12.fejezet

Kedves olvasóim!:)

És igen, megérkezett a várt 12.fejezet. Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú  kiesés volt, de több okból se tudtam írni. De nem is ez a tényleg, köszönöm azoknak akik kitartottak mellettem!
Ígérem nem hagyom őket cserben. Megpróbálom tartani azt, hogy legalább hetente hozzak új részeket.
Még annyit, hogy mostantól a saját becenevemen fogok írni, nem "áll néven".
De nem is húzom tovább az időt. :)

Puszi: Dia :)

"Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben élsz tovább."

Boldog vagyok. Nagyon boldog. Az egész nap nevetéssel telt és ami meglepett, Chris alig ért hozzám. Tényleg az volt a célja, hogy megismerjen.
Pont valamin nagyon nevettünk amikor hirtelen, minden előjel nélkül elkezdett esni az eső. Gyorsan összeszedtük a cuccainkat és berohantunk a házba.
Még mindig nevetéstől rázódva, bőrig ázva dőltünk le a kanapára. Pár percig csak némán ültünk és próbáltuk normalizálni a légzésünket, aztán Chris oda ment a kandallóhoz tüzet rakni. Néztem a tökéletes arcát ahogyan koncentrál. Gondolom nem gyakran csinálja ezt, mert néha elég furcsa fejeket vágott. Végül mégis csak sikerült tüzet raknia. Nagyon elégedett volt ami a vigyorából is látszott. Nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Ki nevetsz? - kérdezte vészjóslóan.
-Én, soha. - próbáltam minden színészi tehetségemet bevetni és olyan ártatlanul nézni amennyire csak tudok.
-Látom. - jött közelebb. Aztán amikor elém ért megragadott a kanapéra döntött és csikizni kezdett.
-Nee..n...eeee. - próbáltam könyörögni, kevés sikerrel. Egy idő után abba hagyta majd komolyan rám nézett.
-Még mindig viccesnek tartod? - kérdezte teljesen komoly arccal.
-Nem. - mosolyogtam rá.
-Akkor jó. - mondtam, majd adott egy leheletnyi csókot az alsó ajkamra és már le is pattant rólam, aztán elindult valamerre.
Ott ültem a kanapén, a gyomrom görcsbe és azon gondolkoztam  hogy hogy tud egy ilyen apró érintéssel is ilyen hatással lenni rám. Valahol jó érzés volt, viszont féltem is. Mi lesz ha ez most csak egy álca? És ha megkapott utána tovább is lép? Nem , azt nem bírnám ki. És nem hiszem, hogy valaki így megtudja játszani magát. És ha mégis? Na jó, meg kell bízzak benne. Máskülönben biztos beleörülnék.
-Nem jössz cica? - dugta ki a fejét az ajtó mögül. Mosolyognom kellett a megnevezésen  Mióta itt vagyunk folyton így hív. Cica. De kifejezetten tetszik.
-Megyek. - mentem volna utána, de a telefon rezgése megállított. Automatikusan vettem volna fel, de amikor kézbe vettem láttam, hogy ez Chris mobilja. A kijelzőn a "Nesta" név villogott. Még nem is hallottam ezt a nevet, de úgy gondoltam biztos csak egy régi barát, vagy ilyesmi. Újra indultam volna el amikor sípolni kezdett a telefon. Ott akartam hagyni de elég idegesítő volt a folyamatos sípolás ezért megnyitottam az üzenetet  Nem akartam megnézni, csak megnyitni és otthagyni majd szólni Chrisnek, de amikor az üzenet elején az állt, hogy " Drága férjecském!" azt hittem összeesek. Hirtelen kezdett el forogni velem a világ és mérhetetlen hányinger fogott el. Mi ez? Van egy feleség? Nem, az lehetetlen. De ha mégis. Most már nem érdekelt, hogy mi illő dolog és mi nem, végig olvastam az üzenetet.

" Drága férjecském! 
Már megint nem tudok rólad semmit. Hiányzol! Kérlek gyere haza hozzám! Mindent megtudunk beszélni. Leállok esküszöm csak gyere haza! Szeretlek édes. Siess. Nesta"

Tehát mégis igaz. Van egy felesége. És ha ezt nem mondta el mit titkolhat még? Ezek szerint igazam volt és csak egy játék vagyok neki. Gondolataimból feleszmélve bezártam az üzenetet és kimentem a konyhába mert onnan hallottam hangokat.
-Mi tartott ennyi ideig? - nézett rám mosolyogva viszont én nem bírtam ránézni.
-Semmi. - morogtam az orrom alatt a padlót fikszírozva.
-Hé, mi a baj kicsi lányka? - oda jött és az állam alá nyúlva felemelte a fejemet, hogy a szemembe nézhessen  Én meg rögtön el is felejtettem, hogy haragszom rá és elvesztem a csodás kék szemeiben amik most szerelmesen csillogtak. Vajon ez is csak hazugság? Lassan hajolt le hozzám és megcsókolt. Előszőr csak gyengéden majd egyre jobban eluralkodott rajtunk a vágy. Úgy csókolt mintha soha többé nem akarna elengedni, ez teljesen megtört engem és átadtam magamat neki. Hol a nyelve táncolt a nyelvemmel, hol az ajkaimat szívta, harapta. Egyszerűen megőrjített. Aztán felemelt én pedig automatikusan fontam a dereka köré a lábaimat. Felrakott a pultra, majd elkezdett kihámozni a vizes ruhából.Én se tétlenkedtem, benyúltam a pólója alá és végig húztam a körmeimet a hátán ami egy halk férfias nyögést csalt elő torkából. Már éppen a melltartómat kapcsolta volna ki amikor megszólalt a telefon, ismét.
-Fedd fel, lehet fontos. - próbáltam levegőhöz jutni.
-Nem lehet ennél fontosabb. - tapadtak ajkai újra a nyakamra.
-Chris. - nyögtem fel. - Kérlek.
-Oké, megyek. - mondta kelletlenül majd már el is tűnt. Kissé felhevültem de az eszem a helyén  maradt.
Biztos voltam benne, hogy megint az a nő hívja, így utána osontam és bevallom elkezdtem hallgatózni.
-Nem, nem tudok. - mondta idegesen - Látom nem érted, soha semmit nem értesz. - hadarta idegesen - Figyelj, beszéljük meg máskor, most nem érek rá. - próbálta lezárni a beszélgetést. Hallottam, hogy egy női hang kiabál a telefon másik végéből, de nem értettem mit mondd. - Nem, nem egy másik nővel vagyok. - mondta ami valamit véglegesen összetört bennem. - Szerintem ezt zárjuk le. Szia! - majd kinyomta. Megsemmisülve álltam és nem tudtam mitévő legyek. Chris meglepődött amikor meglátott az ajtó mellett állni. Pár percig egyikünk se szólalt meg. Aztán visszatért a hangom és csak egy kérdést tudtam feltenni.
-A feleséged volt az igaz? - kérdeztem közönyösen. Chris arcán látszott a megdöbbentség, aztán a fájdalom és a megbánás. De engem ez most egy cseppet se érdekelt. Csak el akartam tűnni onnan. - Ne is válaszolj, az arcodon ott van minden. - sóhajtottam lemondóan.
-Várj. - kapta el hirtelen a karomat. Megfordultam és minden haragomat és fájdalmamat tükrözte az arcom, ezért is láthatta ő is jobbnak ha nem folytatja és elenged.
Hívtam egy taxit egy kimentem a ház elé. Összetörve ültem be az autóba. Most mihez kezdjek?!

U.I.: Bocsi, hogy rövid lett, majd igyekszem hosszabbakat írni. puszi :)

Kedves olvasók!

Nem tudom, hogy van-e még valaki néha felnéz a blogomra, de szeretném elmondani, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú időre eltűntem!!:(
Nem hoztam új részt, és egy darabig nem is fogok....Szóval ezúton közlöm, hogy a blogot határozatlan időre felfüggesztem...
Remélem, minnél hamarabb tudok hozni új részt, ha nem is ide, de egy új készülő blogomba.

Puszi: Kicsi Lány

11.fejezetl

Drága Olvasóim!
 Na itt van a kövi fejezet. Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Laurának nagyon köszönöm a kommentet, ha elküdöd az  e-mail címdet akkor neked elöbb elküldöm majd a részt úgymond "jutalmul" a komikért! :)<3
Nah jó lvasást.
Puszi: Kicsi Lány


*Nina szemszöge*

Miután Dale közölte a "jó hírt" felrohantam a szobámba és csak sírtam. Azt hittem már nem fog érdekelni, hogy mi van Chrissel, de tévedtem. Miután lenyugodtam kimentem a szobámból. Legnagyobb meglepetésemre Tom ott ült a nappaliba és Biáékkal beszélgetett. Mindenki észre vette, hogy valami bajom van. Tehát mesélni kezdtem. Persze Tomnak is elkellett mondnom az elejétől kezdve mindent. Így már ő is tudta az egész sztorit. Éppen beszélgettünk amikor valaki kopogott. Azt hittem, hogy a pizza érkezett meg ezért gyorsan felálltam és ajtót nyitottam. De az ajtóba nem a pizza futár állt, hanem Chris.

-Hello. - köszöntem meglepetten. Reméltem, hogy már elmúltak a sírás nyomai.
-Szia. Ezt neked hoztam. -nyújtott oda nekem egy szál sárga rózsát.
-Nem kell. Vidd a Dalenek. Úgyis összfogtok költözni. - vágtam hozzá keményen. Minden próbákozásom ellenére megint majdnem sírni kezdtem. Nagyon fájt, hogy amiket a liftben mondott megint csak hazug szavak voltak.
-Nina, nézzd én... - kezdett volna el magyarázkodni, de nem akartam hallani.
-Menj el. - mondtam. Legszívesebben magamhoz öleltem volna és az utolsó leheteletemig csókolom, de ezt nem tehetem.
Mintha valami különös fény gyulladt volna a szemébe. Óvatosan, mitnha porcelánból lennék az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Belenézetta szemembe én pedig addig bírtam fenn tartani a falaimat. Egyre közelebb hajolt hozzám, nekem pedig már csak egy vágyam volt. Újra érezni a csókját. Ajkaink már csak pár centiméterre voltak egymástól amikor Tom kikiabált.
-Na mi van nem enged vissza a pizzás? - kiabált nevetve. Nekem most még se gyugorodott össze a gyomrom a nevetésétől. Csak arra a gyönyörű szép kék szempárra tudtam koncentrálni. Amiből most szomorúság áradt.
Nem tudtam mit mondjak. Nem tartozom neki elszámolással,mégis bűntudatom volt.
-Látom dolgod van. Én megyek is. Bocsi a zavarásért. - fordut volna el de megfogtam a karját.
-Nem akarsz bejönni? - nyögtem ki ami éppen eszembe jutott.
-Inkább megyek. Így is van már egy szép fiú bent. - rántotta meg a vállát.
-De itt van Erik is. Ő is biztos örülne neki, ha láthatna. Biztos rég találkoztatok. Mostanában mindig Biával van. - próbáltam győzködni. Komolyan nem értem magam. Eddig nem akartam engedni neki. De egy pillantása elég volt, hogy beengedjem a fal mögé és ne akarjam többé elengedni.
-Nina, Tom már biztos bent vár. - ment volna megint el. De behúztam és bezártam az ajtót mögötte - Engedj ki kérlek. - tartotta felém a kezét, erre én beraktam a melltartómba a kulcsot - Nina veszélyes játékot játszol. - gyúlt végre megint fény a szemébe és már neml átszott annyira a szomorúnak.
-Ha kell vedd el. De oda adom önként is az este végén. De akkor itt maradsz vacsorára. Áll az alku? - kérdeztem meg. Ez volt az utolsó ötletem.
-Jó maradok. - adta meg magát, én pegig indultam volna be a nappaliba . - Valamit viszont el kell mondanom. Dale csak azért lakik nálam, mert kidobták a szülei. És nem mint a barátnőm, hanem csak barátként. - magyarázzkodott. Nekem ez ki is ment a fejemből. Most már megint nem volt kedvem semmihez...
-És én ezt higgyem is el? - kérdeztem vissza.
-Az igazat mondom. Csak azért mondta amit mondott, hogy lássa érdekellek-e még. És örömmel tudatta velem, hogy igen. -vigyorgott. Eddig tartott a vissza húzódó Chris. Vissza kaptam a nagyképű, öntelt jégszeműt. De én így szeretem.
-Azért ne bízd el magad. Ja és mosthiszek neked, de ez az utolsó esélyed. Már mint beszélnem kell Dalel és utána kapsz egy esélyt. De nagyon ajánlom, hogy ne szúrd el. - mondtam neki és úgy is gondoltam.
-Értettem. - mosolygott és átölelte a derekamat.
Így mentünk be a többiekhez. Mindenkinek más más érzelem ült ki az arcára. Bia megdöbbenten, de megértően mosolygott. Erik teli szájjal vigyorgott és a hüvelyk ujját mutogatta a barátjának. Egyedül Tom arcán láttam egy kis csalódotságot, de azért ő is megmosolyogta párosunkat.

Az este sokkal jobban telt mint vártam. Tom is miután megszokta, hogy Chris nem enged a két méteres körzetéből feloldódott. Egész végig nevettünk és Eric megígérte, hogy mesél majd egy-két sztorit az én szerelemről. Még csak most békültünk ki, de mégis úgy viselkedtünk, mintha már együtt lennénk. Annyi különbséggel, hogy Chris igazi úriember volt és semmi olyannal nem próbálkozott. Csak amikor el búcsúztunk adott egy rövidke csókot és egy ígéretet mi szerint holnap elmegyünk valahova.
Mikor végre ágyba kerültem mosolyal az arcomon és egy gondolattal aludtam el. Szeretem Christ.

Másnap reggel frissen , boldogan keltem fel. Igaz még elöttem állt egy beszélgetés Dalel, de ha Chris igazat mondd akkor nem is lesz olyan vészes.
Elmentem fürödni, hajatmosni, majd felvettem egy könnyű kis nyár egyberészes citromsárga, pánt nélküli, térdig érő ruhát. Besütöttem a hajam, feltettem egy kis szájfényt, szempillaspirált és késznek is ítéltem magam.
Átmentem Chris szobájába, hogy beszéljek Dalel.
Dale nyitott ajtót és ahogy látam rajta eléggé meglepődött.
-Zavarok? - kérdeztem meg.
-Nem, gyere be. - válaszolt teljesen nórmálisan. Jé, tud ilyet is?Na jó nem leszek gonosz - Mit szeretnél?
-Igazság szerint nem tudom. Tegnap Chris azt mondta, hogy nem is költöztök össze. Ez igaz?
-Igen, az. Figyelj tudom, hogy bunkó voltam, de szeretem Christ, már kiskora óta. Neki pedig te kellesz. Én nem állok a boldogságotok útjába, ha ezt akartad hallani. - mondta, mintha olvasna a gondolataimban.
-Biztos? Tudod még a legjobb jó indulattal se lehet mintket barátoknak nevezni. És te csak így átengednéd nekem a szív szerelmedet? - nem kicsit lepődtem meg. Még a végén kiderül, hogy a nyávogós, beképzelt Dale igazából egy értelmes kedves lány?!
-Igen. Eddig azért utáltalak, mert azt hittem te is csak egy lotyó vagy azok közül akiknek Chris bájolgott egy kicsit és megdugta őket. De tegnap megtudtam, hogy te nem iylen vagy. Nagyon rég óta ismerem Christiphert és szeretném ha boldog lenne, már igazán megérdemelné. És ha ezt nem mellettem találja meg akkor így jártam. Még fiatal vagyok van időm, hogy elkötelezzem magam. - kacsintott rám.
-Akkor béke van? - mosolyogtam rá.
-Igen. De attól még verseny társak vagyunk. Szóval vigyázz magadra. - nevette el magát. - Amúgy a varsenyről jut eszembe, Tomnak van esetleg valakije? - pirult el.
-Öhm...tudtommal nincs. Miért? Csak nem tetszik? - kérdeztem érdeklődve. Mert tényleg érdekelt.
-Ami azt illeti egy kicsit igen. De amilyen idegesítően viselkedtem tegnap nem hiszem, hogy egy fikarcnyit is érdekelném. - húzta el a száját.
-Mutasd meg neki is az igazai énedet. Nekem sokkal szimpibb. Hidd el Tom is értékelni fogja. És van is egy ötletem. Ma úgyis elmegyek Chrissel valahova és véletlenül lehet, hogy nem fogok vissza érni próbára és akkor kettesbe lehetnétek egy kicsit. - dobtam fel az ötletet.
-Miért segítesz nekem? És ebbe neked mi a jó? - értetlenkedett.
-Mert nem is vagy az a kiállhatatlan boszorka akinek hittelek és hagyod, hogy Chirs velem legyen. És nekem különösebben nicns benne semmi jó, maimumm annyi, hogy tovább lehetek Chrissel. De akkor ha Mars benézz falaznod kell nekem.
-Én benne vagyok. - mosolygott hálásan.
-Amúgy Chris hol van?
-Azt hiszem fürdik. Komolyan többet készülődik mint én. - nevetett fel hangosan. Pont ekkor jött ki Chris . Majdnem megállt a szivem ugyanis csak egy törölköző takarta oda lent. Dalel egyszerr kaptuk el a fejünket. Ezen a megmozduláson mindketten elnevettük magunkat.
-Na, lányok azért ennyire nem rossz a látvány. Olyanok vagytok mint az ovisok. Talán nem jártatok még strandon? Ott sincs több ruha az embereken. - magyarátzott nekünk a nagy okos.
-Húzzál már be a szobádba és öltözzél. Nem tudtad, hogy egy hölgyet nem illik megváratni? Faragatlan tuskó! - szídta meg játékosan Őt Dale.
-Jól van, jól van. Megyek már. Nina nincs kedved segíteni? - nem nézztem oda de hallottam a hangján, hogy nagyon örül az ötletének.
-Nagyon gyorsan vonszold be a formás kis fenekedet a szobádba és öltözzél fel. - paracsoltam rá.
-Női elnyomás alatt vagyok. - sóhajtott fel, majd végre elvonult.
-Azt hittem már sose megy el. Amúgy köszönöm. - mondta Dale.
-Igazán nincs mit. Nem nagy áldozat, hogy több időt töltsek a szerelmemmel. - mondtam meggondolatlanul. Akkor jöttem rá mit is mondtam amikor Dale mindent tudóan kezdett vigyorogni. - én...nem úgy...izé... - dadogtam össze vissza.
-Szóval szereted. Ezzel nincs semmi baj. Szerintem ő is szerelmes csak még nem tudja.
-Kétlem, nem ismerem rég óta de tudom, hogy ez képtelenség. És amúgy ez maradjon köztünk jó. Abból csak a baj lehet ha tudja, hogy mit érzek.
-Ígérem, hogy hallgatok. - tett képzelet beli lakatott a szájára.
Ekkor jött ki Chris. Elbúcsúztunk Daletől és már indultunk is.
A kis gonosz nem volt hajlandó elmondani hova visz. Egy ideig próbáltam faggatni de rá kellett jönnöm, hogy hajthatatlan. Mikor már két órája autókázztunk megállt egy hatalmas ház elött. Vagyis gondolom az volt, mert előszőr csak a hatalmas kerítést láttam és sok-sok zöldet.Chris lehúzta az ablakot és számomra ismeretlek nyelven dumált valamit, majd kitárultak elöttünk a kapuk. Újabb tíz perc autózás után feltűnt egy hatalmas ház.
A szám is tátva maradt a látványtól. Bármerre nézztem mindenhol csak fákat és füves részeket láttam. Meg mintha egy lovardát is láttam volna. És a fehér ház is gyönyörű volt. Hófehér, kék zsarukkal.
-Tetszik? - kérdezte édesen mosolyogva mior látta az arcomat.
-Nagyon. - nézztem körbe már ki tudja hanyadjára.
-Akkor jó. Igaz kicsit poros meg minden, mert nem jön ide senki egy ideje. De majd megcsinálok az emeleten két szobát meg a konyház és a fürdőt. - gondolkozott el. - Azt szeretném kérni, hogy ma ne menj próbára. Mert holnap már hétvége és akkor nincsenek próbák. Szóval azt akarom könyögni, hogy nagyon örülnék neki, ha itt maradnánk hétvégére a Garden Roses-ban.
-Garden Roses?
-Igen, ez a telek neve. Tudod ez amolyan családi birtok. Generációról generációra öröklődik, csak már nem jön ide senki. - komorodott el hírtelen.
-Valami baj van? - kérdeztem rá.
-Nem. Nincs semmi baj, csak emlékek.
-Elmeséled őket?
-Nem. Vagyis most még nem, talán majd idővel. Ne haragudj. - valahol bántott, hogy nem osztja meg velem ami neki ilyen fontos, de meg is értettem őt. Hiszem nem ismerjük egymást olyan régen és látszik rajta, hogy komoly a dolog. Várok. Majd ha késöbb elmondja akkor elmondja.
-Nem haragszom. - fogtam meg a kezét amit ő az arcához emelt és egy apró puszit lehelt rá. - Amúgy minek a két szoba? Várunk még valakit?
-Nem. Azt hittem nem akarsz egy szobában aludni velem.
-Ha tényleg csak alszunk akkor jó.
-Becsszó. - láthatóan feldobta, hogy hajlandó vagyok együtt aludni vele.
Mondanom se kell, hogy a ház hatalmas volt és emeletenként volt legalább 10-15 szoba, ja és 3 emelet volt. Szóval külön térkép kell hozzá, hogy itt megtaláljunk valamit. Chris egy olyan szobát választott aminek van külön fürdője is és közel van a konyhához. Pluszba még a nappalit is kitakarítottuk. Nem volt sok dolgunk, csak a porral gyűlt meg a bajunk. Mindent elég vastagon belepett.
Miután végeztünk a takarítással kimentünk a kocsihoz. Chris egy piknik kosarat szedett elő a kocsi csomagtartójából.
-Hát ez meg? - lepődtem meg.
-Gondoltam piknikezhetnénk eggyet. Van egy kisebb tó a birtokon. Olyan 5-10 perc gyalog az oda út. Csodás a látvány és ott biztos nyugi van. - mondta, majd felém nyújtotta a szabad kezét és kéz a kézben mentünk el a tóig. Chrisnek igaza volt. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Süt a nap. Egy fantasztikus helyen vagyok a szerelmemmel. Lehetne ennél jobb? Mintha Chris olvasott volna a gondolataimban leterített egy pokrócot és maga mellé húzott majd szorosan át ölelt. Na ennél már biztos nem lehet jobb.
Nem is sejtettem, hogy ez a nap még mennyi meglepetést tartogat számunkra.

10.fejezet

Drága Olvasóim!:)
Most viszonylag hamar meghotam az új fejezetett. Most nem lett olyan  hosszú és esemény dús. Majd a következőben pótolom. 

Laurának nagyon köszönöm a komit. Ő az én hűséges kommentelőm :D
Amúgy azt szeretném ha megírnámtok komiba, hogy Chris vagy Tom a szimpatikusabb nektek. Ez hatással lesz a történetre is, szóval kérlek írjatok. :)


Pussy: Kicsi Lány


~A szerelem az a hetedik érzék, ami romba dönti a másik hatot...:')♥!





Én viszont lesokkolok. Hogy örülök-e neki avagy sem azt még nem igazán tudom. Vegyes érzések kavarognak bennem. Egyik részről örülök, mert ő tehetséges és biztos segít majd, meg az se mellékes, hogy a nagyon kedves és jó hatással van rá - kár, hogy ez a vérnyomásomra nem igaz - na meg az se, hogy nem kell azzal az idegesítő nőszemélyel kettesben lennem. Más részt viszont tuti baj lesz még ebből, hogy a közelemben van. Most nem akarok senkit az életembe, bőven elég, hogy bele szerettem egy szoknyapecér baromba. De ha Tom sokat lesz a közelemben nem biztos, hogy ezt betudom tartani. Egyszerűen olyanhatással van rám, hogy hogyha csak meglátom már mosolyogni támad kedvem, habár a vérnyomásom az egekbe szökik ilyenkor. Mindegy. Majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. Addig is élvezetm a közelségét.
-Haragszol? - kérdezte mikor Mars kiment
-Attól függ mióta tudod, hogy te vagy a mentorunk? - kérdeztem tőle tejesen közönbösen, pedig egy csipetnyi harag sem volt bennem. De olyan aranyos volt azzal a bűnbánó arckifejezésével, hogy azt nem tudtam kihagyni. Tudom gonosz vagyok, de hát ilyen az élet.
-Reggeli után találkoztam Marshal és akkor mutatta meg a két lány videóját akiket mentorálni fogok. Szóval amikor találkoztunk még semmit se tudtam. De amikor mondtad, hogy te is részt veszel a versenyen reménykedtem benne, hogy téged kaplak. és hát tessék.... - vakarta meg idegesen a tarkóját. Olyan édes volt, hogy legszívesebben oda mentem volna hozá és.....megcsókoltam volna. Elég fura volt ez a felismerés, de reflexszerűen nyaltam meg a kiszáradt ajkaimat és ezt ő észer is vette. Ezért gyorsan elfordítottam a fejem.
-Nem haragszom de nem rajongok a hazug emberekért. A közel jövőben kérlek mellőzd a hazugságokat. Nem kell sok ideig kibírnod mellettem, de ezt a 2 hónapot légyszives töltsük el normálisan jó? - vettem komolyra én is. Tényleg nem szeretem ha titkolóznak elöttem.
-Ígérem! - kezdett el tisztelegni mire elnevettem magam - Viszont lenne egy kérdésem.
-Mondja.
-Mi volt közted és Chris között? - váratlanul ért a kérdése, szinte leforrázott. Most mit mondjak? Hazudjak? A fenébe is azt nem lehet, hiszen az elöbb dumáltam neki az őszintéségről - Ha nagyon rossz nem kell elmesélned.
-Csak randiztunk egyszer aztán azt összevesztünk és ő azt hitte az öcsémre, hogy a pasim én megakartam magyarázzni neki, de ő nem hallgatott meg. Ennyi. - foglaltam össze röviden. Végülis nem hazudtam, csak nem mondtam elmindent.
-Értem. - valamin nagyon gondolkozott - Figyelj én nem láttam még Christ ilyenek , mint miután elrohantál. Furcsa volt. - bökte ki végül.
-Nem tudom mi baja lehet. De hát a férfiakat soha senki nem fogja meg érteni. És még a nőkre mondják, h kiismerhetetlenek. - vettem viccesre a figurát.
-Milyen kis gonosz vagy. - nevetett ő is.
-Nem is igaz. - mondtam, mire közelebb jött és megtalálta a gyenge pontomat és csikizni kezdett. Én meg fulldokolni kezdtem a röhögéstől. Persze a kis szemét nem könyörült rajtam és folytatta.
-Na kinek van igaza? - kérdezte tőle pár pillantra abba hagyva "kínzásomat" de a karjaiból nem engedett el. Hátulról ölelt, ami kellemes hatással volt a testemre.
-Öhm...Nekem?! - kacérkodtam vele tovább. Újra örült csikizésbe kezdett de most én se hagytam megtorlatlanul. Ennek köszönhetően mindketten a földön kötettünk ki. De volt jó oldala is, végre abba hagyta a gyötrésemet és a hátunkon fekve nevettünk. Szó szerint sírtunk a nevetéstől. Talán ez az ami annyira hiányzott az életemből. Valakivel önfeledten nevtni és jól érezni magam csak úgy.
-Rendben, legyen. De ez még nincs lejátszva. - mondta mikor már megtudott szólalni.
-De igen. - vigyorgott önelégülten.
-Na jó, most ezen nem fogunk összeveszni. Én tudom, hogy nekem van igazam. Te meg azt hiszed, hogy neked van igazad. - incselkedett tovább. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és ráültem a hasa aljára miközben a két karját lefogtam a feje két oldalán.
-Na szóval, igazam van vagy igazam? - kérdeztem és csak ekkor vettem észre, hogy az arca milyen közel van az enyémhez. Gondolom ez neki is feltűnt mert nagyott nyelv és egyre szaporábban vette a levegőt.
-Csodás műsor! - tapsolt Dale az ajtó félfának dölve mikor már csak pár centire voltak az ajkai az enyémtől. Azonnal lemásztam Tomról és felálltunk.
-Na végre Dale. Sikerült ide billegned? - kérdeztem gúnyosan az elöbbi megjegyzését elengedve a fülem mellett.
-Úgy látom jól elvoltatok ti itt ketten is. Ha egy félórával késöbb jövök lehet, hogy éppen egymást boldogítjátok. - vigyorgott. Nem értem ez neki miért olyan jó. Vagyis sejtésem az van. Gondolom azt hiszi ha nekem valami közöm lesz Tomhoz nem kell féltenie Christ. Pedig ha tudná, hogy nem is én koslatok utána hanem fordítva. - Amúgy Dale Chamber vagyok. A másik úgy nevezett mentoráltad. Már ha érdekel. - teszi hozzá.
-Ja, érdekel. - morogja Tom - Tom Kaulitz. - csókol kezett neki.
-Te nem annak a szupi bandának a tagja vagy? Annak a valamilyen hotelnak, nem? - nyávogja Dale a szokásos mézes-mázos hangján.
-Tokio Hotelnek hívják.
-Jaa, tényleg. Bocsika. - kacsint rá. Mi a francért flörtől mindenkivel akinek köze van hozzám és hím nemű?!
-Kezdhetnénk a próbát? - veszi fel a közönbös és hivatalos hangját Tom.
-Aham. -bólintok mire rám mosolyog.
-Persze. - egyezik bele Dale is.
A próba további részébe Tom gitározott és mi énekeltünk. Természetesen annak a hárpiának mindig akadt valami gondja. Vagy túl gyorsan játszott vagy túl lassan. mintha ő értene hozzá...Egyszer még komolyan megfogom tépni. Láttam Tomnak se kellett volna már sok hozzá, hogy elküldje melegebb éghajlatra, de tűrtőztette magát a próba végéig.
Nekem egész tűrhető volt ez a nap, mármint abból a szempontból, hogy nem küldtem el egyszer se Dalet a picsába se egyébb "kellemes" helyre. Viszont amikor már a cuccokat pakoltuk össze Dale váratlanul megszólalt.
-Képzeld Nina, Chrisnél fogok lakni amíg tart a verseny. Utána meg összeköltözünk. - csapta össze a tenyerét mint aki jól végezte dolgát. Mi jöhet még?! Eljegyzi ezt a kis ribacot? Nem szokásom káromkodni, de nincs rá jobb szó. Két órával ez elött még Tomal rpróbált flörtölni, most meg boldogan újságolja nekem, hogy összeköltözik a férfival akit szeretek. Hát kzrva jó, mondhatom.
-Szuper. - morogtam az orrom alatt, majd még csak el sem köszönve kimentem a hang stúdióbol.

*Chris szemszöge*

-Jaj, édes, képzeld összevesztem anyuékkal. - bigyesztette le Dale a száját sírósan amikor beléptem az ajtón. Bár ez engem most cseppet sem érdekelt, ugyanis még mindig a pár percel ezelötti dolgokan gondolkodtam. Valyon Ninát már tényleg nem érdeklem? Vagy csak dühös rám? Azt még meg is értem, de az képtelenség, h nem érezzen semmit irántam amikor én meg....kedvelem.
-Sajnálom. - böktem oda.
-Ja, látom mennyi együtt érzés van benned. Viszont kérhetek valamit édes kis mackóm? - ült az ölembe amitől engem kirázott most a hideg, de nem jó értelembe.
-Mondjad. - adtam meg magamat.
-Most nincs hova mennem. Anyuék zárolták a bank kártyámat is és megtiltották a nagyiéknak, hogy befogadjanak. Írtó dühösek rám a múltkori balhém miatt.
-Milyen balhéd miatt? - lepődtem meg, mert ez még nekem is új volt.
-Tudod amikor te éppen nem voltál itthon pár haverommal és egy nagyon rendes sráccal lementünk a partra lazulni. Kicsit többet ittam a kelleténél és elszívtunk pár vicces cigit is. Késöbb pedig a srác megengedte, hogy nála aludjak. Tök rendesnek tűnt meg minden. De aztán rám mozdult én mivel nem voltam épp túl józan engedtem neki. Erre ő titokban felvette videóra és eladta egy oldalnak. Sajnos apámhoz is eljutott a hír. Képzelhetet, hogy ki akadt. Hiszen ő a nagy Mr. Chamber. Neki az a legfontosabb, hogy a hülye üzlet társai és a felső tízere szeresse, de a lánya le van szarva. Na mindegy nem is ez a lényeg. Kidobott otthonról és most nem tudok hova menni. Maradhatnék nálad? - kérdezte. Nem értettem őt. meg van mindene. Mégis mindig csinál valamit amivel bajba kerül. Ráadásul nem ez az első alkalom, hogy kábítószerhez nyúl. Lehet Dale néha, sőt, mindig nyafog és elviselhetetlen, de aki jobban ismeri tudja, hogy igazából rendes csak a szülei leszarják és így lázad. Végülis mit várjak egy 20éves lánytól?!
-Persze dárga, maradj ameddig csak akarsz. De nem úgy mint a barátnőm, hanem mint egy barát. Így rendben lesz? - ajánlottam alkut. Habár legbelül tudtam, hogy Nina miatt ebből még lesz bajom bőven...
-Csak? - kérdezte, mire bólintottam - Hát jó. Legyen ahogy te akarod. De kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Nina miatt akarsz csak a barátom lenni?
-Nem tudom...Lehet. Még én se vagyok tisztába azzal, hogy mit is érzek. - vallottam színt Dalenek.
-És mi lesz azzal, hogy elveszel és együtt öregszünk meg? - szomorodott el.
-Dale. Nőj már fel. Azt még akkor mondtam amikor te kilenc éves voltál én pedig tizenöt. Még gyerekek voltunk és te voltál az egyetlen olyan lány a közelemben aki nem azért barátkozott velem, mert anyámnak divatcégje van. Tudod, hogy mindig is szeretni foglak, de csak mint egy barátott. Sajnálom amikor berúgtam és lefeküdtünk. Vagyis nem azt sajnálom - kacsintottam rá - hanem csak azt, hogy ezzel reményt kelletettem benned. Tudom, hogy nem kellett volna. Sajnálom.
-Nem haragszom. Életem legjobb éjszakája volt. - puszilt meg - De nyugi, vissza vonulok. De van egy feltételem. Mindent elmesélsz Nináról. Igaz, hogy bunkó voltam vele, de csak mert szeretlek. És ha te vele vagy boldog akkor csak nem lehet olyan rossz ember. - mosolyogott el. Mesélni kezdtem. Az első majdnem csóktól a liftes esetig. Dale néha bólogatott, hümmögött vagy éppen jókat röhögöt. Olyan volt mint egy kislány akinek éppen valami mesét mesélnek.
-Baszus! Te szerelmes vagy! - kiálltott fel amikor befejeztem a mondandómat.
-Jaj, ne beszélj hülyeségeket. Max csak annyi, hogy még nem húztam meg és ez vonzz benne. - tiltakoztam rögtön.
-Ha így lenne akkor múltkor este amikor a szobádban aludt és részeg volt miért nem csináltál vele semmit. Chris. Fogadd el. Te bele szerettél Ninába. Ne! Ne is tiltakozz. - kiabállt rám mikor meg akartam szólalni - Látnom kellett volna az arcodat miközben meséltél. Te füleg szerelmes vagy. - ezer vattos vigyorral mosolygott.
-Még, hogy én szerelmes? - kérdeztem vissza közönbösen.
-Igen te.
-Nem kéne neked próbára menned? - tereltem a szót.
-Nem soká. Amúgy felesleges Nináért menned, mivel neki is próbája van. - baszus tényleg. A picsába ki ment a fejemből.
-Akkor majd máskor. De amúgy is mindegy mert őt már nem érdeklem egy fikarcnyit sem. - duzzogtam. Dale hangosan felnevetett és megrázzta a fejét.
-Komolyan olyanokr vagytok mint az ovisok. De tudod mit bebizonyítom, hogy tévedsz. Van is egy ötletem. Azt mondom Ninának, hogy hozzád költözöm és meg várom a reakcióját. Abból le tudom szűrni, hogy érdekled-e avayg sem. Benne vagy? - állt elém csípőre tett kézzel.
-Benne. - tudom, hogy hülye vagyok mert bele mentem de nem volt más ötletem.
-Rendicsek. Akkor én húzok is. Nah puszancs. - dobott egy csókott az ajtóból, majd eltűnt.

Alig vártam, hogy leteljen az a két óra. Kilenckor már egyre idegesebb lettem. Hol van már? Épp a telefonomért nyúltam amikor meghallottam az ajtó csapódást.
-Na mi volt? - támadtam le egydől. Amin nem csak ő hanem én is meglepődtem.
-Neked is szia. Van egy jó és egy rossz hírem is. - húzta el a száját.
-Mégpedig?
-A jó azaz, hogy amikor elmondtam Ninának csak úgy lelépett köszönés nélkül megminden. Szóval tuti, hogy odáig van érted. Viszon. Most jön a kevésbé jó rész. Ha azt akarod, hogy ez így is maradjon akkor sűrgősen tenned is kell érte. Ugyanis maga Tom Kaulitz szemet vetett Ninára. És nem egy oldalú a vonzódás ahogy észrevettem. - ült le a kanapéra velem szembe.
-Miből gondolod?
-Elég egyértelmű. Amikor beléptem a terembe Nina éppen Tom csípőcsontján ült és egyre intímebb test helyzetbe kerültek. Már majdnem csókolóztak.
-Várjunk csak, mit keresett ott Tom? - értetlenkedtem
-Jah, el is felejtettem mondani. Ő lesz a mentorunk. Cuki pasas. - vigyorodott el Dale kajánul.
-Értem. Most mit csináljak? - kérdeztem.
-Kell neked az a lány?
-Hát...Azt hiszem. - válaszoltam őszintén. Dale úgyis átlát rajtam.
-Csak egy éjszakára vagy örökre? - tette fel az újabb kérdést.
-Na azért ennyire ne szaladjunk előre. Az a nőmég nem született meg akivel én egy életen át tudnék élni. - jelentettem kihatározottan.
-Nem ez a lényeg. Csak egy játék vagy több?
-Azt hiszem több. Mondom, hogy nem tudom. Hagyál békén. - úgy viselkedtem mint egy ovodás, de nem akartam erről beszélni. Nem vagyok szerelmes és soha nem is leszek. Ennyi.
-Hogy te milyen makacs vagy. - jelentete ki - De ha mégis látni szeretnéd, szerintem már otthon van. - mondtam madj bement az egyik hálóba.
Elmentem lezuhanyozni, aztán pedig kajáltam. Végig azon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Nekem ez a helyzet még új.
Egyszer csak azon kaptam magamat, hogy Nináék ajtaja elött állok egy szál sárga rózsával a kezemben. Szinte rögtön kinyitották az ajtót miután kopogtam.
-Hello. - köszönt Nina. De láttam, hogy vaalmi nincs rendben. Mintha sírt volna.
-Szia. Ezt neked hoztam. -nyújtottam oda a virágot.
-Nem kell. Vidd a Dalenek. Úgyis összfogtok költözni. - vágta hozzám. Próbált rideg maradni,de láttam rajta, hogy ideges és megint könnyek lepik el a szemét.
-Nina, nézzd én... - kezdtem volna el magyarázkodni, de közbe végott.
-Menj el. - mondta, de olyan hangsúlyal mintha azt mondta volna, hogy soha többé ne menjek sehova. Ez kicsit felbátorított.
Finoman az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét. Belenézztem azokba a gyönyörű könny áztatta szemekbe és olyan érzés hatalmasodott le rajtam mint még soha. Egyre közelebb hajoltam hozzá, hogy végre ismét a számon érezhessem méz édes ajkait. meglepő módon nem húzódott el tőlem. Ajkaink már csak pár centiméterre voltak egymástól amikor....

9.fejezet

Drága Olvasóim! <3

Megintcsak azt tudom monbdani, hogy sajnálom. De remélem, hogy ez a rész kárpótólni  fog titeket!
Elég hosszú lett és történ egy-két dolog is benne :D A helyes írási hibákért bocsi, a következő részt már javítja a bétám :)
Várom a komikat!:)

Puss: Kicsi Lány :)

~1 hét múlva~

*Nina szemszöge*
Ma sajnos Robnak haza kell utaznia. Nagyon fog hiányozni. Főleg, hogy nem egészen úgy telt el ez az egy hét ahogyan azt én szerettem volna. Időközben elkezdődtek a próbák is. Minden szép és jó volt amíg ki nem derült, hogy Chris ágyasával, azaz Dalel, osztottak párba. Egészen a verseny első élő adásáig vele kell gyakorolnom, mert vele fogok párbajozni az élő adásban, hogy bejussak a végleges huszonötbe. És ha minden jól megy kiejtem őt és akkor pápá Dale. Mondjuk az a szerencsém, hogy minden páros kap egy úgy nevezett mentort aki segít felkészülni a párbajra. Még senki nem tudja ki lesz a mentora. Majd me este derül ki.
Már nem bírom elviselni ezt a nőt! Nem csak Chris miatt, hanem mert egy nyafogós hülye liba.Szó szerint. Eddig csak a filmekben láttam olyat, hogy egy csaj kiborul azért mert letört a körme, erre tessék. Dale megvalósította. És még csodálkozott amikor a hasamat fogva nevettem rajta, kát másik lányal együtt akikkel jóba lettem a próbák alatt. Na ilyenkor mindig rohan Chrishez, hogy én mekkora egy szemét vagyok. Ha már itt tartunk had említsem meg, hogy a jég szemű és ez a hárpia éjjel-nappal egymás szájába lógnak. Bevallom minden ilyen alkalommal összeugrik a gyomrom és lerángatnám róla Dalet. Miért ő ölelgeti, csókolgatja azt akit én szeretek? Ez annyira igazságtalan.
-Elkísérjelek este? Akkor nem kell kettesben kibírnod három órát Szörnyellával. - kérdezte Bia a reggeli készülődések közepette. Mindig szörnyellának hívja Dalet. Nagyon nem csípi őt. Na nem mintha én annyira rajonganék érte. Sőt.
-Köszi, de nem szükséges. Ma nem ketten leszünk. Tudod, ma jön a mentorunk, vagy kink. - újságoltam a hírt barátnőmnek. - De reggelizni azért lekísérhetsz.
-Most inkább maradnék. - pirult el Bia. Akkor esett le, hogy Eric valószínüleg az ágyban várja őt.
-Ooh, értem. Akkor én most le is lépek.
-De ugye nincs harag? - pislogott rám.
-Dehogyis! Amíg Dalel nem találkozom mindent kibírok. - mondtam, mire mind ketten elnevettük magunkat.
-Oksy. Akkor én megyek és vissza fekszem. - nyomta meg a fekszem szót.
-Te kis perverz. - nevettem tovább - Menj csak. Én meg megyek sütizek egyet.
-Puszancs
-Csao! - köszöntem el én is.
Lementem a hotel éttermébe reggelizni. Rögtön a pult felé vettem az irányt, hogy leadjam a rendelésemet. Egy egész kedves lány jött oda felvenni a rendelésemet. De miután kicsit arrébb nézett teljesen lefagyott, majd szó szerint elájult a csaj. Gőzöm se volt tóla, hogy mi baja lett hírtelen. A munkatársai is oda siettek hozzá, hogy segítsenek. Ekkor jöttem rá, hogy mi a "baj" forrása. Nem más mint TOM KAULITZ.
-Öhm, bocsi. Nem az én hibám, hogy iylen hatással voltam rá. - motyogta Tom a földön fekvő lányt vizslatva. Nekem meg ennyi elég is volt ahhoz, hogy cseppfolyóssá váljak. A mély, rekedt, férfias, mégis gyengéd, nyugtató hangja elbűvölt. Úgy éreztem ott helyben én is beájulok szegény csaj mellé. Csak nézztem és úgy éreztem magam mint egy tini lány aki csak Rá tud koncentrálni. Hipnotizált már maga a jelenléte is. Még Christ is kitudta verni a fejemből egy kis időre. Csak Ő és én voltunk. Ennyiből állt a világ pár pillanatig. Ő is az én szemembe nézzett. De egyszer minden jónak vége szakad. - Valami baj van? - jött oda hozzám Ő.
-Ömh, igen. Vagy is nem. Szóval...csak tudod nem minden nap találkozik az ember szemtől szembe a Tokio Hotel írtó helyes gitárosával. - mosolyogtam rá kissé talán el is pirultam.
-Csak arra kérlek ne sikíts, ne ugorj a nyakamba, ne tegyél házassági ajánlatott se egyebet, rendben? - kérdezte zavartan, de azért az a szívdöglesztő mosoly ott bújkált a szája szélén.
-Megnyugodhatsz, nem vagyok egy dilis rajongó tipus, csak szeretem a zenéteket. Ennyi. - világosítottam fel egy vállrándítás kíséretében.
-Akkor megnyugodtam. Egy ilyen szép lány nem lehet dilis. - nevette el magát. Istenem, ez a nevetés...Már megint olvadok. - Amúgy te már tudod ki vagyok. De én kit tisztelhetek elbűvőlö személyedben? - csókolt kezet nekem.
-Nina Wesley. - biccentettem mosolyogva.
-Akkor kedves Nina, lenne kedved velem reggelizni?
-Ezer örömmel. - mondtam neki rögtön.
-Na ennek örülök. Mit kérsz? - ültünk vissza a pulthoz. Immár egymás mellé.
-Már leadtam a rendelésemet. Mondjuk kétlen, hogy a pincérnő kifogja hozni, és nem szertném megkockáztatni, hogy megint elájuljon. - nevettem el magamat.
-Szegény. - húzta el a száját - persze minden férfi szereti ha szeretik a nők, de ez már túlzás. Na de mindegy. Nem akarlak ezzel terhelni. Akkor mit is kérsz?
-Sütit. - jelentettem ki határozottan mire ő felnevetett. - Naaa, nem ér kinevetni. Megrögzött süti mániás vagyok. - tetettem a sörtődötet.
-Jó, jó, bocsi. De mentségemre legyen mondva, hogy nem rajtad nevettem hanem azon, hogy nem csak én vagyok képes még reggelire is sütit enni. - magyarázta.
-Most kimentetted magad. - mosolyodtam el én is újra.
-Amúgy mi járatban vagy itt? Már mint üzleti út, nyaralás, vagy nászút? Remélem nem az utóbbi. - mosolygott kajánul. Szív döglesztő látvány az egyszer biztos.
-Egyik se. Vagyis talán az első áll a legközelebb az igazsághoz. Nem tudom, hogy tudod-e de van egy tehetségkutató verseny és a résztvevőit ebben a szálodában szállásolják el. És szóval én is indulok a versenyen.
-Ooh, hát ez csodás. Amúgy tudom melyik versenyről beszélsz Egyéniben, vagy bandával vagy itt? - fagatott tovább.
-Egy magam vagyok. - mosolyogtam rá - Habár itt van a barátnőm is, de ő csak támogatás ként.
-Az jó. És mióta énekelsz? - úgy tűnik tényleg érdekli a dolgo.
-Már egészen pici korom óta. De még tudok zongorázni és gitárizni is tudok, és dobolni is egy kicsit. Még apukám tanbított meg mindenre. - szomorodtam el kissé az emlékektől.
-Mi a baj? - simogatta meg az arcomat, amitől engem kirázott a hideg. Természetesen jó értelemben.
-Hé, Haver. Mi járatban vagy? - jött oda a jégszemű pont mikor szólásra nyitottam a számat. Szerintem engem nem is ismert fel. Mert a hátam mögött jött és mikor megállt Tom mellett nem nézett hátra.
-Hello. - fogott kezet Vele - Hadd mutassam be neked ezt a csodás teremtményt. Nina Wesleyt. - na és itt jött az a pont amikor Chris megfordult és a döbbent arcával találtam szembe magamat.
-Sajnos már volt szerencsém megismerni. - morogtam az orrom alatt. Chris végre kapcsolt és ő is megszólalt.
-A barátod tudja, hogy minden féle pasassal leállsz?Már bocsi Tom, ez nem ellened szól. - valahogy éreztem, hogy nem úszom meg a beszólása nélkül.
-Chris, hagyd már békén. Nem csinált semmi rosszat. Csak elkezdtünk beszélgetni és végül úgy döntöttünk, hogy eggyütt reggelizünk. Se több, se kevesebb. És gondolom ezért a barátja sem haragudhat meg rá. - mosolygott rám félénken.
-Köszi Tom, de megtudom védeni magam. Egyépként meg nincsen barátom, tehát azt csinálok amit akarok. - feleltem kissé sértődötten, de büszkén. A sértődöttségem nem Tomnak szólt, hanem annak a kiállhatatlan gazembernek aki ellopta a szívemet.
-Igen?! És akkor kivel ölelkeztél a szobád elött múltkor? Talán ennyire jóba vagy a szoba pincérrel? - gúnyolódott velem.
-Nem. Nem a szoba pincért ölelgettem, hanem az övsémet. - adtam meg a kegyelem döfést. - Tom, én most megyee, ha nem haragszol. Remélem majd még találkozunk. - mosolyogtam rá.
-Én is remélem, szia. - köszönt el ő is. Aztán megfordultam és elmentem mit sem tördve Chris arcával ami most kifürkészhetetlen volt.
Tudom, hogy ez semmit nem változtat kettönk között, hiszen neki én is csak egy voltam a sok közül, de mintha egy kő hullott volna le a szívemről azzal, hogy elmondtam, hogy Rob azöcsém, nem pedig a barátom.
-Nina! - kiabált utánam amikor már a lift elött álltam. Úgy csináltam mint aki nem is halja. - Beszélhetnénk? - kérdezte mikor megállt melletem.
-Nem. - adatam meg az egyszerű választ rá sem nézve.
-Kérlek. - fogta könyörgőre a dolgot. De ez engem most nem hatott meg.
-Azt mondtam, hogy nem. És most elálnál az utamból?- kérdeztem olyan közönbösen amennyire csak tudtam mert idő közben megjött a lift is.
-Miért nem mondtad el, hogy az a pasas az öcséd? - kezdte el annak ellenére is, hogy azt mondtam nem akarok vele beszélni. Majd beszállt utánam a liftbe. Mindig ezt csinálja.
-Minek?! Meg sem hallgattál. És különben is, lett volna értelme? - tettem fel a költöi kérdést. Már nagyon kezdett elegem lenni belőle. Mit képzel magáról, hogy még ő von engem kérdőre?! Én nem egy barbi baba vagyok, velem nem lehet játszani. - Ott volt a kis cicababád, Dale. Én meg úgyis egy közönséges nő vagyok, aki megjátsza magát. Hagy békén Christopher! - néztem most előszőr a szemébe, de nem kellett volna, mert már megint gyorsabban vert a szivem a kelleténél.
-Nem hagylak békén Nina, mert kellesz nekem! - jelentette ki határozottan. Nekem viszont ezernyi pillangó kezdett repdesni attől a két szótól "kellesz nekem" - Sajnálom, tudom, hogy egy bunkó vagyok és, hogy megbánbtottalak, még hozzá nem is előszőr. De hát én is ember vagyok hibázok néha. - magyarázkodott. Én viszont nem akartam tovább hallgatni. Mert már a testem minden egyes porcikája rá fokuszált és centiről centire járta át az az édes bizsergés amit CSAK az ő közelében érzek. Egyszerűen megőrjít.
-Miért Chris? Miért? Hogy megint megbánts? Vagy, hogy most megtudj fektetni? - tudom, hogy szívtelen vagyok de ha megint leveszem a jégkirálynő maszkot és beengedem a fal mögé amit miatta építettem magam köré akkor nekem végem van.
- Az istenit Nina! - csakott a lift öldalába ökölel.
-Te hülye! - kiabálltam rá mikor megláttam, h felszakad a keze és szépen lassan elkezd kiszivárogni a vér a sebéből. Gyorsan kivettem egy tiszta szebkendőt és kezembe vettem a kezét. Megpróbáltam valamennyire elállítani a vérzést mert igen csúnyán felszakadt a keze. - Neked tényleg elmenetk otthonról. - maragtam az orrom alatt.
-Ennek te vagy az oka. - jeletette ki hatalmas vigyorral az arcán.
-Most meg minek örülsz ennyire? - kérdeztem merő gúnyal a hangomba.
- Ennek. - mutatott a kezére én meg értetlenül nézztem rá. - Azért mert ha nem érdekelnélek akkor most nem a sebemet ápolgatnád, hanem magasról tennél rá, hogy mi van velem. Ja és akkor már rég észre vetted volna azt is, hogy megállítottam a liftet. - magyarázta nekem nagy okosan. Nagyon büszke volt magára.
-Akkor most indítsd el létszives a liftet. - kértem - Most! - szóltam rá erényesebben mikor még mindig csak vigyorgott. - Chris ne szórakozz velem. Rohadtul nincs türelmem a baromságaidhoz.
-Óó, de tudom, hogy van. Nagyon is van. Mondd úgy, hogy nem akarsz többé látni.
-Nem akarlak többet látni. Soha! - mondtam meg neki látszólag magabiztosan.
-Aha, persze. és ezt most elmondanád úgy is, hogy a szemebe nézzel? - komolyan kikészít ez a pasi...De hát ha ezt akarja hát megkapja.
-Nem akarlak látni. Most örülsz? - néztem a szemébe.
-Igen. Mert látom, hogy hazudsz! Szóval nem hagylak békén. De most megúsztad a további beszélgetést. Mert iszonyúan sajog már a kezem és le is kéne fertőtleníteni. De este hétre érted megyek és elviszlek valahova ahol nem tudsz megszökni előlem. - simított végig az arcomon az ép kezével és meg megborzongtam. Ezt észre vette a kis szemét is és újra szélesen mosolygott. De végre elindította a liftet.
-Nem megyek veled sehova. Amúgy is, miért nem a drága kis Dalet szédíted. Hidd el neki 5perc sem kell és már is az ágyadban landol. Már ha nem vár alapból úgy... - kezdtem csipkelődni. Őszintén szólva kicsit élveztem is a mi "kis" szó csatáinkat.
-Ne aggódj. Már mondtam neked, hogy nekem csak te kellesz. -jött közelebb.
-Hát hogyne. Ezt a barátnőddel is közölted? Na de mindegy is. De ha megengedsz egy jó tanácsot, ne rúgd ki Dalet az ágyadból, mert, hogy én nem megyek veled se ma, se soha sehova az egyszer biztos! - Nagyon nehezemre esett ezt mndani, főleg, hogy ilyen közel van hozzám és úgy nézz rám, hogy belehalok de nagyon megbántott és ezt nem tudom csak úgy elfelejteni egyik percről a másikra.
-Majd meglátjuk kicsi lány. - nyomott egy apró csókot a számra hirtelen, de mire feleszméltem már el is húzódott és ki szállt a liftből.
Ez meg mikor ért fel az emeletre? Elképesztő milyen hatással van rám. Teljesen megszűnik a külvilág ha a közelemben van. És ő ezt nagyon is élvezi.
Belépve a lakosztályomba rögtön Biába és Ericbe botlotam.
Beszéltem velük pár szót aztán bementem a szobámba.
Most készülődjek vagy ne? Na ez most a nagy kérdés...Higgyek neki és bízzak benne?Nem fog újra megbántani? De. Valószínüleg elöbb vagy utóbb úgy is ugyanitt kötnénk ki. és azt nem akarom. Pokoli egy hetem volt. Itt volt az öcsém, de még vele se tudtam túl sokat fogllkozni, mert vagy depiztem vagy a prókákon voltam, vagy aludtam. Ennyiből állt az elmúlt egy hetem. De most már egész tűrhetően vagyok. És nem akarok megint olyan szarul lenni.Tehát nem megyek Chrissel sehova. Különben is nem lóghatok el a találkámról amin végra valahára megismerhetjük, hogy ki az a titokzatos mentor.
Megbeszéltem Biával, hogy én elmegyek és ha Chris jönne ő majd lerázza helyettem is.

Hamarabb mentemle a próbaterembe 7 óránál ezért hál' istenek Dale még nem volt itt. Szerencsére a CD amin rajta van az a szám amit az élő showban fogok énekelni. Az egyik kedvenc bandámtól, a One Direction-től fogom énekelni a Gotta be you-t, annyi különbséggel, hogy én szólóban és akusztikus verzióban.
Amikor már az utolsó hangokat megéreztem ahátam mögött valaki jelenlété. Megfordultam és aki érdeklősve figyelt Tom volt. Pár percig csak nézztükegymást. Aztán elmosolyodtunk.
-Szia. -szólalt meg először
-Szia.
-Nagyon szép volt. - dícsért meg.
-Köszönöm. - hajtottam le a fejem, mert éreztem, hogy ettől az egyszerű bóktól is elpirulok
-Csak az igazat mondtam.
-Örülök, hogy már itt vagytok. - Szólalt meg drágalátos házigazdánk az ajtóban állva.
-Mi az hogy itt vagyunk? Dalenek még nyoma sincs. - lepődtem meg.
-De te és Tom legalább már összeismerkedtetek.
-És az neked miért is jó? - kérdeztem vissza megint, talán kicsit bunkóbban a kelleténél.
-Mert mostantól sok időt fogtok eggyütt tölteni. Ugyanis ő lesz a mentorotok. - újságolta nagy lelkesedésel....