10.fejezet

Drága Olvasóim!:)
Most viszonylag hamar meghotam az új fejezetett. Most nem lett olyan  hosszú és esemény dús. Majd a következőben pótolom. 

Laurának nagyon köszönöm a komit. Ő az én hűséges kommentelőm :D
Amúgy azt szeretném ha megírnámtok komiba, hogy Chris vagy Tom a szimpatikusabb nektek. Ez hatással lesz a történetre is, szóval kérlek írjatok. :)


Pussy: Kicsi Lány


~A szerelem az a hetedik érzék, ami romba dönti a másik hatot...:')♥!





Én viszont lesokkolok. Hogy örülök-e neki avagy sem azt még nem igazán tudom. Vegyes érzések kavarognak bennem. Egyik részről örülök, mert ő tehetséges és biztos segít majd, meg az se mellékes, hogy a nagyon kedves és jó hatással van rá - kár, hogy ez a vérnyomásomra nem igaz - na meg az se, hogy nem kell azzal az idegesítő nőszemélyel kettesben lennem. Más részt viszont tuti baj lesz még ebből, hogy a közelemben van. Most nem akarok senkit az életembe, bőven elég, hogy bele szerettem egy szoknyapecér baromba. De ha Tom sokat lesz a közelemben nem biztos, hogy ezt betudom tartani. Egyszerűen olyanhatással van rám, hogy hogyha csak meglátom már mosolyogni támad kedvem, habár a vérnyomásom az egekbe szökik ilyenkor. Mindegy. Majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. Addig is élvezetm a közelségét.
-Haragszol? - kérdezte mikor Mars kiment
-Attól függ mióta tudod, hogy te vagy a mentorunk? - kérdeztem tőle tejesen közönbösen, pedig egy csipetnyi harag sem volt bennem. De olyan aranyos volt azzal a bűnbánó arckifejezésével, hogy azt nem tudtam kihagyni. Tudom gonosz vagyok, de hát ilyen az élet.
-Reggeli után találkoztam Marshal és akkor mutatta meg a két lány videóját akiket mentorálni fogok. Szóval amikor találkoztunk még semmit se tudtam. De amikor mondtad, hogy te is részt veszel a versenyen reménykedtem benne, hogy téged kaplak. és hát tessék.... - vakarta meg idegesen a tarkóját. Olyan édes volt, hogy legszívesebben oda mentem volna hozá és.....megcsókoltam volna. Elég fura volt ez a felismerés, de reflexszerűen nyaltam meg a kiszáradt ajkaimat és ezt ő észer is vette. Ezért gyorsan elfordítottam a fejem.
-Nem haragszom de nem rajongok a hazug emberekért. A közel jövőben kérlek mellőzd a hazugságokat. Nem kell sok ideig kibírnod mellettem, de ezt a 2 hónapot légyszives töltsük el normálisan jó? - vettem komolyra én is. Tényleg nem szeretem ha titkolóznak elöttem.
-Ígérem! - kezdett el tisztelegni mire elnevettem magam - Viszont lenne egy kérdésem.
-Mondja.
-Mi volt közted és Chris között? - váratlanul ért a kérdése, szinte leforrázott. Most mit mondjak? Hazudjak? A fenébe is azt nem lehet, hiszen az elöbb dumáltam neki az őszintéségről - Ha nagyon rossz nem kell elmesélned.
-Csak randiztunk egyszer aztán azt összevesztünk és ő azt hitte az öcsémre, hogy a pasim én megakartam magyarázzni neki, de ő nem hallgatott meg. Ennyi. - foglaltam össze röviden. Végülis nem hazudtam, csak nem mondtam elmindent.
-Értem. - valamin nagyon gondolkozott - Figyelj én nem láttam még Christ ilyenek , mint miután elrohantál. Furcsa volt. - bökte ki végül.
-Nem tudom mi baja lehet. De hát a férfiakat soha senki nem fogja meg érteni. És még a nőkre mondják, h kiismerhetetlenek. - vettem viccesre a figurát.
-Milyen kis gonosz vagy. - nevetett ő is.
-Nem is igaz. - mondtam, mire közelebb jött és megtalálta a gyenge pontomat és csikizni kezdett. Én meg fulldokolni kezdtem a röhögéstől. Persze a kis szemét nem könyörült rajtam és folytatta.
-Na kinek van igaza? - kérdezte tőle pár pillantra abba hagyva "kínzásomat" de a karjaiból nem engedett el. Hátulról ölelt, ami kellemes hatással volt a testemre.
-Öhm...Nekem?! - kacérkodtam vele tovább. Újra örült csikizésbe kezdett de most én se hagytam megtorlatlanul. Ennek köszönhetően mindketten a földön kötettünk ki. De volt jó oldala is, végre abba hagyta a gyötrésemet és a hátunkon fekve nevettünk. Szó szerint sírtunk a nevetéstől. Talán ez az ami annyira hiányzott az életemből. Valakivel önfeledten nevtni és jól érezni magam csak úgy.
-Rendben, legyen. De ez még nincs lejátszva. - mondta mikor már megtudott szólalni.
-De igen. - vigyorgott önelégülten.
-Na jó, most ezen nem fogunk összeveszni. Én tudom, hogy nekem van igazam. Te meg azt hiszed, hogy neked van igazad. - incselkedett tovább. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és ráültem a hasa aljára miközben a két karját lefogtam a feje két oldalán.
-Na szóval, igazam van vagy igazam? - kérdeztem és csak ekkor vettem észre, hogy az arca milyen közel van az enyémhez. Gondolom ez neki is feltűnt mert nagyott nyelv és egyre szaporábban vette a levegőt.
-Csodás műsor! - tapsolt Dale az ajtó félfának dölve mikor már csak pár centire voltak az ajkai az enyémtől. Azonnal lemásztam Tomról és felálltunk.
-Na végre Dale. Sikerült ide billegned? - kérdeztem gúnyosan az elöbbi megjegyzését elengedve a fülem mellett.
-Úgy látom jól elvoltatok ti itt ketten is. Ha egy félórával késöbb jövök lehet, hogy éppen egymást boldogítjátok. - vigyorgott. Nem értem ez neki miért olyan jó. Vagyis sejtésem az van. Gondolom azt hiszi ha nekem valami közöm lesz Tomhoz nem kell féltenie Christ. Pedig ha tudná, hogy nem is én koslatok utána hanem fordítva. - Amúgy Dale Chamber vagyok. A másik úgy nevezett mentoráltad. Már ha érdekel. - teszi hozzá.
-Ja, érdekel. - morogja Tom - Tom Kaulitz. - csókol kezett neki.
-Te nem annak a szupi bandának a tagja vagy? Annak a valamilyen hotelnak, nem? - nyávogja Dale a szokásos mézes-mázos hangján.
-Tokio Hotelnek hívják.
-Jaa, tényleg. Bocsika. - kacsint rá. Mi a francért flörtől mindenkivel akinek köze van hozzám és hím nemű?!
-Kezdhetnénk a próbát? - veszi fel a közönbös és hivatalos hangját Tom.
-Aham. -bólintok mire rám mosolyog.
-Persze. - egyezik bele Dale is.
A próba további részébe Tom gitározott és mi énekeltünk. Természetesen annak a hárpiának mindig akadt valami gondja. Vagy túl gyorsan játszott vagy túl lassan. mintha ő értene hozzá...Egyszer még komolyan megfogom tépni. Láttam Tomnak se kellett volna már sok hozzá, hogy elküldje melegebb éghajlatra, de tűrtőztette magát a próba végéig.
Nekem egész tűrhető volt ez a nap, mármint abból a szempontból, hogy nem küldtem el egyszer se Dalet a picsába se egyébb "kellemes" helyre. Viszont amikor már a cuccokat pakoltuk össze Dale váratlanul megszólalt.
-Képzeld Nina, Chrisnél fogok lakni amíg tart a verseny. Utána meg összeköltözünk. - csapta össze a tenyerét mint aki jól végezte dolgát. Mi jöhet még?! Eljegyzi ezt a kis ribacot? Nem szokásom káromkodni, de nincs rá jobb szó. Két órával ez elött még Tomal rpróbált flörtölni, most meg boldogan újságolja nekem, hogy összeköltözik a férfival akit szeretek. Hát kzrva jó, mondhatom.
-Szuper. - morogtam az orrom alatt, majd még csak el sem köszönve kimentem a hang stúdióbol.

*Chris szemszöge*

-Jaj, édes, képzeld összevesztem anyuékkal. - bigyesztette le Dale a száját sírósan amikor beléptem az ajtón. Bár ez engem most cseppet sem érdekelt, ugyanis még mindig a pár percel ezelötti dolgokan gondolkodtam. Valyon Ninát már tényleg nem érdeklem? Vagy csak dühös rám? Azt még meg is értem, de az képtelenség, h nem érezzen semmit irántam amikor én meg....kedvelem.
-Sajnálom. - böktem oda.
-Ja, látom mennyi együtt érzés van benned. Viszont kérhetek valamit édes kis mackóm? - ült az ölembe amitől engem kirázott most a hideg, de nem jó értelembe.
-Mondjad. - adtam meg magamat.
-Most nincs hova mennem. Anyuék zárolták a bank kártyámat is és megtiltották a nagyiéknak, hogy befogadjanak. Írtó dühösek rám a múltkori balhém miatt.
-Milyen balhéd miatt? - lepődtem meg, mert ez még nekem is új volt.
-Tudod amikor te éppen nem voltál itthon pár haverommal és egy nagyon rendes sráccal lementünk a partra lazulni. Kicsit többet ittam a kelleténél és elszívtunk pár vicces cigit is. Késöbb pedig a srác megengedte, hogy nála aludjak. Tök rendesnek tűnt meg minden. De aztán rám mozdult én mivel nem voltam épp túl józan engedtem neki. Erre ő titokban felvette videóra és eladta egy oldalnak. Sajnos apámhoz is eljutott a hír. Képzelhetet, hogy ki akadt. Hiszen ő a nagy Mr. Chamber. Neki az a legfontosabb, hogy a hülye üzlet társai és a felső tízere szeresse, de a lánya le van szarva. Na mindegy nem is ez a lényeg. Kidobott otthonról és most nem tudok hova menni. Maradhatnék nálad? - kérdezte. Nem értettem őt. meg van mindene. Mégis mindig csinál valamit amivel bajba kerül. Ráadásul nem ez az első alkalom, hogy kábítószerhez nyúl. Lehet Dale néha, sőt, mindig nyafog és elviselhetetlen, de aki jobban ismeri tudja, hogy igazából rendes csak a szülei leszarják és így lázad. Végülis mit várjak egy 20éves lánytól?!
-Persze dárga, maradj ameddig csak akarsz. De nem úgy mint a barátnőm, hanem mint egy barát. Így rendben lesz? - ajánlottam alkut. Habár legbelül tudtam, hogy Nina miatt ebből még lesz bajom bőven...
-Csak? - kérdezte, mire bólintottam - Hát jó. Legyen ahogy te akarod. De kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Nina miatt akarsz csak a barátom lenni?
-Nem tudom...Lehet. Még én se vagyok tisztába azzal, hogy mit is érzek. - vallottam színt Dalenek.
-És mi lesz azzal, hogy elveszel és együtt öregszünk meg? - szomorodott el.
-Dale. Nőj már fel. Azt még akkor mondtam amikor te kilenc éves voltál én pedig tizenöt. Még gyerekek voltunk és te voltál az egyetlen olyan lány a közelemben aki nem azért barátkozott velem, mert anyámnak divatcégje van. Tudod, hogy mindig is szeretni foglak, de csak mint egy barátott. Sajnálom amikor berúgtam és lefeküdtünk. Vagyis nem azt sajnálom - kacsintottam rá - hanem csak azt, hogy ezzel reményt kelletettem benned. Tudom, hogy nem kellett volna. Sajnálom.
-Nem haragszom. Életem legjobb éjszakája volt. - puszilt meg - De nyugi, vissza vonulok. De van egy feltételem. Mindent elmesélsz Nináról. Igaz, hogy bunkó voltam vele, de csak mert szeretlek. És ha te vele vagy boldog akkor csak nem lehet olyan rossz ember. - mosolyogott el. Mesélni kezdtem. Az első majdnem csóktól a liftes esetig. Dale néha bólogatott, hümmögött vagy éppen jókat röhögöt. Olyan volt mint egy kislány akinek éppen valami mesét mesélnek.
-Baszus! Te szerelmes vagy! - kiálltott fel amikor befejeztem a mondandómat.
-Jaj, ne beszélj hülyeségeket. Max csak annyi, hogy még nem húztam meg és ez vonzz benne. - tiltakoztam rögtön.
-Ha így lenne akkor múltkor este amikor a szobádban aludt és részeg volt miért nem csináltál vele semmit. Chris. Fogadd el. Te bele szerettél Ninába. Ne! Ne is tiltakozz. - kiabállt rám mikor meg akartam szólalni - Látnom kellett volna az arcodat miközben meséltél. Te füleg szerelmes vagy. - ezer vattos vigyorral mosolygott.
-Még, hogy én szerelmes? - kérdeztem vissza közönbösen.
-Igen te.
-Nem kéne neked próbára menned? - tereltem a szót.
-Nem soká. Amúgy felesleges Nináért menned, mivel neki is próbája van. - baszus tényleg. A picsába ki ment a fejemből.
-Akkor majd máskor. De amúgy is mindegy mert őt már nem érdeklem egy fikarcnyit sem. - duzzogtam. Dale hangosan felnevetett és megrázzta a fejét.
-Komolyan olyanokr vagytok mint az ovisok. De tudod mit bebizonyítom, hogy tévedsz. Van is egy ötletem. Azt mondom Ninának, hogy hozzád költözöm és meg várom a reakcióját. Abból le tudom szűrni, hogy érdekled-e avayg sem. Benne vagy? - állt elém csípőre tett kézzel.
-Benne. - tudom, hogy hülye vagyok mert bele mentem de nem volt más ötletem.
-Rendicsek. Akkor én húzok is. Nah puszancs. - dobott egy csókott az ajtóból, majd eltűnt.

Alig vártam, hogy leteljen az a két óra. Kilenckor már egyre idegesebb lettem. Hol van már? Épp a telefonomért nyúltam amikor meghallottam az ajtó csapódást.
-Na mi volt? - támadtam le egydől. Amin nem csak ő hanem én is meglepődtem.
-Neked is szia. Van egy jó és egy rossz hírem is. - húzta el a száját.
-Mégpedig?
-A jó azaz, hogy amikor elmondtam Ninának csak úgy lelépett köszönés nélkül megminden. Szóval tuti, hogy odáig van érted. Viszon. Most jön a kevésbé jó rész. Ha azt akarod, hogy ez így is maradjon akkor sűrgősen tenned is kell érte. Ugyanis maga Tom Kaulitz szemet vetett Ninára. És nem egy oldalú a vonzódás ahogy észrevettem. - ült le a kanapéra velem szembe.
-Miből gondolod?
-Elég egyértelmű. Amikor beléptem a terembe Nina éppen Tom csípőcsontján ült és egyre intímebb test helyzetbe kerültek. Már majdnem csókolóztak.
-Várjunk csak, mit keresett ott Tom? - értetlenkedtem
-Jah, el is felejtettem mondani. Ő lesz a mentorunk. Cuki pasas. - vigyorodott el Dale kajánul.
-Értem. Most mit csináljak? - kérdeztem.
-Kell neked az a lány?
-Hát...Azt hiszem. - válaszoltam őszintén. Dale úgyis átlát rajtam.
-Csak egy éjszakára vagy örökre? - tette fel az újabb kérdést.
-Na azért ennyire ne szaladjunk előre. Az a nőmég nem született meg akivel én egy életen át tudnék élni. - jelentettem kihatározottan.
-Nem ez a lényeg. Csak egy játék vagy több?
-Azt hiszem több. Mondom, hogy nem tudom. Hagyál békén. - úgy viselkedtem mint egy ovodás, de nem akartam erről beszélni. Nem vagyok szerelmes és soha nem is leszek. Ennyi.
-Hogy te milyen makacs vagy. - jelentete ki - De ha mégis látni szeretnéd, szerintem már otthon van. - mondtam madj bement az egyik hálóba.
Elmentem lezuhanyozni, aztán pedig kajáltam. Végig azon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Nekem ez a helyzet még új.
Egyszer csak azon kaptam magamat, hogy Nináék ajtaja elött állok egy szál sárga rózsával a kezemben. Szinte rögtön kinyitották az ajtót miután kopogtam.
-Hello. - köszönt Nina. De láttam, hogy vaalmi nincs rendben. Mintha sírt volna.
-Szia. Ezt neked hoztam. -nyújtottam oda a virágot.
-Nem kell. Vidd a Dalenek. Úgyis összfogtok költözni. - vágta hozzám. Próbált rideg maradni,de láttam rajta, hogy ideges és megint könnyek lepik el a szemét.
-Nina, nézzd én... - kezdtem volna el magyarázkodni, de közbe végott.
-Menj el. - mondta, de olyan hangsúlyal mintha azt mondta volna, hogy soha többé ne menjek sehova. Ez kicsit felbátorított.
Finoman az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét. Belenézztem azokba a gyönyörű könny áztatta szemekbe és olyan érzés hatalmasodott le rajtam mint még soha. Egyre közelebb hajoltam hozzá, hogy végre ismét a számon érezhessem méz édes ajkait. meglepő módon nem húzódott el tőlem. Ajkaink már csak pár centiméterre voltak egymástól amikor....