3.-fejezet.

Kedves Olvasók!
Meghoztam a 3.-fejezetet is :) Bocsi, hogy ilyen későn csak mint mondtam nincs elég időm.De januárba esküszöm bepótolom :)))
Viszont lenne egy kérésem: nem válalná el valaki, hogy a bétám legyen?
Röviden annyi, hogy javítja a helyesírási hibáimat és elmondja a véleményét a fejezetekről!
Előnyök: elsőnek olvashatja a fejezeteket, és kicsit bele is szólhat.
Elvárások: Időben kész legyen és őszinte véleményt kérek!:)
Írjatok az e-mail címemre vagy ide kommit ha érdekel valakit!
Nah de nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.
Pussy:Kicsi Lány :)



....Megállt a lift.
Na ez is velem történik meg. Pont most kell megállnia ennek a rohadt liftnek. Hogyha egydül lennék tuti, hogy semmi baj nem történt volna.
Hangtalanul csúsztam le a földre. Sose bírtam jól a bezártságot. Nem vagyok klausztrofóbiás, de kissé rosszul érzem magam a szűk helyeken.
És persze az sem segít a helyzeten, hogy a kék szemű úgy bámul rám mintha őrült lennék. Az arcomat a kezeim közé temetem, hátha kitudom űzni a fejemből azokat a gondolatokat amik hozzá kötnek és eltudom képzelni, hogy nincs itt. De persze ez sem jött össze.
-Jól vagy? - kérdezi halkan és megpróbálja megfogni a vállamat. De én makacsul elrántom.
-Szerinted?! - kacagok fel már-már hisztérikusan. Mire ő csak szó nélkül leül mellém.
-Klausztrofóbiás vagy?Vagy csak simán hisztis? - szólal meg hírtelen. Bennem meg felmegy a pumpa.
-Egyik se. Azon nem gondolkoztál még el, hogy csak simán téged nem bírlak?
-Au, ez fájt. - kap a szívéhez színpadiasan - De most komolyan. Mi bajod van? Hisz nem is ismersz. Mit ártottam én neked?
-Erre most tényleg azt várod, hogy válaszoljak? - küldtem felé egy gúnyos mosolyt.
-Belátom, hogy talán nem a legjobb módon indult az ismeretségünk. Bár én élveztem. - tette hozzá gyorsan - De meg kéne békélni. Tudod csak a show kedvéért. - Amint ezt kimondta máris az arcomhoz hajolt. De nem csókolt meg. Csak nézzet a szemembe. Az egyik kezét a combomra simította és elkezdte simogatni. Közben végig a szemembe nézzet. Be kellett csuknom a szemet. Nem bírtam ezt az edés kínzát. a levegő is bent rekedt a tüdőmbe amikor a keze feljebb siklott és a apró cspke széléhez ért. Hírtelen pattantak ki a szemeim és rá jöttem mit is csinálok.
-Hagy békén! - toltam el magamtól és feláltam - Már mondtam, hogy nem tartozom a cica babáid közé akiknek ha csettintesz egyet boldogan rakják szét a lábukat.
-Igen? Hát bánhatod. Ugyanis nagyon jól járnak a cica babáim, ahogy te nevezed őket, ha szét teszik nekem a lábukat. Ők legalább nem álszent ribancok. Tudják mit akarnak. Nem játszák meg a szende szüzet miközbe elig tíz percel elötte készségesen biszonozták a csókomat.. - mondta már ő is idegesen. Nekem viszont ez volt az utolsó csepp a pohárban. Amennyire csak kitelt az erőmből akkor pofont kevertem le neki. Láttam rajta, hogy meglepődik ezért nyugodtan folytattam- Tudod, ha attól leszek álszent ribanc, hogy nem fekszem le veled hát akkor szivesebben vagyok a város ribanca, minthogy te többet akkár csak egy ujjal is hozzám érj. - mondtam mire csak mégjobban lesápadt - Jézusom! - kiálltottam fel, ugyanis a lift elindult. A legjobbkor. Gondoltam magamban és az ajtó felé fordultam, hogy minnél hamarabb eltudjam hagyni a liftet.
-Na végre. - állt mögém mikor megállt a lift.
-További szép napot!- Szóltam hátra a vállam felett egy győztes mosolyal. Ő még csak rám se nézzet. Azt hiszem most bele találtam. Talán túl kemény voltam?A válasz határozottan nem... Megérdemelte.
Győzedelmesen lépkedtem a szobám felé viszont amikor oda értem az ajtóhoz megrémültem .Ugyanis tárva - nyitva volt.Lassan indultam meg befelé. Csodálkoztam, hogy fel van kapcsolva a villany és süti szag árad a konyha felöl. Kissé megnyugodtam. Valószínülel ha egy betörő lenne az nem állna meg sütit sütni... Mikor a konyhába értem az állam a padlón kötött ki.
-Úristen Bia! - kiálltottam fel meglepetten és legjobb barátnőm nyakába ugrottam.
-Sejtettem, hogy örülni fogsz de azért nem kell rám hozzni a szívbajt. - szídott le áll komolyan azért mert háturól letámadtam - Hiányoztál! - ölelt végül ő is magához.
-Hogy kerülsz ide?- kérdeztem mikor sikerült elengednünk egymást.
-Gondoltam megleplek. De ha akarod el is mehetek.
-Hülye vagy? Innen már nem mész sehova.
-Nyugi, egy jó darabig nem áll szándékomban.-mosolygott rám.
-Annyira hiányoztál. De mesélj miújság anyuékkal? És Johnnal? Na meg a haverokkal? - hadartam el nek. Az első eszembe jutó kérdéseket miközben a kanapé felé taszigáltam.
-Anyudékhoz sokat megyek át látogatóba. Anyukádnak hiányzol de jól bírja.Haverok még mindig tiszta lököttek de hiányolnak téged.  Mondok valamit de ne borulj ki, jó?
-Persze. Csak mond már! Ugye nem Robbal van valami? - ijedtem meg rögtön.
-Nem. Vagyis igen. Lelki bajai vannak...Miranda ott hagyta. És most jön az a rész ami neked nem lesz kellemes. Miranda John miatt hagyta ott Robot. - fogta meg kezemet Bia és a szemembe nézzve várta mit reagálok. Az első sok után jött a szomorúság. John az én szerelmem. És azt hittem ez fordítva is így van. Négy éve nem nézztem senki másra soha. Mielött eljöttem felejthetettlen éjjszakát töltöttünk együtt egy házibuli után. Másnap megbántam de amikor azt mondta, hogy nem szeretné, hogy ez is csak egy éjjszakás kaland legyen én voltam a legboldogabb a világon. Azóta többször is randiztunk és én azt hittem minden rendbe. Már azt reméltem megérte az a négy év várakozás. De úgy tűnik nem érte meg.
-Szivem! - lengette meg kezét elöttem barátnőm.
-Bocsi. - nézztem rá bűn bánóan. Majd kicsordult egy könny csepp az arcomon.
-Gyere ide! Nem éri meg ez a szemét, hogy miatta sírj. - húzott az ölébe.
De ez cseppet sem vígasztalt. A könnyek egyre erőszakosabban törtek utat maguknak. És én csak zokogtam.
Bianka nem szólt semmit csak átölelt és a hátamat simogatta amíg meg nem nyugodtam. Miután kisírtam magam a szomorúság helyét a mérhetettlen , csalódottság, sértettség és gyüllölet vette át. Talán már nem is szerettem? Csak bele képzltem a megszokás miatt? Lehet. Inkább csak a büszkeségem sérült. Nem pedig a szívem. Most különben is a verseny a legfontosabb. Felálltam a kanapéról és a fürdőbe mentem. A hideg víz nagyon jót tett és fel frissített. Segített, hogy tisztán lássak. Már biztos vagyok benne, hogy nem szerettem. És amikor bele nézztem a tülörbe egy kissé szomorú de magabiztos nő nézzett vissza rám.
-Jól vagy? - kérdezte Bia az ajtónak támaszkodva. Észre sem vettem, hogy utánam jött.
-Igen. Kicsit bánt de túl élem. - küldtem felé egy bíztattó mosolyt.
-Akkor ma bulizunk egy nagyot? - vigyorgott rám.
-A Felkészülés majd csak szombato kezdődik. Szóval van még 4 napom. Ha akarod azt akár végig is bulizhatjuk - kezdtem én is lelkesedni. Nem is tudom mikor lazítottam egy kicsit.
-Szavadon foglak csajszi. Na de én most lezuhanyzok és utána mindent át dumálunk. - adott egy puszit az arcomra és már ment is váltó ruháért.
A nap további része tényleg semmi másról nem szólt csak a dumálásról. Mindent elmeséltem neki. A Kék szeműt valamiért kihagytam a mesémből. Majd elmesélem azt is. De most nincs erőm egész este Bia fantáziálgatásait hallgatni.
Este kurva jót buliztunk.Reggel hatkor kerültünk ágyba és persze rögtön elaludtunk.
Délután háromkor ébredtünk fel. A fejem majd szét hasadt. És a hányinger is erősen eluralkodott rajtam. Felültem az ágyba, hogy bevegyek valami gyógyszert de amint felültem rohanhatam is a mosdóba. Minden ami a gyomromba volt kijött. Úgy öleltem a wc kagylót mintha az életem múlna rajta. Halk motoszkálásra lettem figyelmes aztán megjelent az ajtóba Bia aki szintén a fejét fogta.
 -Látom te is jól vagy. - mondta nevetve
-Azt hiszem ez a három napon kersztüli bulizás mégsem olyan jó ötlet. - fintorogtam.
-Igen, ebben egyet értünk. Én viszont éhen halok. És neked is kéne majd valamit enned.
-Rendelj a telefonon. Este meg majd lemegyek vásárolni. Láttam a közelben egy tök jó kis pékséget is.
-Oks. Mit kérsz? - kiabállt vissza már a telefon mellől.
-Hamburgert. Sok-sok sültkrumplival és ketchupal. - semmi másra nem vágytam. Most, hogy már semmi nem volt a gyomromba és elmúlt a hányingerem csak enni akartam. Titkon abba is reménykedtem, hogy a kaja felszívja azt a rengeteg alkohol mennyiséget amit este magamba öntöttem. Akkor talán a fejfájás is csillapodik valamennyire.
-Tessék. - nyújtott felém barátnőm egy tálcát.
-Kösz. Te mit eszel? - érdeklődtem.
-Rántott sajtott. - mondta és megnyalta a szája szélét. Tudom, hogy ez a kedvenc kajája de amennyit képes megenni belőlke az félelmetes.
-Gondolhattam volna. - nevettem fel
-Na baszogass már. Amúgy valaki hagyott neked egy üzenetett az ajtód elött. A pincér srác adta oda.
Nyújtott oda egy fekér cetlit. Mikor olvasni kezdtem azt hittem rosszul látok.

Várlak öt órakkor a hotel bárjában. Szeretném ha megbeszélnénk a dolgokat. De most komolyan is gondolom. Sajnálom, hogy tapló voltam de szeretném jóvá tenni. Kérlek gyere el!
Chris (a bunkó aki rádmozdult)

-Mi áll benne? - kíváncsiskodott Bia.
-Öm...Ja semmi, csak az egyik versenyző írta, hogy hol lesz az első próba. - vágtam ki magam. Látam rajta, hogy nem igazán hisz nekem de tudja, hogy ha fontos majd úgyis elmondom neki. Nem akartam neki hazudni de elmondani se akaratam még neki, hogy mitörtént. Az órámra nézztem, hogy megtudjam mennyi idő van még ötig. Basszus. tíz perc múlva öt. - Lemegyek a gyógyszertárba és hozok valamit fejfájásra mert nem bírom tovább. - hazudtam újra. Beszalladtam a szobába keresni valami ruhát és felrakni valami sminket is. Mivel úgy nézztem ki mint egy zombi. Nem tudom miért vagyok ijen ideges. Hisz ő is csak egy pasi és még csak két napja ismeres. Sőt. Nem is ismerem igazán. De van benne valami. Valami ami megfog. Egyszerűen vonzz. Ha a közelemben van minden más megszűnik és az összes érzékszervem csak rá fókuszál. Csak az ő illatát érzem. Csak őt látom. Csak az ő érintését érzem. És csak őt akarom értinteni. Ha nézz érzem a tekintetét magamon. Nem értem. De nem bírok ellen állni neki. És az a csók. Csak egy csók de mégis minden. Még álmomban is az az egy csók ismétlődött szűntelenül. Istenem. Nem szadab közel engednem magamhoz. Csak rossz vége lehet.
Amint kész letem szaladtam is le a holtel bárjába. Bianka szerintem komplet hülyének nézett. Még a cipőmet is menet közben vettem fel.
A bár ajtajához érve rendeztem arcvonásaimat és tekintettemmel utána kutattam a tömegben. Mivel, hogy az egész helyiséget üvegfal vette körül nem volt nehéz megtalálni. Elképesztő, hogy még egy egyszerű farmerban és egy fehér ingben is milyen jól tud kinézzni. Kinyitottam az ajtót majd lassan lépkedtem felé. A szám szélén akaratom ellenére is kacér mosoly ült ki ahogy arra gondoltam, hogy tegnap én szálltam ki "győztesen" a liftből. Már csak pár méterre voltam tőle mikor észre vett. Természetesen rögtön ki ült az ő arcára is az a szívdöglesztő mosoly.
-Kedvesem! - csókólt kézfejen mikor oda értem hozzá.
-Hello! - vetettem oda neki félválról, ami neki láthatóan nem tetszett - Miről szeretnél beszélgetni? -tettem fel az engem leginkább foglalkoztó kérdést miközben leültünk egy asztalhoz.
-Kettőnkről. - Hajolt közelebb hozzám az asztal felett és megfogta a kezemet.
-Olyan nincs. - szóltam vissza csípősen és elrántottam a kezem. Közben a gúnyos, diadalmas mosolyt az Isten se tudta volna levakarni az arcomról.
-Kár -dölt hátra a széken és kivette a cigiét a zsebéből, hogy rá gyújtson - Kérsz? - nyújtotta felém a dobozt mire némán megráztam a fejem.
Vagy tíz percig csak ültünk ott és nézztük egymást. Előszőr még örültem is neki, mert így jobban szemügyre tudtam venni. De egy idő után kezdett már elég unalmas lenni.
-Elmondod végre amit akartál vagy mehetek? - kérdeztem mikor már meguntam a csendet.
-Én még tudnálak nézzni. De ha te ennyire sietsz akkor bele is kezdek... - sóhajtott egy nagyott és elkezdte a mondandóját - Na szóval...Mostantól sokat leszünk egymás társaságában és jó lenne valahogy megoldani a kettőnk közötti ellentéteket. Igaz kicsit feszülté tesz minket a vonzalom ami köztünk van, de ezt a feszéltéget máshogy is levezethetnénk... - itt közbe szóltam volna de egy kézmozdulattal leintett - ... Ha te is akarnád. De sajnos ott van az a ha. Ezért van egy ajánlatom. Ma este 8-kor eljössz velem vacsorázzni és magad is rá fogsz jönni, hogy nem az a bunkó, szoknyapecér paraszt vagyok és nem rángatok minden nap más-más nőcskéket az ágyamba. De ha utána sem változik a véleményed akkor végleg békén hagylak. Ha akarod utána ha nem muszály látnod se kell. Áll az alku? - nyújtotta felém a kezét én pedig elgondolkoztam. Kétlem, hogy meg gondolnám magamat. De egy vacsora még nem a világ vége.
-Rendeben. De csak egy vacsora. Se több, se kevesebb. - fogadtam el kezét. Ezzel talán nagy hibát követtem el. De talán még jól is elsülhet. Ki tudja. Majd meglátjuk.
-Örülük, hogy bele mentél. Csak ennyit szerettem volna. Ha akarod mehetsz is, nem akarlak feltartani.
-Akkor szia. - álltam fel az asztaltól.
-Szia. - köszönt el ő is és én elindultam volna vissza a szobámba. De utánam szólt - Amúgy Christopher Holding vagyok. - mutattkozott be. Kissé megkésve.
-Nina. Nina Wesley. - mondtam majd egy utólsó biccentés után elindulam fel a szobámba. De ekkor eszembe jutott, hogy nincs nálam gyógyszer. Elég furcsán jönne ki hogyha gyógyszer nélkül mennék haza a gyógyszertárból...Na mindegy. Majd kimagyarázom magamat.
Míg felértem az emeletre ki gondoltam mit mondok majd Biának. Azt, hogy nem találtam gyógyszertárat és szarul lettem tehát nem kerestem tovább.
-Megjöttem! - kiálltottam Biának amikor becsuktam az ajtót.
-Hurrá. És én mit csináljak? - kérdezte gúnyosan.
-Csak gondoltam szólók... - Morogtam alig halhatóan.
-Tényleg, vettél gyógyszert? - Na most jön a neheze.
-Öhm...Hát...Tudod...Nem találtam gyógyszertárat és...és... - mit is akaratm neki mondani?Nem véletlen, hogy sose hazudok.Nem megy ez nekem...-...és rosszul lettem, ezért nem kerestem tovább. - nyögtem ki végül.
-Ohh... - jött az értelmes válasz. - Figyu, én már jobban vagyok elmehetek megkerseni a gyógyszertárat ha gondolod. - simogatta meg a vállamat együttérzően.
-Azt megköszöném. - mosolyogtam rá hállásan.
-Akkor indulok is. - kapta magára a cipőt meg a kis kabátját és már tényleg indult is.
Már csak azt kell kieszelnem valahogyan, hogy találkozzak Christopherrel úgy, hogy Bia ne sejtse meg.
Nem volt kellemes a legjobb barátnőmnek hazudozni. De nem bírtam volna neki még elmondani. Mert rögtön kitalált volna valami nagyon mocskos dolgot a fantáziájával. Azt pedig nem akartam. Így is van elég gondom a kék szeművel.
Össze rezzentem a fotelben amikor drága barátnőm megérkezett majd finoman és nőiesen bebaszta maga mögött az ajtót. Mikor hátra fordultam egy sokkal vigyorgósabb enjével találtam szemben magam mint az elött, hogy lement. Nem szólalt volna meg. Csak leült melletem és maga elé nézzve bámult előre.
-Te meg mit szívtál? -  rordultam felé miután már öt perce csak vigyorgott.
-A világ legédesebb, legcukibb, leghelyesebb pasiját - mondta álmodozva.
- Bemutathatnál engem is neki. Mostanában csak köbunkókkal találkozom.
-A-a.Ő az enyém. És ma este randizom vele.- mesélte lelkesen.
-Hát akkor mindegy. Megtarthatod. Most úgy se erre kell figyeljek. Egy pasi csak elterelné a gondolataimat a versenyről.- mondtam neki unottan. És akaratlanul is Chris jutott eszembe.
-Értelek. De azért neked is kell egy kis kikapcsolódás. Tudod Chrisnek... - mondta volna tovább de közbe vágtam.
-Pontosab, hogy is hívják a te hódolódat? - kérdeztem félve a választol.
-Christpher Holding, azt hiszem. Na de szóval...Chrisnek van egy cuki haverja. És ma négyes randira megyünk.- húzta össze magát. Én pedig lefagytam. Csak egy szót ismételgettem...Chrisnek...Chrisnek...Chrisnek...Ez nem lehet igaz.-Figyelj, tudodm, hogy haragszol mert leszerveztem a tudtod nélkül. De nem tudtam nemet mondani.
-Nem megyek.- jelentettem ki hidegen és talán kicsit idegesen aztán gyorsan be viharzottan a szobába majd magamra zártam az ajtót, hogy barátnőm még csak véletlen se tudjon faggatni.
Tudtam, hogy nagy nő csábász. Dehogy ennyire?! Nem rég próbálta bedumálni, hogy ő nem olyan mint hiszem.
Én meg persze midnent elhittem neki, hogy megakarja mutatni, hogy nem is olyan mint amilyenek hiszem és nem is szoknyapecér....erre meg ő pont a legjobb barátnőmet akarja meghódítani. Na ez szép.
Gondolataimból a telefon csörgése rázott fel. Gyorsan elő kotortam a táskám aljából a telefonom majd megnézztem ki a zaklatóm. Persze, hogy ő volt az. Most már csak az a kérdés, hogy felvegym vagy ne vegyem...