1.fejezet

Kedves Olvasóim!:)
Remélem tetszeni fog az új blogom.Minden erőmet bele fogom adni, hogy jó legyen.Cserébe csak annyit  kérek, hogy írjatok komit.Fontos, hogy tudjam mit gondoltok és érdemes-e folytatni a blogot.Na de nem is húzom tovább az időt.
Jó olvasást!
Puszi: Kicsi Lány :)

-Megjött a posta!-kiáltott fel anyu az emeletre.Amint meghallottam ezt a két szót úgy rohantam le az emeletről, mint valami őrült.A szívem majd ki ugrott a helyéről.Éreztem, hogy megjött amire hónapok óta vártam.Igaz anyu nem mondta, hogy nekem is jött levelem, de éreztem.
A lépcső aljánál sikerült majdnem kitörnöm a nyakam.Ugyanis az utolsó három lépcsőfoknál a saját lábamban sikerült elesnem és hangos koppanással értem földet.-Gratulálok Nina!Ha már most ilyen ideges vagyok mi lesz ha szemtől-szemben kell majd eléjük állnom?-Már ha Lesz rá lehetőségem.-gondoltam magamban.Még bele gondolni is rossz volt abba, hogy ennyi próbálkozás után megint elutasítottak.
Mikor a konyhába értem anyu már a ott állt és mosolyogva nyújtott át egy borítékot ami az én nevemre volt címezve.Tudtam.Tudtam, hogy ez az a levél ami most az életemet jelenti.
Remegő kézzel vettem el az apró kis borítékot.Csak bámultam rá.Nem mertem ki nyitni.Mi van ha nem sikerült?Ha megint elbuktam?Ha az álmom a porba hullik?Nem.Az nem lehet.Ki kell nyitnom. Muszáj. Meg kell tudnom mi van benne.De még is képtelen vagyok rá.
-Kérlek nyisd ki, nekem nem megy.-nyújtottam oda anyunak és könyörögve néztem rá.Ő nyugodtan oda sétált az egyik fiókhoz és kivett belőle egy kést amivel rögtön ki is bontotta.Olvasni kezdte a levelet.De az arcáról nem tudtam le olvasni mi áll a levélbe.

-Sajnálom..-kezdett bele.Nem lehet.Megint nem sikerült.Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt.Ekkor anyu kezébe fogta az arcom-Sajnálom kicsim...Ugyan is minimum három hétig távol kell lenned tőlem.-mondta lassan.Nem tudtam fel fogni mit mond.El sem hiszem.Ez most komoly?Vagy csak anyu akar nyugtatni?Idegesen téptem ki a levelet a kezei közül, hogy eltudjam olvasni mi is áll benne.

Kedven Nina Wesley!

Örömmel értesítem önt arról, hogy bejutott a legjobb 50 versenyző közé.A hangja az egész stábot és a zsűrit is lenyűgözte.Szeretnénk ha élőben is meghallgathatnánk mit tud.Két hét múlva indul a gépe Los Angelesbe.A jegyét természetesen mi álljuk.Még a héten értesítjük a részletekről és elküldjük a jegyet.Sok sikert!

Üdvözlettel:a Life and Song igazgatója. Mars Roll.

-Ezt...nem...hiszem el..-dadogtam gépiesen és közben próbáltam felfogni amit az előbb olvastam.-Nem tudom elhinni!-szinte visítottam amikor eljutott a tudatomig.Annyira boldog voltam.Madarat lehetett volna velem fogatni.Mit madarat, bármilyen állattal megbirkóztam volna most.
-Mi a frász van?-jött le drága kis öcsém a szemeit törölgetve.-Meg halt valaki?Vagy csak Ninának elment az esze véglegesen?-kérdezte anyutól aki csak mosolygott rajtunk.
-Ha ennyire érdekel, sikerült.Be kerültem a legjobb ötven közé.-fintorogtam egyet felé.Majd büszkén mosolyogtam.-De te akkora egy pöcs vagy.Mindig elrontod az ember örömét.-mondtam neki bosszúsan.
-Ez a dolgom.-Nyújtotta ki a nyelvét.Á, nem tudok rá haragudni. Annyira szeretem ezt a kis hülyét.-Szegény zsűrinek küldök majd beutalót a klinikára mert tuti valami baj van a hallásukkal.De amúgy Grat.-mondta majd megölelt és két puszit is bezsebeltem tőle.
-Annyira büszke vagyok rád.-lépett mellém anyu is könnyes szemekkel.
-Köszönöm.-Öleltem meg őt is.
-Apád annyira büszke lenne rád.-Igen.Remélem lát és büszke rám.Még a gondolattól is össze facsarodott a szívem, hogy ő már nem lehet velem ebben a pillanatban.Apu volt az aki miatt ezt az egészet csinálni akartam.Azt akartam, hogy büszke legyen rám.Még akkor is ha már nincs velem.Annyira hiányzik.Már hat éve, hogy meghalt de még mindig iszonyatosan fáj.Ő volt aki mindig biztatott arra, hogy csináljam amit szeretek.Zenéljek.Többek között neki köszönhetek mindent.Annyiszor fel akartam adni de ő mindig mellettem volt.11 éves koromra már báni tudtam a gitárral,zongorával és a dobbal is.Bár az utóbbi nem volt annyira a szívem csücske.De az igazi szenvedélyem az éneklés volt.5 éves voltam amikor eldöntöttem, hogy énekesnő leszek.De mikor apu elment nem akartam tovább csinálni.Én is megakartam halni.Nem törődtem vele, hogy már azzal is milyen fájdalmat akarok anyámnak, hogy ezt ki mondtam.Akkor még csak 13 éves voltam.Nem volt könnyű feldolgozni. Főleg úgy, hogy apa úgy ment el itthonról azon a napon, hogy azt mondtam neki gyűlölöm, hogy mindennél és mindenkinél jobban megvetem.Komolyan is gondoltam.Még most se tudom felfogni amit velünk tett.De a szeretettem erősebb volt a haragnál.És hiányzott.Mindennél jobban.Tudtam, hogy anyu is ezt érezte.Hiába alázta meg anyut ő még így is szerette.Nekem pedig erősebbnek kellett lennem mint bármikor.Akkor Rob még csak 10 éves volt.Nehezen fogta fel ami történt.Neki is fájt.
-Jól vagy?-rángatott meg Rob a vállamnál fogva.Nem is vettem észre, hogy így bele merültem a gondolataimba.
-Ömm...persze.Csak kisebb sokkot kaptam.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Huh, megijesztettél.A nővérem vagy ezért természetes, hogy ki nem állhatlak.De nem ajánlom, hogy valami bajod legyen Los Angelesben mert szeretlek és kifoglak nyírni-kacsintott rám.-És mond meg a bunkó pasiknak, hogy ha hozzád érnek eltöröm a karukat.Mert én tudom mit akarnak.És garantálom, hogy nem csak legózni...-mondta teljesen komolyan mire én felnevettem.Annyira bolond.Próbál olyan lenni mint ha ő lenne az apám.Pontosabban a család fő akar lenni.De nincs sok esélye rá szegénynek két idősebb nő között.-Ne nevess ki.Halál komolyan mondtam.
-Nem tudok rajtam ki igazodni.Most akkor szeretsz vagy ki nem állhatsz?-húztam fel kérdőn a szemöldököm.
-Fogós kérdés.-vigyorgott.
-Kapd be.-nyújtottam ki a nyelvemet.-A pasi ügyre viszont még vissza térünk.Mert ha valamelyik bunkó pasi irtó szexi akkor nem fogom azt mondani, hogy a lökött öcsém eltöri a karját ha hozzám ér.Egy kis szórakozás nekem is jár nem?-ugrattam tovább.
-Na jó.Fel adom.A nők kibírhatatlanok.Főleg a nővérek.-vágott vissza.
-Ha így beszélsz a nőkről tuti nem lesz csajod többet.
-Nem is kell senki más.Nekem ott van Miradna.-mondta szerelmesen.
-Ő meg lefog lépni.Mert nem akar majd egy ilyen kő bunkóval kefélni.-mondtam majd gyorsan a szám elé kaptam a kezem és körbe néztem.Huh.Anyu már kiment a konyhából.Biztos megunta a mi kis "vitánkat".De most ennek örültem.Nem szereti ha csúnyán beszélünk.Főleg azt nem ha én. Szeritne ez közönséges.De mi Robbal ha ketten vagyunk mindent megbeszélünk.Hiába akarjuk néha kitekerni egymás nyakát.Mindig észre veszi ha bajom van és fordítva is. Egymásnak mondtuk el mindig ha szerelmi bánatunk volt vagy ha kicsinek egyest hoztunk a suliból együtt terveltük ki hogy mondjuk meg anyunak.Nála jobb testvért nem is kívánhattam volna.
-Beparáztál mi?-fogta a hasát a nevetéstől.


-Hagy már békén.Tudod, hogy anyu mindig ki akad.Én meg azt nem szeretném.
-Az isten szerelmére.19 éves vagy.És nem mersz anyu elött csúnyán beszélni?
-Te is tudod jól mennyire utálja.Azt mondja, hogy egy nő közönsges ha trágár szavakat használ.-mondta durcásan
-Én is szoktam csúnyán beszélni.És még csak nem is szídd meg.Legalábbis nem mindig.
-Jó de te tudtomal nem vagy nő.De ha jobban bele gondolok még csak férfi se.-fordítottam viccesre a szót.Mire ő felkapott a székről és egyenesen a nappaliba vitt.Még mindig csodálkozom azon, hogy lehet ennyire erős.Hiszen nem gyúr meg semmi még is olyan izmai vannak mint a test építőknek. Miranda is mindig arróláradozik ha itt van nálunk és dumálunk.Néha már kicsit be kattanok tőle...Mikor a kanapéhoz ért ledobott és püfölni kezdett az egyik dísz párnával.
-Ha..ha...hagyd...abba...-kérletem őt a nevetéstől fuldokolva.Tudta, hogy ezt a kínzást nem bírom.
-Szeretnéd mi?-hagyta abba egy percre a püfölésemet.Majd újra neki lódult volna.
-Na jó férfi vagy csak hagy már békén.-názztem rá szempilla rebegtetve.
-Na jó.De csak mert ilyen szépen kértél.-mondta majd felvonult a szobályába.
-Hülye kis pöcs!.-kiabálltam utána az emeletre.Tudtam hogy így anyu is meghalhatja de nem érdekelt.Robnak igaza van.Nem maradhatok örökre anyuci tökéletes pici lánya.
A nap további részét azzal töltöttem, hogy ruhákat pakoltam már most a nagy útra.És persze felhívtam a legjobb barátnőmet, Biankát, hogy elújságoljam neki a hírt.Amint meghallota a hírt dobhártya szaggató üvöltésben részesített.Még a telefont is el kellett vennem a fülemtől mert nem akartam megsüketülni a meghallgatás elött.Mire átbeszéltünk mindet és megterveztük az egészet addigra már sötétedni kezdett.Elmentem fürödni majd pizsibe bújtam és leültem a tv elé.Találtam egy filmet amit érdekesnek ítéltem meg.Tetszett a film de a végét már nem tudtam megnézzni, mert elnoymott az álom.



Két hét múlva

Rossz volt látni anyám könnyes szemeit amikor átléptem a besszálló kaput.Drága kis öcsém mint mindig most is megpróbálta egy hülye poénal elintézzni a búcsút.De mikor megöleltem olyan szorosan ölelt magához, hogy azt hittem el sem enged.Igaz, hogy örülök, hogy mehetek Los Angelesbe de nagyon fognak hiányozzni.Még soha nem voltam egy hétnél többet távol tőlük.Most viszont rosszabb esetben-Ha rögtön kiesem-akkor is csak három hét múlva láthatom őket újra.
Már csak fél óra és leszállunk az Anygalok városába.Még sose izgultam ennyire.Itt van a verseny és az új város is.Pluszba még a repüléstől is liftezett a gyomrom.Ja, és az idő eltolódásról meg a nagy hőségről már ne is beszéljünk...Nem indul valami jól az eddigi itt létem.Remélem idővel jobb lesz.Azt is mélységesen remélem, hogy megtalálom majd azt akit értem küldtek.Elvileg lesz nála egy tábla amin az én nevem van írva.-Kérem kapcsolják be az öveiket.Hamarosan leszállunk.-amint ezt be mondta a stuardes azt hiszem még ezerszer idegesebb lettem.Végem van.Vissza akarok menni.Azt hiszem hányni is fogok.-Na jó, nyugi Nina.Nem lesz semmi gond.-próbáltam nyugtatni magamat.Több-kevesebb sikerel.
Szépen lassan haladt mindenki lefelé a repülőgép lépcsőjén.Mikor oda tudtam férkőzni a csomag kiadóhoz gyosan felkaptam a cuccaimat-ami most két cseppet sem kicsi bőröndöt jelent-és elindultam a tömeg felé.Kissé bepánikoltam de akkor megláttam egy hatalmas pasast aki egy táblát szorongat az én nevemel.Bevallom megijasztett a nagydarab fickó de ha őt küldték értem biztos nem akar rosszat.Amilyen gyoran csak tudtam megpróbáltam eljutni hozzá.Ami elég hamar sikerült is.
-Jó napot.Én Nina Wesley vagyok.-mosolyogtam.Bár tudtam, hogy így is lehet érezni az idegeségemet.
-Üdvözlöm.Már vártam magát.Én Juan Shock vagyok.A show egyik biztonsági őre.Mostantól én fogok vigyázzni magára.-hát mit ne mondjak szerintem nem lesz a szívem csücske ez a pasas.És mi az, hogy testőröm?Tudok vigyázzni magamra.Főleg, hogy senkivel nem áll szándékomban komunikálni a verseny társaimon és a személyzeten kívül-Mehetünk hölgyem?-kérdezte.
-Persze.De kérlek tegezödjünk és hívj csak Ninának.-kértem tőle.
-Rendben.-mosolygott rám.Jé, ilyet is tud?Lehet, hogy nem is egy szívtelen izom koloszus?Majd meglátjuk.Lessz időm bőven kideríteni.Főleg, hogy egész nap a nyomomban lesz.....
Szintte egész úton kikapcsolt az agyam ahogy a tájat csodáltam.Mintha nem is lennék több ezer kiló métere az otthonomtól és a családomtól.Amit az út elején éreztem idegesség hirtelen szerte foszlott és nyoma se volt.Lehet, hogy az is közre játszott benne, hogy út közben sikeült kicsit össze barátkozzunk Juanal.Nem is olyan ijesztő.Sőt.Kifejezetten megkedveltem.Most már legalább elmondhatom, hogy van valaki akit ismerek.És ő tuti velem lesz mindig.Hiszen alapból ez a dolga.
Egy órás út után érkeztünk meg egy hatalmas és gyönyörű szállodához.Mint kiderült én értem ide előszőr.Ezért még a többiekkel nem találkozhatok.De holnap reggelre már mindenki itt lesz.Kíváncsi vagyok rájuk.Nem akarok senkinek megfelelni de azért remélem, hogy jóba leszünk.Hiszen elég hosszú időt kell majd eltöltenem velük.Már csak az zsűri miatt izgulok.Nem csak a meghallgatás miatt hanem, hogy kedvesek lesznek-e vagy olyan bunkók mint ahogy a pletyka lapok leírják.Sophia Brush az egyik legnagyobb színésznő és egyben énekes is.Nagyon szeretem őt és amit csinál.Alexis Jordan, hát ő sem piskóta.De amennyi pasi megfordult már az ágyába na az kicsit durva.És hát itt az egyetlen pasi zsűri tag.James Hemson.Állítólag ő is nagy nő csábász de hát istenem, hogy tudna ép eszű nő ellen állni neki?Írtó sexy és még okos is.Valami nagyon híres és nehéz zene suliban diplomázott.Minden tiszteletem az övé.Már csak azt remélem ők is jó véleményel lesznek rólam.Mert ha nem akkor kiborulok.Mondjuk miért ne tetszene nekik a hangom?Mindenki azt mondja, hogy tehetséges vagyok.Még az ének tanárom is-aki nem mellesleg opera énekes volt mi elött tanítani kezdett volna-azt mondta, hogy szinte megbabonázta a hangom.Most az a legfontosabb, hogy megnyugodjak.Ha idegeskedek csak elrontom.
Tegnap egész este a kilátást csodáltam a hatalmas szállodai szobámból.Nem is szobát.Lakosztályt.Valami eszméletlen
lakosztályt.Van egy hatalmas szoba, nappali, konyha és fürdő.Persze mindegyik mindennel felszerelve.De a legjobb a kilátás.Csoda szép Los Angeles.Főleg este.Nagy-Britania is szép de fele annyira nem mint az Angyalok városa.És nekem holnap után itt kell majd énekelnem a zsűri és a verseny társaim elött.Most már nem izgulok annyira Juan megnyugtatott, hogy a zsűri tagok eszméletlenül kedvesek és bírni fogom őket.Szóval már nem kavarog fojton a gyorom.
Reggel amikor felébredtem még csak nyolc óra volt pedig most még tízig aludhatam volna.De mindegy, sajnos korán kelő tipus vagyok.Meglepetésemre amikor ki mentem a szobámból az ajtó elött ott állt már Juan is.Beszéltünk pár szót és mondtam neki, hogy nyugodtan maradjon itt.Úgy is csak futni megyek és még nincs mitől megvédenie.Nagy nehezen de bele ment.Miközben sétáltam a folyosón több szobát is felfedeztem ami elött testőrök álltak.Biztos már megjöttek még páran.Mindenkinek illedelmesen köszöntem.Aztán lementem liftel és elkeztem futni.Nem tudom merre futottam csak futottam.Hallgatam ahogy kedvenc számom és teljesen bele merültem a saját világomba.Kikapcsoltam az agyam és ritmusra futottam.De egyszer minden jó vége tér.Bele utköztem valakibe aki ezt hangos káromkodásal adta ezt tudtomra.
-Bassza meg, nem tudnál vigyázzni?-kezdett el kiabálni a nyílt utcán.És persze ezzel mindenki figyelmét felhívta ránk.
-Bocsi.Nem volt szándékos.-Mentegetőztem és közben felnézztem rá.Talán nem kellett volna.Az egész póloját és az arca egy részét is valami ragacsos lötty borította.Akaratomon kívül de hangos röhögésbe törtem ki.Akár, hogy próbáltam nem tudtam vissza folytani a nevetésemet.Még a könnyem is kicsordult.Nem kicsit nézett ki röhelyesen a ragacsos löttyel a nyakában.
-Most meg mi ilyen kurva vicces?-Húh, ha szemmel ölni lehetne akkor tuti holtan esnék össze.
-Mindegy.Szerintem te már nem szórakoznál rajta olyan jól mint én.-kacsintottam rá amikor végre megtudtam szólalni a nevetéstől.Hátat fordítottam neki és indultam volna.Volna.De meg ragadta a csuklóm és vissza rántott.
-Na jó itt telt be a pohár.-kezdett elborulni az agyam-Most azonal vedd le rólam a mocskos kezed.-sziszegtem felé.
-Mert ha nem mi lesz?-húzott még közelebb.
-Ne akard megtudni.
-És ha én szeretném.-mondta alig hallható hangon majd megfogta a másik csuklóm is és szorogas maga elé húzott.Túl közel volt.Az illata megszédít.És azok a kék szemek.Baszus.Én nem fogok bedölni neki.Ez egy arogáns hülye pöcs.Nem szabad bedölnöm a bűv erejének.Na de akkor is.Nem hat rám túl józanítóan, hogy alig öt centire van az arca az enyémtől.És egyre közelít......