Sziasztok Drágáim!

Rég nem láttalak titeket, hamarosan érkezem egy új epizóddal, mely tele lesz pikáns és szexis részekkel :P Remélem már alig várjátok, én tűkön ülök!!!!!!

Nedves álmokat addig is nektek!

PUSSY: kicsi lány :))))

13.fejezet

Drágáim!:)

Itt van az újabb rész, kis csúszással, de itt van, még vissza kell szoknom :)
Ez a rész nem lett éppen a legvidámabb, de lesz ez még jobb is. :)

Pusza: Dia


-Szívem, mi történt? - szaladt oda Bia amikor meglátott az ajtóban.
Szörnyen nézhettem ki, vörösre sírt szemek, lefolyt szemfesték és sajgó szív.
Kívülről nem tudhatta senki, de valami végleg ketté tört bennem. Nem, hogy nem éreztem magam egésznek, semminek nem éreztem magam. Szeretem. Bele szerettem bevallom. Nem tudom, hogy és mikor de véglegesen az övé lett a szívem. Tudtam, hogy ez lesz, ezért nem akartam újra szeretni senkit. Istenem! Nem tudom elhinni. Újra felzokogtam és Bia csak oda jött hozzám, le guggolt mellém átölelt és hagyta, hogy ki sírjam magam.  Hogy fogok ezek után nap mint nap találkozni vele. Tegyek úgy mintha nem történt volna semmi? Vagy Csapjak hisztit? Egyiket se tartom jó ötletnek.
Hirtelen felálltam és besétáltam a szobámba. Bia értetlenül nézet rám, de most nem tudtam ezzel foglalkozni. bezártam az ajtót, bebújtam a takaró alá és álomba sírtam meg.

Másnap, vagy még ugyan az nap, fogalmam sincs, meghallottam Bia és Eric hangját.
-Te ezt tudtad? - mellette feljebb a hangját barátnőm, úgy tűnik ő is megtudta. Gondolom csak azért nem üvöltött, mert azt hitte alszok.
-Igen, de esküszöm, hogy ez nem úgy van ahogy gondoljátok. Ez bonyolult. - védte a barátját.
-Mi az, hogy bonyolult?! Felesége van, könyörgöm. Hogy lehet ezt elfelejteni megemlíteni? Hallod te mit beszélsz? Tudom, hogy az a szemét a barátod, de akkor se kéne így védened, mintha ártatlan lenne. Elhitette Ninával, hogy több neki egy kósza numeránál, erre kiderül, hogy mégse. Tudod te milyen nehezen bízott meg Nina benne? Nem. Honnan is tudhatnád. Nem te voltál ott amikor egy másik rohadék kihasználta és úgy dobta el mint valami utolsó ribancot. De én ott voltam. Végre rendbe jött és még meg is bízott valakiben aki nem nőből van. Erre tessék. - csapta össze a tenyerét.
-Bia, elhiszem, hogy Nina most nagyon dühös de meg kell hallgatnia Christ. Nem minden olyan fehér-fekete, mint amilyenek látja. - mondta. Én viszont nem bírtam és nem is akartam tovább hallgatni. Felejteni akartam.
-Jól vagyok és nem érdekelnek Christopher hazugságai. Nem akarok senkit meghallgatni. És nem is fogok.Szóval ha csak ezért jöttél már mehetsz is. - mondtam a lehető leghűvösebben  Nem az ő hibája, de most nem voltam kíváncsi senkire. Eric Biára nézett remélve, hogy marasztalja, de ő látta rajtam, hogy igazából egyáltalán nem vagyok jól.
-Szerintem most menj el. - mondta megerősítően Bia.
-Jó, de Nina tudd, hogy sajnálom. Nem akartam, hogy szenvedj. Sziasztok. - és már el is ment.
-Szóval ez volt a baj tegnap? Jaj kicsi szívem. gyere ide. - ölelt magához. Én pedig nem bírtam tartóztatni az újra meginduló könnyeimet.
-Miért? Miért mindig velem történik ez? Mi a baj velem? - néztem fel a könnyeimtől elmosódott arcára.
-Még csak ne is gondolj ilyenekre. Nincs veled semmi baj. A legnagyobb hibád az, hogy túl jószívű vagy és naiv.
-Nem akartam. - mondta sírós hangon.
-Micsodát? - simított  végig a hajamon.
-Bele szeretni. - mondtam ki amit még eddig hangosan soha, de ő már így is tudta.
-Tudom. Ha ez megnyugtat senki sem szándékosan csinálja. Tudod ezért hívják szerelembe esésnek, mert pofára se szándékosan esel, hanem csak megbotlasz vagy valami és tanyálsz egy jó nagyot. - az érdekes hasonlaton felnevettem, de igazság is volt benne. - Figyu, nem tartunk ma egy csajos estét? - mosolygott rám.
-De, az jó lenne. - töröltem meg a szemeimet. Igen, határozottan jó ötlet. Nem sírhatok miatta, nem szabad összezuhannom  Erősnek kell maradjak és akkor ezt is túl élem.


Az este jól sikerült, sőt még ahhoz is volt kedvem, hogy Dalet áthívjam. Végül is sors tárak vagyunk. Azzal a különbséggel, hogy ő talált valakit és tovább lépett. Egész este Tomról ábrándozott, meg arról, hogy milyen jó volt az első randijuk. Őszintén szólva kicsit megfeledkeztem a szomorúságomról és igyekeztem, hogy így is maradjon. Az egyetlen dolog ami meggátolt benne az az volt, hogy azóta nem láttam őt és holnap pedig próbák lesznek. Ha azt túl élem onnantól már könnyű lesz, vagyis könnyebb.


*Chris szemszöge*

Megszólalni se tudtam amikor kisétált az ajtón közölve, hogy tudd Nesta létezéséről. Nem tudom ezt, hogy fogom helyre hozni, de meg kell próbálnom. Hosszú idő óta ő az első aki megmozgatott bennem valamit. De egy régi ballépésem miatt most lehet elvesztettem őt. Holnap úgyis találkozunk a próbán, majd ott beszélek vele, csak nem fog mások előtt üvöltözni velem, vagy ilyesmi. Mondjuk kinézzem az én kis vad macskámból. És itt a birtokos jelzőn van a hangsúly, az én vadmacskám. Az enyém.
-Szeva. - huppant le Eric a kanapéra meggyötört arccal.
-Na mi volt? Mit mondott? - kérdeztem rá egyből.
-Hát finom, kultúráltan elküldött a búsba és látni se akar téged. A tetejébe még Bia is utazik a fejedre és rám is dühös mert téged védtelek.
-Bocs haver. Most mit csináljak? - temettem az arcom a kezembe.
-Hát nem tudom. Nagyon húzós menet lesz az biztos. Egy mondatot beszéltem vele de olyan rideg volt, hogy még én is visszavettem. - mesélte a történteket, én pedig egyre jobban kétségbe estem - Viszont - emelte ki ezt a szót, amire rögtön felkaptam a fejem - Bia mondott valami érdekeset. Valamit arról, hogy volt egy fiú aki csúnyán kihasználta és eldobta és, hogy ő volt Nina első szerelme. Tehát ha volt első akkor biztos van második is. És az csak te lehetsz. - öntött belém lelket jó barátom.
-Csúcs, akkor most le egyszerűsítve volt már egy faszfej aki megbántotta és én vagyok a második. nagyszerű. - igaz a hír kicsit fel villanyozott, hogy lehet, hogy szeret és nincs veszve semmi, de az már sokkal kevésbé, hogy meg bántottam.
-Ne így nézd a dolgokat. Ha itt szarakodsz biztos nem kapod vissza.
-Igaz. - sóhajtottam. Aztán egy remek ötlet jutott eszembe. Rögtön neki is akartam állni a szervezésének.  - Most megyek majd jövök. - csuktam be az ajtót és már indultam is az egyik legfontosabb részlet leszervezéséhez. Remélem ez után megbocsájt, vagy legalább meghallgat és átgondolja.
Szerencsére a legfontosabb dolgot könnyen elintézte. Pont indultam volna tovább amikor az egyik kirakatban megpillantottam valamit amit mintha csak neki találtak volna ki. Rögtön be is mentem megvenni és folytattam a beszerző körutamat.
Ez csak jól sülhet el!


*Nina szemszög*


Épp a fürdőből jöttem ki amikor valaki csengetett. ki kiabáltam, hogy mindjárt, gyorsan felkaptam magamra valamit meg egy törölközőt, hogy becsavarjam a vizes hajam.
Viszont az ajtó előtt megálltam, nem tudtam kinyissam-e, féltem, hogy Ő van a másik oldalon. De sajnos Bia éppen béke kötő randin volt rám hárult a feladat, hogy ajtót nyissak akár akarok akár nem.
Lássuk. Nyitottam ki az ajtót. Viszont meg könnyebülésemre nem Chris állt ott, hanem egy nagyon csinos, előkelő nő állt az ajtóban. Még sosem láttam mégis rossz érzésem támadt amikor megláttam.  Rajta is látszott, hogy nem éppen barátságos szándékkal jött.
-Miben segíthetek? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Egy bizonyos nőt keresek. - mondta olyan nyávogóan magas hangon, hogy belesajdult a fejem.
-És azt is méltóztatna elárulni, hogy kit? - kérdeztem kissé ingerültebben, kezdet frusztrálni a helyzet.
-Azt hiszem valami Ninát. - ahogy a nevemet ejtette arra szó sincs.
-Az én lennék. Mit akar? - kérdeztem rá a lényegre.
-Hagyja békén a férjemet.


U.I.: remélem tetszett, komizni ér :D

12.fejezet

Kedves olvasóim!:)

És igen, megérkezett a várt 12.fejezet. Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú  kiesés volt, de több okból se tudtam írni. De nem is ez a tényleg, köszönöm azoknak akik kitartottak mellettem!
Ígérem nem hagyom őket cserben. Megpróbálom tartani azt, hogy legalább hetente hozzak új részeket.
Még annyit, hogy mostantól a saját becenevemen fogok írni, nem "áll néven".
De nem is húzom tovább az időt. :)

Puszi: Dia :)

"Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben élsz tovább."

Boldog vagyok. Nagyon boldog. Az egész nap nevetéssel telt és ami meglepett, Chris alig ért hozzám. Tényleg az volt a célja, hogy megismerjen.
Pont valamin nagyon nevettünk amikor hirtelen, minden előjel nélkül elkezdett esni az eső. Gyorsan összeszedtük a cuccainkat és berohantunk a házba.
Még mindig nevetéstől rázódva, bőrig ázva dőltünk le a kanapára. Pár percig csak némán ültünk és próbáltuk normalizálni a légzésünket, aztán Chris oda ment a kandallóhoz tüzet rakni. Néztem a tökéletes arcát ahogyan koncentrál. Gondolom nem gyakran csinálja ezt, mert néha elég furcsa fejeket vágott. Végül mégis csak sikerült tüzet raknia. Nagyon elégedett volt ami a vigyorából is látszott. Nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Ki nevetsz? - kérdezte vészjóslóan.
-Én, soha. - próbáltam minden színészi tehetségemet bevetni és olyan ártatlanul nézni amennyire csak tudok.
-Látom. - jött közelebb. Aztán amikor elém ért megragadott a kanapéra döntött és csikizni kezdett.
-Nee..n...eeee. - próbáltam könyörögni, kevés sikerrel. Egy idő után abba hagyta majd komolyan rám nézett.
-Még mindig viccesnek tartod? - kérdezte teljesen komoly arccal.
-Nem. - mosolyogtam rá.
-Akkor jó. - mondtam, majd adott egy leheletnyi csókot az alsó ajkamra és már le is pattant rólam, aztán elindult valamerre.
Ott ültem a kanapén, a gyomrom görcsbe és azon gondolkoztam  hogy hogy tud egy ilyen apró érintéssel is ilyen hatással lenni rám. Valahol jó érzés volt, viszont féltem is. Mi lesz ha ez most csak egy álca? És ha megkapott utána tovább is lép? Nem , azt nem bírnám ki. És nem hiszem, hogy valaki így megtudja játszani magát. És ha mégis? Na jó, meg kell bízzak benne. Máskülönben biztos beleörülnék.
-Nem jössz cica? - dugta ki a fejét az ajtó mögül. Mosolyognom kellett a megnevezésen  Mióta itt vagyunk folyton így hív. Cica. De kifejezetten tetszik.
-Megyek. - mentem volna utána, de a telefon rezgése megállított. Automatikusan vettem volna fel, de amikor kézbe vettem láttam, hogy ez Chris mobilja. A kijelzőn a "Nesta" név villogott. Még nem is hallottam ezt a nevet, de úgy gondoltam biztos csak egy régi barát, vagy ilyesmi. Újra indultam volna el amikor sípolni kezdett a telefon. Ott akartam hagyni de elég idegesítő volt a folyamatos sípolás ezért megnyitottam az üzenetet  Nem akartam megnézni, csak megnyitni és otthagyni majd szólni Chrisnek, de amikor az üzenet elején az állt, hogy " Drága férjecském!" azt hittem összeesek. Hirtelen kezdett el forogni velem a világ és mérhetetlen hányinger fogott el. Mi ez? Van egy feleség? Nem, az lehetetlen. De ha mégis. Most már nem érdekelt, hogy mi illő dolog és mi nem, végig olvastam az üzenetet.

" Drága férjecském! 
Már megint nem tudok rólad semmit. Hiányzol! Kérlek gyere haza hozzám! Mindent megtudunk beszélni. Leállok esküszöm csak gyere haza! Szeretlek édes. Siess. Nesta"

Tehát mégis igaz. Van egy felesége. És ha ezt nem mondta el mit titkolhat még? Ezek szerint igazam volt és csak egy játék vagyok neki. Gondolataimból feleszmélve bezártam az üzenetet és kimentem a konyhába mert onnan hallottam hangokat.
-Mi tartott ennyi ideig? - nézett rám mosolyogva viszont én nem bírtam ránézni.
-Semmi. - morogtam az orrom alatt a padlót fikszírozva.
-Hé, mi a baj kicsi lányka? - oda jött és az állam alá nyúlva felemelte a fejemet, hogy a szemembe nézhessen  Én meg rögtön el is felejtettem, hogy haragszom rá és elvesztem a csodás kék szemeiben amik most szerelmesen csillogtak. Vajon ez is csak hazugság? Lassan hajolt le hozzám és megcsókolt. Előszőr csak gyengéden majd egyre jobban eluralkodott rajtunk a vágy. Úgy csókolt mintha soha többé nem akarna elengedni, ez teljesen megtört engem és átadtam magamat neki. Hol a nyelve táncolt a nyelvemmel, hol az ajkaimat szívta, harapta. Egyszerűen megőrjített. Aztán felemelt én pedig automatikusan fontam a dereka köré a lábaimat. Felrakott a pultra, majd elkezdett kihámozni a vizes ruhából.Én se tétlenkedtem, benyúltam a pólója alá és végig húztam a körmeimet a hátán ami egy halk férfias nyögést csalt elő torkából. Már éppen a melltartómat kapcsolta volna ki amikor megszólalt a telefon, ismét.
-Fedd fel, lehet fontos. - próbáltam levegőhöz jutni.
-Nem lehet ennél fontosabb. - tapadtak ajkai újra a nyakamra.
-Chris. - nyögtem fel. - Kérlek.
-Oké, megyek. - mondta kelletlenül majd már el is tűnt. Kissé felhevültem de az eszem a helyén  maradt.
Biztos voltam benne, hogy megint az a nő hívja, így utána osontam és bevallom elkezdtem hallgatózni.
-Nem, nem tudok. - mondta idegesen - Látom nem érted, soha semmit nem értesz. - hadarta idegesen - Figyelj, beszéljük meg máskor, most nem érek rá. - próbálta lezárni a beszélgetést. Hallottam, hogy egy női hang kiabál a telefon másik végéből, de nem értettem mit mondd. - Nem, nem egy másik nővel vagyok. - mondta ami valamit véglegesen összetört bennem. - Szerintem ezt zárjuk le. Szia! - majd kinyomta. Megsemmisülve álltam és nem tudtam mitévő legyek. Chris meglepődött amikor meglátott az ajtó mellett állni. Pár percig egyikünk se szólalt meg. Aztán visszatért a hangom és csak egy kérdést tudtam feltenni.
-A feleséged volt az igaz? - kérdeztem közönyösen. Chris arcán látszott a megdöbbentség, aztán a fájdalom és a megbánás. De engem ez most egy cseppet se érdekelt. Csak el akartam tűnni onnan. - Ne is válaszolj, az arcodon ott van minden. - sóhajtottam lemondóan.
-Várj. - kapta el hirtelen a karomat. Megfordultam és minden haragomat és fájdalmamat tükrözte az arcom, ezért is láthatta ő is jobbnak ha nem folytatja és elenged.
Hívtam egy taxit egy kimentem a ház elé. Összetörve ültem be az autóba. Most mihez kezdjek?!

U.I.: Bocsi, hogy rövid lett, majd igyekszem hosszabbakat írni. puszi :)

Kedves olvasók!

Nem tudom, hogy van-e még valaki néha felnéz a blogomra, de szeretném elmondani, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú időre eltűntem!!:(
Nem hoztam új részt, és egy darabig nem is fogok....Szóval ezúton közlöm, hogy a blogot határozatlan időre felfüggesztem...
Remélem, minnél hamarabb tudok hozni új részt, ha nem is ide, de egy új készülő blogomba.

Puszi: Kicsi Lány

11.fejezetl

Drága Olvasóim!
 Na itt van a kövi fejezet. Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Laurának nagyon köszönöm a kommentet, ha elküdöd az  e-mail címdet akkor neked elöbb elküldöm majd a részt úgymond "jutalmul" a komikért! :)<3
Nah jó lvasást.
Puszi: Kicsi Lány


*Nina szemszöge*

Miután Dale közölte a "jó hírt" felrohantam a szobámba és csak sírtam. Azt hittem már nem fog érdekelni, hogy mi van Chrissel, de tévedtem. Miután lenyugodtam kimentem a szobámból. Legnagyobb meglepetésemre Tom ott ült a nappaliba és Biáékkal beszélgetett. Mindenki észre vette, hogy valami bajom van. Tehát mesélni kezdtem. Persze Tomnak is elkellett mondnom az elejétől kezdve mindent. Így már ő is tudta az egész sztorit. Éppen beszélgettünk amikor valaki kopogott. Azt hittem, hogy a pizza érkezett meg ezért gyorsan felálltam és ajtót nyitottam. De az ajtóba nem a pizza futár állt, hanem Chris.

-Hello. - köszöntem meglepetten. Reméltem, hogy már elmúltak a sírás nyomai.
-Szia. Ezt neked hoztam. -nyújtott oda nekem egy szál sárga rózsát.
-Nem kell. Vidd a Dalenek. Úgyis összfogtok költözni. - vágtam hozzá keményen. Minden próbákozásom ellenére megint majdnem sírni kezdtem. Nagyon fájt, hogy amiket a liftben mondott megint csak hazug szavak voltak.
-Nina, nézzd én... - kezdett volna el magyarázkodni, de nem akartam hallani.
-Menj el. - mondtam. Legszívesebben magamhoz öleltem volna és az utolsó leheteletemig csókolom, de ezt nem tehetem.
Mintha valami különös fény gyulladt volna a szemébe. Óvatosan, mitnha porcelánból lennék az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Belenézetta szemembe én pedig addig bírtam fenn tartani a falaimat. Egyre közelebb hajolt hozzám, nekem pedig már csak egy vágyam volt. Újra érezni a csókját. Ajkaink már csak pár centiméterre voltak egymástól amikor Tom kikiabált.
-Na mi van nem enged vissza a pizzás? - kiabált nevetve. Nekem most még se gyugorodott össze a gyomrom a nevetésétől. Csak arra a gyönyörű szép kék szempárra tudtam koncentrálni. Amiből most szomorúság áradt.
Nem tudtam mit mondjak. Nem tartozom neki elszámolással,mégis bűntudatom volt.
-Látom dolgod van. Én megyek is. Bocsi a zavarásért. - fordut volna el de megfogtam a karját.
-Nem akarsz bejönni? - nyögtem ki ami éppen eszembe jutott.
-Inkább megyek. Így is van már egy szép fiú bent. - rántotta meg a vállát.
-De itt van Erik is. Ő is biztos örülne neki, ha láthatna. Biztos rég találkoztatok. Mostanában mindig Biával van. - próbáltam győzködni. Komolyan nem értem magam. Eddig nem akartam engedni neki. De egy pillantása elég volt, hogy beengedjem a fal mögé és ne akarjam többé elengedni.
-Nina, Tom már biztos bent vár. - ment volna megint el. De behúztam és bezártam az ajtót mögötte - Engedj ki kérlek. - tartotta felém a kezét, erre én beraktam a melltartómba a kulcsot - Nina veszélyes játékot játszol. - gyúlt végre megint fény a szemébe és már neml átszott annyira a szomorúnak.
-Ha kell vedd el. De oda adom önként is az este végén. De akkor itt maradsz vacsorára. Áll az alku? - kérdeztem meg. Ez volt az utolsó ötletem.
-Jó maradok. - adta meg magát, én pegig indultam volna be a nappaliba . - Valamit viszont el kell mondanom. Dale csak azért lakik nálam, mert kidobták a szülei. És nem mint a barátnőm, hanem csak barátként. - magyarázzkodott. Nekem ez ki is ment a fejemből. Most már megint nem volt kedvem semmihez...
-És én ezt higgyem is el? - kérdeztem vissza.
-Az igazat mondom. Csak azért mondta amit mondott, hogy lássa érdekellek-e még. És örömmel tudatta velem, hogy igen. -vigyorgott. Eddig tartott a vissza húzódó Chris. Vissza kaptam a nagyképű, öntelt jégszeműt. De én így szeretem.
-Azért ne bízd el magad. Ja és mosthiszek neked, de ez az utolsó esélyed. Már mint beszélnem kell Dalel és utána kapsz egy esélyt. De nagyon ajánlom, hogy ne szúrd el. - mondtam neki és úgy is gondoltam.
-Értettem. - mosolygott és átölelte a derekamat.
Így mentünk be a többiekhez. Mindenkinek más más érzelem ült ki az arcára. Bia megdöbbenten, de megértően mosolygott. Erik teli szájjal vigyorgott és a hüvelyk ujját mutogatta a barátjának. Egyedül Tom arcán láttam egy kis csalódotságot, de azért ő is megmosolyogta párosunkat.

Az este sokkal jobban telt mint vártam. Tom is miután megszokta, hogy Chris nem enged a két méteres körzetéből feloldódott. Egész végig nevettünk és Eric megígérte, hogy mesél majd egy-két sztorit az én szerelemről. Még csak most békültünk ki, de mégis úgy viselkedtünk, mintha már együtt lennénk. Annyi különbséggel, hogy Chris igazi úriember volt és semmi olyannal nem próbálkozott. Csak amikor el búcsúztunk adott egy rövidke csókot és egy ígéretet mi szerint holnap elmegyünk valahova.
Mikor végre ágyba kerültem mosolyal az arcomon és egy gondolattal aludtam el. Szeretem Christ.

Másnap reggel frissen , boldogan keltem fel. Igaz még elöttem állt egy beszélgetés Dalel, de ha Chris igazat mondd akkor nem is lesz olyan vészes.
Elmentem fürödni, hajatmosni, majd felvettem egy könnyű kis nyár egyberészes citromsárga, pánt nélküli, térdig érő ruhát. Besütöttem a hajam, feltettem egy kis szájfényt, szempillaspirált és késznek is ítéltem magam.
Átmentem Chris szobájába, hogy beszéljek Dalel.
Dale nyitott ajtót és ahogy látam rajta eléggé meglepődött.
-Zavarok? - kérdeztem meg.
-Nem, gyere be. - válaszolt teljesen nórmálisan. Jé, tud ilyet is?Na jó nem leszek gonosz - Mit szeretnél?
-Igazság szerint nem tudom. Tegnap Chris azt mondta, hogy nem is költöztök össze. Ez igaz?
-Igen, az. Figyelj tudom, hogy bunkó voltam, de szeretem Christ, már kiskora óta. Neki pedig te kellesz. Én nem állok a boldogságotok útjába, ha ezt akartad hallani. - mondta, mintha olvasna a gondolataimban.
-Biztos? Tudod még a legjobb jó indulattal se lehet mintket barátoknak nevezni. És te csak így átengednéd nekem a szív szerelmedet? - nem kicsit lepődtem meg. Még a végén kiderül, hogy a nyávogós, beképzelt Dale igazából egy értelmes kedves lány?!
-Igen. Eddig azért utáltalak, mert azt hittem te is csak egy lotyó vagy azok közül akiknek Chris bájolgott egy kicsit és megdugta őket. De tegnap megtudtam, hogy te nem iylen vagy. Nagyon rég óta ismerem Christiphert és szeretném ha boldog lenne, már igazán megérdemelné. És ha ezt nem mellettem találja meg akkor így jártam. Még fiatal vagyok van időm, hogy elkötelezzem magam. - kacsintott rám.
-Akkor béke van? - mosolyogtam rá.
-Igen. De attól még verseny társak vagyunk. Szóval vigyázz magadra. - nevette el magát. - Amúgy a varsenyről jut eszembe, Tomnak van esetleg valakije? - pirult el.
-Öhm...tudtommal nincs. Miért? Csak nem tetszik? - kérdeztem érdeklődve. Mert tényleg érdekelt.
-Ami azt illeti egy kicsit igen. De amilyen idegesítően viselkedtem tegnap nem hiszem, hogy egy fikarcnyit is érdekelném. - húzta el a száját.
-Mutasd meg neki is az igazai énedet. Nekem sokkal szimpibb. Hidd el Tom is értékelni fogja. És van is egy ötletem. Ma úgyis elmegyek Chrissel valahova és véletlenül lehet, hogy nem fogok vissza érni próbára és akkor kettesbe lehetnétek egy kicsit. - dobtam fel az ötletet.
-Miért segítesz nekem? És ebbe neked mi a jó? - értetlenkedett.
-Mert nem is vagy az a kiállhatatlan boszorka akinek hittelek és hagyod, hogy Chirs velem legyen. És nekem különösebben nicns benne semmi jó, maimumm annyi, hogy tovább lehetek Chrissel. De akkor ha Mars benézz falaznod kell nekem.
-Én benne vagyok. - mosolygott hálásan.
-Amúgy Chris hol van?
-Azt hiszem fürdik. Komolyan többet készülődik mint én. - nevetett fel hangosan. Pont ekkor jött ki Chris . Majdnem megállt a szivem ugyanis csak egy törölköző takarta oda lent. Dalel egyszerr kaptuk el a fejünket. Ezen a megmozduláson mindketten elnevettük magunkat.
-Na, lányok azért ennyire nem rossz a látvány. Olyanok vagytok mint az ovisok. Talán nem jártatok még strandon? Ott sincs több ruha az embereken. - magyarátzott nekünk a nagy okos.
-Húzzál már be a szobádba és öltözzél. Nem tudtad, hogy egy hölgyet nem illik megváratni? Faragatlan tuskó! - szídta meg játékosan Őt Dale.
-Jól van, jól van. Megyek már. Nina nincs kedved segíteni? - nem nézztem oda de hallottam a hangján, hogy nagyon örül az ötletének.
-Nagyon gyorsan vonszold be a formás kis fenekedet a szobádba és öltözzél fel. - paracsoltam rá.
-Női elnyomás alatt vagyok. - sóhajtott fel, majd végre elvonult.
-Azt hittem már sose megy el. Amúgy köszönöm. - mondta Dale.
-Igazán nincs mit. Nem nagy áldozat, hogy több időt töltsek a szerelmemmel. - mondtam meggondolatlanul. Akkor jöttem rá mit is mondtam amikor Dale mindent tudóan kezdett vigyorogni. - én...nem úgy...izé... - dadogtam össze vissza.
-Szóval szereted. Ezzel nincs semmi baj. Szerintem ő is szerelmes csak még nem tudja.
-Kétlem, nem ismerem rég óta de tudom, hogy ez képtelenség. És amúgy ez maradjon köztünk jó. Abból csak a baj lehet ha tudja, hogy mit érzek.
-Ígérem, hogy hallgatok. - tett képzelet beli lakatott a szájára.
Ekkor jött ki Chris. Elbúcsúztunk Daletől és már indultunk is.
A kis gonosz nem volt hajlandó elmondani hova visz. Egy ideig próbáltam faggatni de rá kellett jönnöm, hogy hajthatatlan. Mikor már két órája autókázztunk megállt egy hatalmas ház elött. Vagyis gondolom az volt, mert előszőr csak a hatalmas kerítést láttam és sok-sok zöldet.Chris lehúzta az ablakot és számomra ismeretlek nyelven dumált valamit, majd kitárultak elöttünk a kapuk. Újabb tíz perc autózás után feltűnt egy hatalmas ház.
A szám is tátva maradt a látványtól. Bármerre nézztem mindenhol csak fákat és füves részeket láttam. Meg mintha egy lovardát is láttam volna. És a fehér ház is gyönyörű volt. Hófehér, kék zsarukkal.
-Tetszik? - kérdezte édesen mosolyogva mior látta az arcomat.
-Nagyon. - nézztem körbe már ki tudja hanyadjára.
-Akkor jó. Igaz kicsit poros meg minden, mert nem jön ide senki egy ideje. De majd megcsinálok az emeleten két szobát meg a konyház és a fürdőt. - gondolkozott el. - Azt szeretném kérni, hogy ma ne menj próbára. Mert holnap már hétvége és akkor nincsenek próbák. Szóval azt akarom könyögni, hogy nagyon örülnék neki, ha itt maradnánk hétvégére a Garden Roses-ban.
-Garden Roses?
-Igen, ez a telek neve. Tudod ez amolyan családi birtok. Generációról generációra öröklődik, csak már nem jön ide senki. - komorodott el hírtelen.
-Valami baj van? - kérdeztem rá.
-Nem. Nincs semmi baj, csak emlékek.
-Elmeséled őket?
-Nem. Vagyis most még nem, talán majd idővel. Ne haragudj. - valahol bántott, hogy nem osztja meg velem ami neki ilyen fontos, de meg is értettem őt. Hiszem nem ismerjük egymást olyan régen és látszik rajta, hogy komoly a dolog. Várok. Majd ha késöbb elmondja akkor elmondja.
-Nem haragszom. - fogtam meg a kezét amit ő az arcához emelt és egy apró puszit lehelt rá. - Amúgy minek a két szoba? Várunk még valakit?
-Nem. Azt hittem nem akarsz egy szobában aludni velem.
-Ha tényleg csak alszunk akkor jó.
-Becsszó. - láthatóan feldobta, hogy hajlandó vagyok együtt aludni vele.
Mondanom se kell, hogy a ház hatalmas volt és emeletenként volt legalább 10-15 szoba, ja és 3 emelet volt. Szóval külön térkép kell hozzá, hogy itt megtaláljunk valamit. Chris egy olyan szobát választott aminek van külön fürdője is és közel van a konyhához. Pluszba még a nappalit is kitakarítottuk. Nem volt sok dolgunk, csak a porral gyűlt meg a bajunk. Mindent elég vastagon belepett.
Miután végeztünk a takarítással kimentünk a kocsihoz. Chris egy piknik kosarat szedett elő a kocsi csomagtartójából.
-Hát ez meg? - lepődtem meg.
-Gondoltam piknikezhetnénk eggyet. Van egy kisebb tó a birtokon. Olyan 5-10 perc gyalog az oda út. Csodás a látvány és ott biztos nyugi van. - mondta, majd felém nyújtotta a szabad kezét és kéz a kézben mentünk el a tóig. Chrisnek igaza volt. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Süt a nap. Egy fantasztikus helyen vagyok a szerelmemmel. Lehetne ennél jobb? Mintha Chris olvasott volna a gondolataimban leterített egy pokrócot és maga mellé húzott majd szorosan át ölelt. Na ennél már biztos nem lehet jobb.
Nem is sejtettem, hogy ez a nap még mennyi meglepetést tartogat számunkra.