Ízelítő :)

Drága Olvasók! :)
Most még nem frissek jelentkezem csak egy kis ízelítővel. :)


-Mégis, hogy voltál képes erre?-ordította torka szakadtából, nekem  meg  fogalmam se volt miről beszél.
-De, mit csi...- kérdeztem volna, ha nem vág közbe.
-Hogy mégis  mit csináltál?Még komolyan van bőr a képeden ilyet kérdezni? Tudtam, hogy egy aljas nőcsábász vagy, de amikor este átmentem hozzád azt hittem ennél azért több vagy! - nézzett rám  úgy mintha a vligál legundorítóbb dolga lennék. - Most örülhetsz. Büszkelehetsz magadra. Megdugtál. Hát  csak gratulálni tudok neked. - köpte felém a szavakat. Én meg végkép össze zavarodtam.
-Nina kérlek  menjünk. - fogta meg Bia a karját nyugtatólag.
-Mindjárt. - eröltetett egy mosolyt barátnője felé - Ha a jövőben találkozunk ne merj hozzám szólni és kurva nagy ívbe kerülj el. - emelte fel fenyegetőleg a mutató úját - Na most már mehetünk. - fordított nekem hátat.
-Bia este azért átjössz? - kapott Bia után Eric.
-Nem hiszem. De majd felhívlak. - simitott végig Eric arcán úgy ahogy azt Nina tette velem, nem is olyan régen.
-Nyugodtan mehetsz szivem! Legalább te legyél boldog. - mosolygott Nina az újdonsült szerelmesekre. - Na de most már tényleg megyünk. Szia  Erik. - köszönt el. Még arra se mélltat, hogy hozzám szóljon. Nagyszerű...Legalább azt tudnám mivel érdemeltem ezt ki.

6.-fejezet

Drága olvasók!:)
Itt is van az új feji. Remélem tetszeni fog. Nem sokára felteszek egy hosszabb Novellát is (több részeset).
Nem húzim tovább az időt, jó olvasást :))

Pussy: Kicsi Lány :)

U.I.: Nem bánnám, ha kapnék vissza jelzést a blogomra :)

- Hello. Chrissel jöttél, igaz? - kérdezte tőlem egy velem egy korú nő.
- Már bocsi de neked ehhez mi közöd van? - kérdeztem vissza barátságtalanul. Nem értem, hogy miért érdekli őt az, hogy Chrissel vagy-e vagy sem. És ő honnan ismeri Christ. Lenne egy-két tippen, de megpróbálok nem előre ítélni.
- Hú de harapós valaki! - jött közelebb és beállt elém csípőre tett kézzel - Igazán tüzes kis kurvát talált magának ma estére az én drágám. - nevett fel gúnyosan a szöszi. Nálam viszont elszakadt a cérna és úgy döntöttem suttba vágom elöbbi "Ne ítélkezzünk előre" monológot.
- Mégis mit képzelsz magadról? Ha nagyon akarod tudni igen Chrissel vagyok. De én veled ellentétben nem azért mert szét tettem neki a lábamat. - hajoltam közelebb hozzá, hogy rendesen a szemébe tudjak nézzni - Szóval szerintem kussolj, mert nem járnál jól ha most arról kezdenénk el vitatkozni, hogy ki is a kurva kettőnt közül. - mondtam neki teljesen komnolyan és mosolyogva hajoltam el tőle. Mikor láttam, hogy kellő képpen lesokkoltam és belé folytottam a szót,megfordultam és emelt fővel távoztam.
Büszke voltam magamra mert nem tudott megalázni, vizsont nagyon felhúzott. Oda jön hozzám és simán elkezd sértegetni. Pedig nekem nagyon úgy tűnt, hogy kettőnk közül nem én vagyok a könnyű vérű. Alapjába véve olyan igazi " cica baba,, kénézetű. Sötét szőke, vasalt, hosszú haj. Ragyógó bőr, csinos kis pofika és jó test beletuszkolva valami feszes bőr cuccba. Meg kell vallani, hogy szép de egy igazi hárpia. Ha beleül is olyan lenne mint kívül ő lehetne a tökéletes nő-amiért kicsit bevallom kicsit irigykedes is- viszont csak egy gerincre vágni való ribanc. Se több, se kevesebb. Rohadt jó, hogy így felidegesített. Nem elég nekem, hogy a jég szemű miatt idegeskedek....Na jó, nyugi Nina.-nyugattam magam gondolatban.
Időközben vissza értem a fiúkhoz akik nagyban beszélgettek valamiről. Mikor leültem persze rögtön elhallgattak.
- Jó sokáig bent voltál. - jegyezte meg Chris fapofával.
- Bocs, volt egy kis kellemetlenség. - mondtam majd rákacsintottam Chrisre, mire a fiúkból kirobbant a nevetés.
-Te...most komolyan? Vagyis...izé... - hebegett-habogott össze-visza. - Szóval te...azért mentél be a wc-re, hogy...szóval értet?! - Vicces volt őt zavarban látni. Ezért én is csatlakoztam a fiúkhoz akik már a hasukat fogták a nevetéstől.
- Hogyne édes. Azért mentel el wc-re mert rád izgultam és ha nem vezetem le a feszültségemet félő, hogy leteperlek. - húztam tovább az agyát. Aminek ő nem örült. Nem tetszésének rögtön hangot is adott. Beszarás, hogy nem képes befogni...
- Kurva vicce. Őrülök, hogy ilyen jól szórakoztok rajtam. Nina te meg ha kanos vagy menj és dugads meg magad. - mondta rezzenéstelen tekintettel. Őszintén szólva fájtak a szavai de tartanom kellett magatam.
- Rendben. Akkor további szép estét. - álltam fel az asztaltól.
-Ne! - kiálltott rám a jég szemű. Nem tudom miért hívom jég szeműnek. Igaz, hogy a kék szemei is közre játszanak de ma este olyan érzéstelen volt miután idejöttünk mint egy jég csapnak. Talán ezért kombináltam ezt össze. Ő az én jégcsapom. Na nem. Le kell álnom a fantáziálgatással. Ő nem az enyém.
- Na jó most, hogy már mindenki ki drámázta magát kajálhatnánk is. - mondta lazán Will mikr leültem.
- Már nem látok az éhségtől. - panaszolta Steve szomorúan a hasát simogatva. Erre mindenkiből kirobbant a nevetés. Véletlenül pont elkaptam a jég szemű pillantását, aki édesen mosolygott rám. Ebből tudtam, hogy újra szent a béke.
Miután mindenki ettünk valaki kitalálta, hogy menjünk át egy klubba. Nem volt hozzá túlsok kedvem előszőr de a fiúk unszolására bele mentem. Mikor már ráhangolódtam a zenére és kellő pia fogyott kezdtem egyre jobban érezni magamat. Az este nagyon jól telt. Táncoltam a fiúkal ami Chrisnek nem igazán tetszett. De aztán kiengesztelésül felcsábítottam őt is a táncparkettre. Szégyen, nem szégyen én nő létemre majdem ott helyben, mindenki elött letepertem volna legszivesebben. Tánc közben-már ha lehet annak nevezni-végig a derekamon volt a keze és óvatosan simogata a csípőm vonalát a hüvelyk ujjával. Szinte forrt körölöttünk a levegő.
Olyan hajnali három körül lehetett amikor elindultunk haza. Egész úton énekeltünk és röhögtünk, na meg néha-néha majdnem pofára estünk a saját lábunkban. Ettől persze csak még jobban röhögtünk. Mondanom se kell, hogy jól megnézztek minket az utcában. Egy néni ki is kiabállt ránk, hogy csendesebbek legyünk vagy hívja a rendőröket. De minket ez nem igazán érdekelt. A szálloda elött elbúcsúztunk Stevetől és Willtől. Chrisel kar öltve indultunk fel az emeletre. Mikor felért a lift egy gyors öleléssel mi is elköszöntünk majd mindenki elindult a saját szobája felé. Mikor benyitottam a szobámba nem tudtam eldönteni nevessek-e vagy csináljak úgy mint aki semmit se látott. Bia és Erik a kapanén éppen lovaglósdit játszottak. Szerencsére nem vettek észre ezért kapcsoltam és becsuktam az ajtót. Ott álltam a folyósón holt részegen és azon gondolgoztam mit is kéne most csináljak. Ááh, Bia ezért még kinyírlak.- szídtam magamba drága barátnőmet. Aztán beugrott mit is kéne csináljak. Chris. Csak nem dob ki ha megmondom neki, hogy befoglalták a szobámat.
Szerencsére láttam melyik szobába ment be pár percel elöbb így elindultam oda. Az ajtó elött és pillanatig haboztam majd mielött meg gondolnám magam bekopogtam. Nem jött válasz. Kopogtam kicsit hangosabban aztán füleltem. Szerencsémre nem sokkal késöbb valami motoszkálást hallottam meg bentről. Pár pillanat múlva már nyílt is az ajtó. Egy nagyon kómás és részeg Chrissel találtam szembe magam. Aztán végig nézztem rajta. Hát nem kellett volna. Még a lélegzetemis elállt. Muszály volt beharapnom az alsó ajkam mert különben olyat csinálok amit még magam is megbánk. Itt állt elöttem egy szál boxerben össze kuszált hajjal. Végig simított a haján amitől csak még jobban össze-vissza álltak a hajszállai. Iszonyatosan sexi volt. vagy nincs tisztába a vonz erejével, vagy direkt csinálja.
- Egész este itt akarsz állni? - kérdezte mikor már vagy két perce csak bámultam, mint borjú az új kapura.
- Öhm...ja, de. Köszi. - mondtam kissé megilletődve.
- Mi széll hozott? - kérdezte édes mosolyal.
- Hát fogalmazzunk úgy, hogy Erik és Bia nagyon egymásra találtak a nappalim közepén. - nevettem el magam.
- Pedig már azt hittem, hogy hiányoztam. - biggyesztette le a száját.
- De azért is jöttem. Az elműlt öt percbe rettenetesen hiányoztál. - sóhajtottam szinpadiasan - És ha nem veszel fel valamit mindjárt meg is mutattom, hogy mennyire.
- Nyugodtam! - görbült újra felfelé a szája. Erre csak egy szemforgatással válaszoltam.
- Amúgy nagy gond lenne ha itt maradnék éjjszakára? - kérdeztem nagyokat pislogva.
- Dehogy baj. - jelentette ki határozottan - Kérsz valamit? - kérdezte. Szívesen rá vágtam volna, hogy téged de vissza kellett fognom a fantáziámat.
- Köszi nem. Bevallom kicsit be csiccsentettem szóval csak le szeretnék feküdni. - nevettem saját magamon.
- Rendben. Keresek valami ágy neműt és már magadra is hagylak. Aludhatsz a szobában, én pedig majd alszom a nappaliban.
- Nem szeretnélek kiűzni a szobádból. Alszom szívesen a kanapén.
- Nem. Arról szó sem lehet. Itt maradsz és erről nem nyitok vitát. -makacsolta meg magát. Nemem viszont eszembe jutott egy kézen fekvő megoldás.
- Oké. De van egy javaslatom. De kérlek ne értsd félre... - megköszörültem és a földet nézve folytattam - Aludhatnál velem is. Nem szeretek egyedül aludni, főleg ha bevagyok rúgva és így mindketten kényelmesen tunánk aludni. Ismétlem aludni. - mosolyodtam el.
- Benne vagyok. - vágta rá gyorsan. Talán kissé túlságosan is gyorsan.
Bementünk a szobájába, adott nekem ruhát amibe tudom aludni ő pedig elkezdte felhúzni a iszta ágyneműt. A fürdő a szobából nyílt szóval nem volt nehéz megtalálni. Gyorsan végeztem a zuanyzással és felöltöztem. Akkor vettem csak észre, hogy a póló amit adott éppen, hogy a combom közepéig ér. Előszőr vissza akartam venni a ruhámat, de valjuk be egy szűk koktél ruha nem épp megfelelő az alvásra és hát elég füst meg pia szagú lett. Tehát maradtam a pólónál.
A pólót húzogatva léptem ki a fürdőből. A szobába érve megynugodtam, hogy Chris már nekem hátat fordítva alszik. Amilyen óvatosan csak tudtam bebújtam mögé az ágyba magamra húztam a takarót. Kicsit fáztam ezért közelebb bújtam hozzá. Melepetten tapasztaltam, hogy Ő velem ellentétben tűz forró. Ezért teljesen hozzá bújtam. Mire ő befordult.
- Sajálom, hogy felébresztettelek csak fáztam. - kezdtem magyarázkodni. Még szerencse, hogy ilyen sötét volt mert tuti fülig pirultam.
- Semmi baj. Úgy se aludtam.
- Miért? - érdeklődtem - Hiszen amikor megjötem alig álltál a láboadon.
- Miattad. - adta meg az egyszerű választ. Belenézztem a szemébe és olyat láttam benne ami nem ígért semmi jót. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy megérintsem. Lassan az arca felé nyúltam és óvatosan végig simítottam. Szinte pattogtak a szikrák ettől az apró mozdulattól is. Viszont akkor még nem sejtettem mit hoz magával az az apró mozdulat. Hirtelen a hátamra fordított, össze fogta a csuklómat a fejem fölött és olyan tűzzel kezdett csókolni, hogy még a láb ujjam is bele remegett. A következő pillanatban már azon kapom magam, hogy én is ugyanígy viszonzom a csókját...

Bocsi, bocsi, bocsi!!!

Drágáim!

Ezer, meg ezer, meg ezer bocsánat, hogy nem hoztam részt és nem is jelentkeztem!
Mentségemre legyen mondva, hogy elromlott a gépen és ezért nem tudtam jelentkezni a frissel. De addig is füzetbe leírogattam amik eszembe jutottak szóval holnap jön az új rész!
Még egyszer bocsánat és remélem akik olvassák a blogomat ezután is fogják :)

Pussy: Kicsi Lány :)

5.fejezet

Kedves olvasók! :)
Sajnálom, hogy eltűntem csak sok volt nekem ez a felvételi. Talán ennek köszönhető, hogy rövidebb lett ez a rész mint a szokottak. De most mindkét fél szemszögéből olvashatok. És Chrisnek egy rendesebb oldalát is megismerhetitek.
Még annyit, hogy ezentúl minden hétvégén lesz új  rész!
Nem  is  húzom tovább az időt, jó olvasást!
Pussy: Kicsi Lány


~Téged utállak a legjobban, mert vonzol, de nem vagy elég erős, hogy magadhoz ragadj!~

Ha lett volna egy csepp eszem akkor nem jövök vele. Sőt. Akkor szóba se álltam volna vele. Erre én hülye mit csinálok? Kézen fogva sétálok vele csendben, egy sötét kihallt város részen. Na jó. Talán túlzok egy kicsit. A szállodától nem messze vagyunk egy parkban, és nincs is annyira sötét. De az tuti, hogy ketten vagyunk. Most kicsit olyan mintha megint Londonban lennék. Minden olyan nyugis. Hirtelen eszembe jutottak anyuék és, hogy mennyire hiányoznak. Vissza gondoltam arra amikor felszálltam a gépre és ott hagytam őket. Igaz, hogy muszály volt és nem örökre maradok itt. De akkor is hiányoznak. Az emlékek hatására kicsit liba bőrös leszek.
-Fázol? - kérdezi Chris.Megállt és már vette volna le a dzsekijét, de megállítottam.
-Nem fázom. De azért köszi. - küldtem felé egy bíztató mosolyt.
-Akkor valami baj van?
-Nem, nincs. Csak eszembe jutott egy-két dolog.
-Micsoda? - kérdezte.
-Emlékek. - mosolyogtam rá.
-És jók vagy rosszak? - kíváncsiskodott tovább. Láttam a szemeiben, hogy nem csak udvariasságból kérdezi, hanem mert tényleg érdekli.
-Igazából csak annyi, hogy hiányoznak anyáék és a barátaim.
-Megértelek. Én nem igazán vagyok sokat a szüleimmel és hát hogy is mondjam.... - idegesen beletúrt a hajába, majd folytatta - ...Bevallom néha nekem is nehéz. - mondta őszintén. Végre nem a csajozós dumáival jön, hanem megpróbálja megmutattni önmagát. Vagyis remélem, hogy nem csak megjátsza magát. Megint...
-Neked is messze laknak a szüleid?
-Nem. Nekem itt élnek Los Angeles-ben. De nem látom őket túl sokat. Mert folyton úton vannak. Anyámnak van egy modell ügynöksége Párizs-ban és álltalában ott van. Apámnak nagyipari vállalatai vannak. Most elvileg Japánban van, de szinte sose tudom merre jár. Szerintem már többet van a levegőbe, mint a földön. Az egyetlen akit a családból midnig tudom, hogy otthon van az Gina. - amint kimondta ezt a nevet az arcán egy gyengéd mosoly jelent meg amitől a gyomrob azonnal szárnyalni kezdett. - Gina a húgom. Még csak most lett hat éves de nagyon okos és mindent felfog ami körülötte történik. Hiányoznak neki a szüleink. Talán pont ezért próbálok minnél többet vele lenni. Egyben biztos vagyok, hogy a tündér királylány mindig otthon fog várni akkore szeretettel mint még senki soha. Még a szüleim se. - Meg kell, hogy mondjam nem kicsit lepődtem meg azon, hogy ezt elmondta nekem. De híhetetlenül jól esett. Chris észrevehetett rajtam valamit, de totálisan félre értelmezhette azt amit látott rajtam. - Sajnálom, hogy ezt mind a te nyakadba zúdítottam. Többet nem fordul elé, hiszen te csak egy idegen vagy meg amúgy se rád tartozik. Tényleg sajnálom. - mondta majd újra elindult. Aztán leesett mit is mondott. Én amúgy is csak egy idegen vagyok és nem rám tartozik...Most pont az ellenkezőjét éreztem a gyomromban mint pár percel ez elött. Most olyan volt mintha hasba vágtak volna. De tudtam, hogy valahol igaza van. Még pár másodpercig sokkoltan álltam ott ahol hagyott. Aztán utána szaladtam.
-Szerintem te valamit nagyon félre értettél. Tudom, hogy nem vághattam túl értelmes fejet de csak azért mert megleptél. Mármint azzal, hogy elmondtad nekem ezeket az olyan dolgokat akiket valószínüleg nem közölsz minden szembejövő emberrel. Szóval én nem akarom, hogy ez miatt elmenj. - hadartam egy szuszra és közben a lábamat nézztem ahogy egy követ piszkálok vele. Tényleg nem akartam, hogy elmenjen. Főleg nem így.
Egy ideig csend volt aztán végre megszólalat.
-Gyere ide. - megfogta a kezem és oda húzott magához. Aztán átölelt. Szépen lassan az egész testemet átjárta az ismerős bizsergés ami a közelében már-már kezd megszokottá vállni. Olyan jó volt ott állni és csak ölelni egymást. Nem kelletek szavak. Ez most felért ezer szóval. Fejemet a nyákába hajtottam és mélyet szippantottam az illatából. Teljesen elvarázsolt az egész. De egyszer minden jónak vége szakad. Lassan elhúzódott tőlem, egy gyors puszit lehet ajkaimra aztán megfogta a kezem és elindultunk. Mint két tini úgy vigyorogtunk mint ketten. Egy darabig nem beszéltük csak össze-össze nézztünk és mosolyogtunk. Így ment ez amíg meg nem szólalt.
-Mesélj magadról valamit.
-Mit szeretnél tudni? - kérdeztem sóhajtva.
-Nem is tudom. Talán kezd a családdal.
-Rendben. Anyukámmal és az öcsémmel élek. Anyu egy tündér, bár kicsit szigorú ás olykor régi módi tud lenne. De azért szerintem egy anyához képest elég belevaló. Az öcsém Rob olyan lányok kedvence tipus, de nincs elszállva magától. Sőt, fülig szereplmes volt egy lányba aki nem rég csalta meg. Nekem ő a legfőbb bizalmasom és imádom. Persze szét szekáljuk egymást de attól még szeretem. - mély levegőt vettem - Nagyon hiányoznak.

* Chris szemszög*

Miközben a családjáról beszélt őszinte és feltétlen szeretett csillogott a szemeiben. Itt és most megértettem, hogy ő más mint az eddigi lányok akikkel találkoztam. Hirtelen azon kaptam magam, hogy tényleg érdekel amit mond és nem azon agyalok hogyan tudnám gerincre vágni. Ez számomra újdonság, de tetszik. Viszont valamit furcsáltam. Nem említette az apját egyszer sem. Baromira kíváncsi lettem, de úgy gondoltam biztos oka van annak ha nem beszél róla. Talán elhagyta őket vagy bőrtönbe van és szégyenli. Ha akarja majd úgy is elmondja. Úgy döntöttem inkább hagyom ezt a témát.
-Tudok egy jó helyet a közelben. Lenne kedved bepótólni a vacsit. - kérdeztem mire meg szélesebb mosoly ült az arcára. Amikor így mosolyog legszívesebben megcsókolnám.
-Az jó lenne. - mondta és már indultunk is az egyik kedvenc törzs helyem felé. Út közben beállt köztünk a csend. De ez nem az a kínos csend volt, hanem megnyugtató.
Alig negyed óra alatt oda is értünk az étteremhez. Mondjuk ez nem is étterem, mert van biliárd asztal meg ilyenek és a legtöbben sörözni vagy kávézni ülnek be ide, hanem inkább ilyen pubb szerűség, de nagyon finom kaját csinálnak. Viszont valamire nem számítottam. Ott volt Will és Steve is. Az én régi jó cimboráim. Akik tuti leégetnek majd Nina elött...Izgalmas este elé nézünk.

* Nina szemszög*

Nagyon hangulatos volta hely. Ilyen westernd filmes feeling. Viszont amikor beléptünk Chris arc kifejezése megváltozott. A másik pillanatban már két igen vigyorgó alak közeledett felénk.
-Csőhaver! - pacsizott le a kt srácal Chris - Kit tisztelhetünk eme gyönyörű hölgyeményben? - hajolt meg elöttem az egyik, mint a középkorban.
Nina Wesley vagyok. - mutatkoztam be-Te pediiig.... - hagytam lógva a mondatott, mivel gőzöm se volt ki lehet.
-Ez itt Will Forbet. - mutatott Chris a magas szőkére - Ez Pedig Steve Holdback. - intett a másik felé aki eddig csendbe volt.
-Örülök a találkozásnak. - mosolyogtam rájuk. Tényleg szinpatikusan voltak.
-Hát még m. - szólalt meg vigyorogva Steve előszőr.
-Én is nagyon örülök a találkozásnak. Most már, hogy mindenki ismer mindenkit gyorsan el is szaladt az idő. Kár, hogy már mentekis! - mondta gúnyos mosolyal az arcán Chris a haverjainak, mire én halkan felkuncogtam. Erre ő átkarolta félkézel a derekamat és szorosan magamellé húzott. Persze a karját továbbra is a derekamon pihentette. Bevallom, hogy ettől a mozdulat sórtól kihagyott egy dobbanást a szivem. De mivel nem bírok a véremmel úgy döntöttem, hogy húzom egy kicsit az én hercegemnek az agyát. Komolyan elkezdtem becézgetni? Na ezt most kéne abba hagyni! - rótam meg magam gondolatba.
-Engem nem zavarnak. Maradhatnak, úgy is csak kajálni jöttünk a társaság pedig nem árt. Nem igaz? - mondtam vigyorogva. Tudtam, hogy ezzel felhúzom és élveztem a helyzetett. Igaz jól leplezte de én láttam rajta, hogy elértem a célomat. A két jó madár is vette a lapot, hogy mi a tervem és rögtön mellém léptek.
-És milyen jól látod. - mondta Steve.
-Bizony, bizony. És ha egy ilyen szép nő kér rá minket, hogy maradjunk képtelenek lennénk nemet mondani. - tette hozzá Will. Kétoldalról belém karoltak majd elkezdtek magukkal húzni egy asztal felé. Még gyorsan hátra pillantottam Chrisre aki még mindig ott állt ahol hagytuk. Én magamban ezen jót kuncogtam. Ezt valószínű észre vették a srácok is mert hátra nézzetek és neki is felfelé szaladt a szájuk széle.
-Hé, Chris egész este ott fogsz állni vagy utánunk riszálod a seggedet? - kérdezte Will. Mire belőlem majdnem kitört a nevetés, de vissza tudtam fogni magamat.
-Úgy tűnik nem jön. - mondta Steve mikor Chris még mindig ott állt - Hát akkor barátom onnan fogod végig nézzni ahogy lecsapjuk a kezedről a barátnődet. - ezer vattos vigyorral indultunk tovább. Végre a "sértett,, fél is elindult utánunk. Amikor le ültünk ő szólalt meg előszőr.
-Nem a barátnőm. - bőkött felém hanyagul. - Azt csináltok vele amit akartok. - tette még hozzá. Ezt most komolyan csinálja?! Ez nekem már sok. Én csak hülyéskedtem. Komolyan azt hiszi képes vagyok fél órával azután, rá mászni a barátaira , hogy az ő karjai közt voltam? Tényleg ekkora ribancnak nézz? Hát ez beszarás! És már kezdetm azt hinni, hogy nórmális. Tévedtem. Ez fúl hülye...
-Cica min gondolkoztál így el? - kérdezte az arcomat simogatva Will. Persze Chris most is ölni tudott volna a szemével. De én éreztem, hogy a szöszi nem akar velem kikezdeni csak észre vette a hirtelen hangulat változásomat és érdekli mi bajom...Egyesekkel elentétben.
-Öm...Semmi. Csak megfájdult a fejem. - hazudtam - Kell egy fájdalom csillapító és már is jobban leszek.
-Mindenkinek az fáj ami a leggyengébb. - szólt be a kék szemű. Ez most tényleg lehülyézett engem vagy csak képzelem? Na jó ezt már én se hagyhatom szó nélkül!
-Akkor neked nagyon fájhat oda lent. - pillantottam a lába közé. - Tudod ott a lábad között. - kacsintottam rá mire a srácokból kirobbant a nevetés. - Most ha megbocsátottok kimennék a mosdóba. - mondtam és felálltam. Méltóság teljesen sétáltam a mosdó felé és nem néztem hátra a de még mindig hallottam ahogy a srácok nevetnek.
A mosdóba érve akaratlanul is végig gördült az arcomon egy könny csepp. Majd még egy és még egy. Gyorsan letöröltem őket majd összeszedtem magamat és indultam is volna vissza ha nem állít meg egy női hang...

Sorry..

Kedves Olvasók! :)
Sajnolom, hogy még mindig nincs új részt de sokat kell atnulnom...Most lesz 21.-én a felvételim, szóval addig tuti nem írok új részt...Ha felvesznek oda ahova szeretném akkor ígérem, hogy olyan részt írok ami nagyon fog tetszeni és extra  hosszú lesz :)))
Szóval szurkoljatok nekem.
Pussy: Kicsi Lány :)