz és kivett belőle egy kést amivel rögtön ki is bontotta.Olvasni kezdte a levelet.De az arcáról nem tudtam le olvasni mi áll a levélbe.
-Sajnálom..-kezdett bele.Nem lehet.Megint nem sikerült.Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt.Ekkor anyu kezébe fogta az arcom-Sajnálom kicsim...Ugyan is minimum három hétig távol kell lenned tőlem.-mondta lassan.Nem tudtam fel fogni mit mond.El sem hiszem.Ez most komoly?Vagy csak anyu akar nyugtatni?Idegesen téptem ki a levelet a kezei közül, hogy eltudjam olvasni mi is áll benne.
Kedven Nina Wesley!
Örömmel értesítem önt arról, hogy bejutott a legjobb 50 versenyző közé.A hangja az egész stábot és a zsűrit is lenyűgözte.Szeretnénk ha élőben is meghallgathatnánk mit tud.Két hét múlva indul a gépe Los Angelesbe.A jegyét természetesen mi álljuk.Még a héten értesítjük a részletekről és elküldjük a jegyet.Sok sikert!
Üdvözlettel:a Life and Song igazgatója. Mars Roll.
-Ezt...nem...hiszem el..-dadogtam gépiesen és közben próbáltam felfogni amit az előbb olvastam.-Nem tudom elhinni!-szinte visítottam amikor eljutott a tudatomig.Annyira boldog voltam.Madarat lehetett volna velem fogatni.Mit madarat, bármilyen állattal megbirkóztam volna most.
-Mi a frász van?-jött le drága kis öcsém a szemeit törölgetve.-Meg halt valaki?Vagy csak Ninának elment az esze véglegesen?-kérdezte anyutól aki csak mosolygott rajtunk.
-Ha ennyire érdekel, sikerült.Be kerültem a legjobb ötven közé.-fintorogtam egyet felé.Majd büszkén mosolyogtam.-De te akkora egy pöcs vagy.Mindig elrontod az ember örömét.-mondtam neki bosszúsan.
-Ez a dolgom.-Nyújtotta ki a nyelvét.Á, nem tudok rá haragudni. Annyira szeretem ezt a kis hülyét.-Szegény zsűrinek küldök majd beutalót a klinikára mert tuti valami baj van a hallásukkal.De amúgy Grat.-mondta majd megölelt és két puszit is bezsebeltem tőle.
-Annyira büszke vagyok rád.-lépett mellém anyu is könnyes szemekkel.
-Köszönöm.-Öleltem meg őt is.
-Apád annyira büszke lenne rád.-Igen.Remélem lát és büszke rám.Még a gondolattól is össze facsarodott a szívem, hogy ő már nem lehet velem ebben a pillanatban.Apu volt az aki miatt ezt az egészet csinálni akartam.Azt akartam, hogy büszke legyen rám.Még akkor is ha már nincs velem.Annyira hiányzik.Már hat éve, hogy meghalt de még mindig iszonyatosan fáj.Ő volt aki mindig biztatott arra, hogy csináljam amit szeretek.Zenéljek.Többek között neki köszönhetek mindent.Annyiszor fel akartam adni de ő mindig mellettem volt.11 éves koromra már báni tudtam a gitárral,zongorával és a dobbal is.Bár az utóbbi nem volt annyira a szívem csücske.De az igazi szenvedélyem az éneklés volt.5 éves voltam amikor eldöntöttem, hogy énekesnő leszek.De mikor apu elment nem akartam tovább csinálni.Én is megakartam halni.Nem törődtem vele, hogy már azzal is milyen fájdalmat akarok anyámnak, hogy ezt ki mondtam.Akkor még csak 13 éves voltam.Nem volt könnyű feldolgozni. Főleg úgy, hogy apa úgy ment el itthonról azon a napon, hogy azt mondtam neki gyűlölöm, hogy mindennél és mindenkinél jobban megvetem.Komolyan is gondoltam.Még most se tudom felfogni amit velünk tett.De a szeretettem erősebb volt a haragnál.És hiányzott.Mindennél jobban.Tudtam, hogy anyu is ezt érezte.Hiába alázta meg anyut ő még így is szerette.Nekem pedig erősebbnek kellett lennem mint bármikor.Akkor Rob még csak 10 éves volt.Nehezen fogta fel ami történt.Neki is fájt.
-Jól vagy?-rángatott meg Rob a vállamnál fogva.Nem is vettem észre, hogy így bele merültem a gondolataimba.
-Ömm...persze.Csak kisebb sokkot kaptam.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Huh, megijesztettél.A nővérem vagy ezért természetes, hogy ki nem állhatlak.De nem ajánlom, hogy valami bajod legyen Los Angelesben mert szeretlek és kifoglak nyírni-kacsintott rám.-És mond meg a bunkó pasiknak, hogy ha hozzád érnek eltöröm a karukat.Mert én tudom mit akarnak.És garantálom, hogy nem csak legózni...-mondta teljesen komolyan mire én felnevettem.Annyira bolond.Próbál olyan lenni mint ha ő lenne az apám.Pontosabban a család fő akar lenni.De nincs sok esélye rá szegénynek két idősebb nő között.-Ne nevess ki.Halál komolyan mondtam.
-Nem tudok rajtam ki igazodni.Most akkor szeretsz vagy ki nem állhatsz?-húztam fel kérdőn a szemöldököm.
-Fogós kérdés.-vigyorgott.
-Kapd be.-nyújtottam ki a nyelvemet.-A pasi ügyre viszont még vissza térünk.Mert ha valamelyik bunkó pasi irtó szexi akkor nem fogom azt mondani, hogy a lökött öcsém eltöri a karját ha hozzám ér.Egy kis szórakozás nekem is jár nem?-ugrattam tovább.
-Na jó.Fel adom.A nők kibírhatatlanok.Főleg a nővérek.-vágott vissza.
-Ha így beszélsz a nőkről tuti nem lesz csajod többet.
-Nem is kell senki más.Nekem ott van Miradna.-mondta szerelmesen.
-Ő meg lefog lépni.Mert nem akar majd egy ilyen kő bunkóval kefélni.-mondtam majd gyorsan a szám elé kaptam a kezem és körbe néztem.Huh.Anyu már kiment a konyhából.Biztos megunta a mi kis "vitánkat".De most ennek örültem.Nem szereti ha csúnyán beszélünk.Főleg azt nem ha én. Szeritne ez közönséges.De mi Robbal ha ketten vagyunk mindent megbeszélünk.Hiába akarjuk néha kitekerni egymás nyakát.Mindig észre veszi ha bajom van és fordítva is. Egymásnak mondtuk el mindig ha szerelmi bánatunk volt vagy ha kicsinek egyest hoztunk a suliból együtt terveltük ki hogy mondjuk meg anyunak.Nála jobb testvért nem is kívánhattam volna.
-Beparáztál mi?-fogta a hasát a nevetéstől.
-Hagy már békén.Tudod, hogy anyu mindig ki akad.Én meg azt nem szeretném.
-Az isten szerelmére.19 éves vagy.És nem mersz anyu elött csúnyán beszélni?
-Te is tudod jól mennyire utálja.Azt mondja, hogy egy nő közönsges ha trágár szavakat használ.-mondta durcásan
-Én is szoktam csúnyán beszélni.És még csak nem is szídd meg.Legalábbis nem mindig.
-Jó de te tudtomal nem vagy nő.De ha jobban bele gondolok még csak férfi se.-fordítottam viccesre a szót.Mire ő felkapott a székről és egyenesen a nappaliba vitt.Még mindig csodálkozom azon, hogy lehet ennyire erős.Hiszen nem gyúr meg semmi még is olyan izmai vannak mint a test építőknek. Miranda is mindig arróláradozik ha itt van nálunk és dumálunk.Néha már kicsit be kattanok tőle...Mikor a kanapéhoz ért ledobott és püfölni kezdett az egyik dísz párnával.
-Ha..ha...hagyd...abba...-kérletem őt a nevetéstől fuldokolva.Tudta, hogy ezt a kínzást nem bírom.
-Szeretnéd mi?-hagyta abba egy percre a püfölésemet.Majd újra neki lódult volna.
-Na jó férfi vagy csak hagy már békén.-názztem rá szempilla rebegtetve.
-Na jó.De csak mert ilyen szépen kértél.-mondta majd felvonult a szobályába.
-Hülye kis pöcs!.-kiabálltam utána az emeletre.Tudtam hogy így anyu is meghalhatja de nem érdekelt.Robnak igaza van.Nem maradhatok örökre anyuci tökéletes pici lánya.
A nap további részét azzal töltöttem, hogy ruhákat pakoltam már most a nagy útra.És persze felhívtam a legjobb barátnőmet, Biankát, hogy elújságoljam neki a hírt.Amint meghallota a hírt dobhártya szaggató üvöltésben részesített.Még a telefont is el kellett vennem a fülemtől mert nem akartam megsüketülni a meghallgatás elött.Mire átbeszéltünk mindet és megterveztük az egészet addigra már sötétedni kezdett.Elmentem fürödni majd pizsibe bújtam és leültem a tv elé.Találtam egy filmet amit érdekesnek ítéltem meg.Tetszett a film de a végét már nem tudtam megnézzni, mert elnoymott az álom.
Két hét múlva
Rossz volt látni anyám könnyes szemeit amikor átléptem a besszálló kaput.Drága kis öcsém mint mindig most is megpróbálta egy hülye poénal elintézzni a búcsút.De mikor megöleltem olyan szorosan ölelt magához, hogy azt hittem el sem enged.Igaz, hogy örülök, hogy mehetek Los Angelesbe de nagyon fognak hiányozzni.Még soha nem voltam egy hétnél többet távol tőlük.Most viszont rosszabb esetben-Ha rögtön kiesem-akkor is csak három hét múlva láthatom őket újra.
Már csak fél óra és leszállunk az Anygalok városába.Még sose izgultam ennyire.Itt van a verseny és az új város is.Pluszba még a repüléstől is liftezett a gyomrom.Ja, és az idő eltolódásról meg a nagy hőségről már ne is beszéljünk...Nem indul valami jól az eddigi itt létem.Remélem idővel jobb lesz.Azt is mélységesen remélem, hogy megtalálom majd azt akit értem küldtek.Elvileg lesz nála egy tábla amin az én nevem van írva.-Kérem kapcsolják be az öveiket.Hamarosan leszállunk.-amint ezt be mondta a stuardes azt hiszem még ezerszer idegesebb lettem.Végem van.Vissza akarok menni.Azt hiszem hányni is fogok.-Na jó, nyugi Nina.Nem lesz semmi gond.-próbáltam nyugtatni magamat.Több-kevesebb sikerel.
Szépen lassan haladt mindenki lefelé a repülőgép lépcsőjén.Mikor oda tudtam férkőzni a csomag kiadóhoz gyosan felkaptam a cuccaimat-ami most két cseppet sem kicsi bőröndöt jelent-és elindultam a tömeg felé.Kissé bepánikoltam de akkor megláttam egy hatalmas pasast aki egy táblát szorongat az én nevemel.Bevallom megijasztett a nagydarab fickó de ha őt küldték értem biztos nem akar rosszat.Amilyen gyoran csak tudtam megpróbáltam eljutni hozzá.Ami elég hamar sikerült is.
-Jó napot.Én Nina Wesley vagyok.-mosolyogtam.Bár tudtam, hogy így is lehet érezni az idegeségemet.
-Üdvözlöm.Már vártam magát.Én Juan Shock vagyok.A show egyik biztonsági őre.Mostantól én fogok vigyázzni magára.-hát mit ne mondjak szerintem nem lesz a szívem csücske ez a pasas.És mi az, hogy testőröm?Tudok vigyázzni magamra.Főleg, hogy senkivel nem áll szándékomban komunikálni a verseny társaimon és a személyzeten kívül-Mehetünk hölgyem?-kérdezte.
-Persze.De kérlek tegezödjünk és hívj csak Ninának.-kértem tőle.
-Rendben.-mosolygott rám.Jé, ilyet is tud?Lehet, hogy nem is egy szívtelen izom koloszus?Majd meglátjuk.Lessz időm bőven kideríteni.Főleg, hogy egész nap a nyomomban lesz.....
Szintte egész úton kikapcsolt az agyam ahogy a tájat csodáltam.Mintha nem is lennék több ezer kiló métere az otthonomtól és a családomtól.Amit az út elején éreztem idegesség hirtelen szerte foszlott és nyoma se volt.Lehet, hogy az is közre játszott benne, hogy út közben sikeült kicsit össze barátkozzunk Juanal.Nem is olyan ijesztő.Sőt.Kifejezetten megkedveltem.Most már legalább elmondhatom, hogy van valaki akit ismerek.És ő tuti velem lesz mindig.Hiszen alapból ez a dolga.
Egy órás út után érkeztünk meg egy hatalmas és gyönyörű szállodához.Mint kiderült én értem ide előszőr.Ezért még a többiekkel nem találkozhatok.De holnap reggelre már mindenki itt lesz.Kíváncsi vagyok rájuk.Nem akarok senkinek megfelelni de azért remélem, hogy jóba leszünk.Hiszen elég hosszú időt kell majd eltöltenem velük.Már csak az zsűri miatt izgulok.Nem csak a meghallgatás miatt hanem, hogy kedvesek lesznek-e vagy olyan bunkók mint ahogy a pletyka lapok leírják.Sophia Brush az egyik legnagyobb színésznő és egyben énekes is.Nagyon szeretem őt és amit csinál.Alexis Jordan, hát ő sem piskóta.De amennyi pasi megfordult már az ágyába na az kicsit durva.És hát itt az egyetlen pasi zsűri tag.James Hemson.Állítólag ő is nagy nő csábász de hát istenem, hogy tudna ép eszű nő ellen állni neki?Írtó sexy és még okos is.Valami nagyon híres és nehéz zene suliban diplomázott.Minden tiszteletem az övé.Már csak azt remélem ők is jó véleményel lesznek rólam.Mert ha nem akkor kiborulok.Mondjuk miért ne tetszene nekik a hangom?Mindenki azt mondja, hogy tehetséges vagyok.Még az ének tanárom is-aki nem mellesleg opera énekes volt mi elött tanítani kezdett volna-azt mondta, hogy szinte megbabonázta a hangom.Most az a legfontosabb, hogy megnyugodjak.Ha idegeskedek csak elrontom.
Tegnap egész este a kilátást csodáltam a hatalmas szállodai szobámból.Nem is szobát.Lakosztályt.Valami eszméletlen
lakosztályt.Van egy hatalmas szoba, nappali, konyha és fürdő.Persze mindegyik mindennel felszerelve.De a legjobb a kilátás.Csoda szép Los Angeles.Főleg este.Nagy-Britania is szép de fele annyira nem mint az Angyalok városa.És nekem holnap után itt kell majd énekelnem a zsűri és a verseny társaim elött.Most már nem izgulok annyira Juan megnyugtatott, hogy a zsűri tagok eszméletlenül kedvesek és bírni fogom őket.Szóval már nem kavarog fojton a gyorom.
Reggel amikor felébredtem még csak nyolc óra volt pedig most még tízig aludhatam volna.De mindegy, sajnos korán kelő tipus vagyok.Meglepetésemre amikor ki mentem a szobámból az ajtó elött ott állt már Juan is.Beszéltünk pár szót és mondtam neki, hogy nyugodtan maradjon itt.Úgy is csak futni megyek és még nincs mitől megvédenie.Nagy nehezen de bele ment.Miközben sétáltam a folyosón több szobát is felfedeztem ami elött testőrök álltak.Biztos már megjöttek még páran.Mindenkinek illedelmesen köszöntem.Aztán lementem liftel és elkeztem futni.Nem tudom merre futottam csak futottam.Hallgatam ahogy kedvenc számom és teljesen bele merültem a saját világomba.Kikapcsoltam az agyam és ritmusra futottam.De egyszer minden jó vége tér.Bele utköztem valakibe aki ezt hangos káromkodásal adta ezt tudtomra.
-Bassza meg, nem tudnál vigyázzni?-kezdett el kiabálni a nyílt utcán.És persze ezzel mindenki figyelmét felhívta ránk.
-Bocsi.Nem volt szándékos.-Mentegetőztem és közben felnézztem rá.Talán nem kellett volna.Az egész póloját és az arca egy részét is valami ragacsos lötty borította.Akaratomon kívül de hangos röhögésbe törtem ki.Akár, hogy próbáltam nem tudtam vissza folytani a nevetésemet.Még a könnyem is kicsordult.Nem kicsit nézett ki röhelyesen a ragacsos löttyel a nyakában.
-Most meg mi ilyen kurva vicces?-Húh, ha szemmel ölni lehetne akkor tuti holtan esnék össze.
-Mindegy.Szerintem te már nem szórakoznál rajta olyan jól mint én.-kacsintottam rá amikor végre megtudtam szólalni a nevetéstől.Hátat fordítottam neki és indultam volna.Volna.De meg ragadta a csuklóm és vissza rántott.
-Na jó itt telt be a pohár.-kezdett elborulni az agyam-Most azonal vedd le rólam a mocskos kezed.-sziszegtem felé.
-Mert ha nem mi lesz?-húzott még közelebb.
-Ne akard megtudni.
-És ha én szeretném.-mondta alig hallható hangon majd megfogta a másik csuklóm is és szorogas maga elé húzott.Túl közel volt.Az illata megszédít.És azok a kék szemek.Baszus.Én nem fogok bedölni neki.Ez egy arogáns hülye pöcs.Nem szabad bedölnöm a bűv erejének.Na de akkor is.Nem hat rám túl józanítóan, hogy alig öt centire van az arca az enyémtől.És egyre közelít......
Remélem tetszeni fog az új blogom.Minden erőmet bele fogom adni, hogy jó legyen.Cserébe csak annyit kérek, hogy írjatok komit.Fontos, hogy tudjam mit gondoltok és érdemes-e folytatni a blogot.Na de nem is húzom tovább az időt.
Jó olvasást!
Puszi: Kicsi Lány :)
-Megjött a posta!-kiáltott fel anyu az emeletre.Amint meghallottam ezt a két szót úgy rohantam le az emeletről, mint valami őrült.A szívem majd ki ugrott a helyéről.Éreztem, hogy megjött amire hónapok óta vártam.Igaz anyu nem mondta, hogy nekem is jött levelem, de éreztem.
A lépcső aljánál sikerült majdnem kitörnöm a nyakam.Ugyanis az utolsó három lépcsőfoknál a saját lábamban sikerült elesnem és hangos koppanással értem földet.-Gratulálok Nina!Ha már most ilyen ideges vagyok mi lesz ha szemtől-szemben kell majd eléjük állnom?-Már ha Lesz rá lehetőségem.-gondoltam magamban.Még bele gondolni is rossz volt abba, hogy ennyi próbálkozás után megint elutasítottak.
Mikor a konyhába értem anyu már a ott állt és mosolyogva nyújtott át egy borítékot ami az én nevemre volt címezve.Tudtam.Tudtam, hogy ez az a levél ami most az életemet jelenti.
Remegő kézzel vettem el az apró kis borítékot.Csak bámultam rá.Nem mertem ki nyitni.Mi van ha nem sikerült?Ha megint elbuktam?Ha az álmom a porba hullik?Nem.Az nem lehet.Ki kell nyitnom. Muszáj. Meg kell tudnom mi van benne.De még is képtelen vagyok rá.
-Kérlek nyisd ki, nekem nem megy.-nyújtottam oda anyunak és könyörögve néztem rá.Ő nyugodtan oda sétált az egyik fiókhoz és kivett belőle egy kést amivel rögtön ki is bontotta.Olvasni kezdte a levelet.De az arcáról nem tudtam le olvasni mi áll a levélbe.
-Sajnálom..-kezdett bele.Nem lehet.Megint nem sikerült.Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt.Ekkor anyu kezébe fogta az arcom-Sajnálom kicsim...Ugyan is minimum három hétig távol kell lenned tőlem.-mondta lassan.Nem tudtam fel fogni mit mond.El sem hiszem.Ez most komoly?Vagy csak anyu akar nyugtatni?Idegesen téptem ki a levelet a kezei közül, hogy eltudjam olvasni mi is áll benne.
Kedven Nina Wesley!
Örömmel értesítem önt arról, hogy bejutott a legjobb 50 versenyző közé.A hangja az egész stábot és a zsűrit is lenyűgözte.Szeretnénk ha élőben is meghallgathatnánk mit tud.Két hét múlva indul a gépe Los Angelesbe.A jegyét természetesen mi álljuk.Még a héten értesítjük a részletekről és elküldjük a jegyet.Sok sikert!
Üdvözlettel:a Life and Song igazgatója. Mars Roll.
-Ezt...nem...hiszem el..-dadogtam gépiesen és közben próbáltam felfogni amit az előbb olvastam.-Nem tudom elhinni!-szinte visítottam amikor eljutott a tudatomig.Annyira boldog voltam.Madarat lehetett volna velem fogatni.Mit madarat, bármilyen állattal megbirkóztam volna most.
-Mi a frász van?-jött le drága kis öcsém a szemeit törölgetve.-Meg halt valaki?Vagy csak Ninának elment az esze véglegesen?-kérdezte anyutól aki csak mosolygott rajtunk.
-Ha ennyire érdekel, sikerült.Be kerültem a legjobb ötven közé.-fintorogtam egyet felé.Majd büszkén mosolyogtam.-De te akkora egy pöcs vagy.Mindig elrontod az ember örömét.-mondtam neki bosszúsan.
-Ez a dolgom.-Nyújtotta ki a nyelvét.Á, nem tudok rá haragudni. Annyira szeretem ezt a kis hülyét.-Szegény zsűrinek küldök majd beutalót a klinikára mert tuti valami baj van a hallásukkal.De amúgy Grat.-mondta majd megölelt és két puszit is bezsebeltem tőle.
-Annyira büszke vagyok rád.-lépett mellém anyu is könnyes szemekkel.
-Köszönöm.-Öleltem meg őt is.
-Apád annyira büszke lenne rád.-Igen.Remélem lát és büszke rám.Még a gondolattól is össze facsarodott a szívem, hogy ő már nem lehet velem ebben a pillanatban.Apu volt az aki miatt ezt az egészet csinálni akartam.Azt akartam, hogy büszke legyen rám.Még akkor is ha már nincs velem.Annyira hiányzik.Már hat éve, hogy meghalt de még mindig iszonyatosan fáj.Ő volt aki mindig biztatott arra, hogy csináljam amit szeretek.Zenéljek.Többek között neki köszönhetek mindent.Annyiszor fel akartam adni de ő mindig mellettem volt.11 éves koromra már báni tudtam a gitárral,zongorával és a dobbal is.Bár az utóbbi nem volt annyira a szívem csücske.De az igazi szenvedélyem az éneklés volt.5 éves voltam amikor eldöntöttem, hogy énekesnő leszek.De mikor apu elment nem akartam tovább csinálni.Én is megakartam halni.Nem törődtem vele, hogy már azzal is milyen fájdalmat akarok anyámnak, hogy ezt ki mondtam.Akkor még csak 13 éves voltam.Nem volt könnyű feldolgozni. Főleg úgy, hogy apa úgy ment el itthonról azon a napon, hogy azt mondtam neki gyűlölöm, hogy mindennél és mindenkinél jobban megvetem.Komolyan is gondoltam.Még most se tudom felfogni amit velünk tett.De a szeretettem erősebb volt a haragnál.És hiányzott.Mindennél jobban.Tudtam, hogy anyu is ezt érezte.Hiába alázta meg anyut ő még így is szerette.Nekem pedig erősebbnek kellett lennem mint bármikor.Akkor Rob még csak 10 éves volt.Nehezen fogta fel ami történt.Neki is fájt.
-Jól vagy?-rángatott meg Rob a vállamnál fogva.Nem is vettem észre, hogy így bele merültem a gondolataimba.
-Ömm...persze.Csak kisebb sokkot kaptam.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Huh, megijesztettél.A nővérem vagy ezért természetes, hogy ki nem állhatlak.De nem ajánlom, hogy valami bajod legyen Los Angelesben mert szeretlek és kifoglak nyírni-kacsintott rám.-És mond meg a bunkó pasiknak, hogy ha hozzád érnek eltöröm a karukat.Mert én tudom mit akarnak.És garantálom, hogy nem csak legózni...-mondta teljesen komolyan mire én felnevettem.Annyira bolond.Próbál olyan lenni mint ha ő lenne az apám.Pontosabban a család fő akar lenni.De nincs sok esélye rá szegénynek két idősebb nő között.-Ne nevess ki.Halál komolyan mondtam.
-Nem tudok rajtam ki igazodni.Most akkor szeretsz vagy ki nem állhatsz?-húztam fel kérdőn a szemöldököm.
-Fogós kérdés.-vigyorgott.
-Kapd be.-nyújtottam ki a nyelvemet.-A pasi ügyre viszont még vissza térünk.Mert ha valamelyik bunkó pasi irtó szexi akkor nem fogom azt mondani, hogy a lökött öcsém eltöri a karját ha hozzám ér.Egy kis szórakozás nekem is jár nem?-ugrattam tovább.
-Na jó.Fel adom.A nők kibírhatatlanok.Főleg a nővérek.-vágott vissza.
-Ha így beszélsz a nőkről tuti nem lesz csajod többet.
-Nem is kell senki más.Nekem ott van Miradna.-mondta szerelmesen.
-Ő meg lefog lépni.Mert nem akar majd egy ilyen kő bunkóval kefélni.-mondtam majd gyorsan a szám elé kaptam a kezem és körbe néztem.Huh.Anyu már kiment a konyhából.Biztos megunta a mi kis "vitánkat".De most ennek örültem.Nem szereti ha csúnyán beszélünk.Főleg azt nem ha én. Szeritne ez közönséges.De mi Robbal ha ketten vagyunk mindent megbeszélünk.Hiába akarjuk néha kitekerni egymás nyakát.Mindig észre veszi ha bajom van és fordítva is. Egymásnak mondtuk el mindig ha szerelmi bánatunk volt vagy ha kicsinek egyest hoztunk a suliból együtt terveltük ki hogy mondjuk meg anyunak.Nála jobb testvért nem is kívánhattam volna.
-Beparáztál mi?-fogta a hasát a nevetéstől.
-Hagy már békén.Tudod, hogy anyu mindig ki akad.Én meg azt nem szeretném.
-Az isten szerelmére.19 éves vagy.És nem mersz anyu elött csúnyán beszélni?
-Te is tudod jól mennyire utálja.Azt mondja, hogy egy nő közönsges ha trágár szavakat használ.-mondta durcásan
-Én is szoktam csúnyán beszélni.És még csak nem is szídd meg.Legalábbis nem mindig.
-Jó de te tudtomal nem vagy nő.De ha jobban bele gondolok még csak férfi se.-fordítottam viccesre a szót.Mire ő felkapott a székről és egyenesen a nappaliba vitt.Még mindig csodálkozom azon, hogy lehet ennyire erős.Hiszen nem gyúr meg semmi még is olyan izmai vannak mint a test építőknek. Miranda is mindig arróláradozik ha itt van nálunk és dumálunk.Néha már kicsit be kattanok tőle...Mikor a kanapéhoz ért ledobott és püfölni kezdett az egyik dísz párnával.
-Ha..ha...hagyd...abba...-kérletem őt a nevetéstől fuldokolva.Tudta, hogy ezt a kínzást nem bírom.
-Szeretnéd mi?-hagyta abba egy percre a püfölésemet.Majd újra neki lódult volna.
-Na jó férfi vagy csak hagy már békén.-názztem rá szempilla rebegtetve.
-Na jó.De csak mert ilyen szépen kértél.-mondta majd felvonult a szobályába.
-Hülye kis pöcs!.-kiabálltam utána az emeletre.Tudtam hogy így anyu is meghalhatja de nem érdekelt.Robnak igaza van.Nem maradhatok örökre anyuci tökéletes pici lánya.
A nap további részét azzal töltöttem, hogy ruhákat pakoltam már most a nagy útra.És persze felhívtam a legjobb barátnőmet, Biankát, hogy elújságoljam neki a hírt.Amint meghallota a hírt dobhártya szaggató üvöltésben részesített.Még a telefont is el kellett vennem a fülemtől mert nem akartam megsüketülni a meghallgatás elött.Mire átbeszéltünk mindet és megterveztük az egészet addigra már sötétedni kezdett.Elmentem fürödni majd pizsibe bújtam és leültem a tv elé.Találtam egy filmet amit érdekesnek ítéltem meg.Tetszett a film de a végét már nem tudtam megnézzni, mert elnoymott az álom.
Két hét múlva
Rossz volt látni anyám könnyes szemeit amikor átléptem a besszálló kaput.Drága kis öcsém mint mindig most is megpróbálta egy hülye poénal elintézzni a búcsút.De mikor megöleltem olyan szorosan ölelt magához, hogy azt hittem el sem enged.Igaz, hogy örülök, hogy mehetek Los Angelesbe de nagyon fognak hiányozzni.Még soha nem voltam egy hétnél többet távol tőlük.Most viszont rosszabb esetben-Ha rögtön kiesem-akkor is csak három hét múlva láthatom őket újra.
Már csak fél óra és leszállunk az Anygalok városába.Még sose izgultam ennyire.Itt van a verseny és az új város is.Pluszba még a repüléstől is liftezett a gyomrom.Ja, és az idő eltolódásról meg a nagy hőségről már ne is beszéljünk...Nem indul valami jól az eddigi itt létem.Remélem idővel jobb lesz.Azt is mélységesen remélem, hogy megtalálom majd azt akit értem küldtek.Elvileg lesz nála egy tábla amin az én nevem van írva.-Kérem kapcsolják be az öveiket.Hamarosan leszállunk.-amint ezt be mondta a stuardes azt hiszem még ezerszer idegesebb lettem.Végem van.Vissza akarok menni.Azt hiszem hányni is fogok.-Na jó, nyugi Nina.Nem lesz semmi gond.-próbáltam nyugtatni magamat.Több-kevesebb sikerel.
Szépen lassan haladt mindenki lefelé a repülőgép lépcsőjén.Mikor oda tudtam férkőzni a csomag kiadóhoz gyosan felkaptam a cuccaimat-ami most két cseppet sem kicsi bőröndöt jelent-és elindultam a tömeg felé.Kissé bepánikoltam de akkor megláttam egy hatalmas pasast aki egy táblát szorongat az én nevemel.Bevallom megijasztett a nagydarab fickó de ha őt küldték értem biztos nem akar rosszat.Amilyen gyoran csak tudtam megpróbáltam eljutni hozzá.Ami elég hamar sikerült is.
-Jó napot.Én Nina Wesley vagyok.-mosolyogtam.Bár tudtam, hogy így is lehet érezni az idegeségemet.
-Üdvözlöm.Már vártam magát.Én Juan Shock vagyok.A show egyik biztonsági őre.Mostantól én fogok vigyázzni magára.-hát mit ne mondjak szerintem nem lesz a szívem csücske ez a pasas.És mi az, hogy testőröm?Tudok vigyázzni magamra.Főleg, hogy senkivel nem áll szándékomban komunikálni a verseny társaimon és a személyzeten kívül-Mehetünk hölgyem?-kérdezte.
-Persze.De kérlek tegezödjünk és hívj csak Ninának.-kértem tőle.
-Rendben.-mosolygott rám.Jé, ilyet is tud?Lehet, hogy nem is egy szívtelen izom koloszus?Majd meglátjuk.Lessz időm bőven kideríteni.Főleg, hogy egész nap a nyomomban lesz.....
Szintte egész úton kikapcsolt az agyam ahogy a tájat csodáltam.Mintha nem is lennék több ezer kiló métere az otthonomtól és a családomtól.Amit az út elején éreztem idegesség hirtelen szerte foszlott és nyoma se volt.Lehet, hogy az is közre játszott benne, hogy út közben sikeült kicsit össze barátkozzunk Juanal.Nem is olyan ijesztő.Sőt.Kifejezetten megkedveltem.Most már legalább elmondhatom, hogy van valaki akit ismerek.És ő tuti velem lesz mindig.Hiszen alapból ez a dolga.
Egy órás út után érkeztünk meg egy hatalmas és gyönyörű szállodához.Mint kiderült én értem ide előszőr.Ezért még a többiekkel nem találkozhatok.De holnap reggelre már mindenki itt lesz.Kíváncsi vagyok rájuk.Nem akarok senkinek megfelelni de azért remélem, hogy jóba leszünk.Hiszen elég hosszú időt kell majd eltöltenem velük.Már csak az zsűri miatt izgulok.Nem csak a meghallgatás miatt hanem, hogy kedvesek lesznek-e vagy olyan bunkók mint ahogy a pletyka lapok leírják.Sophia Brush az egyik legnagyobb színésznő és egyben énekes is.Nagyon szeretem őt és amit csinál.Alexis Jordan, hát ő sem piskóta.De amennyi pasi megfordult már az ágyába na az kicsit durva.És hát itt az egyetlen pasi zsűri tag.James Hemson.Állítólag ő is nagy nő csábász de hát istenem, hogy tudna ép eszű nő ellen állni neki?Írtó sexy és még okos is.Valami nagyon híres és nehéz zene suliban diplomázott.Minden tiszteletem az övé.Már csak azt remélem ők is jó véleményel lesznek rólam.Mert ha nem akkor kiborulok.Mondjuk miért ne tetszene nekik a hangom?Mindenki azt mondja, hogy tehetséges vagyok.Még az ének tanárom is-aki nem mellesleg opera énekes volt mi elött tanítani kezdett volna-azt mondta, hogy szinte megbabonázta a hangom.Most az a legfontosabb, hogy megnyugodjak.Ha idegeskedek csak elrontom.
Tegnap egész este a kilátást csodáltam a hatalmas szállodai szobámból.Nem is szobát.Lakosztályt.Valami eszméletlen
lakosztályt.Van egy hatalmas szoba, nappali, konyha és fürdő.Persze mindegyik mindennel felszerelve.De a legjobb a kilátás.Csoda szép Los Angeles.Főleg este.Nagy-Britania is szép de fele annyira nem mint az Angyalok városa.És nekem holnap után itt kell majd énekelnem a zsűri és a verseny társaim elött.Most már nem izgulok annyira Juan megnyugtatott, hogy a zsűri tagok eszméletlenül kedvesek és bírni fogom őket.Szóval már nem kavarog fojton a gyorom.
Reggel amikor felébredtem még csak nyolc óra volt pedig most még tízig aludhatam volna.De mindegy, sajnos korán kelő tipus vagyok.Meglepetésemre amikor ki mentem a szobámból az ajtó elött ott állt már Juan is.Beszéltünk pár szót és mondtam neki, hogy nyugodtan maradjon itt.Úgy is csak futni megyek és még nincs mitől megvédenie.Nagy nehezen de bele ment.Miközben sétáltam a folyosón több szobát is felfedeztem ami elött testőrök álltak.Biztos már megjöttek még páran.Mindenkinek illedelmesen köszöntem.Aztán lementem liftel és elkeztem futni.Nem tudom merre futottam csak futottam.Hallgatam ahogy kedvenc számom és teljesen bele merültem a saját világomba.Kikapcsoltam az agyam és ritmusra futottam.De egyszer minden jó vége tér.Bele utköztem valakibe aki ezt hangos káromkodásal adta ezt tudtomra.
-Bassza meg, nem tudnál vigyázzni?-kezdett el kiabálni a nyílt utcán.És persze ezzel mindenki figyelmét felhívta ránk.
-Bocsi.Nem volt szándékos.-Mentegetőztem és közben felnézztem rá.Talán nem kellett volna.Az egész póloját és az arca egy részét is valami ragacsos lötty borította.Akaratomon kívül de hangos röhögésbe törtem ki.Akár, hogy próbáltam nem tudtam vissza folytani a nevetésemet.Még a könnyem is kicsordult.Nem kicsit nézett ki röhelyesen a ragacsos löttyel a nyakában.
-Most meg mi ilyen kurva vicces?-Húh, ha szemmel ölni lehetne akkor tuti holtan esnék össze.
-Mindegy.Szerintem te már nem szórakoznál rajta olyan jól mint én.-kacsintottam rá amikor végre megtudtam szólalni a nevetéstől.Hátat fordítottam neki és indultam volna.Volna.De meg ragadta a csuklóm és vissza rántott.
-Na jó itt telt be a pohár.-kezdett elborulni az agyam-Most azonal vedd le rólam a mocskos kezed.-sziszegtem felé.
-Mert ha nem mi lesz?-húzott még közelebb.
-Ne akard megtudni.
-És ha én szeretném.-mondta alig hallható hangon majd megfogta a másik csuklóm is és szorogas maga elé húzott.Túl közel volt.Az illata megszédít.És azok a kék szemek.Baszus.Én nem fogok bedölni neki.Ez egy arogáns hülye pöcs.Nem szabad bedölnöm a bűv erejének.Na de akkor is.Nem hat rám túl józanítóan, hogy alig öt centire van az arca az enyémtől.És egyre közelít......
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)