12.fejezet

Kedves olvasóim!:)

És igen, megérkezett a várt 12.fejezet. Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú  kiesés volt, de több okból se tudtam írni. De nem is ez a tényleg, köszönöm azoknak akik kitartottak mellettem!
Ígérem nem hagyom őket cserben. Megpróbálom tartani azt, hogy legalább hetente hozzak új részeket.
Még annyit, hogy mostantól a saját becenevemen fogok írni, nem "áll néven".
De nem is húzom tovább az időt. :)

Puszi: Dia :)

"Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben élsz tovább."

Boldog vagyok. Nagyon boldog. Az egész nap nevetéssel telt és ami meglepett, Chris alig ért hozzám. Tényleg az volt a célja, hogy megismerjen.
Pont valamin nagyon nevettünk amikor hirtelen, minden előjel nélkül elkezdett esni az eső. Gyorsan összeszedtük a cuccainkat és berohantunk a házba.
Még mindig nevetéstől rázódva, bőrig ázva dőltünk le a kanapára. Pár percig csak némán ültünk és próbáltuk normalizálni a légzésünket, aztán Chris oda ment a kandallóhoz tüzet rakni. Néztem a tökéletes arcát ahogyan koncentrál. Gondolom nem gyakran csinálja ezt, mert néha elég furcsa fejeket vágott. Végül mégis csak sikerült tüzet raknia. Nagyon elégedett volt ami a vigyorából is látszott. Nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Ki nevetsz? - kérdezte vészjóslóan.
-Én, soha. - próbáltam minden színészi tehetségemet bevetni és olyan ártatlanul nézni amennyire csak tudok.
-Látom. - jött közelebb. Aztán amikor elém ért megragadott a kanapéra döntött és csikizni kezdett.
-Nee..n...eeee. - próbáltam könyörögni, kevés sikerrel. Egy idő után abba hagyta majd komolyan rám nézett.
-Még mindig viccesnek tartod? - kérdezte teljesen komoly arccal.
-Nem. - mosolyogtam rá.
-Akkor jó. - mondtam, majd adott egy leheletnyi csókot az alsó ajkamra és már le is pattant rólam, aztán elindult valamerre.
Ott ültem a kanapén, a gyomrom görcsbe és azon gondolkoztam  hogy hogy tud egy ilyen apró érintéssel is ilyen hatással lenni rám. Valahol jó érzés volt, viszont féltem is. Mi lesz ha ez most csak egy álca? És ha megkapott utána tovább is lép? Nem , azt nem bírnám ki. És nem hiszem, hogy valaki így megtudja játszani magát. És ha mégis? Na jó, meg kell bízzak benne. Máskülönben biztos beleörülnék.
-Nem jössz cica? - dugta ki a fejét az ajtó mögül. Mosolyognom kellett a megnevezésen  Mióta itt vagyunk folyton így hív. Cica. De kifejezetten tetszik.
-Megyek. - mentem volna utána, de a telefon rezgése megállított. Automatikusan vettem volna fel, de amikor kézbe vettem láttam, hogy ez Chris mobilja. A kijelzőn a "Nesta" név villogott. Még nem is hallottam ezt a nevet, de úgy gondoltam biztos csak egy régi barát, vagy ilyesmi. Újra indultam volna el amikor sípolni kezdett a telefon. Ott akartam hagyni de elég idegesítő volt a folyamatos sípolás ezért megnyitottam az üzenetet  Nem akartam megnézni, csak megnyitni és otthagyni majd szólni Chrisnek, de amikor az üzenet elején az állt, hogy " Drága férjecském!" azt hittem összeesek. Hirtelen kezdett el forogni velem a világ és mérhetetlen hányinger fogott el. Mi ez? Van egy feleség? Nem, az lehetetlen. De ha mégis. Most már nem érdekelt, hogy mi illő dolog és mi nem, végig olvastam az üzenetet.

" Drága férjecském! 
Már megint nem tudok rólad semmit. Hiányzol! Kérlek gyere haza hozzám! Mindent megtudunk beszélni. Leállok esküszöm csak gyere haza! Szeretlek édes. Siess. Nesta"

Tehát mégis igaz. Van egy felesége. És ha ezt nem mondta el mit titkolhat még? Ezek szerint igazam volt és csak egy játék vagyok neki. Gondolataimból feleszmélve bezártam az üzenetet és kimentem a konyhába mert onnan hallottam hangokat.
-Mi tartott ennyi ideig? - nézett rám mosolyogva viszont én nem bírtam ránézni.
-Semmi. - morogtam az orrom alatt a padlót fikszírozva.
-Hé, mi a baj kicsi lányka? - oda jött és az állam alá nyúlva felemelte a fejemet, hogy a szemembe nézhessen  Én meg rögtön el is felejtettem, hogy haragszom rá és elvesztem a csodás kék szemeiben amik most szerelmesen csillogtak. Vajon ez is csak hazugság? Lassan hajolt le hozzám és megcsókolt. Előszőr csak gyengéden majd egyre jobban eluralkodott rajtunk a vágy. Úgy csókolt mintha soha többé nem akarna elengedni, ez teljesen megtört engem és átadtam magamat neki. Hol a nyelve táncolt a nyelvemmel, hol az ajkaimat szívta, harapta. Egyszerűen megőrjített. Aztán felemelt én pedig automatikusan fontam a dereka köré a lábaimat. Felrakott a pultra, majd elkezdett kihámozni a vizes ruhából.Én se tétlenkedtem, benyúltam a pólója alá és végig húztam a körmeimet a hátán ami egy halk férfias nyögést csalt elő torkából. Már éppen a melltartómat kapcsolta volna ki amikor megszólalt a telefon, ismét.
-Fedd fel, lehet fontos. - próbáltam levegőhöz jutni.
-Nem lehet ennél fontosabb. - tapadtak ajkai újra a nyakamra.
-Chris. - nyögtem fel. - Kérlek.
-Oké, megyek. - mondta kelletlenül majd már el is tűnt. Kissé felhevültem de az eszem a helyén  maradt.
Biztos voltam benne, hogy megint az a nő hívja, így utána osontam és bevallom elkezdtem hallgatózni.
-Nem, nem tudok. - mondta idegesen - Látom nem érted, soha semmit nem értesz. - hadarta idegesen - Figyelj, beszéljük meg máskor, most nem érek rá. - próbálta lezárni a beszélgetést. Hallottam, hogy egy női hang kiabál a telefon másik végéből, de nem értettem mit mondd. - Nem, nem egy másik nővel vagyok. - mondta ami valamit véglegesen összetört bennem. - Szerintem ezt zárjuk le. Szia! - majd kinyomta. Megsemmisülve álltam és nem tudtam mitévő legyek. Chris meglepődött amikor meglátott az ajtó mellett állni. Pár percig egyikünk se szólalt meg. Aztán visszatért a hangom és csak egy kérdést tudtam feltenni.
-A feleséged volt az igaz? - kérdeztem közönyösen. Chris arcán látszott a megdöbbentség, aztán a fájdalom és a megbánás. De engem ez most egy cseppet se érdekelt. Csak el akartam tűnni onnan. - Ne is válaszolj, az arcodon ott van minden. - sóhajtottam lemondóan.
-Várj. - kapta el hirtelen a karomat. Megfordultam és minden haragomat és fájdalmamat tükrözte az arcom, ezért is láthatta ő is jobbnak ha nem folytatja és elenged.
Hívtam egy taxit egy kimentem a ház elé. Összetörve ültem be az autóba. Most mihez kezdjek?!

U.I.: Bocsi, hogy rövid lett, majd igyekszem hosszabbakat írni. puszi :)